Eger - hetilap, 1888

1888-09-11 / 37. szám

293

Gy ö r g y jutalomjátékáűl bérletszünetben „Hamlet, a dán királyfi“ klassikns tragoedia 5 felvonásban Scliakespearetől. Pénteken mérsékelt áru bemeneti dijakkal bérleten kiviil „Csizmadia mint kisértet“ népszínmű dalokkal és tánczczal 3 felvonásban; szombaton az uj bérlet megkezdésével „Hoffman meséi“ nagy operette díszes kiállítással 4 felvonásban Offenbachtól. — Vasárnap, „Kor ne viliéi li a ran gok“ közkedveltségü operette 3 felvonásban, hétfőn Zilahi Gyula jutalomjátékául bérlet szünetben „Petőfi élete és halála“ életkép 3 felvonásban 6 képlettel, (tableaux-val) végül: Petőfi ébredése drámaiköltemény E. Kovács Gyulától.

— Öngyilkosság. Farkas Ignácz, bodonyi kántor, f. hó 6-án agyonlőtte magát. A boldogtalan — állítólag — jószívűségének lön áldozata, amennyiben mások által rászedetvén, oly pénzzavarokba került, melyekből kimenekülhetnie nem volt többé reménye. Több tagból álló családot hagyott nyomorban maga után.

— Isteni tisztelet. Az egri izr. anyahitközség imaházában az engesztelő napi isteni tisztelet alkalmával: I. folyó hó 14-én «steli 6 órakor, az isteni tiszteletet megelőzőleg, magyar szent beszéd; — II. folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor halottak feletti megemlékezés (Mazkir) magyar nyelven — ugyan e napon délután 4 órakor a Neilah ima előtt magyar szent beszéd fog tartatni a hitközség hitszónoka által.

— „JÓ szív.“ Pásztón, gr. Almássy Kálmán parkjában és üvegházában f. é. szept. hó 16-án a „Jó szív“ alapra, hangversenynyel, közvacsorával, tűzijátékkal, és nyári táncz mulatsággal egybekötött ünnepély fog tartatni, melyre a meghívók már szétküldettek. A meghívókra Pásztó és környékének, valamint megyénknek számos tekintélyes közbirtokosai, s előkelő férfiai vannak, mint rendezők aláírva. Belépti dij számozott ülőhely 2 frt. állóhely 1 frt. melyek az ünnepség minden részletében való részvételre jogosítanak. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak, és hirlapilag nyugtáztatnak. Az ünnepség délutáni 5 órakor veszi kezdetét.

— Bauer Soma, alsókubini polgári iskolai rajztanár, tehetséges festőművész, városunk szülötte, közelebbről hasonló minőségben az uj-pesti állami polgári iskolához helyeztetett át.

— Okleveles tanítónő, ki a bpesti kath. nőtanitóképző intézetben végezte tanulmányait, s németül is beszél, jutányos áron magán-tanórák adására ajánlkozik. Czime szerkesztőségünkben tudható meg.

— Az Egerben állomásozó 60. sz. Appelgyalogezred, a kassai hadgyakorlatokról, az utolsó gyakorlati menettel Alsó-Abránytól Egerig, ma tér vissza állomáshelyére.

— A kápolnai honvédszobor kerítésének költségei fedezésére a pétervásári főszolgabiróság utján újabban adakoztak : Párád község 4 frt 75 kr, Bodony község 5 frt 35 kr., a gyöngyösi főszolgabiróság utján Vámos-Györk 2 frt 50 kr., mely hazafias adakozások az egri takarékpénztárba az eddigiekhez csatolva betétettek. Eger, 1888. szept. 7: Csiky Sándor.

— Rétöntözés. Gr. Károlyi Gyula kompolti uradalmában, a kisasszonytól! pusztán nagyobbszabásu rétöntözést szándékozik létesíteni. A tárgyalás f. é. okt. 20-ára tűzetett ki, Kompokon a helyszínén. — A tervek az egri járási főszolgabírói hivatalnál vannak közszemlére kitéve.

— Betörés. Az egri főkáptalan mezőtárkányi gazdasági magtárát folyó év jul. hó 28-án éjjel feltörték, s abból nagyobb mennyiségű tiszta búzát, rozsot és több üres zsákot elloptak. A nyomozást a füzesabonyi csendőrség rögtön megindítván, sükerült a tetteseket Szabó János, Nagy István, Cseh Gáspár, Neulich Pál, és Katona Sándor mezőtárkányi lakosok és urasági cselédek személyében kipuhatolni. A tettesek a kir. tszéknek átadattak.

— A miskolczi borkiállítás megnyitásának napja végleg szept. 22-ére tűzetett ki. A borkiállításra eddig jelentkezett kiállítók összes száma meghaladja a 120-at, kik több mint 600 üvegben ugyanannyi fajbort fognak kiállítani. A borászati eszközök kiállításában eddigelé 140 □ méter területre történt előjegyzés. A kiállítás belső díszítésére nézve teljes megállapodásra jutott a bizottság. A díszítési munkák már megérkeztek s meglepően csinosak. A rendezőbizottság elnöke: Radvány István és titkára: dr. Kovács Gyula aug. 25-én tisztelegtek dr. Matlekovics Sándor államtitkárnál, ki is szívesen megígérte, hogy a kiállítást meg fogja nyitni. Matlekovits államtitkár f. hó 21-én a gyorsvonattal érkezik Miskolczra. Kíséretében lesznek, mint értesülünk, Schnie- rer miniszteri tanácsos, Máday és Szász osztálytanácsosok. A krakkói látogatás viszonzása is valószínű. A napokban érkezett tudakozódásban kilátásba lön e látogatás helyezve, xl kamara meghívta hivatalosan a krakkói kereskedelmi kamarát, Krakó, Neu-Szandecz és Tarnow városok közönségét. A borkóstolóul használandó vaspavillon már szintén megérkezett s a jövő hét folyamán hozzá is kezdenek felállításához. A pavilion méltó dísze lesz a kiállításnak. A rendező bizottság már megkezdte a berendezési munkálatokat. Legközelebb kijelölte a pavillonok helyeit. A lövölde-kert parkjában 4 díszes pavilion lesz: Leszih Miksáé és Hercz Zsigmondé, Csáthy Szabó Istváné és Grünfeld lg. fiaié. A pavillonok tervei eltérnek egymástól és igen fogják díszíteni a kert berendezését. A borkiállítás 3 részből álland: a borok, az eszközök és szőlő-kiállításból. E három kiállítás külön-külön épületben fog berendeztetni, s igy a kiállítás összesen 8 épületben lesz elhelyezve. Az egri és tokaj-hegyaljai kiállítók nagyobb része személyesen jön a kiállításra; a fővárosban is nagy érdeklődés van a kiállítás iránt s valószínű, hogy a fővárosi menetjegyiroda külön vonatot indít ez alkalomból. A megnyitási ünnepély programmját legközelebb állapítja meg a bizottság. Az ünnepélyre a megye és város összes hatóságai és a kiállítók hivatalosak

elhúzom nektek „Ernani“ áriáját s még más két darabot legszi- vélyesebb szerencsekivánatim kíséretében.

A leányok megölelték az öreget s nagyon köszönték jó kívánságát. Az öreg aztán zsebkendőjét vonta elő s ime egy ezüst forint gurult a szoba szögletébe.

— Egy ezüst forint! — kiáltottak fel a leányok kitágult szemekkel.

— Az ám, egy forint — kiálták a férfiak szintén csudálkozva.

— Csakugyan az, — bizonyitá Károly, ki felvette a pénzt.

— Már megint! —jegyzé meg a szegény József is, fejét rázva.

— Ejnye Béniámin bácsi, — mond Károly — tán az ördögökkel van czimboraságban? Mert nem kis dolog ám egy szegény vak kintornásznak ezüst forintosokhoz jutni. — Mig ezt mondta Károly, fejcsóválva nézett végig társain. Béniámin bácsi kezdetben nevetett a megjegyzés felett s ha nem látott is, de érezte, mintegy, hogy körülte minden arez komor lett s hogy csaknem mindnyájan bizalmatlanul néznek rá; erre zavart lett, majd sértődve szólalt fel:

— Úgy tesztek, gyermekek, mintha végre azt akarnátok rám fogni, hogy ezt a forintot loptam?

— Azt nem mondjuk, Béniámin bácsi, — felelt Klára — de hát az arcza oly komor és kétséget keltő volt.

— Mintha bizony olyan nagy szerencsétlenség volna az, ha egy forintunk akad, bárhonnan származzék is az. Pedig ha van, mégis csak jó, mert legalább egy szerény lakoma kitelik belőle!

Gábor barátjával ismét komoly, sokat mondó tekintetet váltott s egyszersmind az egész társaság szószólójául lépett fel, mondván :

— Mi nem teszünk önnek szemrehányást a forintért, Béniámin bácsi; de hát csalfasága mégis csak feltűnő lehet előttünk ; azt beismeri, ugy-e?

— Mi az ? hogy volt mondva ?

— Na, hát Béniámin bácsi, mi szegény ördögök ezt már gyakran mondtuk egymás közt s most ki is nyilatkoztatjuk: az ön eljárásában csalfaságot látunk. Ön mindig talál olyankor, midőn valamelyikünk vagy mindegyikünk végső szükségre jut, egy forintot most a zsebében, majd a kalapjában, tobákszelenczéjében vagy asztalán. Ön aztán szívesen átadja forintját, hogy a szükséget enyhítse, vagy nekünk alkalmilag egy vig estét szerezzen. Ez igen szép öntől; de most már ideje nekünk is megkérdeznünk: honnan veszi ezt?

— Igen, kérdjük — moudák a többiek is élénken, majdnem ezemrehányólag.

— Honnan ? — kiálta fel az öreg hevesen. Hát látjátok, hogy zsebemből, kalapomból, tobáksze lenczémből, mint magatok mondjátok — vagy a hol találom, mikor szükségünk van rá. Hát mit akartok ebből következtetni? Csakugyan azt, hogy lopom a pénzt?

— Nem, Béniámin bácsi, világért sem. Bajos is volna egy vak embernek zsebtolvajnak lenni. De mi azt bátorkodunk következtetni, hogy ön hamis szegény ördög, nem olyan igazi, mint a milyenek mi vagyunk. S miből következtetjük ezt? Abból, hogy önnek pénze van, sok pénze ; hogy ön minket bolondokká tesz, s azért lakik köztünk, szegény emberek közt, hogy tréfát, mulatságot csináljon magának.

A vak ember most egész szenvedélyben tört ki: Én gazdag ember? Na lehet-e még czifrábbat mondani? — Nem vagyok én