Eger - hetilap, 1889
1889-01-01 / 1. szám
deszkának nem kell valami precziz munkának lenni, az csak nagyjából szolgál fedő anyag gyanánt, bogy jól rá lehessen szegezni a papirt, a melyre aztán a tulajdonképeni fedő anyag jön. Es használják a bibula-papirost a plafond készítésénél, hogy a kigőzölgést fel ne bocsássa, valamint szőnyeg alá; és ezen papiros jó meleggé teszi a padlót. Erre a czélra a papirt hornyolva is készítik. Minthogy a papirosnak az építkezéseknél ekként leendő felhasználása annyira praktikusnak bizonyult, jó volna azt hazánkban is nagyobb mértékben használatba venni. Kivételesen ugyan most is megtörténik némely építménynél, hogy a bibula papirt egy s más alakban felhasználják. Facementtetők készítésénél pl. előfordul, hogy deszkára megkátrányozott papirt tesznek s arra pléhet és erre cementet. De ez nem olcsó építés. Használni lehetne a papirt minden oly épületnél, melyet hamar el kell készíteni, s melynek csak az a rendeltetése, hogy ideiglenesen szolgáljon valaminő czélra. Eddig a „Gazd. Mérnök.“ „A hatvanas években tekintettem meg tüzetesebben a bécsi állami nyomdát. Ez alkalommal a nyomda igazgatója mutatott nők em ku k o ric z a-h á n cs b ó 1 készült igen jó papirost, mely az államnyomda papírgyárában készült, s melyet az igazgató nemcsak nyomdai, de irodai czélokra is igen alkalmasnak talált, sőt ez időben a kukoricza-háncsnak papírgyártásra való fölhasználását, egy érdekes röpiratban melegen ajánlotta is. Nekem is adott néhány iv kukoricza-papirost, s meggyőződtem, hogy a kukori- eza-papiros minden tekintetben kiállja a versenyt a rongypapirossal. Hazánkban, kivált az Alföldön, tömérdek kukoriczát termelnek. A kukoricza-háncsot a marhának adják takarmányul, s leg- fölebb még szalmazsákba meg alomnak használják. — Nem volna sokkal hasznosabb papirt gyártani belőle ? Valóban csodálkozom, hogy még eddig nem akadt élelmes ember, aki az Alföldön egy kukoricza-papiros-malom fölállítását megkisérlette volna. Sz. „Neveletlenség.“ A „Budapesti Hírlap“ egyik névtelen tárczairója, a fönebbi czim alatt, egész tárczaczikksorozatot közöl, melyben nem köznapi bátorsággal, ama súlyos vádat dobja a mai, magát nem csekély önhittséggel „jeunesse d’orée“-nak nevezni szerető férfi-fiatalság szemébe, hogy: „neveletlen.“ E súlyos vádjával két tábort hiv ki maga ellen: egy részt a vádlott fiatal férfiakét, másrészt — a hölgyekét, mint t azt hiszik, hogy hivatva vannak s jogosultak is ez esetben férfiak védelmére kelni, s kik kétségkívül legilletékesebbek ann elbírálására: vájjon alapos-é a vád, vagy alaptalan ? S valóban e két ellentáborral erősen meg is gyűlnék a baj a vádlónak, ha ügye mellett oly erős argumentumok nem bar- czolnáuak. S ime ez erős argumentumok közt épen legerősebbek magok — a nők, kik a vádlóhoz intézett, többé ke- vésbbé szellemes leveleikben, csaknem kivétel nélkül mindnyájan elismerik a vád alaposságát, hogy t. i. a mai férfi-fiatalság, csekély kivétellel, vala menyi neveletlen. Értsük meg a dolgot. A vád t. i. azt akarja mondani, hogy a mai fiatal emberek közöl csak igen kevés bir ama magasabb társadalmi műveltséggel, ama finomabb illemtudással, amaz előkelőbb, vagy legalább is szögletesség s ferdeség nélkül való magatartással, amaz udvariassággal s figyelmesebb társalgási modorral; szóval: ama mind külső mind belső megjelenésében nyilvánuló elegancziával, melyek a mai magasabb társadalmi műveltség igényeinek megfelelnek, s melyek a fiatal embert, mint mondani szokás: „s z a 1 o n-k é p e s s é“ teszik. Sajátságos, és figyelemre méltó, hogy a nők, kik nyilvánosságra hozott leveleik által igazat adnak a vádlónak s — saját tapasztalataik alapján — elismerik, hogy a mai fiatal emberek — csekély kivétellel — neveletlenek, — e baj okát nem a férfiakban, s nem a férfiak növelési rendszerében, hanem legfő- kép magokban a — nőkben keresik és találják fel. Magam is — azt hiszem, eléggé tapasztalt — nő lévén, a rendkívül érdekes tárcza-czikkek olvasásakor mély gondolatokba estem a különös tárgy fölött, s elvégre szintén abba a meggyőződésbe — vagy mániába — estem, hogy a férfiak n e v e 1 e t- lenségének legnagyobbrészt mi nők. magunk vagyunk okai. Tagadhatatlanul igaz, hogy a férfiak társadalmi neveltség- hiányának oka és alapja első sorban a férfi-ifjúság mai növelési rendszerében található föl. A mai fiúgyermek tanul mindent; nyelveket, történelmet, földrajzot, mértani, természetrajzot, természettant, s tudj’isten, még mi mindent; ragoz latinul, görögül, németül (csak magyarul nem igen tud); pompásan el tudja íeczi- tálni a görög mythoszi kalandokat, a szabin-nők elrablását, Zách Klára szomorú históriáját,; tudja, hol laknak a zulukafierek ; nagy garral beszél az ázalék-fergek végtagjairól, a növénysejtek kép- .zódéséröl, logaritmussal számol, kutatja a hulló csillagok eredetét, s az északi fény keletkezését, — szóval tanul: mindent, s tud sok — semmit, — de arról, hogy a társas életben hogyan viselkedAz „EGER“ tárczája. Újévi gratuláczió. Kántálja egy újdonsült egri füdzfa-povéta. Motto: Aggyon isten minden jót . . Palócé népdal. Adjon isten minden jót. Terjedjen fölélik áldólag A jóságos égi kéz ; Teljesüljön minden vágyunk, Mit kívánhat — józan ész. Sok áldással, bor-buzával, Ami jót a föld terem, Telvén teljék velők pincze, TEVÍZIÓ Kamra, csűr, magtár, verem. 2011. Tisza K á 1 m á n n a k kívánok Rotschild-tárczát, dagadót, De csak úgy, ha eltörli a Trafikot s a — uagy adót. Legyen sok a mamelukja, Deficzitnek kelete, Tárczáján ne legyen lyukja, — Vígan folyjon élete. Család élet legyen boldog, S derült mint a kikelet; Pusztítson el midé r t, t u r u ü r t Díszes magyar viselet. Eladó nyerjen jó férjet, A kis lány — vásár fiát; mmm Ifjú: derék feleséget, Agglegény meg — hárpiát. Búban, gondban, nagy munkában Ne izzadjon az üstök, Legyen minden pap — kanonok, Vagy legalább is — püspök. Mindenkinek egészséget Doktornak sok páczienst; Emberek közt b é k e s é g e t, — Fiskálisnak sok — klienst. Biró elül, mint tavaszkor Hó, — fogyjon instánczia, Egész nap fogát piszkálja, S ne légyen — rés tánc zia. Hivatalnoknak több gázsit, És még több — komócziót, S minden évben legalább is Háromszor — promócziót. Katonának arany sárzsit, Bókét és jó — stácziót. Diáknak kevés p r o f e s s o r t, Annál több — r e g r á c z i ó t. Kereskedőnek vevőkkel Tele légyen a boltja; Koldusnak a csurapéján Ne legyen többé foltja. Elleneket fűzzön egybe Barátság, testvéri láncz, Kostüköt és makra-pipát Soli’se lásson a fínáncz.
