Eger - hetilap, 1889

1889-06-11 / 24. szám

196

— Andrée J. Offenbachból, egyike a legkiválóbb európai zeneműkiadóknak, mostani kőrútjában, egyebek közt Egerbe is eljött, bogy itt egy kedvelt zeneszerző barátját, Hausmann Y. székesfőegyházi karnagyot meglátogassa s ennek legújabb zeneszerzeményei kiadására nézve az egyességet vele személyesen megköthesse. Andrée, e világlátott üzletember, találkozásunkkor igy nyilatkozott előttünk: „Hogy Egerben kitűnő bort fogok találni, arra el voltam készülve. I)e hogy ily kedves és sok érdekességgel biró várost is találjak itt, az egészen meglepett. A n d- rée pünkösd vasárnapján meghallgatta a székesfőegyházban tartott nagy misét, s midőn érsekünk ő exja, diszornátusában a templomból kijövet áldást osztott híveinek, e szép jelenetet Andrée egy, oldalán függő s egyszerű táskához hasonló kisded a’la minute fényiró készülékkel egy pillanat alatt lefotografálta. — Mise után Andrée dr. Fekete Károly, egri takarékpénztári igazgató, hírneves bortermelő polgártársunk barátságos házába tért be vendégül, hol aztán nemcsak hírből, de minden kétségkívül „Ízből“ is alkalma nyílott az egri borral megismerkedni. Andréet üzleti dolgai még vasárnap délután tova szólították városunkból.

— Érték nélküli minta-küldemények után a postán, addig- elé a fenálló tarifa értelmében, 250 gramm súlyig 5 kr. portó fizettetett. A közlekedésügyi magy. kir. ministerium, a magyar kereskedelmi csarnok indokolt kérvénye alapján, közelebbről elrendelte, hogy ily érték nélküli nyitott minta-küldemények után jövőre — mint a nyomtatványoknál, — 50 gr. súlyig 2 kr. — 50—250 gr.-ig pedig 5 kr. portó lesz fizetendő.

— Rablógyilkos katona. Buchta Gábor, hevesmegyei lórincz- falvi illetőségű közöshadseregbeli közlegény, szakasz vezetőjét, Weisz Bernátot, ki vele nagyon szigorun bánt, boszúból az ipoly- sági laktanyában orozva meggyilkolta, s kirabolta. Elfogatván, töredelmesen megvallott mindent.

— Beküldetett. Örömmel tapasztaljuk, hogy városszerte nagy buzgalommal foly az aszfaltozás, s nem szenved kétséget, hogy maholnap rákerül a sor a Bárány- meg az Árnyék-közre is; de azért a Zsendovics kanonok úr háza és az érs. lyceum közti átjárón még mindig a lábficzamodás veszélyével közlekedik, vagy jobban mondva, csötlik-botlik ezer, meg ezer ember, helybeli úgy, mint idegen; e lapok hasábjain, fel kell tennünk, hogy illetékes helyről vett értesítés következtében, már két Ízben meg volt említve, hogy városunk e legjártabb útvonalát legközelébb aszfaltozni és vas híddal ellátni fogják. Úgy látszik azonban, hogy ezen a kritikát méltán kihívó állapot megszüntetését megint csak elhalasztották — jobb időkre; pedig közeledik a nyári záporok ideje, a mikor, úgy mint télen, hóolvadáskor, a magasabban fekvő városrészekből aláhömpölygő áradat ez irányban minduntalan akadályúl szolgál a közlekedésnek; mert a kerekekre fektetett keskeny palló ilyenkor rövidnek bizonyúlván be, a ki nem akar, vagy nem ér rá nagyot kerülni, csak salto mortalékkal és a szennyes folyásban való megfürdés koczkáztatása mellett juthat át rajta. Azt tartjuk, hogy ez az állapot mégsem méltó városunkhoz ; s azért kérjük az illető hatósági közegeket, kiknek elhatározásától függ a szóban levő átjárónak a városi mérnöki hivatalban rég óta készen levő terv szerint való helyreállítása, hogy ezt mielőbbb foganatba vétetni szíveskedjenek, hogy így az ebbeli buzgalmukért e lapok hasábjain anticipando kapott dicséretet meg is érdemeljék.

Egy kis „tűzoltó“ replika.

T. Szerk. Úr! Az. E. és V. ez. helyi lap 23-ik számában dr. Pásztor Bert. ifj. Simouyi Kár. Klasánszky László, ifj. Gröber Fér. urak által aláírva egy nemcsak téves, a valóságot elferdítő, de sőt hamis állításokat is tartalmazó nyilatkozat látott napvilágot, a mire részint mivel közügy, a nagy közönség iránti tekintetből, részint pedig erkölcsi kötelességből kénytelen vagyok — noha a hírlapi polémia nem kenyerem — néhány szóval reflektálni.

Azt mondja ugyanis az említett nyilatkozat, hogy én a főparancsnok urnái való megjelenésemkor arra a fölhívásra, hogy küld- jem embereimet az őrtanyára, ott kitanittatja, — azt feleltem volna, hogy azt nem teszem; mire ő nem akarván önmaga intézkedni, arra utasított, bogy adjak be Írásbeli kérvényt. Hát ez tiszt, uram csak annyiban áll, hogy én azon nyilatkozatot nem az idézett szavakkal ugyan, de megtettem, kifejtvén egyszersmind a főparancsnok úr által is méltányolt okaimat, hogy miért nem

küldhetem oda embereimet, de kérvény beadásról ekkor még- szó sem volt, sőt a főparancsnok úr az oktató tűzoltó leküldését határozottan meg is Ígérte eme szavakkal „jól van hát, lekiil- döm, de nem a legközelebbi vasárnap, mert szombat este a laktanyán „muri“ lesz, s igy még reggel az embereknek az eltakarítás körül lesz dolguk; — hanem a következő vasárnap.“ Én tehát emez Ígéret folytán a mondott napon embereimet összegyűjtve vártam a tudatlanságból megváltó Messiást; de biz az nem jött.

Kérvény beadásáról csak a makiári negyedben lokalizált tűzeset után pár nappal volt szó, a mikor éppen a főparancsnok úr ablakai előtt haladván el, ő fölszólított arra, hogy ha akarom az ügy elintézését, adjak be kérvényt. Erie és csak ekkor válaszoltam neki az utczán, ablaka alatt, megunván a sok huzavonát hogy: „ezt nem tehetem, sok a dolgom“ de nem oly hangon, hogy amint a nyilatkozat mondja : mintha a tűzoltó-egyletnek kötelessége volna vele szemben minden kívánságot teljesíteni,“ hanem szokott udvarias modoromban.

De hát t. uraim! Önök még most is nagy tévedésben ringatják magukat, ha azt hiszik, hogy azzal, ha embereimet kita- nitják vala, nekem tesznek szívességet. Hogyan? hisz első sorban a közügynek, aztán lehet, hogy önmaguknak használtak volna vele, de semmikép sem énnekem, mert elvégre is az csak nem az én érdekembeu történik, ha gépemet és embereimet a tűzhöz vezetve működtetem; vagy igen? Ugyan kérem, fedezzék fel itt az én érdekemet! talán ott rejlik az érdek, hogyha gépem elromlik, csináltatnom kell, vagy abban, hogy munkásaimat, ha ott megsérülnek, hiába fizetem, sőt gyógyittatnom kell. Ugyan kérem, mondják meg nekem, hol létezik itt az érdek, a miért illetéktelen kérelemmel járultam Önökhöz?

És most igen sajnálom, hogy az urak az érintett nyilatkozatban szükségesnek találták a kazánszivattyuzási ügyet is felemlíteni mintegy indokúl arra, hogy, mint a nyilatkozat mondja, ez eset is késztette a főparancsnokságot az Írásbeliséghez való ragaszkodáshoz: mondom, sajnálom, hogy ezt is felhozták az urak, mert igy kénytelen vagyok kimutatni, hogy az urakat rútúl felültették.

Azt mondja ugyanis a nyilatkozat, hogy én a főparancsnok urat tévedésbe ejtettem, mert a szivattyút egy pár órára kértem, de azt a kazán ki és beszivattyázására 12 óráig használtam.

Hát t. urak! láttak-e már Önök fából vaskarikát? No ez éppen olyan, mert amiként nem láthattak ilyet, épp oly kevéssé láthatták azt a másik absurdumot, hogy gőzkazánnak ne legyen vizleeresztő csapja; már pedig ha ez áll — a mit hiszem, hogy nem igen fog sietni az urak közül megczáfolni senki — akkor nem tudom, micsoda és hova való észjárás kell ahhoz : azt a vizet nem ezen csapon természetes utján kibocsájtani, a mi néhány perez alatt kész, hanem szivattyúzás által eltávolítani akarni, a mi 3—4 órai fárasztó munkába kerül. Ebből tehát kitűnik, hogy a vizet onnét nem kellett kiszivattyúzni.

Ha tehát nem kellett kiszivattyúzni a vizet, akkor fejtsék meg nekem, mélyen tisztelt Uraim! hogy mikép tarthatott 12 óráig egy két száz hektoliter űrtartalommal alig biró kazán megtöltése? Hiszen ha ez való volna, úgy Önök hydroforjukat szépen a lomtárba fellebbezhetnék, mert az ilyeténkép nemcsak szánalmas, de mivel vész esetén erre van a legtöbb súly fektetve, s az tehetetlen — ez által veszedelmes munkát is végez, még pedig azért, mert ha, a mint a nyilatkozat mondja, 12 óra kellett a 200 hektl. kazán megtöltésére, akkor a hydrofor egy óra alatt 16. 6 hektolitert, egy perez alatt pedig csak 27 litert képes szállítani.

Képzeljék el már most t. uraim, milyen szánalmas kép lenne az, ha nagyobb tűznél nem tudna egy egész perez alatt 27 liternél több vizet szállítani a hydroforjuk. Szerencse azonban, és sietek is a nagyérdemű közönséget megnyugtatni, hogy ez nem igy van ; mert az Önök hydroforjuk ha nem valami nagy bőséggel szállítja is a vizet, — de azért megállja helyét; hanem a bökkenő ott van, hogy a hydrofor nem dolgozott 12 órán át, mert noha megengedem, hogy az talán ily hosszú ideig itt volt, azt azonban tagadom, hogy dolgozott is volna addig, mert majd a felügyelő ment el és szüntette be a munkát, majd valami szerszámjuk hiányzott, a mivel igazítani való akadt, majd pedig ebédre mentek, a mi ismét két órát vett igénybe, - úgy, hogy 3—4 óránál a tényleges munka többet nem igényelt, és hogy ezen kazánt ennyi idő alatt tényleg az én szivattyúmmal is megtöltöm, — a mi pedig szintén nem bir nagyobb dimensioval, — arról bárki