Eger - hetilap, 1888
1888-02-14 / 7. szám
51 csekély jelentőségű nézetemnek adok kifejezést ismételten akkor, ha kinyilvánítom, hogy addig, amig közigazgatási és árvaszéki számvevői állomások szervezve, és ez által kimondva nem lesz, hogy az árvaszék az árvák vagyonát, a tanács a közvagyont csak a számvevőség előzetes hozzájárulásával veheti át, és utalványozhatja ki, aki is hozzájárulását úgy eszközli, hogy a számadásba vételre az irányt elszámolás tekintetéből megadja, és azt számlakönyvében elszámolási ágak szerint feljegyzi, és nyilvántartja, a feljegyzési adatokat a bevételezést, avagy kiutalványozást tár- gyazó végzésekre reá vezeti, aláírja, és megpecsételi; olyan végzésre, tehát melyen a számvevőség előzetes ellenjegyzési adatai feljegyezve nincsenek, vagyont kezelésre átvenni, avagy kifizetést teljesíteni, hivatalvesztés és kártérítés terhe alatt tiltatik: — rend és pontosság a pénzkezelés, és számvitelben nem lesz. Ezen rendszerben rejlett a gyökhiba, melyet az árvaszék, és tanács ez ideig gyakorolt, s előidézője volt mindazon visszaéléseknek, és eseményeknek, melyek történtének, miről a ritka szakértelem és mély bölcseséggel alkotott árvaszéki „ügyrend“, mely helyhatóságilag életbe léptetve máig sincs, hallgat. Árva- és közvagyont ellenőrzés nélkül kezelt a polgármester is, ülnök is; árvaszéki és közigazgatási számvevő nem volt, kinek hozzájárulása és ellenjegyzése nélkül vagyont kezelni nem lett volna szabad. Szabályrendeletek a számvevőnek a vagyonkezelés ügyében semmiféle jogot nem biztosítanak. A számvevő sem a tanácsnak, sem az árvaszéknek tagja nem volt, működési köréhez az összes adóügyek kivetése, és könyvelése tartoztanak, arról még csak tudomással sem bírhatott, hogy a köz, és árva-vagyon felett miféle intézkedést gyakorolnak e hatóságok, tehát sem joga sem beleszólása intézkedéseikbe nem volt és nincs; a közigazgatás többi ágazatában sokoldalulag teljesített és nem csekély hasznú ténykedése, még csak elismerésre sem talált, hanem jutalmul mások önhatalmú, káros, felületes működéséért, kívánták felelőssé tenni, már pedig ahol jog nincs, felelősség sem lehet — s mindezek daczára a vagyoni felelősséget az e tekintetben semmiféle hatáskörrel fel nem ruházott számvevőre is kiterjesztette a felettes; hatóság — egyébiránt erről annak idején, és helyén leend szó. Megtartattake azon számviteli szabályok, melyeknek korlátái között szabad az utalványozásra jogosított hatóságnak eljárni? milyenek röviden vázolva a következők : ez utalványnak magában kelletik foglalnia az ügyszám, a hatóság, és a pénztár megnevezésén kívül, a) az elszámolási adatokat, vagyis a naplót, rovatot és a számfejtőkönyv illető lapját, tétel-számát, melyben az elszámolásnak történni kell, esetleg az alap nevét-e melynek javára, vagy terhére a fizetés történik; b) a kezelendő összeget betűkben és számokban kifejezve; c) az összeg nemét közelebb meghatározva, Borzasztó, mit érez, mi ötlik agyába, Siró nevetés közt lerogy babájára. „Kelj föl vőlegényem, nem itt a te helyed, Ne érints, ne ölelj! jaj! ölj meg engemet! Fogd föl piros vérem, vesd anyám szemébe, Megölt .... mért vágyódott szivem árán pénzre!“ „Piros véred ugy-e ? A véred még tiszta, De ha kibocsátóm, kitől kérem vissza? Nem! nem ezt a szivet ... De hogyha vér kéne! . . .“ Két szeme kigyulad, megvillan a kése. „Csak egy virágom volt ezen a világon, Letörted, tapostad egyetlen virágom! Azzal a virággal lehullt az enyém is, Hej! de lehull érte még ma a tiéd is!“ „Tapodtat se többet!“ De neki hiába, 0 csak az élete megrontóját látja, Fut, egyenest neki, bele a gyilokba, Szét freescsen a vére, aléltan lerogyva. „Ne! ha ezt akartad! a nyomorult férge!“ De ez újra mozdul, kél, rohan feléje, Az egyik kezével vérét fojtja vissza, A másikkal vért ont a padolat issza. hogy az pénz-e, avagy érték ? d) a fizetésre jogosított, vagy kötelezett személy, esetleg helyettesének nevét, czimét, lakhelyét; el a jogezimet, melynél fogva f) a föltételt, mely alatt, g) az időszakot, melyre a fizetés történik, h) hogy állandó-e, avagy változó az illetmény ? valamint azon különös körülményeket, és esetleg elővigyázati rendszabályokat, melyekre a fizetéseknél figyelemmel kell lenni, i) az okmány megnevezését mely a fizetésnél előmutatandó, illetőleg be-, vagy kiszolgáltatandó j) az utalványozó hatóság főnökének vagy helyettesének aláírását, és a hivatalos pecsétet ; k) végre az illetékes számvevőség főnökének előirási záradékkal ellátott ellenjegyző aláírását. Mindazon hatóság, mely az itt (a és k) pontokban foglalt számviteltani szabályok mellőzésével rendelkezik a közvagyon felett, a szabálytalan vagyonkezelés és elszámoltatásért, kiutalványozás és minden ebből kifolyólag felmerülő károkért kizárólag felelős. Szolgálati „utasítás“ szerkesztendő, hogy a köz és árvava- gyonkezelés alá át nem vehető, sem pedig ki nem utalványozható olyan határozat a vagy végzésre, a melyen a számvevőség előírási, illetőleg ellenjegyzési adatai feljegyezve és az árvaszéki, és közigazgatási számvevő által aláírva, a számosztály hivatalos pecsétjével ellátva nincsen. Jogot kell adni a számvevőségnek elővigyázat tekintetéből, hogy az olyan végzés avagy határozathoz, mely a törvényes, és az itt felsorolt szabályos formákat magában nem foglalja — indokolt kifogásai alapján foganatosi- tás előtt visszautasítja, és az mindaddig nem érvényesíthető, a mig a felmerült kifogások el nem oszlattatnak, ez esetben felelősség is hárulhat az illető szakszámvevőre, ellenkezőleg az eddigi gyakorlat szerint soha! Véleményezem tehát, hogy egy közigazgatási és árvaszéki számvevő, és melléje egy számtiszti állomás rendszeresítessék, mely a közigazgatási tanácsnak és árvaszéknek rendes tagja, pénzügyi tanácsos, és vagyon nyilvántartója, mely esetben az említett, módon előleges hozzájárulása nélkül vagyont átvenni, változást eszközölni, kezelni, és kiutalványozni nem leend szabad, az esetben a pénzkezelés-számvitelben teljes rend remélhető, és egy olyan űr töltetik be, mi eddig teljesen hiányzott, és mely nélkül a vagyon kezelésben helyes irányt követni nem lehet, a hatósági jogok védpajzsa alá rejtett vagyon feletti korlátlan szabad gazdálkodás — pénzügyi tekintetben kellőleg korlátozva, ellenőrizve és helyes irányba terelve leend, a közérdek és nyugalom biztosítva, valamint erkölcsi tekintély, és bizalom a vagyont kezelő hatóság iránt emelkedni fog. Csiky Atilla, v. számvevő. „Jegyesem! szerelmem! a bosszú elég-e? Meg tudsz-e mosódni tisztára a vérbe’? Vériben, véremben! .... De ha még több kéne! . . .“ Lángokba borítja a kastélyt föléje. III. Vidainé asszony közéig a vásárról, Messziről úgy látja, egész falu lángol. Piros betűk szállnak szikrázva a légbe, Borzasztja gyötöri iszonyatos vétke. Az utczát, az udvart nagy sokaság állja, Bemegyen az asszony, ott fekszik a lánya, Nyugodtan, halványan, mint a letört liljom, Előtte, mellette aludt vér, véres nyom. „Lányom! édes lányom!“ Rohanna feléje, Megcsúszik a lába a sikamlós vérbe’, Letekint, fölsikolt, szeme karikázik; „Vőlegénye halva .... halva .... mint e másik! Lehellet se hallszik, borzasztó a csend ott, Csak Vidainé hall iszonyatos hangot, Mintha ezt kiáltnák fülébe mindketten: „Te vagy a megölőnk, verjen meg az isten!“ Elviszik a legényt, a lányt kiterítik, Selyembe, fehérbe az utolsó cseppig,
