Eger - hetilap, 1888
1888-03-20 / 12. szám
91 — Kovacsóczy István apátkanonok őnsga, Fiume melletti Abbáziából, hol megrendült egészsége helyreállítása végett tartózkodott, a múlt héten haza érk' zett. Márczius 15-ike Egerben. Városunkban a szokottnál nagyobb fénynyel ünnepelték meg 40 éves évfordulóját 1848. mar- czius 15-ékének. Délután 6 órakor volt a gyülekezés a Lyceum előtti téren, hol a polgárság impozáns tömege gyűlt össze nem- zetiszin zászlók alatt. A ködös borús idő megváltozott kissé. A leáldozó napnak kifénylett néhány sugara. Dicsfénynek, azon elesettt hősök feje köré, kiknek neveit aranybetüs márványtábla őrzi, s e tábla alatt tartott lelkes beszédet az egri joghallgatók nevében Csaplaky Lipót, melyet Sándor Szilárd joghallgatónak erőteljes, kitűnő szavalata követett, melynek tárgya Petőfynek a „Nemzethez“ czimü hazafias költeménye volt. Azután lelkes éljenzés s a Kossuth-nóta édes-bús hangjai mellett, körmenetben járta be a mindjobban megszaporodott nép, a város utczáit, lelkesen éltetve szünet nélkül Kossuthot, s szükebb hazánk népszerű polgárait: Csikyt, Kapácsy Dezsőt, és Szederkényit, - miközben folytonos taraczklövések mellett a Kossuth és fő- utczán keresztül az ókaszinó elé vonúlt, honnan hazafias dalok éneklése közben oszlott széf. 8 órakor a kaszinó nagytermében mintegy 150 teritékü banquette tartatott, melyet a dalkör a Kölcsey „Hymnuszával“ nyitott meg. A banquetten tartott, toasz- tok mindenike után egy-egy sikerült számot, énekelt a dalkör, a közbeeső szüneteket, pedig Palócz Kálmán jóliirű zenéje töltötte be. Toasztokat mondtak az egri 48-as honvédegylet részéről C s i k y Sándor, a honv. egylet elnöke, Kossuthra, Szabó Béla jogh. az ifjúság részéről, a 48 — 49-iki szabadságharcz életben levő bajnokai és a honvédegylet jelenlevő tagjaira, Werner Gyula a polgári egyetértésre, Gáspárdy Géza az egri hölgyekre s az egri dalkörre, stb. stb. —A kedélyes hangulatban tartott, pompásan sikerült banquette czigányzene mellett az éjféli órákban érte végét. — Köszönet. A kápolnai honvéd-szobor vaskerítése költségeinek fedezésére eddig tett adakozások következők: Hevesvármegye 50 fit, Grónai Sándor 1 frt, Kozma Endre 1 frt, Farkas Vincze 1 frt, Derszib Ödön 1 frt, dr. Akantisz Jusztin 1 frt és Cseh Bertalan 1 frt; mely adományokat a hevesmegyei honvédegylet, hazafias köszönettel fogadta, és már az egri takarékpénztárban gyümölcsözés végett el is helyezte. Csiky Sándor, elnök. — Városi ügyek. Eger városa részéről f. é. márczius 16-án tartott képv. testületi ülésben tárgyaltatott a belügyminiszter azon leirata, mely szerint az 1886. év végéig elkészített gyámpénztári számadás és mérleg megvizsgálása végett kiküldeni kért miniszteri szakközeg kirendelését megtagadja, s a várost oda utasítja, hogy kérdéses számadás és mérlegnek általa közvetlenül alkalmazandó szakértővel leendő megvizsgáltatása iránt haladék nélkül intézkedjék. Ezen leirat folytán, tekintettel arra, hogy a városi számvevő ez ügryben érdekeltnek látszik, és hogy oly szakértőt, ki kérdéses számadás megvizsgálására vállalkoznék, ez ideig megnyerni nem sikerült, a városi tanács felhatalmazta!ott, hogy egy szakértőnek sürgősen leendő félfogadása iránt, intézkedjék. A budai m. kir. pénzügyigazgatóság leirata, mely szerint az 1887. évi 47-ik t. ez. folytán 18S8-ik év april. 1-től a borfogyasztási adó 50%, a ezukorfogyasztási adó szintén 50%, a sör pedig 100%-kal emelkedett, — a szükséglendő pótkivetés eszközlése végett, egy szükebb körű küldöttségnek adatott ki. E szerint a fogyasztási bér összeg annyira emelkedett, hogy mig eddig az összes fogyasztási adó és bérlete 40.000 frt volt, jelenleg folyó év april. 1-t.ől deczember végéig, vagyis Ill-negyed-évre 40.200 forintot tesz. Dr. Kozma Endre h. árvaszéki ülnök, állásátóli lemondása elfogadtatott, s az alispán megkerestetett, hogy ezen állásnak választás utján leendő betöltésére határidőt tűzni szíveskedjék. — Az egri szölöszeti s borászati egyletnek Grónay Sándor elnök vezetése alatt, f. hó 15-én tartott ülésében felolvastatott az orsz. borászati kormánybiztos leirata, a brüsseli nemzetközi kiállításra küldendő borok palaczkozása, s a kiállításra szükségelt összegnek azonnali felküldése iránt. Az összes jelentkezett kiállítók felhivatnak, a szükségelt, összegből reájok eső résznek azonnali befizetésére, s a begyült pénz elküldésével az elnök bizatik meg. — A kiállítók egyszersmind fölhivandók, elküldendő boraik készletben tartására. A boros palaczkok, ónkupakok és szalmatokok beszerzésére és a vignettek elkészítésére Lázár Menyhért kéretik fel; a palaczkok fölszerelésével s csomagolásával pedig Bayer Henrik és Lázár Menyhért bízatnak meg. — Az Egerben létesítendő reáliskola ügye. A vall. és közoktatásügyi m. kir. ministerium közelebbről leiratot intézett Eger város hatóságához, hogy miután az egri cist.-r. főgymnásium alsóbb osztályaiban évek óta mutatkozó t ültöm öttség a középiskolai törvényekbe ütközik, s e kivételes állapot, a közoktatás hátrányára tovább meg nem engedhető ; — továbbá, miután az egri cist.-r. főgymnásium kegyura, a nevezett intézetnél parallelosztályokat fölállítani, a körülményeknél fogva nem hajlandó, sem ilyenek fölállítására nem kötelezhető, — a város hatósága, s illetve képviselő-testülete ideje-korán gondoskodjék, hogy Egerben a jövő iskolai év kezdetétől fogva, akár a törvények által követelt polgári iskola, akár pedig egy megfelelő reáliskola állittassék fői, s annak legalább is első osztálya már a jövő iskolai évben megnyittassék. A ministeri leiratot városunk hatósága, — hihetőleg véleményezéssel együtt, — a legközelebbi városi képviseleti gyűlésen fogja tárgyalás alá terjeszteni. — Miután köztapasztalás szerint a polgári iskolák más városokban sem igen prosperálnak, hol középiskolák állanak főn mellettök, — igen valószínű, hogy egy polgári iskola sem igen segítene Egerben a meglévő bajokon; hanem egy, a törvényeknek megfelelőleg szervezett reáliskola felállítása igen is csak nemsokára szabad lesz; de a fenti argumentatiókra a bizottság mégis csak visszavitt bennünket. Alig értünk be Laibachba, a trieszti futár-vonat mindenütt nyomunkban, csakhamar berobogott utánunk szintén az állomásra. Kiadatott tehát, hogy csak megebédelünk és utána rögtön indulunk tovább. Kifizetvén a vendéglőst, ismét, Militär-Concertre szóló belépti jegyekkel, elhelyezkedtünk a kocsikba, tovarobogtunk, hátrahagyván egy-két jó hiszemü társat, akik már a fél napi veszt,eglések- hez szokva azt hitték, hogy most is úgy lesz, mint tegnap volt, a városba mentek s ott is hagyattak. De ezért utolértek bennünket más nap. Ennyi megpróbáltatás után, most már fenakadás nélkül átjutottunk a Karszt hegységen. Estére Nabresinában vacsorál- tuuk. Eszembe jutott e szent estén az otthon. Mennyivel szerencsésebbek barátaim, kik a Karácson szent örömét zavartalanúl élvezik ! Bár a jókedv megtartására folyton biztattak, kezdett ez is elhagyni. Előttem volt a kereszténység legörvendetesebb és egyik legnagyobb ünnepe és egy óriási út, mert a különben 48 órai útnak — daczára két napi utazásomnak — még felét sem tettem meg. De hát mit volt tennem ? Benne voltam ; megadtam tehát magamat sorsomnak. Vacsora után tovább mentünk. Borús, holdvilágos est mellett keveset láthattam a tájból, annyit még is kivettem, hogy a hó utunk két oldalán mindinkább elenyészik. Ennek is örültünk Loitschután. Nabresina és tenger. Egyik barátom, ki már e vidékkel ös- merős volt, figyelmeztetett, hogy láthatom a tengert, ha akarom, mert, alig megyünk ki az állomásról, fel fog tűnni az ő nagyszerűségével. — Hogy ne akarnék látni! feleltünk mindnyájan, kik még tengert nem láttunk. Lázas kíváncsisággal néztünk a nagy sötétségbe. Hol van ? Hol van ? Ott, hol a távolban a láthatár fölött az a visszaverődő fény látható. Aha! én már látom. Nagyszerű! Én is, én is látom. Mindenki látta társaim közűi, csak én magam nem láttam, és mindvégig nem láttam. Konokságommal annyira idegessé tettem tengert mutató barátomat, hogy majdnem összevesztünk. Ugyanígy voltunk a hóval és a fák leveleivel is. Társaim a czit- romok és narancsok hazájában képzelvén magokat, látván nem láttak. Nem látták a havat, mely ha nem is oly mennyiségben, mint a Karszton, de még is csak volt. Látták a lombos, koronás fákat, a miket meg én nem láttam. No de ha nem veszekedtünk is, legalább vitatkoztunk, mi alatt az idő és út észrevétlenül repült. Cormonsba érve, az olasz határra, az a változatosság ért bennünket, hogy itt adtak át bennünket az olasz vasutak igazgatóságának és személyzetének. Itt szüntették meg a kocsik fűtését is, mert az olasz vonatokon a gőzt ilyesmire nem vesztegetik, hanem e helyett a mi szárnyvonalainkon ismeretes melegített vízzel telt csöveket adnak be az egyes kocsiszakaszokba Cormon8tól Udineig egy kis 'karácsony-estét rögtönöztünk. Szomszédunkban hölgyek lévén, ezek leleményessége hozta azt létre. Hogy, hogy nem, valószínűleg midőn a sok karácsonyfa között jártunk, egy kis karácsonyfára tettek szert, mikor aztán azt az adott körülmények között virágokkal, alma és czukorkákkal lehetőleg felékesitették, meghittak egy kis karácsony-estére. így akarták magukat és bennünket kárpótolni az elmaradt karácsonyi örömestéért. *