Eger - hetilap, 1889
1889-01-01 / 1. szám
jók, ho try ha műveli társaságba kerül, minő legyen a magatartása, beszéde, társalgása, — szóval: a társadalmi illemről egész iskolai pályafutása alatt soha egy árva szót sem tanul, — sót többet mondok: nagyon ritka kivétellel — nem is hall. — De nem is csuda. A mai oktatási rendszer ni* llett valamennyi tanár annyira el van foglalva, s annyira igénybe van véve saját szakmájával, hogy ha lelkiismeretesen meg akar felelni annak a feladatának, hogy tanítson, arra már nem marad ideje, hogy neveljen is, hiába akarja a modern pedagógiai bölcseség a kettőt egybekapcsolni a — papíron. Hol tanul ma a fiatal ember a jó Ízlésről, az aeszthetikáról valamit? Sehol. Sőt többet mondok : kezdetben még az erkölcsi érzéket sem az emberi méltóság, hanem a vallás alapján fejlesztik ki benne. Nem arra tanítják mindjárt kezdetben (már magok a szülék is!) a gyermeket, hogy a jót azért tegye, m ért j ó, s a rosszat azért kerülje, mert rósz; hanem azérf, mert az előbbiért az istenke megjutalmazza, az utóbbiért pedig elviszi az ördög. — Ez incidensből kérdeztem nem rég egy csak imént pályavégzett fiatal embertől, (kinek — közbe legyen mondva — sokkal „spitzi g“-ebb a pödrött bajuszkája, mint az elméje), hogy tanulnak-e önök valahol teemészeti erkölcstant? Mire hosszas gondolkodás után azt felelte: ha jól emlékszik — úgymond — ezt a jogakademián úgy hívják, hogy filozófiai ethika ; tanítják is a „fu c h s“-oknak, (gondolom: első évesek, ezek a „fuchsok), de mert rendkívüli tárgy, a kutya se hallgatja, csak mikor már — muszáj. No már most kérdem szépen: hol tegyen szert mai papság a fiatal ember jó Ízlésre, a szépnek érzékére, s ama természetes, nemes erkölcsi érzésre, mely az emberi méltóságon alapszik, — melyek pedig mindmegannyi elengedhetetlen alapföltételei s követelményei a társadalmi műveltség megszerezhetésének, — mikor ezekről soha és sehol egy árva szót se tanul ? Hja, a gyermeket társadalmilag növelni első sorban a család föladata, — mondják erre az iskolabölcsek ; s nem is lehet tagadni, hogy ebben nincs némi igazuk. De hát mindenek előtt. — hogy mindjárt példával illustráljak, — azt a kérdést vagyok bátor fölvetni, hogy az a jámbor csizmadia, vagy bármily kézműiparos, aki azon gyakorlati életszabályból indulva ki, hogy „fiam, légy különb ember apádnál“ — fölismert szép tehetségű fiát tudományos pályára szánja, s középiskolába küldi, — honnét adja meg neki a helyzetéhez mért társadalmi növelést, aminővel maga sem bir, aki a maga mesterségén, s az evés-iváson kívül semmi máshoz nem ért? Hiszen épen azért küldi fiát az iskolába, hogy ott ne csupán tanítsák, hanem egyszersmind „emberré növeljék fei.“ S ez a példa, azt lehet- mondani, általános szabályul állítható fel a tudományos pályára készülő egész tanuló ifjúságra nézve; mert statisztikailag kimutatható, hogy eme tanuló ifjúságnak alig 8—10%-ékát teszi ki azon pályatársak száma, kik. mint előkelőbb szülők gyermekei, s igy kiválóbb, s műveltebb osztályok sarjai, már születésük kezdetéitől fogva, társadalmi műveltség tekintetében nagyobb gonddal neveltetnek. Matróna. (Folyt, köv.) Különfélék. p^*“ Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt decz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fünnakadást szenvedjen. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre . 2 „ 50 kr Évnegyedre . 1 ti 30 » Egy hóra . — n 45 „ Küzs. jegyzők és néptanítók lapunkra f é 1-á r o n űzethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden üt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. — Szylveszter ünnepét, mint az 1888-ik év záró napját, a székesfőegyházban tartott esti istentiszteleten, szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk katli. közönsége. Ez alkalomból a hálaadó esti istentiszteletet Szele Gábor püspök, kisprépost. érs. helyettes ő mlga díszes egyházi segédlettel, — a szent beszédet pedig Stephanovszky Sándor kanonok ő nsga tartotta. A székesegyházat teljesen betölté az ajtatos hívek sokasága. Népek közt jó egyetértés Tépjen szét minden viszályt, Csirkefogó csirke helyett Fogjon z sand árt, policzájt. Vig, Egernek azt kiváltom-. Épüljön fel díszesen; A keserves pótadót — én Elengedem szívesen. Kapjon hivatalt, kinek nincs, Es hozzá bőséges — észt. Hozza vissza Lőrinczfy az El mark olt szép summa pénzt. Az „Egernek“ sok olvasót, De még több — prenumeránst. Hadd fizethessen sok éhes Újdondászt és munkatársi. Kézirat legyen in mássá, Bankóval telt fiók, kassa, S jusson nékem is, — ha jó, — Díjul e szép versemért — Mert hisz nem kérek babért! — Egy kis c z i b a r r a - v a 1 ó. Az én újévi ajándékom. Irta: Arnóthi. Az esemény, melyet itt a nyájas olvasónak elmesélek, egyszerű, mindennapi történet ugyan, de van egy érdeme, s ez az, hogy szóról-szóra igaz. Az ötvenes években a fővárosban laktam, mint fiatal, egyetemi tanuló. Ismeretes dolog, mily rendkívül szigorú rendőrség uralkodott azokban az időkben Budapesten. A „p öli ez áj“ rettegett volt mindenütt; — de azért mi, könnyű vérű, bohó, s gyakran vakmerő fiatalok nagyon sok borsot-törtünk a Pr ottm ann-liuszárok (igy neveztük a fővárosi rendőrközegeket, ad nótám: Bach- huszárok) orra alá, aminek aztán néha meg is ittuk ám a levét. Az is tudva van, hogy azon időkben egyleteket, társulatokat, alakítani csak a legszigorúbb rendőri fölügyelet, alatt lehetett; a policzáj még a legjámliorabb s a legjótékonyabb egyletekben is titkos politikai complottot- gyanított, s mindent elkövetett, hogy az ily társulatok elé nehézségeket, gördítsen. Az pedig a legnagyobb, s a legsúlyosabb rendőri fenyíték alá eső kihágás és politikai bűn volt. ha jámbor nyárspolgárok, vagy fiatalok, hazafi bú-elfelejtésül, bej el e n t és nélkül, korcsmákban, kávéházak- bau társas összejöveteleket tartottak, klubokat, asztaltársaságokat alkottak. Es mi mégis megtettük azt a vakmerőséget, hogy az ötvenes évek egyik őszén alkottunk egy ilyen jámbor asztal- társaságot. A neve volt: Sylvester-k 1 ub; helyisége a váczi utón ma is fünálló „Páris város“ vendéglő étterme, hová, többen jó ismerősök és barátok, naponkint estelizni jártak. Engem Nyisnyay Gusztáv, a dalköltő, jó barátom és földiül vezetett a klubba, melynek mintegy 60—80 tagja volt, többnyire fiatal emberek, de voltak köztünk tekintélyes fővárosi polgárok, derült kedélyű, tréfálkozni szeretői öreg urak is. A klub ez él ja volt: az őszi hónapokon át- apró, tréfás büntetés-pénzekből összeget gyűjteni, s ez összegen az év végén egy holló Syl vesz ter-estélyt rendezni a klub-tagok számára. A szabályok ugyanis csak pénzbüntetést ismertek, s mindenre bírságot szabtak. íme néhány a sok közöl: A ki a klubtagok közöl egymást az utczán vagy bárhol üdvözölte, fizetett
