Eger - hetilap, 1889
1889-01-08 / 2. szám
helyeken csak a hölgyeknek (les dames) van szükségök őrre (garde), a férfiaknak (messieurs) pedig egyátalán nincs — akkor önkéntelen eszembe jut az egyszeri falusi ripők franczia tudománya, aki egy élményét mesélve, — „ijedtemben — úgymond -- belevágtam magamat a hotelbe (fauteuilt, akart mondani az istenadta!) s mikor ki akarták igazítani, hogy nem hotel az, hanem ... — akkor hirtelen belévágott: „vagy, akarom mondani, a sifonba.“ Nem igen volt módomban a táncziskolai társalgásról magamnak tapasztalatokat szerezni, mert én, fiatal hajadon kólómban, otthon, szüleim házánál, több barátnémmal együtt tanultam tánczolni, Róka Janitól, a bpesti színház hírneves ballet- miivészétől, — tehát csak úgy hallomásból értesültem a mai táucz- iskolabeli társalgás finomságáról. De nagyon figyelemreméltó, s kétségkívül a társalgás milyenségére nézve is igen jellemző az, amit a „Bpesti Hírlap-1 múlt é. decz. 18-iki számában Müller Lajos láncztanár „Testtartás és táncz“ ez. tárczaczikkében a mai tánczolásról mond. „Hol van az idő — úgymond — mikor a magyar fiatalságra még ráillett a „dél ez eg“ jelző? A mostani gyalázatos táncz olásnak két fóoka a rósz testtartásban. s a rósz tánezmesterekben keresendő. Hanem van egy más baj is. Tánczoljunk bár nem jól, de tánczoljunk illedelmesen. De mit látunk a bálokban, s különösen a csárdásnál? Azt, hogy egészen ki van forgatva eredeti jellegéből, 1 as- cziv és frivol; a tánezosnő valóságos áldozat, kit kényekedve szerint forgat és ölelget tánezosa, az ill e de lemmel mit sem törődve s kurjongatva undokul. Valóságos orgiába illő jelenet egy-egy sonper-csárdás! Itt mélyebben gyökerezik a baj, — a fiatalság általános neveletlenségében. Ezen szintén a szülők segíthetnének, egyszerűn kiszabadítván leányukat á féket vesztett tánezos karjaiból. Mellesleg megjegyezve, igen érdekes az az összehasonlítás, melyet czikkiró Müller tánezmester a budakeszi sváb fiatalság s a bpesti müveit ifjúság csárdás-táncza közt teszen. „A szembeszökő különbséget — úgymond — senki sem tagadhatná el. Ámbár a mi fiatal uraink lakezipőben, a sváb fiuk pedig otromba csizmában járják, az előny mégis ez utóbbiaké. Azt a nyugalmat, rugékonyságot, kellemes mozdulatokat, s ütem megtartást nem fogjuk szalonjainkban, vagy báltermeinkben látni. Persze, ezek a megtermett ficzkók nincsenek hétrét görbülve, mint a mi uracsaink, akik jobban tennék, ha a bál előtt, a frakkjuk helyett ilile ább m a guka t kü 1 denék a szabó hoz ki vasa 1 ni." Matróna. Különfélék. Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt decz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fennakadást szenvedjen. Előfizetési föltételek : Egész évre Félévre Évnegyedre Egy hóra ■jfPJF“ Közs. jegyzők és fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden példán nyal szolgálunk. 5 frt. 2 ., 50 kr. 1 „ 30 ,, „ 45 „ népfanitók lapunkra fél-áron iit előfizető után egy tiszteletAz „Eger" kiadóhivatala. — Udvari ebéd. Dr. Samassa József, egri érsek ur ő exja. mult vasárnap, f. hó 6-án, Vizkereszí ünnepén délben fogadta vendégszerető asztalánál városunk előkelőségeit. Az 52 teritékii főúri lakomán, a minden tiszteletre s szeretetre méltó szives házi gazda körül ott láttuk az egri mélt. tökáptalan néhány tagját, élén Szele Gábor püspök őrs. helyettes ő mlgával. a cs. és kir. Appel-ezred tisztikarának számos tagját, élén Wessely ezredessel a m. kir. egri honvédzászlóalj tisztjeit, élükön Vollnhoffer százados parancsnokkal; a megye. kir. tszék. város és egyéb hivatalok vezérférfiait, s a magánpolgárság köréből is számosakat. A harmadik fogásnál felállt Zalái* József, megyénk aranyfóliái kitüntetett főjegyzője, s szívből fakadt rögtönzéssel üdvözölte a tór- duló év alkalmából, a nemes házi gazdát, érsek ő exját. kivárna, hogy amaz áldások sorában, mikkel a Gondviselés bőségesen elárasztotta, teljesüljön leghőbb vágya, mit — úgy hiszi szóló — eltalál, tiulnillik az emberiség s a haza boldogsága. Érsek ő exja rövid, velős szavakban köszönte meg az üdvözletét. „Leghőbb vágya—úgymond—hogy kedves vendégeit a (Gondviselés a béke s a jólét áldásaiban részesítve sokáig éltesse." A magas házigazda szívessége által is fokozott vidám kedélyességben folyt lakomát a helybeli cs. kir. helyőrség derék zenekarának választékos műsorból álló szép játéka is fűszerezte. Szánás-bAnás az istentől szerezzen bár kegyelmet, De emberek rossz nyelvétől szabadulnod nem lehet. Az igaztalan ócsárlásokaf. nem volt ereje eltűrni, és panaszt emelt miatta a szerzet főnöknél, mondván : „Az emberek nyelvétől bántalmakat szenvedek.“ A seikh sírva fakadt, és szólt : „Légy hálával e kegyért, és ne panaszkodjál; mert. jobb vagy te annál, a minek téged tartanak." Meddig mondod: Rágalmazók, irigyek Én szegénynek hibáimat felhányják. Habár neked titkon rosszat kivannak. iS bár fölkel ek, hogy véredet kiontsák: •ló lenni és hadd mondjon a nép rosszat, Jobb, mint rossz légy, s jót mondjon a világ rád. De nézd. a jó vélemény engem minden tökéletességgel elltal- moz. pedig a tökéletlenség tetőpontját éri bennem. Hogyha a mit mondok, te nem is azt mindég. Jó erkölcsű, nemes, jámbor ember volnék. Elrejtőznöm lehet gonosz szomszéd szemtől, De az isten tudja, mi van kiviil, belül. Ajtónk e.sukva, jó ez a nép szemében, Hibáinkat kitárni így nem lehet: Mit használ a csukott ajtó, ha isten Ismeri a nyilvánvalót s rejt ttet. IV. Egy király megkérdett, egykor egy szerzetest: „Gondolsz-e néha reám is?‘ — „Mindenesetre, válaszold, valahányszor a nagy és hatalmas istenről megfeledkezem, mindannyiszor terád gondolok.“ Szerte bolyong, kit az isfon ajtajából eltaszit, Kiket ő bí, nem hagyja, hogy verjék mások ajta.it. V. Egy csoport részeg egykor gyalázni és ócsárolni kezdő a derviseket,, igazságtalan szavakat monda róluk, és bántalmazott egy dervist. A méltánytalanság felett a dervis panaszt emelt főnöke előtt és szólt: „így és igy jártam.“ A főnök így válaszolt : „Fiam. a dervisek csuhája a megadás ruhája, a ki ebben a ruhában nem tud méltatlanságot elviselni, az kétszínű, és jogtalanul viseli a csuhát. Kicsiny kő a tengert fel nem zavarja, Sekély viz a szú/i ') ha gyiil ha agja. Viseld békén, ha valami károd van, Bocsáss meg, hogy bocsánatot nyerhessél. Minthogy végül porrá leszel, barátom: Légy mint a por, mielőtt még por lennél. VI. Egy hires theologus vitába keveredett egy eretnekkel, de nem tudta őt érvekkel meggyőzni. Ekkor lemondott, a vitatkozásról és hátat fordított, neki. Egyvalaki igy szólt hozzá : „Nem tudtad a te tudományoddal és műveltségeddel meggyőzni azt a hitetlent?“ 0 válaszoló: „Az én tudományom a Koránban a hagyományban és a szent atyák tanaiban van; de ő azokban nem hisz, és azokat nem ismeri: mi hasznom van hát abból, hogy az ő eretnekségeit hallgassam?“ A Koránnal s hagyománynyal kit meggyőzni nem lehet, Nem kell azzal szóba állni, az a legjobb félidőt. VIT. Szindsár 2) városának mecsetjében egy müezzin imára hívta a népet, oly hangosan, hogy a kik hallották, mindnyájan eliszonyodtak tőle. Egy nemes és szép-erényii emir volt a mecset, tulajdonosa. Nem akarván szivét megkeseríteni, igy szóla hozzá: „Derék ember! Vannak ennek a mecsetnek idősebb müezzinjei. a kik mindegyikének öt dénár fizetést rendeltem. Most, tiz dé') Szüli a világról s annak élveiről lemondó és elmélkedéssel foglalkozó szerzetes. M Mezopotámiának városa (régebben Szingara)
