Eger - hetilap, 1889
1889-12-17 / 51. szám
409 feddhetlen legyen. De még szigorúbb a kritika azokkal szemben, kik a közhivatalok élén állnak s méltán, mert a magas polcz láthatóbbakká teszi úgy erényeiket, mint hibáikat. A ‘ki ily közintézmény élén állva, úgy tölté be hivatását, hogy a közönség az elégiiltség jól eső érzésével, működését nemesitő gyönyörrel szemléli, az feladatát megoldotta s a nemzet életében úgy szólván missziót teljesít, s érdemeinek csak kis jutalma a polgárság szeretete. Szerencsés az oly közintézmény, mely hasonló férfiút bir élén, s azért irigyeljük mi Fejérmegyét, de enyhíti ezt és pedig örömmel, hogy — bárha csak egy pillanatra is — magunkénak mondhatjuk gr. Cziráky Bélát, kit Isten sokáig éltessen.“ A gazdag lakoma élveit nem csekély mértékben fűszerezte a helyben állomásozó 60. sz. b. Appel-gyalogsorezred zenekarának változatos műsorban gazdag, s szabatosságban kifogástalan játéka. E derék zenekar már gr. Cziráky főispán ő mlga megérkeztekor az érseki palota udvarában, a Rákóczy-induló lelkes hangjaival, később az esti órákban pedig érdekes serenáddal tisztelte meg megyénk és városunk magas vendégét. y. A meg’ye-gyülés. Előértekezlet. Vasárnap d. u. 7 órakor az ó-kaszinó nagy termébe összehívott előértekezletet Almásy Sándor orszgy. képviselő nyitotta meg az egybegyűltek üdvözlésével. Megnyitó beszédére Beretvás Endre reflektált, hangsúlyozván, hogy az értekezlet, a meghívó értelme szerint, pártállás nélküli. Horváth József egri ügyvéd hívta föl ez után az értekezlet figyelmét arra, hogy a megye szellemében s eddigi maguk- tartásukhoz következetesen lépjenek a választási urnák elé. A kandidáló bizottságba maga részéről Almásy Sándort, Imre Miklóst és Szerelem Alfrédet ajánlotta beválasztani. Szerelem maga helyett Isaak Istvánt tette ajánlatba. E jelölések elfogadtatván, ismét Beret vás Endre szólalt föl, a pártonkíviiliség figyelemben tartását és a mellékértekezletek elkerülését ajánlva a bizottsági tagok figyelmébe. I m r e Miklós hasonló értelemben tett nyilatkozata után az értekezlet feloszlott. A hétfői megye-gyűlés. Pont d. e. 10 órakor nyitotta meg Kas zap alispán a megye-gyűlést, melynek első tárgyát a belügyminister leirata képezte Keglevich gróf fölmentése és Cziráky gróf kinevezése tárgyában. Az alispán ajánlatára egy küldöttség hivta meg Cziráky grófot, ki fényes diszmagyarban, lelkes éljenzések között jelent meg a nagy teremben. A beliigy minist er- nek hozzá intézett megbízása felolvasása után, letette a hivatalos esküt s a választás alatt elfoglalandó álláspontját a következőkben körvonalazta: A választás a törvényhatósági bizottság joga. E jog érvényesítésének helyes útja csak egy lehet: a jó közigazgatás létesítése s a jó közigazgatás érdekeinek a megfelelő létezőnek Gyula rajzai a festőművészet megkapó erejével hatnak e lap hasábjain s bizonyára bevésődik a gyermekek leikébe az a pillangó- huzta aranyos kocsi a czimlapon, honnan egy szép tündér szórja „Az én Ujságom“-at a gyermekek közé. Nagyon kedves Koppay- nak kis kofája csirkével a hátán hugocskáját keblére szorítva. Alap tartalmából kiemelkedik Mikszáth Kálmán gyönyörű története a szajkóról „Ne félj Mátyás!“ czimmel, melyben egy gyermekkori emlékét eleveníti föl s az értelem nélkül betanult szavak hiábavalóságát mutatja ki az ő kedves, szingaz- dag tollával. Bársony István tanulságos elbeszélést ir; erkölcsi tartalmával szív- és léleknemesitő hatást gyakorol a gyermekekre. „A kis prücsök“ egyik legszebb közleménye a kis újságnak. Pali bácsi meséli el a kicsikéknek, de ez álnév alatt mesemondó Benedeket véljük fölismerni. E mesét mai számunkban mutatványéi közöljük. „Tülökvár“ czim alatt Pósa Lajos mond egy szép mesét egy hatalmas királyról, a kinek már mindenféle vára volt a világon, csak még tülökvára nem volt. Kapta magát, építtetett a Tisza partján egy óriási tülökvárat; de mikor elkészült, újra mást vett a fejébe s a sok tülköt mind belehányatta a Tiszába. Köny- nyen gördülő versekben van irva s egyik legszebb verses meséje a gyermekek népszerű költőjének. Egyszerű naiv vidám hangjával, bizonyára kedves és mulattató olvasmánya lesz a kicsinyeknek a „Bujdosó bábuk története“ Herczeg Ferencztől. Végig nézve az uj gyermeklapot, a legszebb jövőt jósoljuk főn tartása, elvetvén minden melléktekintetet, mely a valóban helyest, és a közérdeket a legcsekélyebbről feszélyezné. A jó admi- nisztráczió elérése czéljából szükségesnek tartja a minden érdek nélküli együttes működést a választásban. Jó tisztikar választása legszebb, legnagyobb, de egyszersmind 1 egfe 1 el ő s ség t élje- sebb joga a törvényhatóságnak: következéskép e jog alkalmazásának minden egyéni impressziótól mentnek kell lenni. Czélul tűzte ki magának, hogy a törvényhatósági bizottságot joga ily értelmű alkalmazásában segélyezze és hogy a törvényeknek szem- meltartása mellett, a szabad választás jogát megvédje. Zúgó éljenzés kisérte a főispán szavait. Az éljenzés lecsillapulta után Zalár József megyei főjegyző állott föl, azzal, hogy hagyományos szokásnak, de egyszersmind a közvárakozásnak is tesz eleget, amikor a főispánt a megye nevében üdvözli. A főis- páni változást, épp most, választások idején, kivételes, de nem egyedüli esetnek találja. Hevesmegyének már volt módjában az 1845-iki restaurátió idején, kizárólag a választások megejtésére megbízott kormány-biztost üdvözölni nagy termében s az akkori zaj és pártháboruk csöndes mederbe terelődtek s a megyének békét adott a választás az ellenzék győzedelmével. Reménye van, hogy a békés megoldás e lehetősége most is ténnyé fog válni. Maga részéről még halvány reményt táplál, hogy a törvényhatóság nem utoljára gyakorolja választási jogát. Lehetségesnek tartja, hogy az állami administráczió tervezete nem válik törvénynyé a bekövetkezendő képviselő-választásokig, amikor a felocsúdott nemzet meg fogja vonni mandátumait a centralisztikus törekvések eszmeáramlatába bevergődött képviselőktől. Nem látja be szükségességét a választási jog elvonásának, melynek csak is úgy és akkor volna értelme, ha a megyék az állam érdekeivel helyeznék magukat ellentétbe. Konstatálni kiváltja, hogy a hevesmegyei választásoknak ez a megrovandó színezete soha nem volt meg; mert bármennyire subjectiv érdekek kifejezésének volt is tekinthető a választás, de az az erkölcsi magaslatnak mindig oly fokán állott, hogy mindenkor a legerősebb polgári és hazafias érzés megnyilatkozásaként kellett üdvözölni. Meg van győződve, hogy a megyebizottság eleget teend a hozzáfűzött s a főispáni beszédben is kifejezett reményeknek. Ez után az igazoló választmány jelentette, hogy a választások, kettő kivételével, igazolva vaunak, mire a főispán a törvényhatóságot megalakultnak nyilvánította ki. A kandidáló bizottságba a megye részéről Almásy Sándor, Isaák István és Imre Miklós választattak be. Főispánunk pedig Beretvás Endre, Babies Béla és Pappszász Lajos urakat kérte föl és nevezte ki. E bizottság d. u. 3 órakor tartott ülést az érseki palotában. A reggel részben megválasztott, részben kinevezett kijelölő bizottság, gr. Cziráky Béla főispán őmlga elnöklete alatt, a délután folyamán ült egybe tanácskozásra, s esti 5 órára fejezte be számára s bizton reméljük, hogy minden családban, hol 6—12 éves gyermek van, otthonos lesz „Az én Újságom.“ Elismeréssel említjük fel, hogy a nemzeti irodalom fejlesztésén áldozatkészen fáradó Singer és Wolfner kiadó-ezég a lapot bár a legfényesebb kiállításban bocsátja szét, előfizetési árát mégis oly olcsóra szabta, hogy minden gyermek hozzá juthat. Előfizetési ára egész évre 4 fit; de félévre, negyedévre szóló előfizetéseket is elfogadnak. A legmelegebben ajánljuk a hazai közönség figyelmébe. Mutatóul kivonatban közöljük a kicsinyeknek szánt „A kis prücsök“ czimü mesét. A kis prücsök. Hol volt, hol nem volt, — volt egyszer egy konyha; a konyhában egy nagy boglyas kemencze; a boglyas kemencze háta mögött egy sötét kis lyuk; a sötét kis lyukban egy iczi-piczi kis prücsök. Igen, egy fekete kis prücsök. Hogy került a kis prücsök a lyukba? Elmondjam, ne mondjam? Én az öreg Mihály bácsitól halottam, utána mesélek. Hej, gyerekek, be kár, hogy nem ismertétek az öreg Mihály bácsit. Áldott jó ember volt, szerette, de nagyon, a jó gyermekeket s ha egyéb dolga nem volt, mindig mesélt nekik. Az volt ám a szép mese-mondás! Hát ez a Mihály bácsi egyszer mit gondolt, mit nem, befogta a Sárgát meg a Kozákot s elment velük az erdőre fáért. Térdig érő hó volt, de azt mondta Mihály bácsi: járt ő már nyakig érőben is, s akkor sem hagyta cserben a Sárga meg a Kozák. Repült *
