Eger - hetilap, 1889
1889-02-05 / 6. szám
6-ik szám. 28-ik év-folyam 1889. Február 5-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt-kr Eélevre . . 2 „ 50 V Negyed évre. 1 « 30 Egy hónapra — n 45 Egyes szám — n 12 „ EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasábo?.oit [»étit sorhely ntán 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy peút- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. HucLolf, Középületeinken lengő fekete zászlók hirdetik, hogy Magyarországnak nagy gyásza van. A mélyen sújtott királyi család, hű magyar népével együtt siratja Rudolf főherczegnek, a szeretett, fiatal trónörökösnek váratlan elhunyták A múlt héten még az egész haza ama nyomasztó balsejtelem s izgalmak hatása alatt állott, melyeket a kormánypárt által vak engedelmességgel megszavazott szerencsétlen véderő-törvényjavaslat következtében az ország fővárosában beállott mozgalmak, s ezek ellenében a rendőrség, s az ennek támogatására kirendelt közöshadseregbeli katonák vérlázitó, brutális üzelmei idéztek elő, — midőn egyszerre villámgyorsan terjedt el az egész országban a megdöbbentő rémhír, hogy : Rudolf trónörökös meghalt! Az izgalmak zaját egyszerre hazaszerte a mély fájdalom néma csöndje váltotta fel. Mindnyájan éreztük a váratlan csapás kimondhatatlan suljTát. Aggódva lestük a rémiiletes hír megerősítését, s midőn a lapok jelentették a lesújtó gyászos hirt, hogy Rudolf trónörököst m. jan. hó 30-án reggel 7—8 óra közt, meyerlingi vadászkastélyában halva találták, s hogy halálát szivszélhüdés okozta, — mindenki kétkedve fogadta a közleményt, s a halál okára nézve különösebbnél különösebb versiók járták be az országot, Végre király ő felsége, a legérzékenyebben sújtott atya és fejedelem parancsára, megtudtuk a valót, hogy Rudolf trónörökös saját, kezével önmaga vetett véget életének. Minő rémiiletes, végzetszerű ok vezethette a boldogtalan ifjú főherczeget, kit a Gondviselés pazar keze a földi javak mérhetlen kincseivel: páratlan, ragyogó fénynyel, gazdagsággal, viruló ifjú életerővel, családi boldogsággal, szerető szülék- testvérek,- s rokonokkal, s ezen kívül népek és nemzetek rajongó szere- tetével árasztott el, — hogy önnönmaga ellen fordítsa a gyilkos fegyvert, s egy szerencsétlen pillanatban kioltsa ifjú életét, s vele megsemmisítse a népei boldogitásának élő uralkodó, a szerető, gondos szülők minden reményét, s épen a legválságosabb időkben kétséges jövőnek dobjon oda egy hatalmas monarhiát, két tekintélyes testvérbirodalmat, melyeknek népei épen az ő életéhez fűzték egy szép és boldog jövő folytatásának minden biztosítékát, — a borzalmas titok alkalmasint sirba száll vele, s örökre rejtve marad a történelem előtt. A magyar nemzet megdöbbenve, s mély fájdalomtól lesújtva, könnyes szemekkel áll a szerencsétlenül kimúlt, ifjú trónörökös ravatalánál, — s lelkének összes részvétével, tántoríthatatlan hűsége, ragaszkodása, s hódolata teljes odaadásával fordul a csapások legnagyobbja által porig sújtott uralkodó család, a szeretett király, az imádott királyné, — s az elhunyt trónörökös fiatal gyászos özvegye, s ártatlan árvája felé, hogy szivük, bánatában s keservében osztozzék, s kérje az élet és halál örök Urát, hogy bőséges kegyelmével adjon nekik vigasztalást és enyhiiletet. A fejedelmi halott liült tetemei, ma, kedden, f. hó 5-én fognak, — király ő felsége óhajtása szerint, — egyszerű, családi gyászszertartással, Bécsben, az ottani kapuczinusok kolostorában levő családi sírboltban, őseinek hamvai mellé, örök nyugalomra tétetni. Az engesztelödés angyala őrködjék hamvai fölött
