Eger - hetilap, 1889
1889-12-17 / 51. szám
408 káptalan tagjainál: Szele Gábor püspök ő mlgánál, s a fókáptalan ez időszei in ti fejénél Pántiiy Endre apát-kanonok ő nsgánál; már előbb Kaszap Bertalan Hevesmegye alispánjánál; utóbb az egri közös hadseregbeli helyőrség s az egri magy. kir. honvédség parancsnokainál: Wessely csász. és kir. ezredes, és Wollnhoffer m. kir. lionvédszázadosnál; Hunyor Sándor egri kir. törvényszéki elnöknél. Déli 1 órakor dr. Samassa József egri érsek ő exja magas vendége tiszteletére mintegy 50 terítékű diszlakomát adott, melyre hivatalosak voltak az egri mélt. fókáptalan, a csász. és kir. helyőrség, a magy. kir. honvédség, az egri kir. törvényszék, a városi tisztikar számosabb tagjai, a kir. hivatalok főnökei, az egri önk. tűzoltóság főparancsnoka, s az egri előkelő polgárság köréből számosán. A fényes lakoma negyedik fogásánál fölemelkedett a nemes házi gazda, dr. Samassa József egri érsek őexja, s ama ragyogó ékesszólással, mely érsek ő nmlga beszédeit monumentális jelentőségüekké teszi, körülbelül a következő magasröptű pohárköszöntővel üdvözölte magas vendégét, gróf Cziráky Béla főispán ő migát: „Bizonyos következmények szükségszerűen állanak elő, s vannak dolgok, melyeknek nem lehet nem lenniök, mert a körülmények kényszerítik, s tolják elő a kifejlődést. E tapasztalati nagy igazság tanúságául szolgál a Hevesmegye törvényhatósági életében legközelebb beállott és joggal várt kedvező fordulat, mely nekem kedves alkalmat nyújt házamban üdvözölhetni méltó fiát azon nagy tekintélyű férfiúnak, akihez engem a legbensőbb tisztelet nemes érzelmei fűztek, melyeket csak a szeplőtlen jellem tekintélye, s a hazafiui erények ténye képes keblünkben felkölteni, s kinek emléke nekem mindenha drága. Örvendek e kegyelete* czimnél fogva üdvözölhetni Méltóságodat, és mint Hevesmegye polgára, örvendek ezt épen ez alkalommal tehetni. Azon család ivadéka, mely annyi jeles embert nemzett, s alig várva, hogy nyomukon haladhasson, korafiatalságától fogva megmutatta, hogy a nemesség kötelez; s nem követte azokat, kiknek magaviseletéből az látszik, hogy a n e- messég fölment. Penkölt szelleme, nemes szive, szilárd fedd- lietlen jelleme, kitűnő hazafiui érdemei buzditólag igazolják, hogy midőn a fejedelem, a haza drágább köveit értékes!) keretbe foglalja, azzal nemcsak az érdemet jutalmazza, de növeli a haza fényét és dicsőségét, mely annál tündöklőbb, minél nagyobb tehetségek ülnek kiváló polczán, s azok minél iukább képesittetnek szellemi adományaikat a közjó előmozdítására kifejteni. Örömmel emelem tehát poharamat Méltóságod egészségére, Istent kérve, hogy Méltóságodra, kin egyébként is az ő ajándékainak legszebbjei oly nagy mérvben diszlenek, áraszsza áldását, s engedje, hogy őseitől öröklött hagyományos dicsőségének Az „EGER“ tárczája. „Az én újságom.“ (Képes gyermek lap.) Itt vau itt az én újságom ! Csakhogy itt van, régen várom. Napkeletről tündér hozta, Ez aztán a kedves postai Tele dallal, tele képpel, Telistele szép mesékkel. Mese, mese, tarka szárnyon, Fogjátok meg, el ne szálljon! Ezzel a kedves beköszöntő verssel kezdi pályafutását a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztésében meginduló gyermeklap. „Fogjátok meg, el ne szálljon!“ hangzik a költői ajánlás országszerte, mint egy kellemes melódiája, behízelgő zene. Már az ajánlásban ott csillog a gyermekvilág naiv derűje, szeretetre- méltósága. A gyermekek legkedveltebb költője szól e két bájos strófában a gyermekekhez olyan nyelven, mely rögtön szívbe szökken s megragadja a kicsinyek bensejét. Annak a költőnek lantja zeng itt, a kinek százakra menő gyermekdalait dalolják ; verseit szavalják: meséit mesélik családi tűzhelynél, iskolákban széles e hazában. tőkéjét Hevesmegye javára és díszére irányuló jelenlegi működése által is gazdagíthassa. Mi mindnyájan, kiknek örömét csak az a gondolat zavarja, hogy Méltóságodat magunkénak nem bírhatjuk, e működésében versenyezve támogatni fogjuk, azon alkotmányos szabadsággal és függetlenséggel, mely e megyének ősi jelleme, és azon hazafiui meggyőződéssel, hogy minden erkölcsi rend a kötelesség becsületes teljesítésén alapszik. Isten éltesse Méltóságodat!“ A lelkesedés viharos kitörései után, melyek a szónoki hévvel elmondott beszédet kisérték s véget érni alig akartak, fölemelkedett a főispán: „Ha megnémulva állanék az elhangzott szavak után, — kezdé válaszát — senki sem venné csodának; mert ama jóakarata, buzdító szózat minden halandót könnyen elnémíthat. Ha valaha, úgy most sajnálom, hogy az ékesszólás tudományával nem bírok, hogy méltókép felelhetnék az ékesszóló beszédre és szavaim párhuzamban lehetnének érzelmeimmel. Nem ama köteles tisztelet, hódolatteljes ragaszkodás, melylyel Excellencziád. mint az ország főpapságának egyik fódisze iránt viseltetem; nem a háziúr és vendége közé fűződött viszony, de szóra bátorít azon végtelen kegyelet, mely ahhoz fűz, ki Excellentiádban legnagyobb jóakaróját és gyá- molóját birta, s kihez a gyermeki szeretet legbensőbb érzelmeivel leszek kapcsolva mindig, inig szivem dobogni fog; — de e mellett biztosit azon kegyes jóakarat, melylyel Excellentiád működésem iránt nyilatkozott, s mely — higyjék meg, uraim, — eloszlatja azon aggodalmaimat, melyek e küldetésem elvállalásánál lelkemre borultak. Eloszlottak az aggodalmak; s örvendek, hogy az én kiküldetésem Excziád és a megye közmegnyugvásával találkozik; ha ennek oka nem is az én szerény működésemben rejlik, de a kormány azon intencziójában, hogy a jó egyetértés, metynek minden megyében meg kell lennie, Hevesmegyében is ne lielyre- állittassék, — mert erre szükség nincs, — hanem eltávolíttassanak azon okok, melyek annak meglazulását előidézték. Úgy hiszem. ki fogom érdemelni Excellencziád s a megye bizalmát, midőn teljes tárgyilagossággal kiváuom működésemet teljesíteni. Exczel- lencziád biztató szava ebben megerősít. Örömmel emelem poharamat Excziád s a megye üdvére!“ A szónok e szavaira a tetszés zaja alig csillapult. Megértette a megyét, s bátran, biztos kézzel rámutatott a bajok forrására s azok orvosságára. A megye aranyfólia főjegyzője, Zalár József állt fel ezután, s mondta a következő pohárköszöntőt: „A kor, melyben élünk, nemcsak azért nevezhető kritikusnak’ mert a krízisek kora. hanem par excellence kritikai hajlamainá fogva, habár főleg csak az elméletnél marad. De a közhivatalok ban levő egyénekkel szemben kezd a gyakorlatba is átmenni az ezerszemü kritika. Nemcsak azt kivánja meg az ilyentől, hogy hivatalában „mind magasabbra“ törő igényeknek szellemi s morális tekintetben megfeleljen, hanem e mellett magánéletük is Fogjátok meg, gyermekek, ez újságot, mert a mit ebben találtok, az mind nektek való lesz. hétről-hétre nagy örömetek telhetik benne: oktatva mulattat, gyönyörködtetve tanít. Fogjátok meg, szülők, ha sziveteken fekszik gyermekeitek tiszta irányú fejlődése, mert ez az újság egyik hathatós eszközötök lesz, bogy a házi nevelést vele támogassátok, a szépet, a jót meggyökereztessétek gyermekeitek lelkében. Fogjátok meg, ti is, tanítók, mert ez a lap az erkölcsi szép és jó terjesztése mellett a nemzeti szellem hűséges ápolását veszi gondjaiba. Pósa Lajossal szövetkezett Benedek Elek. ki a gyermekirodalomnak kiváló művelője, könyvei közkézen forognak, meséi, elbeszélései a gyermek-világ kedvencz olvasmányai közé tartoznak. Szerencsés gondolat volt, hogy ők ketten kezet fogtak egymással egy magyar nemzeti nyelvű és szellemű gyermeklap alapítása czéljából. S mint a ma megjelent első szám mutatja, teljes tudatával bírnak fontos hivatásuknak, határozott utat jelöltek ki czéljuk elérésére. Kerülik mindazt, a mi a fi—12 éves gyermekek lelkü- letére idegenül hatna s elejétől végig megmaradnak a hazai föld éltető levegőjében. A paedagogiai szempontok szigorú figyelembe vételénél irodalmi színvonalon állanak, minden közleményt illetőleg. Nem unalmas, szemöldökvonogató módon, de könnyed, vonzó szépirodalmi stílben adnak elő mindent. Száraz, élettelen ágak helyett leveles, lombos galyakat nyújtanak, melyeken átsziirődik a mosolygó nap sugara, sűrűjében dalos madarak édes szava csendül. A szebbnél szebb közlemények és képek egész sorozatát foglalja az első szám magában. Vágó Pál, Köp pay és Széchy
