Eger - hetilap, 1889

1889-04-23 / 17. szám

134

lyeknél a vidéki gazd. egyletek üdvös működést fejthetnek ki, azért itt csak két dologról, mint a gazdaközönséget kiválóan érdeklő — napirenden lévő — kérdésről akarok még megemlékezni. Egyik a hadsereg szükségletének, közvetlen a gazdák általi ellátása, a másik a műtrágyával való kísérletezés.

A hadsereg ló-szükségletének közvetlen a tenyésztőktől való bevásárlására,, három évben tétettek kísérletek, és miután nem akar a dolog előrehaladni, ez évben is tanácskozások tartattak a vidéki gazd. egyletek elnökeinek meghallgatásával, a in. kir. földmivelési minisztériumban, s azon vélemény lett elfogadva, hogy a ló-tenyészbizottságok erélyes támogatásával elérhető lesz, hogy a közvetítés kizárassék.

A múlt évben alakúit meg a magyar gazdák hadsereg-ellátási szövetkezete, s mindjárt az első évben oly eredményt ért el. hogy helyes irányban fejlesztve, nem sok idő múlva az egész hadseregi szükséglet ez úton beszerezhető lesz. Az első évben 95 tagja volt a szövetkezetnek, szállít ott 117,365 fit 94 krnyi árút, s a termelők a piaczi árakhoz képest 20—30 kr. nyereségben részesültek. *) — Ez a kezdet, és már az idén a széna, zsúp, szalma-szükségletre is köt a szövetség, s végre a hadseregtől évenkint kiosztatni szokott korpa, a szövetkezet rendelkezésére fog bocsájtatni. Azt hiszem, nem szükséges ez intézkedés fontosságát fejtegetni, csak azt jegyzem meg, hogy minden gazda, kinek viszonyai a belépést megengedik, önmaga ellen követ el bűnt, ha a szövetséget nem támogatja.

Most végül legyen szabad utalnom még, — a szerintem — nagy fontosságú miitrágya-kiserletezésre. Sajnos, Magyarországon, kísérletezésnek kell név. znem, holott a szomszéd Németország már a kísérleteken 20 év óta túl van úgy, hogy már az 1887 év második felében, 18 gyár 6 hónap alatt 1.203,470 mm. Thomas- salakot termelt s ebből kivitelre alig ment fel valami, semmi esetre sem annyi, mint a mennyi más műtrágya az országba behozatott, s igy Németország talaja egy fel év alatt 215,000 mm. phosphorral gazdagodott, s ha meggondoljuk, hogy Magyarország talaja általában phosphorszegény, úgy, hogy még vasköveinkben sem talál tátik egy 20-adrésze sem annak, mi a német vaskövekben megvan, s hogy a phosphor hiánya már sok helyen válságossá teszi a magtermelést is. és mi még csak most kezdünk kísérletezni, igazán kell, hogy lehangolólag hasson ránk elmaradottságunk. Á vidéki g. egyletek közül a vasmegyei mutat fel e téren nagy haladást, hová már az idén is több ezer métermázsa műtrágya hozatik be, s ez évben Szombathelyen mütrágya*) Gazdasági Lapok.

Az „EGER“ tárczája.

Egy serdülő lánykának.

— M. Malvinka emlékkönyvébe. —

Ifjú élted fájának ága Bimbóval dúsan rakva van.

Bár a tavasz ragyog reája Még mostanig virágtalan.

A nap midőn majd jobban éri.

S a bimbóból virág fakad :

Vigyázz, mert. a nyíló virágnak Sok méhe, lepkéje akad!

Apostol Bertalan.

Szente Pali.

Irta: Arnóthi.

Az 1849-ik év január 8-ika gyászbet ükkel van beírva Nagy- Enyed krónikájába.

E végzetes nap éjjelén támadták meg Jankuj. és Axente egyesült oláh hordái a védtelen, és mit sem gyanító várost, s konczolták le annak lakosságát nem- és kor-különbség nélkül, vadállati vérengző kegyetlenséggel.

Korán sem az a czélunk. hogy e helyütt amaz iszonyatos- ságokat ecseteljük. A magyar nemzet, nnlynek mindig egyik negépekkel, már versenyt is rendez. — A czukorgyárak keletkezésével a műtrágya kérdése immin ensé vált az országban, azért a

g. egyesületnek szép feladata van e téren is.

Az elsoroltakból is látható, hogy mily üdvös hatással lehet a vidéki gazd. egyesület — ha feladatának megfelel — a gazdálkodás fejlesztésére, pedig az érintett kérdések csak kis részét képezik a lényeges kérdéseknek, melyekkel a g. egyesület foglalkozhatik. Én nem foglalkozom tovább vele, de áttérek Hevesmegye g. egyesületének lábraállitása kérdésére. Elvontan minden theori- ától. jelezni kívánom, hogy micsoda tényezők szükségesek hozzá, hogy ez egylet virágzóvá váljék, s fontos feladatát teljesíthesse.

Ha szétnézünk hazánkban, azt látjuk, bogy a vidéki, gazd. egyletek ott virágoznak, s ott működnek legtevékenyebben, hol az egylet élén — egy, hála Isten most már nem ritka — a közügyekért érdeklődő, nagy úr áll; itt az érdeklődés felköltésére, elég a vezető fő úr társadalmi állása, minek folytán nem hiányzik az anyagi erő sem; — itt a munka könnyű. Más megyében a g. egylet mintegy össze van forrva magával a megyével, annak úgy, mint ennek élén ugyanazon egyén áll, minek következése, hogy a megye erkölcsi s anyagi segélylyel támogatja a g. egyesületet, a ki a megye közügyéiben részt vesz, részt vesz a gazd. egylet működésében is. — Ily megyében sem nehéz eredményt elérni.

Ismét vannak megyék, hol állami vagy privát nagy birtokok. minta-gazdaságként vannak berendezve; ily megyében a példa s a közvetlen tapasztalás ösztönzi a gazda közönséget a haladásra, felkölti az érdeklődést, mely viszont szükségessé teszi az egyesülést, s a munka halad.

De hát hol vagyunk mi Heves megyében?

Közügyért érdeklődő nagy urunk nincs, a megyében lévő nagy uradalmak vagy hitbizományi, vagy papi birtokok, ezen birtokok kezelése — már természeténél fogva is — kell hogy konservativ legyen, igy nem adhat közvetlen példát, nem eszközölheti a gazdászati haladást. A megye, mint erkölcsi testület, eddig ha nem ellenséges magatartást is, de legalább közönyt tanúsította gazd. egyesület iránt. — E szomorú viszonyokat tagadni nem lehet, e viszonyok megvannak, ezzel le kell számolnunk.

Közügyekért érdeklődő nagy urat nem teremthetünk, nem kérhetünk fel senkit, hogy kedvünkéit minta-gazdaságot alakítson. Ezreket az egylet sehonnan sem várhat.

És én még is azt mondom: a gazd. egyesület megerősödhetik s megfelelhet czéljaiuak, ha erősen akarunk, s kitartóan teszünk.

Heves megye gazda közönsége sem anyagilag, sem szellemileg nem olyan szegény, hogy ha erősen akar valamit, ne tudja leküzdeni az akadályokat, s elérni azt. amit akar; de ehez tenni is kell. Tegye meg minden polgára a megyének, mit tőle saját

mes gyöngéje volt az engesztelődé», a bocsánat, s a bántalmak őszinte feledése, rég fátyol! vetett a nagy múltak emlékét elhomályosító e szomorú epizódokra. — s nekünk nincs szándékunk e fátyolt föllebbenteni.

De egyszerű elbeszélésünk, melynek talán érdeme lesz az, hogy szóról-szóra megtörtént dolgokat ad elő, szoros összefüggésben áll Nagy-Enyed pusztulásával, s ezért vagyunk kénytelenek e g3fászos eseményről pár szóval megemlékezni.

Az oláh csordák, mint említők, sötét éjjel, váratlanul támadták meg a szerencsétlen várost. A lakosságot a megrolianás éji nyugalmában érte, s igy a rémület pillanatában sükeres védelemre, vagy ellenállásra gondolni sem lehetett, — csupán menekülésre.

A menekülök legnagyobb része Torda felé futott, s ide jutottak azok. akiket futásuk közben az országutakat elálló vad hordák üldözése s kegyetlensége el nem ért.

Az erdélyi honvédsereg e közben, Bem vezérlete alatt, Besztercze, s Erzsébetváros felé operált; de egy kisebb hadtest, Czeez ezredes parancsnoksága alatt, ez idő szerint Tordán állomásozott, s ott várta további működésére nézve a fővezér parancsait. Közbevetőleg megemlítem, hogy e hadtestnek később, parancs folytán, Balásfalván átvonulva, hegyi utakon keresztül kelle Vízaknára megérkeznie, s ez oldalról intézni váratlan támadást Szeben ellen, melyet Bem a nagy-sejki ut felől támadott meg. E csata a leggyászosabb auspicziumok közt kezdődött. Az első ellenséges ágyúgolyó Mikes Kelemen ezredest, Bem kedvenezét., az erdélyi hadsereg egyik legvitézebb katonáját terítette le, lováról, s e megrendítő esemény az egész hadseregre mélyen lehangoló benyomást tett, annyira, hogy mikor a Czeez hadteste, a járhatatlan hegyi utak miatt, melyeken az ágyukat sokszor kézen kellett átczipelnünk, megkésve, a csatatérre megérkezett, s működni kéz