Eger - hetilap, 1889

1889-06-25 / 26. szám

211

bizony Svetitskáné nagysága — ki mellé segítő társúl Kronberger úr adatott vala — el nem vállalja a házi asszony szerepét, és a vidék szép hölgyei — mintegy találkát adva — meg nem jelennek, bizony talán, marad kívánni való. De igy szavunkat csak dicsérőleg emelhetjük fel; mert a szives házi asszony Ízletes gulyása és túrós csuszája, a vidék szép hölgykoszorúja s Balog „talpalávalója“ teljesen kielégített mindenkit. Én azonban ott volt szép hölgyeinknek adtam a babér-koszorút, mert ők díszítették és tették elvezetéssé e minden izében sikerült majálist. Kívánom is nekik a költővel: „Legyen hosszú álmuk s picziuy csalódásuk.“ Az első négyest 30 pár tánczolta, kik közül — nagyon sajnálom — csak a következő hölgyeket sikerült följegyeznem: Barna Mar- gir (A.-Tárkány), Boday Aűréiné (Eger), Bröszltné (Eger), Búzás Margit (Eger), Durnyi Anna, Élliássy Ida és Annuska, Egedy Gizella (F.-Tárkány), Greskovics Iduska (Szalók), Gesztes La- josné (F.-Tárkány), Györgyövicsné, Jezierszkiné (Tófalú) Janik Lujza (Felnémet), Juhász Hona. és Irén (Eger), Keleti Irén (Makiár), Kemény Alajosné (Eger), Király Irma (Füzes-Abony), Mikus Antalné (Eger), Manszbarth Margit (Eger), Pap Jánosné és Pap Ilonka (Füzes-Abony), Serfőző Tériké (Mező-Tárkány), Svetitskáné (Felső-Tárkány), Szilágyi Jolánka (Jászberény), és Szimáczius An- dorné (Eger) stb. stb. D. B.

— Hymen. Almásy Géza országgyűlési képviselő f. hó

15-én eljegyezte Rózsa Malvint. így olvassuk ezt az „Egyetértés“ f. é. jun. 17-iki számában.

— Hymen. Uhlarik Béla, a városunkban is előnyösen ismert kolozsvári m. kir. államvasuti mérnök a napokban váltott jegyet Begovcsevich Irma urhülgygyel Aradon.

— Hymen. Főkövy Szeréna kisasszony, Főkövy Sándor, egri törzskaszinói vendéglős leánykája, a múlt szombaton, f. hó 22-én tartotta esküvőjét Klasánszky László, Hevesmegye másodaljegyzőjével.

— Esküvő. Völgyi II ka, kisasszony, Völgyi Lajos egri birtokos leánykája, a múlt hét elején tartotta esküvőjét Hudra Flórián jászberényi ügyvéddel.

— Gyászhir. Békefi Lipót, az egri érseki fürdők bérlője, f. hó 19-én elhunyt. A boldogult halálát özvegyén, Török Tirza asszonyon, s árva gyermekein, valamint az elhunyt testvére, Békefy Alajos megyei tiszt, szolgabiró családján kivül számos tisztelője s barátja gyászolja. A boldogult hült tetemeit, f. hó 21-én közrészvét kisérte az örök nyugalom helyére.

— Gyászhir. Özv. Frantz J óz séf né, szül. Kovács Jozéfa, néh. b. e. dr. Frantz Alajos hevesmegye egykori tiszti főorvosának édes anyja, élete 90-ik évében f. hó 21-én elhunyt. A boldogult elhunytát gyermekei s unokáinak nagy száma gyászolja.

napról-napra csillapodott a vita heve. Az ó-conservativ aristocrata mindennap feladott valamit álláspontjából; be kezdte látni, hogy Magyarország, ha még van jövője, mint szivünk álmában ragyog, azt csak a democratia aegise alatt érheti el, hogy tehát a 48-ki törvények nemcsak nem átkos, hanem nagyon is üdvös és nemzetmentő hivatással biró codexet képeznek s hogy ennélfogva Kossuth nagy és tiszteletre s hálára méltó államférfi. Az év vége felé már nem említette Kossuth nevét csak a legmélyebb tisztelettel, s ha sapka volt fején, megemelte azt. Ily ereje van az igazságnak. Sárosynak minden találkozásunkkor el kellett mondanom, miről folyt legközelebbi vitánk s mennyire haladt elő a metamorphosis. — E metamorphosist egy találó költeményben meg is énekelte, mely ugyan az átváltozás magasztalásával volt tele, de mégis bizonyos epigrammaticus éllel végződött. Sajnálom, hogy e költeményt nem közölhetem. Nincs meg többé. Már évekkel ezelőtt hasztalan kerestem irataim között.

Gy.-Halászon szabad időmet arra forditám, hogy neki feküdtem a franczia nyelv és irodalom tanulmányozásának s csakhamar odáig jutottam, hogy Béranger lett egyik legkedvesebb olvasmányom. Forditgattam is belőle. Sárosynak nagyon tetszettek e fordítások; azaz nem annyira e fordítások, mint magok a költemények s ezentúl mindig magammal kellett vinnem a Chansonokat, ha Gyöngyösre mentem, mert S. megkívánta, hogy egy-két darabot mindig olvassak fel s commentáljak neki belőlük. El volt ragadtatva általuk. Béranger lett előtte a legnagyobb költő. Nagyobb, mint Petőfi. Azon költők közt, kiknek műveiből Sárosy szavalni szeretett, Petőfit nem említettem. De egyszer mégis szavalt tőle egy költeményt, a „Megy a juhász szamáron“ kezdetű néprománczot, de hogyan? Oly szárazon és hidegen, s bizonyos kicsinylő hangon, hogy el nem hallgattam előtte e fölötti megütTemetése, a család számos tisztelői s barátainak részvéte mellett, f. hó 23-án ment végbe.

— Katonai gyakorlatok. A 6. sz. hadtestparancsnokság területéből kirendelt V. sz. vezérkari szemle-gyakorló csapat f. é. jun. hó 20-ától jul. 1-ig a Budapest és Eger közti területen szemlegyakorlatokat fog tartani. E vezérkari csapatból egy őrnagy, két százados, több főhadnagy, körülbelül 13-an, a múlt hét utóbbi napjain, csütörtökön és pénteken tartózkodtak városunkban, s itt hadászati terep- és hadsereg-felvonulási tanulmányokat tettek.

— Utczai botrány. A múlt éjjel, 10 óra után, valami hitvány, részeg csőcselék, utczai gazsöpredék, állítólag a tűzoltó őr tanyáról fölkerekedve, ócska rézedényekkel, dobokkal, fedőkkel stb. fegyverkezve, a fö-utczára vonult s ottt éktelen lármát, s trágár vadállat! ordítást vitt véghez, hogy az egész környék pihenésre készülő lakosságának mély megbotránkozását idézte föl. Távul ama föltevéstől, hogy e gyalázatos skandallum inseenirozásával az egri tűzoltókat gyanúsítsa, mindenki meg van arról győződve, hogy ez úttal valami korhely, bitang csavargó-csorda tűzoltóink neveivel s helyiségével a legpiszkosabb visszaélést követte el, s nincs kétségünk benne, miszerint maga a parancsnokság is tiltakozni fog az ellen, hogy az egri önk. tűzoltóság jó neve qualifikáihatatlan botránynyal kapcsolatba hozassák, mert különben az egyletben többé tisztességes müveit embernek nem volna helye. — Másrészt pedig rendőrségünk reputácziójának is erősen érdekében fekszik, hogy az utczai botrány-csinálókat kikutatva, méltán megérdem- lett rendőri fenyítékkel sújtsa.

— Gyémánt óriás a párisi világtárlaton. A párisi kiállításon egy „Imperial-“nak nevezett rendkívüli gyémánt is látható, melyet 1885-ben Délafrika bányáiban találtak. A csudálatos gyémánt több kiállító tulajdona. A napokban a párisi ékszerészek óhajtására egy szakértő bizottság összehasonlította e gyémántot a párisi Louvre-ban levő nagyhírű gyémánttal, a „Regent“-nal, s az lm- periált nagyobbnak és értékesebbnek találta. Az 1791-iki leltár a „Regent“ értékét 12 millió frankra becsülte. Az összehasonlításból kitűnt, hogy az „Imperial“ megér mintegy 15 — 18 millió frankot. Szép összegecske egy aránylag kis darab — ásványért.

— A hevesmegyei jótékonyczélú nöegylet f. hó 10-én tartott nyári mulatságán felülfizetni kegyeskedtek: Babies János, Samassa János, 5 — 5 frt Imre Miklós 3 frt 80 kr. Budai Károly 1 frt 70 kr. N. N., 1 frt 60 kr. Köllnerné 1 frt 30 kr, Horváth József, Scheidl Ágostonné, Wessely ezredes 1 frt 10 — 1 frt 10 kr. Özv.

közösemet, De ő csak vállát vonogatta és nevetett és bővebb magyarázatba nem bocsátkozott.

Sárosy Gyulában, ha tehetségeit elemezzük, sok oly tulajdonságot találunk, melyek — ha bizonyos megfelelő irányban fejlődhetnek — őt par excellence népköltővé tehették volna. Erre mutat kiváló népszónoki képessége is. De az „Arany Trombita“ mégis, egész költői egyéniségét, amint az kifejlett, és egész pályáját tekintve, csak egy oly kivételes jelenség, csak egy oly renden kívüli tüneményes mozzanat, mely egészen magában áll müvei között. Irt ugyan ő már előbb is s irt később is népies költeményeket; de ezek meg sem közelitik az „Arany Trombitát“ s nem tartoznak sikerültebb művei közé. Kisfaludy K., Kölcsey, Vörösmarty költészetének tején nőtt fel múzsája. Észme és érzés, forma és hang, minden, minden — kivéve a szerb ro- mánczféle génre-t — e nagy költők hatására vall benne. E hang, e formák oda forrtak leikéhez, assimilálták tehetségeinek eredetileg a népieshez hajló elemeit s uralkodóvá lettek egész költői egyéniségén — oly hatalommal, hogy — bár e hatalom ellen az „Arany Trombitával“ egyszer egy szerencsés forradalmat csinált, — "de ennek lezajlása után megint csak a régi oltáron gyújtotta meg istennek legtetszőbb áldozatait. Azon idő alatt, mig Gyöngyösön tartózkodott, a tanítványai részére irt verseken, az Almásyról irt költeményen s egy pár népdalfélén kivül, alig irt valamit, legalább megemlítésre méltót nem.

Vachott Sándor alig egy óra járásnyira fekvő rédei birtokáról Gyöngyösre gyakran bejárván, végre neszét vette, hogy Sárosy ott lappang. Midőn ez iránt bizalmasan kérdést intézett hozzám s felszólított, hogy mondjam meg, ha tudom, való-e a suttogott hir: lehetetlen volt a további titkolódzás. Azon kérdésére, hogy S. mindeddig miért nem kereste őt fel? vagy ha hozzá