Eger - hetilap, 1889

1889-06-25 / 26. szám

212

Timon Bertalanná, özv. Nánásy Mihályné, özv. Mészáros Istvánná, Vind István 1—1 frt. Buday Lászlóné, X. Y. Simkovits Istvánná, Kápolnay N. N. N. N. X. N. özv. Okolicsányi Józsefi)é, Bayer Henrik, Nánásy Ernőné, Altorjay Sándorné, Wimmer Frigyes, Dobrányi Lajos, Zalár József, Kaszap Bertalan 70—70 kr. Kandier őrnagyné, Kálnoky István, Maczky Valói’, dr. Végh Jenöné, N. X. X. X. 60-60 kr. Fekete Ferencz, 50 kr. Gál Béla. N. X. Kállay Sándor 40—40 kr. Gvnrka Józsefire, 30 kr. X. X. N. X., N. X. 20—20 kr. X. Y. X. N. X. N. 10—10 kr. Fogadják a nemes szivü adakozók az árvák nevében az elnökség köszönetét.

— A szajoli aratógép-verseny, mely julius 7-én tartatik meg, nagy érdekűnek ígérkezik. Eddig bejelentetett 5 kévekötő, köztük egy nálunk még ismeretlen kanadai könnyű és 7 marokrakó aratógép. Azonkívül be lesznek mutatva egyéb érdekes újdonságok és érdekes gazdasági gépek. — Nevezetesen fűkaszáló-gép működésben, új fajta borona, szalma, kötélfonó-gép, stb. Azonkívül Kovács László szabadalmazott, az eddigiektől eltérő szerkezetű önműködő gőzcséplögépe, s a Leszili miskolczi gépgyáros új találmányit, rázóval ellátott kettős működésű terményrostája. — A verseny időbeosztása a következő: Julius 5-én a gyárosok fogják gépeiket próbálni. Kívánatos, hogy a gazdák gépészeiket e napon küldjék el, mert ekkor van legtöbb alkalmuk a gépek szerkezetével megismerkedni. — Julius 6-án a biráló-bizottság fog működni. Julius 7-én már a bírálat eredménye tudva Esz, s e napon lesz a kijelölt parczellák learatása, mely munkálat a nagy gazdaközönség számára rendeztetik. A verseny helyére utazás a menetrendszerinti vonatokon történhet, a kiszállás Sza- jol állomáson történik, hol kocsik állanak a közönség rendelkezésére, melyek az állomás és versenytér közt közlekednek. — Azon gazdák, kik hosszabb ideig kívánják a gépek működését figyelemmel kisérni, jól teszik, ha már julius 6-án estére vagy éjjel jönnek Szolnokra. Intézkedés tétetik, hogy Szolnokról reggel 7 órakor külön omnibusz-vonat közlekedjék Szajolba; hogy igy a közönség az aratógépek egész napi munkáját megfigyelhesse. Az elszállásolás iránti igények előzőleg a Szolnokmegyei gazdasági egylet titkárságánál jelentendők be Szolnokon.

— Öngyilkos katona. Kiszely Béla, Appelgyalogezredbeli őrsvezető, a pétervásáii körjegyző fia, f. hó 21-én az úgynevezett generális-laktanyában uj Manlicherféle fegyverével agyonlőtte magát. Szomorú életének okául, hátrahagyott leveleiben, életunt- ságot említ.

— Viharok. Hosszas, aggasztó szárazság után, a múlt héten nálunk is beálltak az esős, viharos napok, s volt néhány jótékony záporunk. De a múlt csütörtökön, f. hó 20-án, épen Űrnapján, a háromszor is megújult zápor már egy kevés pásztás jéggel is

járt, mely helyenkint, kivált a délnyugati szőlőkben tetemesebb károkat is okozott. Ez alkalommal a sűrűn hulló villámok közöl néhány a város egyes helyeire, nevezetesen a zsinagóga kerítés- falába, a vásártéren az érsek-uradalmi igazgatói lakás előtt levő aszfalt járdába stb, is beütött, de jelentékenyebb kárt nem okozott.

— Az egri rabdologházban, a bodnármunkák készítését, az egri bodnárok panaszkérvénye folytán, az igazságügyminiszter már egy év előtt beszüntette, s az itteni bodnár-munkavezetőt a jászberényi börtönfelügyelőséghez helyezte át. Most tehát a jászberényi rabdologházban jutányos áru bodnármunkák készülnek, s akiknek ilyesekre szükségök van, forduljanak közvetlenül a jászberényi börtönfelügyelőséghez.

— Megerősített halálos Ítélet. Az egri kir. törvényszék, tudvalevőleg, kötél általi halálra Ítélte Turcsogi Józsefet, Juhász Móricz szóláti korcsmáros gyilkosát. A kir. tábla büntető tanácsa, a múlt héten tartott egyik ülésében, a halálos Ítéletet helybenhagyta.

— Szerencsétlenség. — F. hó 18-án a szentmarjai határban Fekete József által bérelt kőbányában felhalmozott kőtömeg, az ott dolgozó Jakus József sztmariai, és Simrik János felső- nánai munkásokat agyonzuzta. Mindkettő szörnyethalt, s az utóbbi felismerlietlen tömeggé zúzódott. A rendőri vizsgálat folyamatba tétetett.

— Cs. kir. szab. Adriai biztosító-társulat Triestben. Az

1888-dik év úgyszólván a teherképesség próbaköve volt a biztosító intézetekre nézve. — Azok közé, melyek a próbát fényesen kiállották, bátran sorolható az „Adriai biztositő-társulat“, mely azon érzékeny veszteség daczára, mely a jégbiztoMtási osztályban érte, felette kedvező zárszámadással léphetett biztosítóttai és részvényesei elébe. — Az „Adriai biztositő-társulat“ immár azon helyzetben van, hoay függetlenítheti magát egyik vagy másik biztosítási ág üzletfolyásától. — Nagy biztosítéki tőkéi oly jövedelmet hoznak az említett társulatnak, melynek segélyével az egyensúlyt helyreállíthatja, ha egyik vagy másik üzle'ág vesztességgel járna. Az „Adriai biztositő-társulat“ 1888. évi zárszámadása igen tanulságos. Abból azon meggyőződés nyerhető, hogy csakis oly kiváló és nagy tőkékkel bíró intézetek mint az Adriai biztosító-társulat állhatnak fenn rendithetlenül a jelenlegi versenyhullámzás közepette, mig fiatal, csekély rendkívüli tartalékokkal ellátott intézeteknek létükért nehéz küzdelmeket kell vivniok. — Az említett társulat közgyűlése f. év junius 6-án tartatott meg Triestben, s az ez alkalommal beterjesztett 1888. évi igazgatósági jelentésből a következő lényegesb adatokat közöljük: I. Életbiztosítási osztály. — Ezen biztositási ág az „Adriai biztosító-társaság“ által

kimenni nem tartotta tanácsosnak, miért nem adott neki találkozót a városban ? — csak annyit jegyeztem meg, hogy S. e tartózkodása épen iránta való szeretetében leli magyarázatát és annak megfontolásában, hogy a fenforgó körülmények közt senki- sem lehet elég óvatos, nehogy magával együtt másokat is bajba keverjen; azt pedig nem tudná S. magának megbocsátani, ha miatta őt s családját valami kellemetlenség érné. S Vachott S. ezen megnyugodott és beleegyezett, hogy találkozásuk későbbre halasztassék. De e megnyugvás nem sokáig tartott. A szív embere volt mindkettő. Épedtek egymásért. Nem biríák egymást tovább nélkülözni. Találkozni kívántak. És találkoztak. Mennyi kérdezni, mennyi mondani valójuk volt! Tőlem már mindent tudtak egymásról s mégis mindenről beszámoltak egymásnak. Alig tudtak egy mással eltelni. Azonban este lett s Vachott Sándornak indulni kellett. De mielőtt elváltak volna. Sárosy kijelentette, hogy — bár szeretné, ha Gyöngyösön, hol okkal-móddal baj nélkül tehetik, minél többször találkoznának; de Rétiére ki nem megy. Ez megváltozhatatlan elhatározása. S komoly megfontolás után ebben meg is állapodtak.

De ezen megállapodás sem volt erősebb az előbbinél. A kölcsönös rokonszenv és barátság s a vágy egyikben — látni barátját kedves családja körében, a másikban — fogadni a jó barátot saját házában erősebb lett minden megállapodásnál. Még egy hívás kellett s kész volt az ajánlkozás. Csak az első látogatás ment nehezen. De midőn Sárosy látta, hogy a ház asszonya is, bár ennek szive aggodalommal volt tele, oly szívesen fogadja, mintha ezzel megszűnt volna a töprengésre minden ok, fölmentettnek hitte magát azon önmagának tett ígéret alól is, hogy csak ritkán jelenik meg jó barátja családja körében. . .

De e kirándulásoknak nem sokára vége szakadt. Bekövetkezett, amitől már régóta lehetett tartani. Sorsicli Albert ellen kiadatott az elfogatási parancs. A közhit szerint egy Gyöngyösön tartózkodó idegen ember árulta el. Meg is nevezték azt. De én nem írom ide nevét, mert Sorsicli Albert kiléte ez időben már oly nyílt titok volt, hogy minden árulás nélkül is könnyen juthatott oly hivatalos fülekbe, melyek ily becses titkokat nem szoknak szélnek ereszteni. . . Az elfogatására kiküldött poroszlók nem találják őt lakásán: sikerült onnan, jövetelük neszére, a kerítésen keresztül, kimenekülni. S mit tesz meglepetése első zavarában? Egyenesen Rédéuek tart Vachott Sándorékhoz. Ott, rögtön belátja végzetes hibáját, azonnal visszafordul, hogy följelentse magát, de az őt kereső csendőrök már az utón fogolylya teszik őt.

Sárosy csakhamar Pestre, az uj épületbe szállittatik, hogy ott hadi törvényszék elé állittassék, Gyöngyösön pedig megindúl a nyomozás, kutatás, zaklatás mindazok között, kik vele ismeretségben voltak. Az eredmény képzelhető.

Letartóztatás, fogság, börtön.

A foglyok közt ott van Vachott Sándor is. Viszik őt is Sárosy után az Uj-épület börtönébe, hol — mielőtt még elítéltetnék — őrültté leszen.

Az lett sorsa, amitől úgy féltette Sárosy.