Eger - hetilap, 1889
1889-05-28 / 22. szám
3 — 179 — szét az ülés, melyet Mózer A. vendéglőjében vidám lakoma követett, hol a tanítók főtiszt. Ludányi A. apát-kanonok ur ő nagysága vendégei voltak. Danassy Antal köszöntőt mondott a kör elnökére, Szőke Sándor a kör alelnökére és a vidéki kollegákra, Gr éger Endre pedig a volt tisztviselőkre emelte poharát. — Gyászhir. Janikovics Alajos, hatvani prépost plébános, a Ferencz József rend lovagja, megyénkben köztisztelet- és szeretetben álló aggastyán, f. hó 24-én, élte 81-ik évében Hatvanban elhunyt. — Gyászhir. Perger Ignácz főelemi tanítót, az egri fogyom. tornatanitóját súlyos csapás érte. Szeretett neje, szül. Fur- csik Mária, élete 30-ik, boldog házassága 10-ik évében, f. hó 26-án váratlanul elhunyt. A boldogult hült tetemei ma, kedden, f. hó 28-án d. u. 5 órakor fognak a „Fájdalmas Szüz“-ről nevezett sirkertben örök nyugalomra tételűi. — József föherczeg ö fenségének, a magy kir. honvédhadsereg országszerte rajongásig szeretett főparancsnokának, a király után a második magyar embernek igen sükerült arczképét adta ki közelebbről, — alkalmasint a főherczegi pár ezüstmenyegzője alkalmából, — a Lechnerféle cs. és kir. udv. és egyetemi könyvárus-czég Bécsben (Graben 1.) A kép a bécsi cs. és kir. katonai földrajzi intézet heliografiai osztályában, 80: 60 cm. térfogatnyi nagyságban, Koller prof. budapesti fényiró intézetének legújabb fölvétele után, remek kivitelben készült, s a főherczeget lovastábornoki egyenruhájában, sajátkezű aláírásának fac-similéjével mellképben ábrázolja. Ara 1 frt. Csinos természetes fakeretben, üveggel együtt 5 frt 50 kr. A föntnevezett kiadó czég egyidejűleg kisebb (26: 20 cm.) alakban is kiadta a kedvelt föherczeg arczképét, hasonlag pompásan sükerült kivitelben. Ennek ára 20 kr. Üveges keretben 60 kr. Meg vagyunk győződve, hogy minden magyar úri család sietni fog megszerezni, a szoba-diszül is igen alkalmas arczképét, mely minden könyvkereskedés utján megrendelhető. — Honvédmajális. A hevesmegyei 1848—49-iki honvédek egylete f. évi május hó 30-án Áldozó csütörtökön saját pénztárának javára az egri érseki kertben nyári mulatságot rendez, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Be- lépti-dij 20 kr. Kezdete d. u. 3 órakor. — Derék honvédegyletünk e nyári mulatságát, a jótékony czél tekintetéből is, melegen ajánljuk t. közönségünk pártoló figyelmébe. — Hymen. — Braun Károly egri birtokos, a múlt héten váltott jegyet Stupka Mária kisaasszonynyal, Sztupka János előkelő iparos polgártársunk kedves és müveit leányával. *** Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület czéljaira Kapácsy Dezső névnapja (május hó 13-dika) alkalmából, az egri gyakorlat szerint kiképzett katona meglátná, megpukkadna rajta neveltében. Az „ekzeczirozás“ következő volt: Az első kommandószóra előlépett a katonasor végéről az úgynevezett „flügelmann“, aki rendszerint magasságra is kivált a többiek közöl. Aztán a sorral derékszöget képezve, mintegy 5 lépésnyi távolban megállt a sor előtt, s a következő vezényszavakra ő csinálta előre a tempókat, a többiek pedig utána. „Präzentirt! Eins, zwei! Schulthert! Eins, zwei! Kniet nieder zum Gebet! Eins, zwei! Tschako ab! Eins !“ stb. Legjobban kedveltük azt a kommandó-szót, hogy: „Lad’t!“ (Tölts!), mert akkor, tempó szerint, hátra kellett nyúlni a patrontáskába a töltényért, a második tempóra meg a töltény végét elharapni (természetesen, csak formailag.) Ilyenkor aztán a „lassú evők,“ akik a vacsora alatt el nem fogyaszthatott kenyeröket a hátulsó zsebükbe dugták, a töltény helyett egy jó darab kenyeret vettek elő, s azt harapták be, úgy, hogy gyakran egészen tele lett a pofájok vele. Ha aztán, — mi gyakran megtörtént — a csínyt észrevette a talián, vagy pólyák strázsamester, ugyancsak sappermentirozott ránk, mintha csak a saját komisz bakái előtt állott volna. De mikor fegyvergyakorlatainkat a tiszt urak, kapitányok, őrnagyok is megszemlélték, — ami szintén gyakran megtörtént, — s szabatos gyakorlatainkért ugyancsak megdicsértek bennünket, akkor Wenzl strázsamester urnák is mosolygóra derült a képe, mint egy tulipiros basarózsáé. S ha valaki, aki nem épen nagy barátja sem a testgyakorlásnak, sem az ugymondott „katonásdi“-nak, — azt kérdezné: volt-é valami haszna a Foglárintézetbeli növendékségnek ebből a katona-játékból ? — azt én odavezetném valamelyik intézetbeli társamhoz, aki az 1848—49-ki magyar szabadságharczban mint honvéd részt vett. (Vagyunk még ilyenek néhányan.) Ezek róm. kath. hitközségi elemi-iskolák tanitó-testülete Danassy Antal igazgató-tanító által 5 osztr. ért. forintot s egy, magát megneveztetni nem akaró tanító 40 krt adtak át Kapácsy Dezső hevesmegyei árvaszéki jegyzőnek a czélból, hogy ezen 5 frt. 40 krt tevő összeget az egyesület nagy érdemű örökös főtitkára: Sándor József utján, az „Emke“ pénztárába Kolozsvárra küldje ,el, mely óhajuk, most nevezett jegyző által teljesítve is lön. Éljenek a lelkes s hazafias szellemű népnevelők. — Színészet. Csóka Sándor színtársulata, a legjobban szervezett vidéki színtársulatok egyike, mely a téli színi évadot Kassán töltötte, s a legkritikusabb közönség teljes megelégedését kiérdemelte, a jövő jun. hó elején városunkba érkezik, s itteni előadásait, nyári színkörünkben, jun. hó 8-án fogja megkezdeni. Csóka társulata kiváló vidéki színi erőkből van alakulva. Tenoristája, a kiváló hangú Kácz Géza, itteni hangversenyeken való föllépéséből már kedvezőleg ismeretes müveit közönségünk előtt. — A derék társulatot eleve is melegen ajánljuk városunk szinházkedvelő közönségének pártoló figyelmébe. — Pályázat hadapródi állásokra a csász. és kir. közös hadseregben. Az 1889—90-iki iskolai évben a bécsi, budapesti és prágai hadapródi iskolák I. évi tanfolyamára 100, — a károly- városi, karthausi (Brünn mellett), lobzowi (Krakkó mellett), pozsonyi és temesvári gyalogsági hadapród-iskolák I. évi tanfolyamára pedig 50 növendék fog fölvétetni. A kellőleg felszerelt pályázati kérvények legkésőbb f. é. jul. hó 25-éig nyújtandók be. Ä pályázatra vonatkozó részletes fölvilágositásokkal szives készséggel szolgál a helyben állomásozó csász. és kir. 60. sz. Appel gyalogezred hadkiegészítő parancsnokságának irodája (Generáliskaszárnya.) — A gyöngyösi mandátum. A nék. visontai Kovách László elhunytával megürült gyöngyösi országos képviselőségre, a kormánypárt, hir szerint Babies János egri kanonokot szándékozott föllép- tetni; — sőt utóbb S z m r ec s ány i*Pál egri kanonoknak képviselőjelöltül való fölléptetését is emlegette a fáma. Mindezek azonban ma már az említett jelöltek által határozottan visszautasított kombinácziók. — Amint tehát a dolgok mai nap állanak, csaknem biztosra vehető, hogy Gyöngyösnek ezúttal ellenzéki képviselője lesz. — „A 48-as és függetlenségi párt — Írja a „Gyöngyös“ — H ént a 11 er Lajos Írót, és volt országgyűlési képviselőt kiáltotta ki jelöltjéül. A kormánypártnak ez idő szerint még nincs jelöltje. Nevezett laptársunk azonban — de csak fentartás- sal — azon hirt közli, hogy Hentaller Lajos ellenében a 48-as függetlenségi párt egy része Malatinszky György atkári földbirtokost fogja felléptetni, kinek jelöltségét a kormánypárt is támogatja, mely esetben a kormánypárt jelöltet nem fog állítani. — aztán megmondhatnák neki, hogy rövid időn ti s z t e kk é történt előléptetésüket nagy mértékben annak is köszönhetik, hogy a Foglár-intézetben alkalmuk nyílt a katonai fegyverforgatásban is kellő kiképeztetést, nyerniük. Ami az egri Foglárintézetben már egy félszázad előtt otthonos volt, azt manapság már évek óta tervezik, hogy a közép- és felsőbb tanodái ifjúságnál életbe léptetik a katonai fegyvergyakorlatok tanulását. De bizony még mindig csak „Írott malaszt“ az! Talán ebben is „túlterhel tété st“ látnak mai nagy böl- cseségü pedagógusaink? Lehet, hogy igazuk van. A fegyvergyakorlás nem is elsatnyult, petyhüdt fiatalságnak való ! S ha ma, csaknem félszázad után, megkérdezném a mi akkori „flügelmann“-unkat, hasznos volt-é reá nézve is a fegyverforgatás ? Kétségkívül igenlő választ adna kérdésemre. Pedig ő ugyancsak édes-kevés hasznát vette az életben. A magas állás, melyet jelenben elfoglal, s ama mély tisztelet, melylyel iránta viseltetem, diskrécziót parancsol, ami tiltja őt megneveznem. Csak annyit mondok, hogy akkor ő v<>lt köztünk, Foglárintézeti növendékek közt, a legmagasabb, (még kortársai közöl is egy egész fejjel emelkedett ki), s igy a fegyvergyakorlatoknál természetesen ő volt az egyik „flügelmann“-unk. Miután pedig a katonasorban, az akkori katonai szimmetria szerint, úgy voltunk felállítva, mint az orgonasípok, én lévén a legapróbb növendék, a legnagyobb flügelmann a sor végén mellém került. Sokszor eszembe jut azóta a franezia példaszó igazsága, hogy „Les extrémes se touchent!“ — Épen a derék-kötéseig értem, s miután a „marsch !“-ban nem tudtam a többiekkel lépést tartani, sőt, hogy el ne bukjam vele, még a karabélyomat (akkor úgy hittük, hogy: „disznó-láb“) is két kézre kellett fognom, — a flügelmann, karon csípve, úgy czipelt magával, mint valami kis boczit!
