Eger - hetilap, 1888
1888-02-14 / 7. szám
50 állapotnak jövőre egészen meg kell szűnni, nem csak azért, mert a miniszteri utasítás világosan elrendeli, hogy csak oly tanonczok szabadi ihatok fel, a kik iparágukban gyakorlati képzettségüket a kiállításon is bemutatják, — hanem azért is, mert a kiállítás fokozza a tanulók becsvágyát és az iparos-tanoncznak a mesterségben kifejtett igyekezete és ügyessége nem csak magának válik előnyére a tanoncznak, hanem a tanítómesternek is. Erősen hisz- szük, hogy az olyan mester, ki szivén hordja tanulója elhaladását, bizonyára nem fog késni a jövőben ez irányban is teljesíteni feladatát. Eger, 1888. tebr. 9-én. Derszib Rudolf, ipariskolai-igazgató. Javaslat a városi köz- és árva-vagyon kezelése ügyében. (Yége.l Nem, továbbá azért sem, mert elkülönítendő azon számvevő, aki kizárólag árva-, és közigazgatási vagyon nyilvántartására, könyvelésére és ellenjegyzésére hivatott, e czélból elszámolási ágazatok szerint berendezett számla-, és törzs-könyvvel kell bírnia, és épen úgy tartoznék könyvelni, mint az illető pénztárak könyvelnek; esetről esetre havi, avagy évi eredmények szerint, a meglévő vagyont hiteles leltár alapján tartoznék nyilvántartani, a vagyon-változást és apadást számlakönyveiben esetről esetre feljegyezni; stb. hogy pedig ezt tehesse, a vagyon átvétele- és kiutalványozására jogosított hatóságnak pénzügyi tekintetekből tagjának kellene lennie. Közigazgatási és árvaügyünk nagy hátrányra ez ideig árvaszéki, és közigazgatási számvevői állomás, melynek hivatásához kizárólag a vagyon-uyilváutartás, változás, könyvelés, és elszámoltatás körüli számviteli ténykedések tartoztak volna, szervezve nem volt; és meggyőződésem szerint tökéletes rendet a pénzkezelés és számvitelben mindaddig reményleni sem lehet, amig árvaszéki és közigazgatási számvevő, és melléje egy számtiszti állomás szervezve nem lesz, melyeknek szervezését tárgyazó véleményemet a következő indokokkal támogatom : A vagyont kezelni, megőrizni és a felett rendelkezni rendszeres számvitel nélkül képtelenség. A számvitelnek czélja a vagyon-kezelés rendbentartása és biztosítása. Kívánatos tehát, hogy az e tárgyban létesítendő intézkedések a közérdek tekintetéből kellő szakavatottság-, és óvatossággal alkottassanak meg. Egerváros tanácsa, és árvaszéke, mint közvagyon átvétele-, kezelése- elszámolása- és kiutalványozás jogával megbízott hatóAz „EGER“ tárczája. Az áldozat. #) I. Yidainé asszony megyen a vásárra, Hajadon leányát ott hagyja magára, Hajadon leánya, menyasszony leánya Násznapi ruháját, de nehezen várja! „Állj meg asszony! állj meg! ne arra! ne arra!“ „Hallgass el szivemnek visszakésztö hangja!“ Anyja cseréli föl a nyomort jólétre, Azután . . . nászt ülnek holnaphoz egy hétre!“ . . . „Csak egy leányod van, csak egy tiszta lelke!“ Megáll Vidainé, tétováz remegve: „Csak én tudok róla ... s én temetem mélyre! Azután . . . nászt ülnek holnaphoz egy hétre!“ Vidainé asszony az útról leiére, Büszke, tornyos kastély integet feléje. Nehéz, vasajtaja hogy kifelé nyílik, Minthogyha mardosuá valami a szívit. *) *) Felolvasta Békési Rózsa k. a. a debreczeni színtársulat első dráma-szi- iiészuSje a debreczeni felolvasó kör jan. 31-diki estélyén. ság, előzetes számvevői beavatkozás, feljegyzés, és ellenjegyzés nélkül vett át vagyont, kezeltette azt és utalványozta ki; de a város szabályrendeletében sem volt arról gondoskodva, hogy vagyoni kérdésben a számvevőség meghallgattassék, sem jog arra nézve megadva, hogy beavatkozhassék, és elöleges meghallgatása, hozzájárulása és feljegyzése nélkül, vagyon átvétele, kezelése, és kiutalványozása ne történhessék meg; a számvevő tehát nem pénzügyi tanácsos, vagyonnyilvántartó, és ellenőrző közeg volt és ma sem az, hanem az összes adóügyek kezelője, mely terhes feladatnak ha megfelel, egyéb teendőkkel nem terhelhető, de ideje sincs hozzá. Nem lévén árvaszéki, és közigazgatási számvevő, e hatóságok a számviteli beavatkozás, ellenőrzés és óvatossági szabályok mellőzésével rendelkeztek a vagyon felett, miáltal az következett be, hogy a felmerült árvatári sikkasztási eset alkalmából nem lehetett a vagyont és a hiányt megállapítani azért sem, mert az árva-vagyon leltározva nem volt, a kezelés alá beérkezett árva- vagyon, valamint a kiutalványozott összegekről az árvaszék nyilvántartási jegyzéket nem vezetett, végzéseiben a könyvelési adatokat, valamint a takarékpénztárba gyümölcsözés végett betétkönyvekre kihelyezett pénzek mennyiségét és könyvszámát stb. nem idézte, a takarékpénztárt az utalványozásokról nem értesítette, miáltal a gyámpénztárnok azon kényelmes helyzetben volt, mint a vizsgálat kiderítette, hogy bármely betét-könyvből a végzés felmutatásával kivehette a pénzt s ugyanegy végzés felmutatásával úgy az egri, mint a hevesmegyei takarékpénztárból pénzt vehetett ki, mivel pedig a vagyont pénztári ellenőr nélkül kezelte, és maga könyvelte azt, kifizetéseket elöleges számfejtés, érvényesítés és könyvelés nélkül eszközölhetett, kezébe volt adva a mód a sikkasztásra, mely a rendszer és felügyelet hiányainak, valamint a számvevőségi beavatkozás mellőzésének tulajdonítható. Nem bevégzett, tényekkel, tanácsi és árvaszéki határozatok, és annak alapján teljesített vagyon-elszámolásokkal kell a számvevőségnek szemben állania, mint ahogy az ez ideig történt; hanem hogy a vagyon eredete, változása, és elszámoltatása, valamint a meglevő vagyon mennyiségének minden pillanatbani meg- tudliatása eszközölhető legyen, minekelőtte a vagyon rendelkezéséről szóló végzések meghozatnának — számviteli tekintetekből az összes ügyiratok szabad és jogos betekintlietése és a vagyon eredetének megállapítására, leltározásoknál! jelenléte által, számadásba vétel, helyes irány megadliafására, és valódiság bizonyit- hatására a köz, és különböző érdekek megóvása czéljából a számvevő jogos beavatkozására tért kell engedni azért, hogy minden hivatalos tény, mely az árvák vagyona, és a közvagyon érdekekében történik, lelkiismeretes hűséggel, és kellő ellenőrzés mellett legyen csak foganatosithó. A közérdek tekintetéből, és azon felelősségnél fogva, mely a hatóságokra háramlik a rendszertelen vagyon-kezelés miatt, nem „Ez selyem ruhára — ez bársony ruhára, Ez meg ... ez meg ... ez mind a leányom ára“ — Telisteli erszényt rejti kebelére, Meg-megszisszen tőle, mintha lánggal égne! „Hah átkos félelem! félre, félre tőlem! Irigyled, hogy gazdag asszony lesz belőlem ? De a lány ? leányom ? lesz mindene drága! De ha szemet szúrna! Eh! mi gondjuk rája!“ Lefelé áll a nap pihenőre vágyva, Lepihent a lány is puha vánkosára. Altató leltével elfogta az álom, „Szeretlek“ — susogta — én szép mátka-párom“. „Szeretlek oh leány! itt életem érted! Egy paraszté nem lessz ragyogó szépséged! „Légy enyim!“ „Nem! Nagy ég!“ „Oh szeress!“ „Nem! nem én!“ Kis galamb vergődik zord héja kebelén. II. „Jegyesem! szerelmem! Vidainé lánya! Igaz-e ? ugy-e nem ? Egész falu szája Azt beszéli rólad — mond, mond: hogy rágalom!“ „Oh hogy csaljalak meg — óh! hogy nem mondhatom! . . Való .... való! Anyám, jaj a szivem ára! — Nézi a vőlegény, nézi s a hogy látja,
