Eger - hetilap, 1888

1888-03-20 / 12. szám

91 — Kovacsóczy István apátkanonok őnsga, Fiume melletti Abbáziából, hol megrendült egészsége helyreállítása végett tartóz­kodott, a múlt héten haza érk' zett. Márczius 15-ike Egerben. Városunkban a szokottnál na­gyobb fénynyel ünnepelték meg 40 éves évfordulóját 1848. mar- czius 15-ékének. Délután 6 órakor volt a gyülekezés a Lyceum előtti téren, hol a polgárság impozáns tömege gyűlt össze nem- zetiszin zászlók alatt. A ködös borús idő megváltozott kissé. A leáldozó napnak kifénylett néhány sugara. Dicsfénynek, azon elesettt hősök feje köré, kiknek neveit aranybetüs márványtábla őrzi, s e tábla alatt tartott lelkes beszédet az egri joghallgatók nevében Csaplaky Lipót, melyet Sándor Szilárd joghallgatónak erőteljes, kitűnő szavalata követett, melynek tárgya Petőfynek a „Nemzethez“ czimü hazafias költeménye volt. Azután lelkes éljenzés s a Kossuth-nóta édes-bús hangjai mellett, körmenetben járta be a mindjobban megszaporodott nép, a város utczáit, lel­kesen éltetve szünet nélkül Kossuthot, s szükebb hazánk nép­szerű polgárait: Csikyt, Kapácsy Dezsőt, és Szederkényit, - miközben folytonos taraczklövések mellett a Kossuth és fő- utczán keresztül az ókaszinó elé vonúlt, honnan hazafias dalok éneklése közben oszlott széf. 8 órakor a kaszinó nagytermében mintegy 150 teritékü banquette tartatott, melyet a dalkör a Kölcsey „Hymnuszával“ nyitott meg. A banquetten tartott, toasz- tok mindenike után egy-egy sikerült számot, énekelt a dalkör, a közbe­eső szüneteket, pedig Palócz Kálmán jóliirű zenéje töltötte be. Toasztokat mondtak az egri 48-as honvédegylet részéről C s i k y Sándor, a honv. egylet elnöke, Kossuthra, Szabó Béla jogh. az ifjúság részéről, a 48 — 49-iki szabadságharcz életben levő baj­nokai és a honvédegylet jelenlevő tagjaira, Werner Gyula a pol­gári egyetértésre, Gáspárdy Géza az egri hölgyekre s az egri dal­körre, stb. stb. —A kedélyes hangulatban tartott, pompásan sike­rült banquette czigányzene mellett az éjféli órákban érte végét. — Köszönet. A kápolnai honvéd-szobor vaskerítése költsé­geinek fedezésére eddig tett adakozások következők: Hevesvár­megye 50 fit, Grónai Sándor 1 frt, Kozma Endre 1 frt, Farkas Vincze 1 frt, Derszib Ödön 1 frt, dr. Akantisz Jusztin 1 frt és Cseh Bertalan 1 frt; mely adományokat a hevesmegyei honvéd­egylet, hazafias köszönettel fogadta, és már az egri takarékpénz­tárban gyümölcsözés végett el is helyezte. Csiky Sándor, elnök. — Városi ügyek. Eger városa részéről f. é. márczius 16-án tartott képv. testületi ülésben tárgyaltatott a belügyminiszter azon leirata, mely szerint az 1886. év végéig elkészített gyámpénz­tári számadás és mérleg megvizsgálása végett kiküldeni kért mi­niszteri szakközeg kirendelését megtagadja, s a várost oda uta­sítja, hogy kérdéses számadás és mérlegnek általa közvetlenül alkalmazandó szakértővel leendő megvizsgáltatása iránt haladék nélkül intézkedjék. Ezen leirat folytán, tekintettel arra, hogy a városi számvevő ez ügryben érdekeltnek látszik, és hogy oly szak­értőt, ki kérdéses számadás megvizsgálására vállalkoznék, ez ideig megnyerni nem sikerült, a városi tanács felhatalmazta!ott, hogy egy szakértőnek sürgősen leendő félfogadása iránt, intézkedjék. A budai m. kir. pénzügyigazgatóság leirata, mely szerint az 1887. évi 47-ik t. ez. folytán 18S8-ik év april. 1-től a borfogyasztási adó 50%, a ezukorfogyasztási adó szintén 50%, a sör pedig 100%-kal emelkedett, — a szükséglendő pótkivetés eszközlése vé­gett, egy szükebb körű küldöttségnek adatott ki. E szerint a fo­gyasztási bér összeg annyira emelkedett, hogy mig eddig az összes fogyasztási adó és bérlete 40.000 frt volt, jelenleg folyó év april. 1-t.ől deczember végéig, vagyis Ill-negyed-évre 40.200 forintot tesz. Dr. Kozma Endre h. árvaszéki ülnök, állásátóli lemondása elfogadtatott, s az alispán megkerestetett, hogy ezen állásnak választás utján leendő betöltésére határidőt tűzni szí­veskedjék. — Az egri szölöszeti s borászati egyletnek Grónay Sándor elnök vezetése alatt, f. hó 15-én tartott ülésében felolvastatott az orsz. borászati kormánybiztos leirata, a brüsseli nemzetközi kiál­lításra küldendő borok palaczkozása, s a kiállításra szükségelt összegnek azonnali felküldése iránt. Az összes jelentkezett kiál­lítók felhivatnak, a szükségelt, összegből reájok eső résznek azon­nali befizetésére, s a begyült pénz elküldésével az elnök bizatik meg. — A kiállítók egyszersmind fölhivandók, elküldendő boraik készletben tartására. A boros palaczkok, ónkupakok és szalmato­kok beszerzésére és a vignettek elkészítésére Lázár Menyhért ké­retik fel; a palaczkok fölszerelésével s csomagolásával pedig Bayer Henrik és Lázár Menyhért bízatnak meg. — Az Egerben létesítendő reáliskola ügye. A vall. és közok­tatásügyi m. kir. ministerium közelebbről leiratot intézett Eger város hatóságához, hogy miután az egri cist.-r. főgymnásium al­sóbb osztályaiban évek óta mutatkozó t ültöm öttség a közép­iskolai törvényekbe ütközik, s e kivételes állapot, a közoktatás hátrányára tovább meg nem engedhető ; — továbbá, miután az egri cist.-r. főgymnásium kegyura, a nevezett intézetnél parallel­osztályokat fölállítani, a körülményeknél fogva nem hajlandó, sem ilyenek fölállítására nem kötelezhető, — a város hatósága, s il­letve képviselő-testülete ideje-korán gondoskodjék, hogy Egerben a jövő iskolai év kezdetétől fogva, akár a törvények által köve­telt polgári iskola, akár pedig egy megfelelő reáliskola állittassék fői, s annak legalább is első osztálya már a jövő iskolai évben megnyittassék. A ministeri leiratot városunk hatósága, — hihetőleg véleményezéssel együtt, — a leg­közelebbi városi képviseleti gyűlésen fogja tárgyalás alá terjesz­teni. — Miután köztapasztalás szerint a polgári iskolák más vá­rosokban sem igen prosperálnak, hol középiskolák állanak főn mellettök, — igen valószínű, hogy egy polgári iskola sem igen segítene Egerben a meglévő bajokon; hanem egy, a törvények­nek megfelelőleg szervezett reáliskola felállítása igen is csak nemsokára szabad lesz; de a fenti argumentatiókra a bizottság mégis csak visszavitt bennünket. Alig értünk be Laibachba, a trieszti futár-vonat mindenütt nyomunkban, csakhamar berobogott utánunk szintén az állomásra. Kiadatott tehát, hogy csak megebédelünk és utána rögtön indu­lunk tovább. Kifizetvén a vendéglőst, ismét, Militär-Concertre szóló belépti jegyekkel, elhelyezkedtünk a kocsikba, tovarobogtunk, hátrahagy­ván egy-két jó hiszemü társat, akik már a fél napi veszt,eglések- hez szokva azt hitték, hogy most is úgy lesz, mint tegnap volt, a városba mentek s ott is hagyattak. De ezért utolértek ben­nünket más nap. Ennyi megpróbáltatás után, most már fenakadás nélkül átjutottunk a Karszt hegységen. Estére Nabresinában vacsorál- tuuk. Eszembe jutott e szent estén az otthon. Mennyivel szeren­csésebbek barátaim, kik a Karácson szent örömét zavartalanúl élvezik ! Bár a jókedv megtartására folyton biztattak, kezdett ez is elhagyni. Előttem volt a kereszténység legörvendetesebb és egyik legnagyobb ünnepe és egy óriási út, mert a különben 48 órai útnak — daczára két napi utazásomnak — még felét sem tettem meg. De hát mit volt tennem ? Benne voltam ; megadtam tehát magamat sorsomnak. Vacsora után tovább mentünk. Borús, holdvilágos est mellett keveset láthattam a tájból, annyit még is kivettem, hogy a hó utunk két oldalán mindinkább elenyészik. Ennek is örültünk Loitschután. Nabresina és tenger. Egyik barátom, ki már e vidékkel ös- merős volt, figyelmeztetett, hogy láthatom a tengert, ha akarom, mert, alig megyünk ki az állomásról, fel fog tűnni az ő nagysze­rűségével. — Hogy ne akarnék látni! feleltünk mindnyájan, kik még tengert nem láttunk. Lázas kíváncsisággal néztünk a nagy sötét­ségbe. Hol van ? Hol van ? Ott, hol a távolban a láthatár fö­lött az a visszaverődő fény látható. Aha! én már látom. Nagy­szerű! Én is, én is látom. Mindenki látta társaim közűi, csak én magam nem láttam, és mindvégig nem láttam. Konokságommal annyira idegessé tet­tem tengert mutató barátomat, hogy majdnem összevesztünk. Ugyanígy voltunk a hóval és a fák leveleivel is. Társaim a czit- romok és narancsok hazájában képzelvén magokat, látván nem láttak. Nem látták a havat, mely ha nem is oly mennyiségben, mint a Karszton, de még is csak volt. Látták a lombos, koronás fákat, a miket meg én nem láttam. No de ha nem veszekedtünk is, legalább vitatkoztunk, mi alatt az idő és út észrevétlenül repült. Cormonsba érve, az olasz határra, az a változatosság ért bennünket, hogy itt adtak át bennünket az olasz vasutak igaz­gatóságának és személyzetének. Itt szüntették meg a kocsik fű­tését is, mert az olasz vonatokon a gőzt ilyesmire nem vesztege­tik, hanem e helyett a mi szárnyvonalainkon ismeretes melegí­tett vízzel telt csöveket adnak be az egyes kocsiszakaszokba Cormon8tól Udineig egy kis 'karácsony-estét rögtönöztünk. Szomszédunkban hölgyek lévén, ezek leleményessége hozta azt létre. Hogy, hogy nem, valószínűleg midőn a sok karácsonyfa kö­zött jártunk, egy kis karácsonyfára tettek szert, mikor aztán azt az adott körülmények között virágokkal, alma és czukorkákkal lehetőleg felékesitették, meghittak egy kis karácsony-estére. így akarták magukat és bennünket kárpótolni az elmaradt karácsonyi örömestéért. *

Next

/
Thumbnails
Contents