Eger - hetilap, 1889
1889-04-09 / 15. szám
120 kezésök, igazságszolgáltatásuk s közigazgatásuk még miudig igen inimitiv és gyarló, közreudészetök pedig nyomorúságos. A köz- igazgazgatást és igazságszolgáltatást a mandarinok teljesitik, kiket az állam fizet, még pedig ugyancsak hitványul. A legjobb állású mandarin fizetése is alig rúg többre a mi pénzértékünk szerint 600 forintnál. Innét van aztán, hogy a tisztviselők könnyen megvesztegethetek. E mellett rendszerint igen nagy kerületek fölött bíráskodván, s vagy épen semmi, vagy csak igen csekély segédszemélyzettel rendelkezvén, a pörös ügyeket hosszú ideig s akkor is igen lanyhán intézik el, ha pedig — mint igen sok esetben történik, — rokonok és atyafiak között esik perpatvar, ezeket rendszerint azzal utasítják el, hogy az ügyet intézzék el köztük a család idősb tagjai. Ehhez hasonló legtöbbnyire a fegyelmi bíráskodás is. Verekedés esetén például, mely a khinaiaknál rendszerint abból áll, hogy czopfjuknál fogva jól megtépázzák — de azért ritkán ütlegelik — egymást, a biró közönségesen azzal utasítja el a sérült panaszosokat, hogy máskor jobban védelmezzék meg magokat. Szerencse a klímái igazságszolgáltatásra uézve a khinai nép jámbor, mondhatni szelíd természete, melynél fogva nagyobb bűntények: sikkasztás, rablás, emberölés stb. a legritkább esetek közé tartoznak. Főbb büntetés a bambuszuád-botü tés; de nem igaz azon általánosan elterjedt balhiedelem, hogy e bam- buszbotütések a hasra, vagy a talpra történnének. Folyt. köv. Különfélék. — A Tisza-kabinet legközelebb egészen újra alakul. Király ő felsége Széchenyi Pál gr. kereskedelemügyi miniszter lemondását elfogadta. S z a p á r y Gyula gr. képviselő kinevezte- tése földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi ministerré, és Szilágyi Dezső képviselő kíneveztetése igazságügyminiszterré, — továbbá Tisza miniszterelnök felmentése a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésétől, valamint Wekerle Sándor államtitkár kíneveztetése pénzügyminiszterré legközelebb várható. Az e kinevezésekre vonatkozó legfelsőbb kéziratok — hir szerint — a hivatalos lap csütörtöki számában fognak közzététetni. Baross közlekedésügyi miniszter egyelőre megtartja a belügyminisztérium ideiglenes vezetését. — Ft. Ürge Ignácz khinai hithirdető hazánkfia az egész múlt hetet városunkban töltötte. Ez idő alatt tartott négy nagyobb lomha kanyarulatokban érinti és a lassan hömpölygő folyam sokszor átcsapva alacsony partjait, megszámlálhatatlan mocsarat képez a nagy rónán. Ezen a földön ember vagy állat táplálására szolgáló növény csak elvétve terein. Hanem annál bujábban tenyészik a bürök, a kutyatejfü, a belladonna és sok más mérges gaz, a melyek közöl nagy csoportokban válik ki a király-gyertya. A növényzettel borított száraz helyeken csaknem áthatolhatatlan bozótokat képez a szúrós töviscserje, jó buvóul szolgálva sok ragadozó vadállatnak, időnként pedig embereknek is. A mocsarakat magas nád és sás veszi körül, a melynek sűrűjéből szomorú bugással szól ki néha-néha a nádi bölömbikamadár hangja; mig esténként a békák millióinak kardala veri fel a csendet. A széle körül a mocsár felszínét zöld pettyekkel borítja a béka-lencse, mig a középen szennyes szőnyeg gyanánt terül el a haragos-zöld, bársonyos tórongy. Mikor a nap kisüt, a mocsarak felett a ködhöz hasonlító, szürkés szinti, bóditó párázat emelkedik; mig a viz felszíne, mintha életre kelne; kigyók sikamlauak el felette és férgek miriádjainak nyüzsgése eleveníti meg. Olykor-olykor beláthatatlan mennyiségű szunyog-raj kerekedik fel, szálltában sűrű tömege által egész foltokat képezve a láthatáron. Az egész nagy síkságon csak a bozontos fejű takács-mácsonya a használható növény. A többit kiirtja a gyorsan tenyésző aranka, ami roppant táblákat fut be szívós, összekuszálódó, vékony indáival és a távolból úgy tünteti fel ezeket a táblákat, mintha azok kénes-sárga fényben izzanának. Az „Agro romano“ idáig örökös veszedelmet képezett az örök-városra; mert ez volt fóíészke a koronként rettenetesen szabású nyilvános hitszónoklatot, csütörtökön, délután a szent- ferenezrendiek — pénteken a délesti órákban a minorita-atyák templomában, vasárnap pedig a székesfőegyházban a reggeli istentiszteletek után kettőt, mindannyit nagyszámú hívek jelenlétében, kiknek soraiban más hitfelekezeti hallgatóságot is szép számmal láttunk. Ezeken kivül tartott három előadást a chinai társadalmi viszonyokról. Egyet a múlt szerdán a törzs-kaszinó nagy termében az egri müveit közönségnek, — melyről lapunk mai számának egyik czikkében hozunk bővebb ismertetést, — egyet az angolkisasszonyok növeldéjében, s egyet, a múlt szombaton délután, az egri főgymn. ifjúságának. — Ürge Ignácz atya, valamint utitársa s kísérője, P e t o 1 o, a kis khinai fiúcska is igen jól, s otthonosan érezték magokat Egerben, s különösen a kis Petolo, daczára annak, hogy Budapesten, kivált a hölgyek, igen elkényeztették, — mi az egri hölgyekkel szemben tanúsított modorában s viselkedésében nagyon is szembetűnő volt, — csakhamar megbarátkozott az egri magyar vendégszeretettel is, s ámbár, állítása szerint, legjobban Ízlett neki az a szeszes ital, melyet „késsel kell a pohárba vissza nyom ni, hogy ki ne szaladjon“, — a jó egrit sem vetette meg. Ilyenkor aztán jellemzetes zárkózottsága mindinkább megnyilatkozott, kedélye s társalgása folyvást élénkebbé vált. Szinte öröm volt hallani apró ajkairól a magyar beszédet! Csak az nem tetszett neki, hogy uton-utfelen annyira bámulták. Ürge Ignácz atya, a kis Petolo- val együtt a múlt hétfőn, f. hó 8-án búcsúztak el városunktól, s utjokat Nagyvárad felé vették. — Az egyházi hangverseny (Concert spirituel) a múlt vasárnap, f. hó 7-én, a délesti órákban, az érs. lyceum dísztermében, nagyszámú előkelő közönség jelenlétében, úgy szellemileg mint anyagilag a legszebb sükerrel ment végbe. A müveit közönség fokozott érdeklődéssel hallgatta végig a szép szabatossággal előadott műsort, mely csakugyan fokozottan is emelte a hatást. A hangverseny Mendelssohn-Bartholdy Felix „Lauda Sion“ nagy szabású oratóriumának 6. számával vette kezdetét, melyet a fafuvók és a sordinás vonós-négyes diserét kísérete mellett Pfeifer Irma kisasszony (soprano solo) énekelt üde, csengő hangon, szokott preczizióval. Ezt követte az említett oratórium zajos 1. száma, az ének- és zenekarok teljes közreműködésével. A da Vittoria- és Aibler-féle vegyes karú énekek szabatos előadásában is gyönyörködtek azok, akik a régibb klasszikus zamatú egyházi énekek iránt kiválóbb érdeklődéssel viseltetnek; valamint Beethoven egyik remek sonátájának, (mely Liszt miséjének „Benedictusa“ helyett került a műsorra) pompás előadásában is, pusztító sárga-láznak. A nagy róna mocsaraiból felszálló páráza- tokat a szél a városba vitte, és azok a párázatok tele lévén a borzasztó betegség miazmáival, még a lélegzést is meg- fertőztették. És ez ellen az örökös veszedelem ellen nem volt orvosság, nem volt ellenszer; hiába keresték a ezézárok ideje óta. Tudták ugyan, hogy ha az a szomorú hírű róna megmüvel- tetnék, ha a mocsarakat és a mérges növényeket kiirtanák, akkor a sárga-láz is csökkenne. Mikor az egész „Agro romano“ művelés alá kerül, akkor a sárga-láz pusztítása is megszűnik az örök-városban. De hol akad rá ember, aki a közjóért feláldozza magát a rettenetes harezra, a borzasztó küzdelemre. A katona lelkesedve, örömmel indulhat a véres küzdelembe, a gyilkos harezba, hiszen abban érheti ugyan halál, de az dicső halál, édes kimúlás, Az elesett katona részese annak a dicsőségnek, mely a haza védőit mindig megilleti. És nem is minden harezos marad ott a csatatéren. A katonának mindig megmarad a reménye, a kilátása, hogy mint élő tér vissza övéihez, szeretteihez, osztozni a közös dicsőségben. De aki az „Agro romano“ megművelésére vállalkozik, annak csaknem emberfeletti erővel, szívóssággal és bátorsággal kell birnia. Ez a vállalat nem hoz világszerte hangoztatott dicsőséget, de bizonyosan meghozza a korai halált. Nem kecsegtet elismeréssel, hanem okvetetlenül megszerzi a legkínosabb, a leggyötrelmesebb betegséget: a sárga-lázat. Aki erre a nagy feladatra vállalkozik, azt nem keresik fel jóakarók, ismerősök, barátok és rokonok, hanem valameny- nyien elkerülik őt messzire, mint magát a ragályt. Az ilyen
