Eger - hetilap, 1889
1889-12-31 / 53. szám
426 nok“ a mélt. főkáptalan élén állt, szeretetteljes, bölcs vezetésével sok hasznos és üdvös dolgot létesített e jeles testület kebelében. — Utolsó mesterkanouokká, s egri plébánossá pedig csakugyan az lön, akinek nevét az egyházmegye körében Fáma 1 e g- hangosabban s legszívesebben emlegette; s kit városunk katli. közönsége is osztatlan, őszinte ürömmel fog, mint plébánosát üdvözölni. — Szilveszter estéjén, ma, f. hó 31-én, mint az 1889-ik év utolsó napján, a szokásos évzáró hálaadó istenitisztelet a székes-főegyházban esti 6 órakor fog megtartatni, mely alkalommal a szent beszédet Szmrecsányi Pál apát-kanonok ur ő nsga fogja tartani. — A III. felolvasó és kamarazene-estély. A cist r. egri katli. fógymnasium tanár-kara és az egri zenekedvelők társasága által megindított felolvasó és k amara-zeneestélyek barma- d i k a, a jövő szombaton, 1890-ik évi január hó 4-én fog a nevezett tanintézet tornatermében megtartatni, a szokásos belépti jegyek mellett, melyek a mai naptól kezdve t. K ö 11 n e r L. utóda Széchényi-utczai gyógyszertárában kaphatók. Az estély érdekes műsora a következő: 1. a) Vonós négyes, Mendelssohn-Bar- tholdy Felixtől (Es dur, 1. és 2. tétel); b) Vonós négyes Schubert F.-től (C moll. Andante con moto, con variationi) közkívánatra másodszor. Előadja az egri zenekedvelők vonós négyese. 2. A villamosság gyakorlati vívmányai, (folytatás és befejező'). Szabad előadás, újabb kísérletek bemutatásával. Tartja Ignics Boldizsár, egri főgymn. tanár. — 3. Zongora-négyes (zongora, hegedű, mély hegedű, gordonka) Wéber Károly Máriától. (Négy tétel.) Előadják az egri zenekedvelők tagjai. Kezdete pontban esti 5 órakor. E felolvasó s ka mara-zeneestély-cyklus utolsójára fülhivjuk müveit közönségünk becses figyelmét. — Az egri „Új-Kaszinó-egyesület“ f. 1889. é. decz. hó 21-én lartá meg rendes évi tisztújító közgyűlését, mely alkalommal a tisztikar és a választmány következőkép alakult meg: Elnök: dr. Hubert Ján o s jogtanár; alelnök: ngos Györgyényi Ignácz kanonok, és ml. Wesseli Adolf, a helyben állomásozó 60. gyalogezred ezredese. Igazgató: Hein József uy. őrnagy. Pénztáros: dr. Demkó György tanár. Jegyzők: László János tanár, Nagy László kapitány, és gróf Zichy Károly főhadnagy. Ügyész: dr. Pásztor Bertalan ügyvéd. Számvevő: dr. Szolcsányi Hugó jogtanár. Könyvtáros: Sivam- pel József tanár. Választmányi tagok: Babies János, Báthy Lajos, Burik István, dr. Dombay Tádé, Hellebronth Mihály, Jekelfalussy Kálmán, dr. Kállay Árpád, dr. Kiss István, Kontra László, Máj er Imre, Michalek Manó, Póka Zsigmond, Polonkai Béla, Reitmann Győző, Répássy László, Szabó Ignácz, Vass Lajos, Weidl Gyula, Egy porosz herczegért 2 és fél millió márka kártya-adósságot fizettek ki s midőn ezt kiegyenlítették, még aznap 360,000 márkát vesztett — váltóra. Nem sokára aztán e váltóért beperelték. A badeni casino, a „Cercle de Bade“ egyik fő fészke volt a hazard-játékosoknak s e club elnöke egy herczeg volt. A játék- szenvedély annyira túlcsapongott e clubban, hogy 1885-ben rendőrileg be kellett zárni a club helyiségeit. Olaszországban a szerencsejáték mindig kedvelt volt s úgy a hazárd-játék mint a hamis játék nagyon el van terjedve. Rómában, egy időben a legelőkelőbb játékbarlang volt a „Club della Caccia.“ 1885-ben azonban becsukták e clubot, mert nyomára jöttek, hogy egy írauezia származású előkelő lovag, Callado hamis játékot űz. híz a Callado előkelő szerepet játszott Francziaországban is. IH-ik Napoleon kegyeltje volt s e kegyet különösen azzal érdemelte ki, hogy segített a császárnak a szép Beilanger Mar- guerit-tel való megismerkedésben. Napoleon közbenjárására lett a római Quirinál'oan brazíliai követ s mint ilyent leplezték le hamis kártyásul. Napjainkban a hazard-játékuak s különösen a roulettenek igazi hazája a kis monacói herczegség, melynek raonte-carloi casinojában van a világ leghíresebb és legveszedelmesebb roulette- barlangja. Persze ez a „barlang“ a legfényesebben berendezett casino, hova a világ legelőkelőbb emberei járnak elverni pénzeiket s aztán többnyire főbe lőni magukat. » Az Olasz- és Francziaország között fekvő kis földdarab Monaco herczegének tulajdona s a játékbarlang az uralkodó herczeg engedélyével áll fenn, tehát ez az a pont a világon, a hol semmiféle z ivartatásnak nincsenek kitéve a roulette hívei és áldozatai. Vind István, Zalabéri Horváth Béla, Zsendovics József. A 60. gyalogezred tisztikarából: Okruszky Miksa, br. Friedler kapitányok ; Kocziczka Károly, Tally Márton főhadnagyok; Helvey Adolf, Berghammel János hadnagyok. Póttagok: Pillepic Rudolf főhadnagy, br. Fiedler hadnagy. Az egri honvéd zászlóalj tisztikarából: Wolnhoffer Emil százados zászlóalj-parancsnok, Dusárdy Lajos, Subich Ferencz hadnagyok. — Tiszti kinevezések. A csász. és kir. közös hadsereg rendeletéi lapjának egyik utóbbi száma már közli a király ő felsége által a közös hadseregnél jövő 1890. évi jun. 1-től számitott rangfokozattal életbelépendo tiszti előléptetéseket s kinevezéseket. Az utóbbiak közül közöljük azok neveit, kik mint egy éves önkéntesek, Egerben töltvén szolgálat-idejöket, ez alkalommal tartalékos hadnagyokká lettek előléptetve. Ezek: Windt István, Lakner Aladár, Frantz Gyula, Polereczky János, Kele József, Pamlényi István. — jogász-hangverseny és tánczvigalom. Az egri érs.-lyc. jogakademia polgársága által olvasó és segitő egyesülete javára f. decz. hó 26-án, Karácson másod-ünnepén rendezett s tánezmu- latsággal egybekötött zene-estély minden tekintetben igen szépen sükerült. Őszintén örülünk rajta, hogy jogakademiánk derék polgársága be tudja bizonyítani, hogy nemcsak „az aszfalton való sétáláshoz ért“, hanem saját kezdeményezéséből, s erejéből magasabb szellemi élveket nyújtó estélyeket is képes rendezni a jótékonyság szolgálatára. S ifjaink a karácsom estély rendezéséért méltán megérdemlik a dicséretet. Maga a zene-estély programmja, csupa dillettánsok játékából, de ügyesen, változatosan, s ép ezért, érdekesen és élvezetesen vala egybeállitva. Mi nem osztjuk ama balfelfogást, hogy „dili etánsokról nem illik kritikát irni.“ Sőt, ellenkezőleg. A ki a nyilvánosság elé lép, el kell készülve lennie rá, hogy a közönségnek joga vau öt —■ a pénzéért — meg is kritizálni. Amely joggal a közönség bir, mi alapon volna e jogtól megfosztva épen a nyilvánosság orgánuma — a sajtó? Sót inkább: ennek kell buzdítania a tehetséget a további haladásra, s fejlődésre, a tehetség-hiányt pedig a további fáradság haszon! alattságára és sikertelenségére figyelmeztetnie. így fogjuk mi fel a dolgot, midőn a jogászok zene- estélyének szereplőiről e helyütt pár szóval megemlékezünk. A zene-estélyt Éliássy Ida k. a. nyitotta meg, kinek fiatalkorát messzelialadó technikai ügyességét, gyakorlott ujjainak ritka erejét, s lámpaláztól csaknem teljesen mentt, bátorságát valóbau megbámultuk. Előbb Székely Imrétől játszott egy, a régibb iskolák modorában irt szerzeményt, majd — a sűrűn ismétlődő tapsok és tetszés-nyilatkozatok után — Liszt „Gnómok Az európai nagyhatalmak körében többször fölmerült az eszme, hogy Európának e fekélyét kimessék s közös actioba lépjenek a monacói játékbarlang eltörlésére, de az ige nem vált testté. A herczeg, azon a kis földdarabon, mely uralkodása alatt ál), csakis a játékbarlang által fizetett óriási adó s a játékosoknak országában való költekezésének segítségével tud uralkodni, nem valószínű tehát, hogy egyhamar megszűnnék az a játék- barlang, melyhez hasonló még nem állott fönn a világon s valószínűleg nem is fog keletkezni. A monte-carlói játékbank áldozatairól minden hónapban közölnek a magyar napilapok is tudósításokat, igy tehát ez alkalommal nem Írunk ezekről, mert a mi szerény kötetünk szűk is lenne ezeknek a történeteknek befogadására. Francziaországban napjainkban is nagyban űzi a születési és a pénz-aristocratia a kártyázást és a szigorú törvények daczára is számos játékbarlang áll fönn még ma is Francziaországban. A leghazárdabbul folyik Párisban a kártyázás, a „Jockey- chib“-ban, mely egyesíti magában FTancziaország legelőkelőbb és leggazdagabb férfiúit. Nagyban játszanak ezenkívül Párisban a következő clubokban: az „Impérial“-bau, melynek tulajdonképeni neve „Cercle des Champs Elysées,“ azután a „Sporting-Club“-ban s az „Union artistique“-ban, mely „Mirliton“ melléknevéről ismeretesebb. A franczia szellem, mely szeret mindent kigunyolni vagy legalább is kitréfálni, egyes casinóknak, melyekben a kártyázás hazárdabbul folyik, vagy a melyekben hébe-korba megfordulnak a kevésbé tisztességes kártyások is, gúnyneveket adott s az illető clubok és ca-irtók most már ismeretesebbek e gúnynévről, mint igazi nevükről'.
