Eger - hetilap, 1888
1888-01-10 / 2. szám
2-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Január 10-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 , Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilftérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek eló- íizetésök a ni. decz. hó végével lejárt, megrendeléseik ideje korán való megnjitására, nehogy a lap elküldése akadályozva legyen. Egész évre Félévre Évnegyedre . Egy hóra Előfizetési dij: 5 frt. 2 „ 50 kr. 1 * 30 „ — 45 » n Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra f é 1-á r o n fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynval szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Eger, jan. ÍO. 1888. A f. évi január 5-én tartott közigazgatási bizottság elég- simán és gyorsan folyt le. Csakis egy-egy felmerült eset adott némi vitára alkalmat. Az ülés kezdetén a jelenlevők mindenike egy meghivót kapott a „Korona“ vendéglő éttermében a megye főispánja által délután 2 órakor tartandó ebédre. Az ülésnek fél egykor vége lévén, a meghívottak teljes számban jelentek meg, és pedig a közig, bizottság választott tagjai: Csiky Sándor, Zsen- dovics József, Isaák István, Samassa János, Imre Miklós, Be- niczky György, Beökönyi Viktor, Gráfl Jenő; továbbá a megye alispánja, főjegyzője, a főügyész, árvaszéki elnök, főorvos; a k. hivatalok képviselői közűi Kovács Kálmán k. főmérnök, Scossa Dezső, k. tanfelügyelői helyettes, Pallér István k. adófelügyelői helyettes, Markovies Lajos k. ügyész, Almássy Géza közgazda- sági előadó, Simáczius Gusztáv íőispáni titkár és a két alispáni előadó: Földváry Kálmán és Klasánszky László. A főispán házi gazda I3/« óra tájban érkezett meg, s vendégei mindenikével szívélyesen kezet fogván, rövid társalgás után karra kapta Csiky Sándor és Zsendovics József urakat, s a hoszú terített asztal közepén helyet foglalva, a két urat szomszédságába ültető s a többieket is helyfoglalásra szólitá fel. Az ebéd választékos volt és Brones András jó ízlése és rendező tehetségének becsületére vált. A társalgás, Palócz üdítő zenéje mellett, fesztelen és kedélyes volt. Az ebéd közepe táján a házi gazda főispán felemelkedett helyéről, és pohárral kezében, összes vendégeihez szólva, körül- belől a következő felköszöntőt mondá: „Az 1888 év első napjait éljük, tehát oly időszakban vagyunk, midőn az ember kémlelő tekintetet vet a jövőbe s egyidejűleg a múlt év eseményeinek emléke is előtte lebeg, mert elvégre is a mult ad a jövőnek irányt. — Ha visszaemlékszüuk arra, hogy Európa népeit nyugalmukból csak pár héttel ezelőtt a háború rémhíre zaklatta fel, s hogy Európa népei, hazánk ezek között első sorban lévén egy ellenséges inváziónak kitéve, aggodalommal tekintettek a jelen év elé; és ha meggondoljuk, hogy a magyar k. ministerelnöknek az „egyetértést“ hangsúlyozó szavai varázsolták vissza a felizgatott kedélyek megnyugvását, felköltvén a béke iránti reményt: akkor bizonyára felfogjuk a jó egyetértés azon roppant nagy horderejét is, melynél fogva az illető faktorok jó egyetértése úgy a népek és országokra, valamint, azok egyes részeire: jólét, haladás, fejlődés és érdekeik előmozdítása tekintetéből bofolyást gyakorolni hivatva van. — Az 1888 évre tehát a béke már biztosítva látszik lenni, de azért, senki kezességet nem vállalhat. Egy azonban bizonyos, és ez az: hogy hozzon ez év békét vagy háborút, béke esetén az egyetértés a jólétet, haladást fejlődést hathatósan előmozdítja, — bábom esetén az ellenség egy kompakt erőt talál szemben s az öntudatos nemzet ma is, mint valaha, büszkén megkérdezi: hogy hát ki a legény a csárdában? A béke olajága, melylyel kezében a magyar miniszterelnök Európa hatalmasságai előtt megjelent, közmegelégedéssel fogadtatott, mert a béke olajága az „egyetértés“ talaján fogamzott meg, és virult ki. — A mi a múlt év emlékét illeti, annak legnevezetesebb eseménye a lefolyt képviselő-választás volt. A pártok küzdelmei sok helyen szenvedélyesek voltak, s a pártszenvedély átcsapott a társas életbe is; megrontotta a jó egyetértést, s még barátok, sőt családtagok között is visszavonás-, idegenkedésnek lett okozója. — Alkotmányos élet, pártok nélkül, pártok küzdelmek és akaratuk érvényesítése iránti törekvés nélkül nem képzelhetők. Hiba, ha a küzdelem szenvedélyessé válik, s kicsap azon mederből, melyben lefolynia kellene. No de az ilyennek egyedül az idő, mi mindent elsimít, az orvoslója. Szőkébb hazánk: megyénkben is megtörtént ez. Orvoslását ennek is az idő hozza meg. A mily nagy horderejű a béke és egyetértés a népek életében, ép oly fontos annak fentartása, és ott, a hol ?z megingott, létrehozása szükebb hazánk: megyénk érdekeire nézve is. De mert az érzelmeket erőszakolni nem lehet, bízzuk a jó egyetértés ujjáteremtését az idő orvosló kezére. Azt hiszem, a közérdekért minden magyar kész áldozatot hozni, s nincs okunk aggódni a jövő felett. A múltak sebeit beheggeszti majdan az idő. Én Heves vármegye és kedves vendégeim jólétére emelem e poharat!“ Éljenzések és koczintgatások követték e pohárköszöntőt. Némi szünet után Zalár József, megyénk aranytollú főjegyzője szállott Isaak Istvánhoz, és felköszöntője ilyformán hangzott: „Előttem szóló házigazdával tökéletesen egyetértek abban, hogy alkotmányos élet pártok nélkül, és pártok küzdelem nélkül nem létezhetnek. Azt is megengedem, hogy a pártküzdelem néha szenvedélyességgé fajúi, s elhagyva azon terrénumot, hová relegál- va kellene lennie, a társas életbe is, annak hátrányára, átcsap, és a jó egyetértést oly esetekre nézve is megzavarja, hol a fen- forgó kérdések előnyösen, csak is kölcsönös egyetértés utján oldhatók meg. Ámde ezek mindig társadalmi kórjelek, mert ott, hol a többség véleménye szabad nyilvánításában, akarata jogos érvényesítésében nem gátoltatik, és ahol a többség a kisebbség jogos aspiratioi iránt kellő deferentiával viseltetik, nem szoktak i/y beteges symptomák előfordulni. De kívánatos is, hogy elő ne forduljanak. A mi a múlt év emlékeinek a jó egyetértést megzavaró hatását illeti, melyeknek elsimítása az idő gyógyító kezére bizatik, én azt hiszem, hogy ez az idő már bekövetkezett. A jó egyetértést én részemről is a közügy érdekében levőnek, és felette kivá-
