Eger - hetilap, 1889

1889-01-08 / 2. szám

10

Ionosén a szab. kir. városok fejlődésére vonatkozó — adatot tartalmaz. mely csak hosszabb tanulmány, és szorgos levéltári kutatás után láthatott napvilágot.

A mű nyelvezete világos, gondolatmeneté átlátszó, s nincs benne semmi, a tudományosságot aii'ektáló némely újabb iró abrakadabráiból. Épen ezért a legmelegebben ajánlható nem csupán a szakemberek, de a nagy olvasó közönség figyelmébe is. A mű ] fit, (ín kiért minden könyvkereskedésben megrendelhető.

Dr. Csutorás László.

„Neveletlenség.“

Amire tehát sem az iskola sem a család nem tanít: a társadalmi műveltségre, valamely más utón kénytelen a serdülő fiatal ember hozzá jutni, ha ugyan valamennyire mégis hozzájuthat. Erre pedig egyátalán semmi más útja nincs, mint maga a társadalmi élet. Csaknem kivétel nélkül igaznak bizonyult az a tapasztalati tény. hogy társadalmilag minden fiatal ember olyanná formálódik az életben, amilyen társas körökben ifjú évei folytán leggyakrabban megfordul.

Lássuk már. melyik tehát a nyilvános életbe készülő fiatal ember első iskolája, hol a társas műveltségnek bizonyos alapvonalaival legelsőben találkozik, s mely reá több-kevesebb mértékben, de minden esetben észrevehető benyomást gyakorol. — Ez az iskola a — tán ez iskola.

A tanuló ifjú alig várja, hogy egyik legfőbb óhajtása teljesedjék : hogy az iskolai törvények, s a szülék megengedjék neki a táncziskolába való járást. S a szerényebb sorsú ifjú előtt, — kit családi szigorúbb viszonyok eddigelé a műveltebb társadalmi körökben való forgástól elzártak,— itt, a i anczisk diában nyílik meg az első tér ama társadalmi megjelenésre, s ama társalgási modorra, mely a társadalmi illem szabályainak, legalább fő- vonásaiban. hogy úgy mondjuk: elemeiben való tudását, vagy lehető gyors megtanulását föltétlenül megköveteli. — Az ifjú tuduillík a táucziskolában találkozik legelsőkben hölgyekkel, kik az illető ifjonczoktól, kik őket, tánezra fölkérik, a magok módja és felfogása szerint ugj’an. de mégis bizonyos fokú és mértékű társadalmi illemet, routint és társalgási modort követelnek. Hát bizony, — az igazat megvallva, igen alacsony fokon áll a mértéke a társadalmi műveltség ama ; követelményeinek. melyeket a mai táncziskolák megkívánnak. Es miért? Azon egyszerű okból, mert ma már az úgynevezett „értelmiség“ sem a fővárosban, sem a provinczián, de sehol sem taníttatja leánygyeiAz „EGER“ tárczája.

Szadi ,, Rózsa-kert “-jéböl.

Az eredeti perzsából fordította:

Dr. Erdödi Béla.

I.

Bevezetés.

Az irgalmas es kegyelmes Isten nevében.

Dicsőség a nagy és felséges istennek. Neki engedelmeskedni annyi, mint hozzá közeledni, és neki hálát adni. annyi mint áldását növelni. Minden lehellet. melyet beszivunk, meghosszabbítja az életet, és a melyet kilehelniük, felvidítja a testet. Azért kettős áldás van minden lehelletben, s minden áldásáért köszönettel tartozunk.

Kinek volna elég keze és a nyelve,

Meghálálni mindazt, mit istentől nyerő?

A hatalmas isten szól: „Adj hálákat Dávid népe; mert kevesen háládatosak szolgáim között.“ J)

Jól teszi a szolga, ha bűnökbe esve,

Isten trónjához lép, bocsánatért esdve,

Nélküle az ember mit se tehet olyat,

Ali kegyéhez méltó s kedve szerint folyhat.

Véghetetlen kegyelmének zápora elborítja a mindenséget; áldásának bőséges asztalát minden helyen fölterité. Szolgáinak aljas bűne miatt nem tépi szét becsületüknek fátyolár, és gonoszságaik miatt nem vonja meg szolgáitól a mindennapi kenyeret.

Kegyes isten, a ki rejtett tárházadból Hébernek *) és pogánynak adsz etőséget,

') Korán XXXIV, ti.

2) Zaratbusztra vallását követő tüzimádó.

mekeit tánczolni a táncziskolák ban, hanem vagy a növelő in tézetben, vagy magán-utón otthon. A nőnöveldék táncz- tanitásából a férfiak ki vannak zárva ; a magán-táneztauitáshoz pedig csak a legközelebb ismerős fiatal emberek hivatalosak, s igy a legnagyobb résznek itt sincs helye. De hát ennek is megvan a maga oka-foka. A mi időnkben — bizony, jó cégecskén volt, — még az akkor úgynevezett „b o u o rá c z i o ro k“ (előkelő családok) leánykái is tánczmesterek által nyitott nyilvános t á n c z i s k o 1 á k b a n tanultak tánczolni; de akkor a tánezmestereket nem Spitzel nek, meg Flammeruek, hanem Tury Györgynek hitták, akik nem az inexpressible-varrástól szöktek meg s lettek „taiiczmajszterekké“, — azután meg akkor a szobaleányok mostak és vasaltak; tudtak is; de a világért sem merészkedtek volna táncziskolába járni, franczia négyest, meg „lau- czert“, vagy „volezerischt“ tanulni. Innét van, hogy manapság a táncziskolák hölgyközönsége csekély részben a polgári osztályból, legnagyobb részben pedig a magasabb rangú cselédség“ köréből kerül ki. Könnyen érthető tehát, hogy itt a fiatal embernek a magasabb társadalmi műveltséget sem elsajátítani, sem gyakorolni nincsen módjában, sőt — mondhatnék — megfordítva, de erről jobb ha hallgatok. „Ne szólj szám nem fáj fejem“ — tartja a példaszó, Itt legfólebb is a köznapi, konvenczionális társalgási kifejezésekben s modorban gyakorolhatja magát az ifjú. de ezt is igen gyakran, a valódi műveltség rovására, nevetségesen, sőt botrányosan helytelenül alkalmazva.

— Csak nem rég találkoztam egy fiatal emberrel, kinek családja függő viszonyban van a mienkkel, de amely családot én nagyon kedvelek, s liében-korban meg is szoktam látogatni. „Hogy vannak kedves szülei?“ kérdem a fiatal embert. „Köszönöm — válaszolt, — jól vannak. Anyám egy kissé beteges.“ — „Majd nem sokára meglátogatom.“ „Legyen szerencséje hozzánk“_

— fejezte be a párbeszédet a kedves ifjoncz azon erős hitben, hogy ő most a konvenczionális szokások szerint igen művelten s udvariasan fejezte ki magát.

Hát még az a mennykő franczia nyelv! Azzal van csak igazán csehül a mi nemes fiatalságunk a mi jeles tánezisko- láinkbau. A „sasé, kroisé,“ a „balandzé, turdamé,“ a „d u p 1 a s é n, s i m p 1 a s é n“ kifejezések még csak hagyján; de mikor olyanokat hallunk, hogy: „vagy-é már gácsirozva pajtás?“

— meg mikor arra a kérdésre: „ki az N. kisasszony garde de dame-ja ?“ egy másik fiatal ember nagy bölcsen azt feleli, hogy: „nem gardedámja, hanem gardemussziője, mert az apjával van itt,“ —- s absolute nem kapaczitálható, hogy nyilvános

Hogyan hagynád barátidat szűkölködni,

Te, ki bőven ellátod az ellenséget?

A szőnyegteritő keleti szélnek meghagyta, hogy smaragd szőnyeget terítsen. A dajkának, a tavaszi felhőnek, 'megparancsolta, hogy csemete-leányait, a föld bölcsőjében nevelje. A fákra az újév ünnepi köntöséül zöld levél-köpenyt akasztott, és a tavaszi zarándoklás idején virágos süveget tett a fák gyermekeinek fejére. Hatalmával a nádnak kisajtolt nedvéből pompás ezukrot készített. A datolya magvából az ö gondozása folytán sugár pálmafa növekedett.

Felhő, szelek, hold, nap s a: ég munkálkodnak szüntelen,

Hogy kezedbe kenyeret kapj, s meg no edd azt hüteten.

Afinden érted munkálkodik, s végzi" isten parancsát,

Igaztalan volnál, hogyha szavát te nem fogadnád.

II.

Beszélik egy ájtatos emberről, hogy egy éjjel tiz font élelmet fogyasztott el, és reggelig az egész Koránt elolvasta. Meghallván ezt egy bölcs, igy szólt: „Ha egy fél kenyeret evett volna meg és aludt volna, sokkal dicséretesebb dolgot müveit volna.“

Tartóztassad magad a sok evéstől,

Hogy ekóp az önismerést érhesd el.

, Üres vagy a bölcseségtöl csak azért,

Alert orrodig tömöd magad étellel.

III.

Az isteni könyöriilet egykor a segítség fáklyájával világított egy vétkekbe sülyedtnek útjára, úgy hogy ő a valódi bölcsek útjára tért. A dervisek társaságának és őszinte lelkűknek szerencsés befolyása által az ő rossz erkölcseit dicséretes tulajdonokká változtatta, és lemondott a világi élvek és szenvedélyekről. Az ócsárlók azonban ellene foráiták nyelvüket, azt állitván, hogy még korábbi tévelygéseiben van, s lemondása és jámborsága semmi bizalomra sem érdemesek.