Eger - hetilap, 1889
1889-06-11 / 24. szám
— 197 — meggyőződhetik. De ez különben igen könnyen kiszámítható papiroson is, — ha már a gyárosok árjegyzékét, melyek hiteles táblázatokat nyújtanak e tekintetben - kellő bizonyítéknak el nem ismernők. Kár volt tehát tájékozatlanságukat ennyire elárulni, és magukat kitenni annak, hogy ezt nyíltan be kelljen ismerniük, mert végre a mathematika törvényén alapulván, ellene ezáfolgatással élni nem lehet. Úgy szintén kár volt felemlíteni azt, hogy milyen eljárást követett a főparancsnok úr irányomban egy ujabbi alkalommal, mikor a szivattyút kértem, — mert ebben Önöknek ismét nincs igazuk, minek elbírálását egyébiránt a nagyérdemű közönségre bízom. Itt csak a tényállást históriai hűséggel fogom röviden előadni. Az eset a következő: Néhány hóval az első használat után ismét töltenem kellett a kazánt s e czélból megjelenvén a főparancsnok úrnál, kértem őt, engedné át a szivattyút, a mit ő azon kikötéssel — és nem, mint a nyilatkozat állítja, hogy alku mellett — hogy ha t i z frtot lefizetek, kész elküldeni. Ez időben nálam drága napidijakkal fizetett pesti mesterek és egyéb munkások várakoztak a kazán- töltésre, illetve próbára, a szivattyúra sürgős szükségem volt; mit tehettem tehát egyebet? lefizettem a tiz frtot azon reményben, hogy igy legalább 3—4 óra alatt a munkát befejezem, mert a főparancsnok úr határozottan megígérte, hogy másnap reggeli öt ólára a szivattyú ott lesz, csak munkásokról gondoskodjam. Azonban ember tervez, főparancsnok végez. Én ott vártam reggel nagy hiába, — de szivattyú nem érkezett. Elmentem az őrtanyára, ott azt a választ nyertem, hogy a hydrofor ott van ugyan, de a felügyelő a drótot kötözi a távbeszélőn és jelzőn a vásártéren; elmentem oda is, és már a munka befejeztével dolgozó felügyelőtől kérdezőm: mikor jöhetnek ? Ez azt mondá, hogy fél óra múlva, ha a főparancsnok úr megengedi. Innét tehát egyenesen a főparancsnok úrhoz siettem, ekkor már vagy hatodszor, hogy kieszközöljem a hydrofort, melynek jól felrugtatott használati diját még tegnap lefizettem. De mindhiába, ki lön mondva a sententia: az ma nem kapható, mert most meg az udvarban van a dolog, kutat fognak tisztítani. Ilyen lótás-futás után délben hozzá kellett fognom egy költséges és majdnem kivihetetlen módjához a kazántöltésnek úgy, hogy vedrekkel hordattam bele. Ezek után kérdem már most: 1. Helyes-e a városi pófadó- ból segélyezett tűzoltóságtól, ha az 10 frtot követel egy jókora nagy adót fizető polgártól a szivattyúnak 3 — 4 órai használatáért akkor, mikor ugyanazt mások t. i. kegyeltebbek ingyen használják? — 2. Ha a jól felrugtatott használati dij már előzetesen befizettetett, a szivattyú elküldése hivatalosan megigértetik, de tényleg megtagadtatik, kérdem: szabad-e ily módon bárkinek is tudva kárt és költséget okozni, különösen mikor erre semmi alapos ok nincs? A feleletet a nagy közönségre bízom. Ezek után igen is megtagadtam a két frt évi járulék fizetését, de azt hiszem, hogy helyzetemben bárki más is megtette volna ezt. Ebbéli eljárásom tehát nem szolgálhat okúi vagy ürügyül a nyilatkozó uraknak arra, hogy olyan nagy óvatosságot, gyakoroljanak egy rám nézve semmi kötelességet vagy kötelezettséget sem rovó vagy róható ilyen ügyben, mint a tűzoltó oktató hetenkint egyszer való kirendelése — hogy e végett nekem írásbeli kérvényt kellett volna beadnom és Önöknek ezzel kellett volna birniok. Bizony bizony! ezt a nagy óvatosságot jobban alkalmazhatták volna Önök igen tiszt, uraim nyilatkozatuk kibocsájtásakor, akkor nem kellene mentegetőzniük. A mi pedig azt illeti, hogy az urak alapszabályaik értelmében kénytelenek voltak úgy eljárni, mivel azok 11. §-a szerint „csak az esetben vehető be az egylet kebelébe más csapat, ha legalább 20 - 22 tagból áll“ s igy éppen azért, mert Fischer csak nyolcz emberrel bir, Írásbeli előterjesztést kellett épen azon okból kérnie tőle. Hát erre, tisztelt uraim, szintén sajnálattal bár, de ki kell jelentenem, hogy e mentsvár ismét a valóság erős hiányában szenved először is azért, mert én nem kértem, hogy csapatomat az egylet kebelébe vegyék fel, — hanem a mint a nyilatkozott urak nyilatkozatuknak 4-ik hasábján szószerint is mondják, „kéri: adjanak egy szakértő tűzoltót, ki hozzá lejárjon és embereit kita- nitsa.“ Ez esetben tehát azon idézett §-nak semmi alkalmazhatósága, semmi helye nincs és nem volt, a miből tehát önkényt folyik, hogy mentségül sem szolgálhat. — A másik tévedés pedig az, hogy nem nyolcz emberem van, hanem tizennégyből áll a legkisebb állományom, tehát annyival több ok lett volna rá, hogy kérelmem a közérdekben is örömmel fogadtassák vala. Minthogy azonban az tényleg elhárittatott, kénytelen voltam csapatomnak betanítását úgy, a hogy önmagunktól tellett, megkezdeni, kevesebbet adva a parádéra és muri zásra, s any- nyival többet a lényegre; kevesebbet a piperére és glacé- k ez tyűre, annál nagyobb fontosságot helyezve az önfeláldozó, erélyes és bátor munkára, melyekre csak kipróbált, öntudatos munkások képesek, és mivel jól tudva azt, hogy igazi veszélyben csak a czéltudatos, önzetlen munka számíthat siikerre, azért csapatomat nem az időt rabló formaságokkal, hanem, miként katonát háború idején tanítani szokás, az ellenség, illetve a vész fel- ismerhetésére és minél gyorsabb elhárítására oktatom; a mi hogy nem egészen hiába való munka, bizonyítja az imént a makiári negyedben és tavaly a malom utczáján levő Nagy István-féle ház égése, miket minden más segítség nélkül lokalizáltunk a nélkül, hogy én vagy embereim dicsőségünket magasztaló czikkekre áhítoznánk, mint ezt a nyilatkozat burkolva szemünkre lobbantja. Biztosíthatom a t. urakat, hogy erre sem embereimnek, sem nekem nincs szükségem. Végül még csak azt kívánom megjegyezni, hogy én azon czikket, mely önöket a nyilatkozatra késztette, sem nem írtam, sem arra, hogy más Írja meg, megbizást nem adtam s arról megjelenése után is csak napokkal később, mások figyelmeztetése után esett tudomásom. Ezek után fogadja szerk. úr kitűnő tiszteletem nyilvánítását. Eger, juu. 9. 1889. Fischer Adolf. Felelős szerkesztő: Sza/foó § Édes zöld takarmányt télen biztosit S egyedül a Mayfarth és T-a szabadalmazott jjj Zöldtakarmány-prése. Egyedüli prés, folytonos és önálló nyomással, tehát Egyedüli prés, a s iker biztosságával! Egyedüli prés, mely a takarmánynak nemcsak négyszögletes, hanem gömbölyű felhalmozását is lehetségessé teszi. Egy emeltyüpar 2000 mázsa vagy kisebb mennyiségű zöldtakarmány préselésére alkalmas. Legolcsóbb és legjobb prés! Ara az összes vasrészekkel együtt, 1 pár emeltyűvel, teljesen készén, helyben a bécsi gyárban. 100 frt. o. é. -----— K pható: MAYFAHRT és T-a, Bécs, Taborstrasse 76. & (105) 3-10 Majna m. Frankfurtban és Berlinben. uj d5EsasEiíasE5asESrSH£asESHsasESESHSESHSz5HsasEsa5EsasHsasESEsasasasHsasasESZ5Esasa^ Eladó ó szilvórium, Alólirott értesíti a n. érdemli közönséget, hogy nála 5 éves 6 szilvórium kapható literenkint 80 krért. Szilágyi Simon. (.114) 2—3 Felnémeti negyed 52. sz.
