Eger - hetilap, 1889

1889-04-09 / 15. szám

119

len népfaj: a kliinai képezi. Erre mutat a kliiuai birodalom népességének számaránya is, melyet felolvasó, lielyes statistikai adatok szerint, mintegy négyszáz millióra becsül; ami, ha áll, a kliinai nép a földkerekség összes népességének körülbelül egynegyedrészét teszi, úgy, hogy a föld népeinek minden negyedikét egy kliinai képezi. Maga az összes kliinai birodalom azonban, úgy, ahogy ma együtt van, nem képezett mindig egy kompakt egészet, hanem régebben több kisebb tartományokra volt feloszolva, melyek különböző uralkodók alatt állottak. Később, liódi- tások utján alakult, 18 ilyen különálló, kisebb tartományból, a mai nagy birodalommá, melyhez még három meghódított tatár tartomány csatoltatván, a mai Kliina összesen 21 tartomány kap- csolkozásából alakult meg, mely tartományok egynémelyike hazánkat területre nézve háromszorosan is haladja.

Földrajzi tekintetben a kliinai birodalom legnagyobb területével az északi mérsékelt földövben fekszik, s csak egy kisebb, déli része esik a forró földövbe. Éghajlata egészben véve kontinentális: meleg nyarakkal, kemény telekkel; úgy, hogy még ama déli fekvésű helyek is, melyek Nápolylyal, vagy Alexandri- ával — hol pedig fagy, hó és jég alig ismeretesek, — egyazon földrajzi szélesség alatt fekiiszuek is, kemény hideg telekkel bírnak, hol a csatornák gyakorta befagynak, s a hó nem ritkán

1—2 lábnyi vastagságot is elér.

A khinaiak nemzetük történelmét Krisztus előtt sok ezer évre vezetik vissza. De a Kr. e. időkből csak mintegy 2000 évre terjedhet az, ami krónikáikból történelem számba megy, az ezt megelőző idők hagyományai a mesék országába tartoznak.

Felolvasó rövid vonásokban fölemlíti ama dinasztiákat, melyek Kliina fölött uralkodtak. Az első, ki magát császárnak nevezte, Tsching-wang volt, a Hen-tschin uralkodóház alapitója, s a hires kliinai fal építője, melyet részint azért emeltetett, hogy országát a tatárok bejövetelétől megoltalmazza, részint, hogy nevét megörökítse. Felolvasó Tsching-wangot, mint hóditót, a khinaiak Napóleonjának nevezi. Különben kegyetlen és zsarnok uralkodó volt. Minthogy az ország főbb urainak a birodalom el- darabolásából sokkal nagyobb hasznuk volt, s a szétdarabolás szükségességét, a khinaiak történelmi könyével: a Schu-king“- gal bizonyítgatták, Tsching-wang e tudós könyveket, melyek a régi Kliina összes történelmi s tudományos ismereteit magokban foglalták — valamennyit elégettette. Mint a felolvasó előadta, e tudós könyvek egynémelyike úgy került ismét napfényre, hogy azokat egy igen öreg ember könyv nélkül tudta, s ennek tollba

Tre fontane.

— Elbeszélés. —

Irta Olsavszky Lajos.

(Ve««.)

— Ugyanazalatt az idő alatt, mig a marchese a grófnál van, Actis-Romero herczeget a kaszinói igazgatóságnak más tagja keresi fel.

— Mondja csak herezegem, hiszi-e, hogy Weiden gróf csakugyan hamis játékos ?

— Nem.

— Nem követek el indiskrécziót, ha az okát kérdem félóra előtti fellépésének ?

— Gyűlölöm a grófot.

— Nem Nitouche miatt?

— Uram, ön most vendégem, tehát nem bánthatom; de figyelmeztetem, hogy a türelemnek is van határa.

— Tehát nem beszélek róla többet, csak megjegyzem, hogy azt a hölgyet, a ki a szirének legveszedelmesebb fajtájából való, a két perez múlva induló vonaton toloncz-levéllel kisérik el innen, egészen hazájába.

— Annak a gyalázatosnak, a ki ezt meg merte tenni, beverem a fejét.

— Itt van lierczeg, verje be a fejemet, én voltam a vakmerő, a ki azt megtétettem.

A herczeg mint a villám pattan fel és neki rohan vendégének puszta ököllel, hogy arczul üti; csakhogy tervét nem viheti végbe. A kaszinó igazgatói boxolni is tudnak. A herczeg kap a két szeme közé olyan ütést, hogy csaknem elszédül bele.

*

mondása után íratta le ezután egy későbbi uralkodó az elégetett tudós könyvek egy részét.

A most uralkodó Ta-tsing dynasztia tatár eredetű, a mandzsufajból. Ez az uralkodó ház honosította meg Khinában a régi kliinai szokások helyett a tatár szokásokat. így egyebek közt a mai öltözéket, a fej leborotválását s a varkoes (ezopf) viselését. Ez utóbbi szokásokat a khinaiak elejénte egyátalán nem akarták elfogadni, inkább készek voltak ősi szokásaik megtartásáért a halált is elszenvedni. S ime ma már épen az ellenkező gondolkozásmód állt be ugyannyira, hogy a mai kliinai a ezopfjának védelmében az életét is kész volna koczkára tenni. Ellenben a lázadók, kik a most uralkodó idegen tatár uralkodó ház ellen már több Ízben forradalmakat idéztek elő, — melyeket az uralkodó dynasztia csak idegen európai hatalmak segítségével volt képes megtörni, — e lázadók épen azzal különböztették meg magokat, hogy a régi kliinai szokást: a hosszú haj viselését ismét divatba hozták, s azért a khinaiak „hosszú hajuaknak“ is nevezték el őket.

Ami a védelmi rendszert illeti, Khinában nincs általános hadkötelezettség, mint az európai államokban. Khinában a hadi szolgálatot zsoldos katonaság teljesiti, s e katonaság legnagyobbrészt a mandsu-tatár fajból kerül ki. Ezek a legharcziasabbak, s a fegyverviselésre legalkalmasabbak, a jámborabb természetű khinaiak között. E katonaság képezi, az újabb időkben számra nézve folyvást szaporított kliinai hadsereget, melynek legnagyobb része a birodalmi fővárosban van a császár közvetlen rendelkezésére elhelyezve. Most már a kliinai hadsereg is európai szervezettel bír, s európai,különösen franczia és német tisztek által ké- peztetik. Kliina újabban egyéb védelmi tényezőkre is nagyobb gondot fordít, s ugyancsak európai műszaki tisztek vezetése alatt hatalmas erődöket építtet a birodalom különböző pontjain. De ha a birodalmat nagyobb veszély fenyegeti, akkor a kkinai nép, mint egy ember áll fegyverbe hazája védelmére, s az európaiak által ellenük indított hadjáratokban elég alkalom volt meggyőződni arról, hogy bátor katona, s vitéz harezos.

Khinában a kormányforma absolut-monarchia. Korlátlan uralkodó a császár, kit a nép úgyszólván isteni tisztelettel vészén körül. Elet és halál ura. Halálos Ítélet csak az ő jóváhagyásával hajtható végre.

Mindemez absolutizmus, és a mellett, hogy a kliinai az Európában oly fennen hangoztatott szót: „szabadság“ alig ismeri, az euópai népek alig élveznek több szabadságot, mint a khinaiak. Egyáltalán egyéni szabadságuk alig van korlátozva. TörvényMásnap a kaszinó egyik külön kis termében Actis-Romero herczeg és Weiden gróf ismét kártya mellett ülnek. Ezúttal játékuknak csak hat nézője van.

Az első fordulónál Weiden gróf vészit, mire felkel és helyét az igazgatóságnak az a tagja foglalja el, a ki tegnap a herczeg- nél járt.

Szintén csak egy kártya-osztást játszanak ki és ezúttal a herczeg vészit.

Marchese della Oampagna igazgató ekkor feláll és megszólal:

— Areas báró, Kobzov lovag és a jelenlevő két tiszt ur tanuk arra, hogy Weiden gróf veszített Actis-Romero herczeg ellen, a herczeg pedig igazgatóságunk egyik tagja ellen.

— Igen! — Hangzik négy ajakról egyszerre.

— Weiden gróf, felszólítom, irja alá ezt az ivet, a melyen kötelezi magát, hogy mától kezdve három évig életét a kaszinó- igazgató, tehát az én rendeletéin szerint tölti.

A gróf tollat fog, aláírja az ivet és a négy tanú előttemezi. Amint a gróf a tollat leteszi, arcza lázasan kipirul és végig bor- zong rajta a bizonytalanság érzetének hidege.

A herczeg a marchese felszólítására szintén aláírja az ivet és a négy tanú ismét előttemezi azt. A herczeg lázasan remegő kézzel veti papírra betűit és azután ijesztő, ónszinü halványság vonul arczára.

— Weiden gróf, önt igazgatóságunk egyik tagja a „Tre fontane“ apátságba, — Actis-Romero herczeg. önt pedig igazgatóságunk másik tagja Karthausba kiséri el. Önök kijelölt helyeiken maradnak három évig; azután szabadok.

*

Róma közelében, az ostiai öböl és a Terracina között roppant síkság terül el: az „Agio romano.“ a szennyes vizű Tiber

*