Eger - hetilap, 1889
1889-02-05 / 6. szám
43 ti6nöri)kiesről le, szándékozik mondani legidősb fia: Ferenez Ferdinand főherczeg javára. — Mindezek azonban, ez idő szerint még csekély hitelességgel bíró kombinácziók. Egyelőre tehát bizzunk királyunk ő felsége tapasztalt uralkodói belátásában, kinek birodalma jólétén s népei boldogitásán munkálkodó bölcs elméje, trónutódjára nézve a legjobb s legüdvösebb intézkedést fogja sugallani. A magyarországi Kárpát-egylet Mátra- osztálya. Az utazás kétségkívül egyike a legnemesebb s legtanulságosabb élvezeteknek, s bízvást, el lehet mondani, hogy valamennyi sport között ez űzeti ki legjobban a reá fordított költséget. Ismeretes dolog, hogy a müveit nemzetek előkelői, kik kellő tudásvágyuk melletr, elegendő anyagi eszközzel is rendelkeznek e sport tízesére, szórakozási idejük legnagyobb részét utazásban, s különösen a természet ritkaságainak és szépségeinek megszemlélésében, s ezzel kapcsolatban, geográfiái s ethnografiai ismereteik közvetlen gyarapításában töltik el, s ezért különösen Európának ama kultiváltabb részeit kei esik föl, melyek természeti szépségeikről általán híresek, melyek azonban modern közlekedési eszközök által is könnyebben megközelíthetők, s kényelmi tekintetben is elegendő biztosítékot nyújtanak. Mert az igazi tourista nem kíméli a fáradságot, s a kényelmetlenségtől, sőt az esetleges veszélyektől se ijed meg, ha például egy, nem mindennapi természeti szépségeket és ritkaságokat Ígérő látványosság közvetlen szemléletéhez, például egy hatalmas bérez fáradsággal s veszélyekkel egybekötött uttalan utait kell megmásznia ; de viszont megkívánja, hogy mikor megjutalmazott fáradalmai után pihenni tér, minden tekintetben elegendő comfortot találjon jó pénzéért. Innét van, hogy évtizedek óta. kivált nyár végével, s a kellemes ősz elején, minden lépten nyomon touristákkal, sőt egész touris- t a-cs alá d o kk al, — kik között feles számmal láthatók fiatal nők — találkozunk a természeti szépségeikről hires Svájc zban, az Elba-vidéki, úgynevezett Szász-Svájczban (Sächsische Schweitz), a Salzkammergutban: Gmunden, Ischl, Hall, Salzburg, stb. bájos vidékén, s több más helyeken. E legtöbbnyire angol, íranczia, német touristák igen könnyen felismerhetők utazó öltözeteikről : a piáidról, a hosszú, hegyes vasvégű alpesi mászó-bot- ról, s mindegyiknek kezében a nélkülözhetetlen B äd ek k er féle, piros kötésű utazó-könyvről. Az utóbbi évtizedek óta maA levélhordozó. A sötét éjszaka borzalmas homályát szétüzvén a felkelő nap aranysugara, a néma csendet ismét hangzatos társalgás, fülzaklató robaj, élénk sürgés-forgás váltá fel. A város minden része, minden útezája kellemes benyomást gyakorol a szemlélőre, élő tanú- bizonyságot nyújtván annak forgalmi, kereskedelmi s társadalmi álláspontjáról. Nyolczat ver a toronyóra, a közhivatalok kapui egymásután feltárulván, megkezdődik a hivatalos munka. A postahivatal szűkes termébe is pezsgő életet lehel az emelkedő nap melegítő heve; a mi emberünk is dolga után lát. Néhány gyanús pillantást vetve az éj óráiban érkezett s szana-szét heverő vaskos csomagokra, komoly megfontolással röviden jegyzi meg: „tudnának csak beszélni ezen levélcsomagok, hej, de visszhangzanának e rideg faltömegek a sajgó fájdalom s felemelő öröm vegyes hangjaitól! És, mily pompás vegyülékét láthatnék a város gazdagja s szegényeinek, ha egy titokzatos varázsütésre itt teremnének a különféle levelek irói és a czimzettjei!! E különös gondolatok czikáztak át a munkájához készülő levélhordozó nyugtalan lelkén, ki, mint a közügy pontos bajnoka, valamint már évek során keresztül, úgy ma is fáradhatlan buz- gósággal utczák és házszámok osztályzata szerint rendezte a kézbesítendő leveleket. Jóllehet szemei nem látják, mi mindent czipel önmagával, mert ez esetben a fájdalom alkalmasint a földhöz sújtaná, az öröm az égbe emelné, — mindazonáltal a költői ábránd, a játszi ész szellemszárnya, — mely a himbálódzó pacsirta fenséges dallamát; a vizhabok enyelgő csevegését; a hajlékony nád- szál egyhangú csörgését; a zephir megható siralmát; a fejledező bimbó illatosztó szavát egyaránt megérzi, — áttör a gondosan összehajtott papiroson s a néma betűkkel örvendez és gyászol. Azért a levélhordozót költői képzelnie a föld legboldogabbjai közé emeli, de egyszersmind nem ritkán a földre is nyomja. Lássuk az ő sorsát! gyár okát is elég számmal Iái hatni külföldön e touristák között. Daczára annak, hogy Magyarország, természeti szépségekben s ritkaságokban erősen versenyez a fünemlitett tourista-vi- dékekkel, sőt némely tekintetben messze is fölülmúlja azokat, mert ha például Magyarországnak nincsenek is egekbe meredő havasai s gletscherei: de van például aggteleki Barad! áj a, mely előtt a hitliedt adelsbergi csepkő-barlang, mind kiterjedése, mind csepkő-képződményeit tekintve messze elmarad, van dobsinai jégbarlangja, mely unikum Európában, mig a Kárpátok, s az erdélyi hegyek némely pontjai: a csorbái tó, a sz.-Anna tava, a Detunáta stb. a külföld hasonnemű legszebb bájaival versenyeznek: — hazánkat a tourista-világ a legutóbbi időkig egészen ignorálta, s még most sem látogatja oly mértékben, mint az méltán várható volna. Ismeretes dolog, hogy ennek oka egyrészt főleg eddigi közlekedési mizériáinkban, másrészt abban található, hogy hazánkban a külföldi utas, ha esetleg valamely magyarországi nagybirtokossal ismerős nem volt, a magyar vendéglőkben, csárdákban mindent talált, csak azt nem, amit legjobban kivánt: urias comfortot, vagy legalább is tisztességes kényelmet. E kalamitásokon a lehetőség szerint segíteni, hazánk természeti szépségeit s nevezetességeit a müveit külfölddel kellő módon és mértékben megismertetni, ez által a tourista-világot hazánkba édesgetni, — ezenfelül az utazás, e nemes touristasport iránt hazánk müveit közönségének, különösen az értelmi s vagyoni osztály ifjúságának figyelmét és érdeklődését fölkelteni — egyik legfőbb feladata ama hazai fiatal intézményünknek, mely „Magyarországi Kárpát-egyesület,“ név alatt néhány év óta fonál], s nemes hivatása elérésében fáradhatlan buzgalommal, serénységgel s kitartással működik, s már rövid fönállása óta is dicséretes eredményeket ért el. E nemes egyesület egyik szerény indája az úgynevezett „Má tr a-osztály,“ vagy teljes czimén : „A magyarországi Kárpát-egyesület Má tr a-os z tály a“, melyet pár év előtt, Gyöngyösön, tourista-sportkedvelő, müveit, nemes fiatalok hoztak létre, s mely fönállásának e rövid pár éve alatt is, különösen a Mátra vidék természeti szépségeinek megismertetésében, egyes, el- rejtettebb pontok hozzáférhetőbbekké s élvezhetőbbekké tételében, s azok fölkeresése iránt az érdeklődés felköltésében stb. igen szép eredményeket ért el, s ha e fiatal, derék sportegyletünk iránt megyénk értelmisége, s különösen fiatalsága, az egyletbe való tömeges belépés által kellő érdeklődést és támogatást fog tanusitaa) A mi Istvánunk — mert keresztneve — útnak indulván, hirtelen átcsap egy szélesded útezán s kimért léptekkel halad egy előnyösen ismert háztulajdonos felé, ki a szétágazó család egyedüli tanácsadója, élő könyvtára. Mert, ha a szenvedély lángra gyúl, az egyetértés megbomlik, a házi boldogság tündöklő békenapját vészfellegek környezik, a szeretet tüze kihiilóben van az együvé tartozó rokoni szivekben, az adás-ve vésnél tolmácsra szükség van, — a jó öreg néni elnyomja a szenvedélygyujtott tüzet, visszaállitja a száműzött egyetértést, megtisztítja a család szentélyét, szétoszlatja a jeges felhőket, mindent átölelő szeretetet önt a meghidegült keblekbe, megfejt minden nehézséget, megold minden csomót. Nénink maga nyitja ki az ajtót, világos jeléül annak, hogy a levélhordozót türelmetlenül várta. A levélczim sorai nehéz férfi kézre vallanak, melyek látásánál az asszony fölkiáltva mondja a ruhájába kapaszkodó s testvére által gondjaira bízott két pajzán gyermeknek: „Atyátok ir!.“ „Mit ir a papa?“ — kérdezők a gyermekek szemeiket merengő ábrázatára irányozván; mire a jó néni örömtől áradó szívvel igy folytató: Talán még visszaemlékeztek arra, mily forró,vágy emészté sziveteket, vajha egy nővérkét adna az Isten. Es talán azt sem feledtétek el, hogy midőn a kis bábut az ágy puha párnái közé fektettétek, mint monda a jó papa: mikorra visszatértek a bábu élni fog. A mit az apa titokzatos szavával jelzett, — már megtörtént; igen, egy eleven, szép és kedves nővérke fekszik a kis bölcsőben, miértis az apa most azt Írja: mennénk azt megnézni, amint csak időnk lesz.“ A gyermekek mintegy kővé válva, hallgatók az örvendetes esemény elbeszélését; aztán pedig ugrándozva neki fogtak a készülődésnek. b) A levélhordozó most egy hosszúdad, hivatalosan lepecsételt levelet s melléje egy utánvételt ránt elé. Amint barna szemeivel végig néz a czimen kárörvendő arczkifejezéssel. csendes mormogással önmagában mondó: „A vén zsugori majd fog dün*
