Eger - hetilap, 1889

1889-05-28 / 22. szám

178

Különfélék.

— Bérmálás Kerecsenden. Múlt vasárnap, e hó 26-án érte a kerecsendi anya- s deméndi fiókegyház híveit azon öröm, hogy dr. Samassa József ur ő exja a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett Kerecsenden megjelent. E hívek emlékezetet meghaladó idő óta most részesültek először azon szerencsében, hogy a főpásztort e czélból körükben is üdvözölhessék, mert előbb a bérmálás szentségének felvétele végett más helyekre voltak rendelve. Az örömnek s főpásztoruk iránti hódolatnak igyekeztek is tőlük telhető ünnepiességgel kifejezést adni. A székhelyéről kora reggeli időben indult főpásztort a község határánál Eisenmann Domonkos deméndi földbirtokos és Bakonyi Ignácz gazdatiszt vezetése alatt ötven tagból álló díszes fellobogózott bandérium fogadta, Maczki Emil járási főszolgabíróval együtt. A község szélén diadalív állott „Üdv neked Atyánk1' felirattal; majd beljebb, a község háza előtt másik diadalkapu emelkedett, „Isten hozott,“ irattal, s mellette Nemes P. községi jegyző, az elöljáróság élén, bensóséggel elmondott üdvözlő beszédet intézett a főpásztorhoz, ki kegyteljes szavakban válaszolt. A plébániai lakból templomi zászlókkal, égő fáklyákkal körmenetileg vonult ő exja a templomba, hol csendes misét olvasott, ennek végeztével pedig közel háromnegyed óráig tartó szent beszédet mondott, szólva a hívek felfogásához mért nemes egyszerűséggel, beuső közvetlenséggel a hit megváltásának s megtartásának szükségéről. A nép, mely példás figyelemmel és áhítattal hallgatta a főpásztori hatásos szózatot, vallásosságának és rendszeretetének tanúságát adta a bérmálás folyamán is, mely kedvező idő mellett a templom körüli szabad téren ment végbe. Közel kilenczszázan bérmáltat- tak meg. Körmenetileg kisérték vissza a főpásztort a plébániára, hol rövid pihenés után a főszolgabíró vezetése mellett a községi elöljáróság és iskolaszék nagy számban megjelent tagjai fejezték ki tiszteletüket s körükben megjelenéséért köszönetüket. 0 exja hosszasabb beszédben válaszolt, buzdítva a megjelenteket az igazi keresztény életre, jó példaadásra, s különösen is szivükre kötvén gyermekeik gondos nevelését. Tizenegy óra után bandérium s több fogat kíséretében ő excellenciája székhelyére visszatért. — E hó 29-én, szerdán délután Bessenyőre megy, hol másnap lesz a bérmálás.

— Ludányi Antal apát-kanonok ő nsga, Eger város szeretve tisztelt plébánosa, a múlt szombaton, f. hó 25-én ünnepelte, szoros baráti, családias körben, születésnapja n y o 1 c z v a n a dik évfordulóját. Ez alkalomból nagy számú tisztelőinek szerencsekivá- nataihoz mi is szívből csatoljuk a magunkét. Ad multos annos!

— Vásonkeöi gróf Zichy Károly főhadnagy, kinek a közös hadseregből a magy. kir. honvédséghez legújabban történt átheidőmben vezetője és rajztanitója Joó János volt, egy külföldön képzett, s akkori iparosaink közöl nem köznapi műveltsége által is kivált műasztalos, akit néh. Pyrker J. László, akkori egri pátriárka-érsek, az általa emelt egri székesfőegyház építése alkalmával hivott Egerbe, a kathedralis templom asztalosmunkáinak készítésére. Joó János aztán, városunk egyik, ma is virágzó, előkelő családjának leányát vévén hitvestársul, egri polgárrá lön, s utóbb mint rajztanitó, majd, mint az érseki lyceumi nyomda bérlője, nagy munkásságot fejtett ki, sőt Joó János volt, az első úttörő hazánkban, aki magyar iparlapot szerkesztett s adott ki. Szorgalmának s képességének meg is volt a gyümölcse, mert egyike lett városunk legtekintélyesebb s legvagyonosabb polgárainak. Ez a Joó János oktatott bennünket a rajzolás szépmüvé- szetében, s hogy a tehetségesebbeket az egész jövőjökre nézve kiható sikerrel és eredménynyel: Székely János barátom,

Foglár-intézetbeli növendéktársam, jelenleg egri kir. törvényszéki telekkönyvvezető a megmondhatója.

A tor násza tót magunk is bőségesen gyakoroltuk, önként, saját kedvtelésből. Szünidők alatt lapdáztunk, ballonoztunk, — no meg birkóztunk is quantum satis, hol tréfából, hol — néha- néha komolyan is. De az intézeti elöljáróságnak arra is kiterjedt a gondja, hogy a tornázást rendszeresen gyakoroljuk; e végből egyszerűbb tornászati szerekkel: huzó kisefákkal, ugró, és mászó rudakkal stb. látott el bennünket, melyekkel instruktoraink felügyelete alatt gyakoroltuk magunkat, De legfőbb gondot e téren a rendszeres katonai fegyver gyakorlati’a fordított az elöljáróság. Azon időkben a lyceumnak fegyvertára is volt. Az a tágas terem volt a helyisége, amely most a fitanitó-képző intézet zeneterméül szolgál, a lyceum déli oldalának kiszögellósében, hol a dalkör is tartja próba-óráit. E fegyvertárban — állítólag — sok becses régi fegyver, s nevezetes

lyezését lapunk múlt számában említettük, a magy. kir. honvédelmi miniszter egy újabb rendelete szerint az egri magy. kir. honvédzászlóaljhoz lett áthelyezve.

— A díszes kandeláberek, melyekről lapunk egyik utóbbi számában tüzetesen megemlékeztünk, már föl vannak állítva a székesfőegyház kereszt-hajójának átmetszeti ivei alatt, s valódi ékességeit képezik kathedrálisunknak.

— Esküvő. Dr. Lipthay Gyula, az egri ügyvédi kar egyik kiváló fiatal tagja, a múlt szombaton, f. hó 25-éu tartotta menyekzőjét a székesfőegyházban, Ringelhann Mariska kisasszonynyal, Ringelhann Imre, előkelő kereskedő polgártársunk kedves és müveit leánykájával. Az esküvőn nagy számú, díszes násznép s közönség vett részt. A nyoszolyó asszony tisztét Eógel Agostonné szül. Öllé Hermiu úrnő teljesítette. Koszorulá- nyok voltak: D e r s z i b Margit és az ara nővére: Ringelhann Margit kisasszonyok. Násznagyok Liptay Lajos, és Ruzsin Manó ; vőfélyek Markovics György, és Gar iu p Gábor urak. A menyekzot a boldog menyasszony szüleinek házánál, családi körben, barátságos lakoma fejezte be, melyen, jó magyar szokás szerint, számos áldomást mondtak a fiatal pár tartós boldogságára.

— Hevesmegye közigazgatási bizottsága legközelebbi rendes havi tanácskozását jövő juoius hó 12-én tartja.

— Az egri r. k. tanítói kör f. hó 23-án rendes évi gyűlését tartotta a lyceumban. Tanítóinknak ezen mindig érdekes és fontos tanácskozmányát 872 órakor szentmise előzte meg, melyet a kör közszeretetben álló alelnöke, ftsz. Balássy Ferencz esperes-plebános ur végezett a lyceumi kápolnában. A gyűlés vezetését, ftsz. Ludányi A. apát-plebános ur őnagys.-ának, mint a kör elnökének akadályoztatása miatt, ugyancsak ő — az alelnök teljesítette. A gyűlés kiemelkedőbb mozzanatait a következőkben adjuk: közfelkiáltás alapján SzalayPál és Vojtsek Imre jegyzőkul, Szerencse József pedig pénztárossá választattak meg. Szalay Pál és Kelemen Lajos felolvasást tartottak, (amaz a nyelv-, emez a számítás köréből vett tárgygyal foglalkozott) ; az általános érdeklődéssel hallgatott jeles felolvasásokat élénk és tanulságos eszmecsere követte, melyben jelentékeny részt vettek az előadókon kívül főtiszt. Sivampel József képezdei tanár, Szőke Sándor, Danasy Antal, Szerencse József, Perger Ignácz, Breznay Imre, Boross József, stb. tanitók. Az orsz. kától, tanítói segély-alap helyi gyüjtőbizottsága jelentést tett a múlt évi gyűjtés eredményéről. (Ezen alap már meghaladja a 62000 frtot.) Breznay Imre és Gr éger Endre, mint a körnek a főegyhm. tanitóegyesületi nagygyűlésre választott képviselői, jelentést tettek küldetésük eredményéről. Több, a tanítók közvetlen érdekeit tevő indítvány elintézése után ft. Balássy Ferencz alelnök éljenzése mellett fél egy órakor oszlott

hadi trophaeum vala elhelyezve. Hová lettek? Isten a megmondhatója! — E fegyvertárból kapta, érseki engedelemmel, a Foglár- intézetbeli ifjúság a puskákat, a növendékekhez mérten kisebbeket, nagyobbakat; rendes gyalogsági lőfegyvereket, s karabélyokat stb. Aztán, amint a kedvező tavaszi idők beálltak, s az esték kezdtek világosabbak lenni, alig nyeltük be, esti 7 órakor, nagy hirtelenében a soványka csuspajz-vacsorát, már megütötte a dobos, a refektórium ablaka alatt a dobot, ki kellett rukkolnunk az intézet tágas udvarára, fegyvert fognunk, s katona-rendbe állanunk.

Mert akkor már ott várt bennünket a generálisunk, — egy talián cs. kir. Cicupieri-ezredbeli strázsa-mester, aki a helyőrség parancsnokságától, — elöljáróink fölkérése folytán — a mi fegyveres oktatásunkra vala kirendelve, s már V48 órakor pontosan ott volt az udvaron.

Mi katonai gyorsasággal s pontossággal sorakoztunk, s kezdetét vette a hadi gyakorlat. Természetesen: német kommando- szó mellett. Akkor még az egri „siczezeket“ is németül kom- mandirozták, pedig azok derék egri polgárok valának, még pedig javarészben magyar polgárok. A dolgok megértésére azonban szükséges megmagyaráznom, hogy „siczczeknek“ (schüttzen) hittuk akkor az egri polgári lövésztársulat tagjait, akik féligmed- dig szintén katonailag voltak szervezve, tisztjeik vezetése alatt állottak, rendes fegyvergyakorlatokat tartottak, uniformisban jártak, és sátoros ünnepek alkalmával katonai rendben kirukkoltak, s a sorkatonasásrgal fölváltva diszlövéseket tettek. Egyenruhájuk a következő volt: fehér nadrág, vörös mellény, zöld frakk, kakastoll-bokrétás tábornoki (úgynevezett pofonütött) kalap, tölténytáska, s rövid görbe kard.

Sajátságosán furcsa volt az akkori egzeczirozás“ módja, ugyannyira, hogy ha azt manapság egy, az uj katonai fegyver-