Eger - hetilap, 1889
1889-04-16 / 16. szám
126 iskola növendéke s a pápai énekkar tagja „Popule meus“ müvének bemutatása nyereség azokra, kik érdeklődnek az egyházi zene iránt. Rochlitz komoly, szigorú férfiúként jellemzi őt, mint ki Palesztriuát választá mintaképéül, de inkább a mélység és müv'észiség, mint az egyszerűség szempontjából; Thibaut szerint pedig a spanyol tüzet az egyházias szerénységgel felségesen egyesi té. Hogy az előadott mű e két zene-esztetikus megjegyzését igazolja, örvendve hallhattuk. Az ezzel üsszefüggöleg adott Aib- liuger-féle „Jubilate“ mintha kissé derogált volna a „Popule meus“-nak; olyszerü volt, mint a csárdásban a lassúra a friss ; no de azért szép is volt, jó is volt, rövid is volt. — Liszt '„Agnus I)ei“-jének felcserélését Beethovennel szívesen vevők, mert bizony az orchestralis müvek zongora-átirásainak részünkről nem vagyunk barátja; ámbár sajnáltuk, hogy a mi Lisztünknek egészen hiányozni kellett a sokat ígérő műsorról. Beethoven és Rossini, — vagy épen Liszt és Rossini, ugyancsak erős ellentétek! Hanem ez ellentétes összeállítás szükséges volt a hallgatóságra nézve, mely, úgy hisszük, nem szorul a „Qui tollis“-t illetőleg senki kritikájára, ha még oly dicsérő volna is. A fő érdek a nap hőse: Hausmann úrra volt azonban irányozva, kinek „Golgotha“ czimü cantateja íejezé be, s — tegyük hozzá — koronázá meg a nagy fontosságú hangversenyt. Nehéz a műről nálunk sokat nem Írni. Külön czikket érdemelne maga e száma a hangversenynek. Azonban legyen elég, ezúttal, annak konstatálása, hogy egyszerű, nemes, kifejező stíljével a mű általános jó hatást tett: a laikusnak tetszett, az értőt gyönyörködtető, az előadókat lelkesítő. Különösen szép rész volt a 6. szám: Krisztus fölfeszitése (vegyes kar); valamint köztetszést arattak a sopran és bariton szólók. A közreműködő urak megengednek, ha róluk hallgatva, ezúttal csak a t. hölgyekről emlékezünk meg. Örvendetes jelenség valóban, hogy ily szép hölgykoszorút sikerült összetoborzani ez alkalomra. Örvendetes, mert annak jele. hogy városunkban a zenei műveltség lendülőbeu van: zenei műveltség ugyanis csak ott kezdődik, hol az énektanulás hódítva terjed. Mert hangszer- nyúzás és kalapálás van mindenütt, jó formán már a falvakban is itt-ott, de oly terjedelmű énekmüvélés, hogy ily szép szánni énekkart főleg hölgyekből sikerüljön alakitni, ez csak a műveltebb városokban található. Örvendetes jelenség továbbá, hogy nemcsak magán mulatságból művelik az éneket hölgyeink, de le is tudják győzni a kisvárosi előítéleteket és szükkeblüséget, s első sorban érdemlék ki az igazi művelt nevet azáltal, hogy nyilvánosan áldozának a zene szelid múzsájának. Valóban, sok affektált műveltséggel sápitozó divatbábot messze fölülmulának ők e tettükkel, méltók, hogy Eger kulturéleti mozgalmaiban epochalisnak jelezzük angyali szivük ez elhatározását. Örvendetes végre e jelenség azért is, mert így, jogosulttá tevék azon reményt és óhajt, hogy bárcsak alakulhatna az ő kezdeményezésük alkalmaAz „EGER“ tárczája. Egy fiatal házaspárról. Egymást oly végtelen híven szerették, Miként szeretni csak lehet, A sorscsapással is könnyen daczoltak, Vészben, viharban nem könnyen hajoltak, A szerelem csodát tehet. Meglett hűségük drága bére végre, Boldog lett a pár rendkívül, De melytől a szívnek világa kapja Fényét, hevét, szerelmük drága napja Meghalványul, s gyorsan kihűl. Tavasz jöttén, nyiltán a rózsa-bokrán Bimbóba hajt sok drága rügy, Alig hogy elpirul, s kelyhét kitárja, Hull a virág és elszáll illatárja, — Az ágon csak rút csipke csügg. Apostol Bertalan. ból Egerben is egy hölgydalkör, hogy igy városunk helyt foglalhatna hazánk azon műveltebb városai díszes sorában, melyekben mint pl. Pécsett, Kassán, Debreczenbeu stb. stb. már évek hosszú sora óta virágzanak a hölgy-dalkörök. Rajta, bátran! Az egri nők. ha örök dicsőséget tudtak kivívni a fegyveres múlt történetében: úgy bizonyára koszorút szerzendenek a jelen szellemi kulturharczaiban is, csak — akarni kell. És ha az akarat megleszen, akkor biztosítva lesz az ilynemű hangversenyek jövője is. Melyre vonatkozólag óhajtanok, ha jó előre szervezkednék rá zenevilágunk. íme, a férfikarokra kitűnő kontingenst szolgáltathat az Egri dalkör, főleg hajó előre felszólítva, kézhez veheti a hangjegyeket, hogy kitűnő hangú naturalistáit sorompóba állíthassa; a hölgyek karát az eddigi erőkön kívül tán lehetne még gyarapítói a tanítói pályára készülő prae- parandistákból. A főtemplomi zenekar, mint mellesleg hallók, átalakulásnak néz eléje, mely ha való, úgy bizonyára nemcsak a hangszerek szempontjából történetid az, hanem oly vezérénekesek, főleg tenor beszerzése is leszen czélozva, milyenek nélkül csakis tengődik minden zeneéleti mozgalom. Mindenekfölött pedig bírunk egy oly zenei kitűnőséget Hausmann úrban, ki ha már eddig is, mint még idegen ajkú s helyi viszonyainkkal aligha alaposan ismerős, ily szép eredményt tud felmutatni, annál többet várhatunk tőle a jövőben. És ha az e fajta hangversenyeknek a feketevasárnapi nem volt utolsója, akkor legyen szabad azon tanácsosai szolgálni, hogy jövőre legyen egész hangverseny-ciklus rendezve, bemutatására az egész egyházi zene történeti fejlődésének. Hisszük : e tárgyról lesz alkalmunk jövőre is irni; most tehát azon fölszólitással tesszük le a tollat: cantate Domino canticum novum! M. V. A hevesmegyei gazdasági egyesület kérdéséhez. *) Füzes-Abony, apr. 10. 1889. Nincs ember a világon, aki vagyonosabbá lenni ne óhajtana, kivált a mai önző korban. Válogatják is, kutatják is az eszközöket; fontolgatják, vitatják a módozatokat; de —fájdalom — igen sokszor hiába; mivel az élelmesebb osztály más utat, módot talált fel a kényelem biztosítására, nem azt, mely ennek sükerét a szorgalomban, munkásságban, az általános jólét terjesztésében véli, sőt határozottan kívánná is feltalálni. *) Készséggel közöljük a íöuebbi czikket, mert ebből nemcsak az tűnik ki, hogy kisebb falusi gazdáink is élénken érdeklődnek gazdasági egyesületünk iránt, hanem egyszersmind az is, hogy azok miként gondolkodnak ez egyesület jövendő sorsa es hivatása felől. : _;....^:.:.z .~ítw - -, T ársadalmi viszonyok Khinában. (Ürge Ignácz atya, klímái hittérítő előadásaiból.) A khinai nép legnagyobb része a Buddha-vallást követi. A khiuaiak ősi pogány vallásában, valamint szent könyveikben, s az ősi vallás alapitója: Conficius irataiban sok hivatkozás van a zsidók ó-testamentomi jövendöléseire, különösen az emberiség Megváltójának eljövetelére nézve. Az őstörténelmi hagyomány szerint tehát a mennyei birodalom egyik uralkodója elküldötte a khinai tudósokat, hogy keressék föl azon népet, amely az eljött Megváltó tanitmáuyait követi, s annak papjaitól tanulják el a Megváltó vallásának tanait. A kiküldött khinai tudósok Indiára kerülvén, itt a brahminok által félrevezetve, a Buddha-vallást tanulták el, s haza térve, azt terjesztették el a khinai nép között. A keresztény vallás csak azóta kezdett Khinában terjeszkedni, mióta a mennyei birodalom a müveit európai népek számára is jobban megnyílt. Kezdetben a keresztény vallás elterjedése, s a hittérítők buzgalma, a khiuaiak fanatizmusában, s minden újítás iránt nyilvánított ellenszenvében számos akadályba ütközött. Az újabb időkben azonban a keresztény hittérítők is több türelemmel találkoznak, s mióta a keresztény vallás köztük terjedni kezd, több védelemben is részesülnek. Legjobban megnyerte azonban a khiuaiak rokonszenvét a keresztény hittérítők iránt ama körülmény, hogy az ember szer etetet nemcsak tanítják, hanem nagy mértékben gyakorolják is az által, hogy a szüleik által kidobott újszülötteket fölszedik, s gyermek-ápoló intézeteikben, hasznos emberekké növelik fel. Ma már sok khinai
