Eger - hetilap, 1889
1889-12-31 / 53. szám
427 tán ez át“ játszotta el, e technikai bravour- darabot, fiatal zongora-játszótól kívánható minden elismerésre mélró virtuozitással. Éliá ss y Idák. a.-ból, e mai föllépése után Ítélve, ha majd a korral lépést tartó lelki fejlődés a mesterművek szellemébe való mélyebb behatolást is meghozza, — nem köznapi zongoraművésznő fog válhatni. A zene-estély záradékát Frantz Etelka k. a. és Biró József jogakad. polgár úr czimbalomjátéka képezte, kik a „Velencei carnevál“ változatait, s egy népdalegyveleget adtak elő két cz mbalmon, ügyesen, és élénken. Nem közönséges fáradságot s türelmet igénylő tanulmányukért méltán megérdem- lették a hálás közönség részéről aratott tapsokat, s elismerő nyilatkozatokat. A közbeeső számokat Dusárdy József jogakad. polgár s Szabó Béla kir. tszéki joggyakornok urak töltötték be gordonka-, s illetve hegedü-magánjitékukkal. Ezeknek a helyes zeneérzékü s felfogású, ügyes dillettánsoknak szerettünk volna — jobbhangszereketadnia kezökbe. Ugyanők egy Beethovenféle trio előadásában is részt vettek — Pátz Szidike k. a.-nyal, — kiről e zene-estélyről szólva,— első sorban kell vala megemlékeznem. E kiváló tehetségű, páratlan szorgalmú, s jeles készültségű fiatal zongorajátszónő, a mai estén teljesen háttérbe vonult. Mint a kis ibolya, szerényen húzódott meg a „kiemelkedő sudarak“ árnyában. De mi, ott hátul a sarokban, szintén szerényen el vonulva, ritka műélvezettel gyönyörködtünk ama finoman diserét, s mégis elegáns játékban, melvlyel a gordonka s hegedű magán-piéce-it kisérte, s Beethoven hármasa előadásán, a technika korreetségében s ritka finomságában, a szerző „magas szellemének“ nemes felfogásában, s a klassikus mű egyes szépségeinek kiemelésében nyilatkozó ama tapintatban, mely csak a „h i v a to 11 a b b a k“ sajátja. Ezért mi, részünkről. a mai estén e „szerény ibolyának“ nyújtjuk legfőbb elismerésünk igénytelen koszorúcskáját. — Az estélyen, mint már említők, nagy számú s igen elegáns, előkelő közönség vett részt, mely a közreműködők iránt nem is fukarkodott tetszésnyilatkozataival. A zene-programm befejezte után csakhamar fölzendült a Palócz Jancsi jól szervezett bandájának csárdása; a székek hirtelen eltűntek, s a fiatalság fokozott animo közt tánezra perdült, melynek csak a kora hajnali órák szakasztottak végét. Tánczoló szépeink elegáns csoportjában a következőket jegyezte fel r. báli referensünk: Belánszky Elvira, Borhy Ilonka, Csemitzky Pálné, Éliássy Ida, Ficzere Ilonka (Ostoros), Frantz Etelka, Gesztes Lajosné, Halasy Berta és Margit, Horánszky Etelka, Hunyor Margit, Imre Leona, Janik Etelka, Kovács Mariska, Kürthy Margit, Marssó Mariska és Hermin, Milialik Margit, Nánásy Mariska, Pátz Szidike, Posgay Margit, Rajcsich Ilona és Margit, így van Párisi an egy „Semmirekellők clubja“ („Grédins- club“), „Hamis játékosok bandája“ („Bande des Grecs“), „Kényszer-munka“ („Traveaux Forcés“), „A zöld sapkások társasága“ {„Association des Bonnets-Verts“; a kényszer-munkára elitéit bűnösök ugyanis zöld sapkát viselnek s innen van a gúnynév), „Petit Mazas“ (a hires párisi börtön nevére), „Petit. Marathon“ (a görögök hires csatamezőjének Marathonnak mintájára a hamis játékosok (francziául grec, a mi görögöt is jelent,) csatamezője, „Cercle des Pannés“ stb. Mindezekben a játékbarlangokban — mint e könyv egy másik helyén már röviden megemlítettük — rendesen.nem készpénzzel játszanak, hanem külön e czélra készített játék- pénzzel. Ez a játékpénz rendesen apró elefántcsont lapocskákból áll, melyre a játékos beváltja az igazi pénzét a club pénztáránál vagy a croupiernál, mielőtt a játékhoz fogna. Az elefántcsont lapocskák különböző szintiek vagy alakúak a szerint, a milyen értéket képviselnek ; még pedig legtöbbnyire egy louisd’or-os továbbá 5, 20 és 25 louisd’oros lapok vannak. A játékpénz használatának azt az okát adják, hogy a játékpénz kezelése sokkal könnyebb, mint az igazi pénzé, pedig ez nem áll, mert a kis terjedelmet elfoglaló bankjegyek kezelése sokkal kényelmesebb, mint egész marok elefántcsont lapocska kezelése. A játékpénz használatának be nem vallott titkos ezélzata az, hogy ez által a játék hazárdabbá váljék, mert könnyebben tesz a játékos egy marok elefántcsontlapot egy kártyára, mint egy marok aranyat, bár egyforma értéket képviseljenek is, de az az elefántcsontlap a játék hevében értéktelenebbnek látszik az aranynál, s a játékos könnyebben „ugrik be.“ Reitmann Győzőné, Remenyik Pólika és Tériké, Siskovits Etelka, Vancsó Tériké, Volf Károlyné, stb. — A négyeseket 28—30 pár lej tette. — A székesfehérvártankerületi kir. főigazgató, néh. Mészáros Nándor közelebbi elhunyta alkalmából, a „Székesfehérvár és vidéke“ ez. lapban a következő figyelemre méltó sorokat olvassuk : „Le roi est mórt, vive le roi! A székesfehérvári tankerület alig kezdte csecsemőkorát élni, máris árvaságra jutott; boldogult Mészáros Nándorban gondos atyját veszté. Hogy a gépszerüleg működő ügymenet fennakadást egy pillanatig se szenvedjen, a magas tanügyi kormány sietett, a főigazgatói teendők ideiglenes vezetésével Pallér Kelemen fógymnáziumi igazgatót megbízni, nem is tudva, hogy a nevezett férfiú, a főigazgatónak betegsége, vagy inkább Pécsről való távozása óta, tényleg vezette a hivatalt — pedáns lelkiismeretességgel. Igazán tolinok és főigazgató volt egy személyben s a súlyos betegnek csak az elintézésről referált időnkint. Mikor és hogyan fog Csáky gróf ő excellentiája a főigazgatói hivatal végleges betöltése iránt intézkedni? nem tudjuk. A nélkül, hogy intézkedései elé akarnánk vágni, jónak látjuk magas figyelmét egynémely körülményre idejekorán felhívni. Ilyen a cisrerci tanitórenduek a nevelés-oktatás rögös pályáján teljesített missiója, melyet — a nála is érezhető megnehezült anyagi viszonyok daczára — a kor követelményeivel haladva, becsületes törekvéssel iparkodik betölteni, s azt a bizalmat, melyet a nemzet legdrágább kincsének, a jövő reményeinek reá bízásával iránta mutat — megérdemelni. A haza négy különböző vidékén ugyanannyi főgymuáziumban teljesiti elvállalt kötelezettségét: a nemzeti géniusz követelményeinek megfelelő oktatást; hazafias gondolkodás és érzés, vallásos türelem és a „ne quid nimis“ elvének szem elől nem tévesztése, azon tulajdonok, melyeket az elfogulatlan közvélemény szívesen ró fel e testület érdeméül; bár ezek végre sem érdem, csak kötelesség-számba mennek. Hogy a haladó korral lépést akar tartani, annak félreismerhetetlen bizonyítékát adta, midőn tavaly a Zergeutczában, Budapesten, házat vásárolván, növendékeit egyetemünknek négy évi látogatására kötelezte. Két intézete, kerületünknek két végén van; azonfelül a kanizsai, veszprémi és keszthelyi intézetek is szerzetes tanárok vezetése alatt állanak. A jelenlegi főigazgatók közül egyet a benezés, egyet a kegyes tanitórend. egyet a világi papság vall magáénak; a többi a világi rendből való, a felekezeti intézetekre való tekintetnek is figyelembe vételével. Azt tartjuk tehát, hogy az igazságos méltányosság követelményei nyernének kielégítést akkor, ha az uj főigazgató kinevezésénél a magas tanügyi kormány figyelme a cisterci tanitórendre irányulna, mely — a kassai keMagyarországon par excellence játékbarlang nagyon kevés volt, hanem játékbarlangot rögtönöznek nálunk sok minden casi- nóból és kávéházból. Legnagyobb mértékben folyik a kártyázás természetesen a nagy Széchenyi István gróf által alapított Nemzeti casinóban, hol már nem egy ember ment teljesen tönkre, de nem egy ember szép vagyonra is tett szert. Mindazáltal nem megy oly mértékben itt a kártyázás, hogy par excellence játékbarlangnak lehetne nevezni a clubot, mely hazánk aristocratiáját egyesíti magában. S bár a Nemzeti casino nem sorolható a játékbarlangok közé, mégis kénytelenek vagyunk e fejezetben megemlékezni az ott folyó kártyázásról, mert könyvünknek nincs oly fejezete, melyben azt jobban leírhatnánk s ha nem ismertetnénk meg, hogy az ország ezen első clubjában hogyan folyik a kártyázás, hiányos lenne könyvünk. S épen ezen részletes ismertetéssel bizonyíthatjuk be, hogy mily nagy különbség van a mi előkelő casinónk és a külföld hasonló clubjai között a kártyázás tekintetében. A Nemzeti casinó alapszabályainak legelső paragraphusa a következőket írja az egyesület czéljáról: „A nemzeti Casino halfiatatlau emlékű hazánkfia: gróf Széchenyi István által 1827. évben oly czélból alkotott egyesület, hogy a hazai társadalmi életnek központját képezze. Mint ilyen, a nemzeti Casino nem egyedül a társadalmi tisztességes élvezetek gyiilhelye, de egyszersmind a műveltség, közhasznú elmélkedés és eszmecserének előmozdítására szolgál; testület’ működése köréből azonban ki vau zárva minden politikai jellegű tevékenység.“ S mindjárt a 2-ik paragraphus a következő rendelkezés* tartalmazza:
