Eger - hetilap, 1888
1888-11-27 / 48. szám
378 Dalkörünk ez évi működését a folyó év aug. hó 2-ára Szegedre kitűzött, majd ugyanazon hó 24-ére halasztott, végre is a dalárszövetség tagegyleteinek részvétleusége folytán végleg elnapolt dalárversenyre való készülés töltötte be. Ezen sok időt és munkát igénybe vevő készülődés azonban nem zárta ki, hogy a dalkör 1887-ik évi Karácsony másodnapján tánczmulatság- gal egybekötött hangversenyt, majd a f. évi farsang végén boltozatos dalestélyt ne rendezett légyen, mely előadások, de különösen az utóbbi a legtömegesebben látogattatván, a közönség osztatlan részvétéről dalkörünk iránt tettek tanúságot. A dalkör érzületéhez képest a folyó évben is megragadott minden alkalmat, hogy hazafisagának kifejezést adjon, mint minden évben, úgy a mult, mint a folyó évben is, az aradi vértanukért okt. 6-án tartott gyászmisét énekelte, tnarcz. 15-én tartott társas vacsorán testületileg részt vett s Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfia névünnepét, társas összejövetellel ülte meg. Kápolnán az ottani csatában elesett honvédek emlékére rendezett ünnepélyen a már előbb jelezett elfoglaltsága, — a halottak estéjén pedig az idő zordonsága miatt nem vehetett részt. Körünk társas szellemének fejlesztésére szeretett elnökünk tett legtöbbet, ő volt, ki a működő tagokat megválasztása után vendégeiül látta, az ő névünnepét ülte meg a dalkör decz. 6-án, s az ő kies fekvésű szőlejében töltött a nyár folyamán kedves, barátságos estét dalkörünk. Nagyrabecsült látogatás ez év folyamán egy érte dalkörünket, Sipos Antal, ismert nevű zenetekintély időzött rövid időn keresztül körünkben, kinek tiszteletére dalkörünk társas összejövetelt rendezett. Dalkörünk az országos dalárszövetségben is tevékeny részt vön, és mondhatni vezérszerepet játszott, mely eredmény azonban nagyobb részt azon egyéneknek tudandó be, kik az országos dalárszövetkezet közgyűlésében a dalkört képviselték, nevezetesen Szederkényi Nándor tiszteletbeli elnökünknek, ki tapintatos fellépésével a debreczeui dalárda emlékirata ellenében a közpon- tot hathatósan védve, azt dalkörünk iránt elösmerésre kötelezte, és betudandó dr. Maczki Valér választmányi tagnak, kinek legalaposabb szakavatottságát, tanúsító, s a nemes verseny szellemét teljesen átérző nagybecsű indítványai a jövő központi közgyűlésen fognak tárgyaltatni. Szomorú kötelességet két Ízben teljesített dalkörünk; első Ízben egyik kiváló pártolóját, társadalmunk és közügyeink élén ismert férfiút, id. Samassa Jánost kisérte örök nyugalomra, s az érte mondott gyászmisét énekelte, melyért érsekünk őexja anyagi támogatásán kívül elismerésével adózott, — másod Ízben egy a sorskeze által sokat sújtott anya. dalkörünk forrón szeretve tisztelt zászlóanyja, özv. Mossóczy Jánosné úrnőnek élte alig fakadó tavaszán elhunyt leánya fölött mély gyászban, teljes szívből osztozva zengett gyászdalt. Dalkörünk pártoló tagjainak kitüntetéseit is mindig élénk figyelemmel kisérte, s úgy nem mulasztotta el az alkalmat, bogy méltóságos Szele Gábor urnák, püspökké szenteltetése alkalmából alkalmi éneket és mise betétet ue énekeljen. Élénken foglalkoztatta dalkörünket a székesegyházi karnagyi állás betöltése, s egy a székesegyháznál alkalmazandó tenorista állás felállításának kérdése. Érdekelte a karnagyi állás betöltése, mert annak egyik jelöltje, mindnyájunk által tisztelve szeretett kitűnő karmesterünk, Pokorni János volt, ki habár az állomást el íiem nyerte is, elvitázhatlan érdemei és tehetsége elismeréséül alkarnagyá lön előléptetve. De érdekelte a székesegyházi tenorista- állás felállítása is, mert ebben a dalkör saját részére is hang- nyereséget, remélt, s ezen indokból tekintélyes küldöttséget menesztett Érsekünk ő Excellentiája s a méltóságos káptalanhoz, azonban daczára ennek, ezen ügy ez ideig kedvező elintézést nem nyert. A Dalkör működő tagjaiban Egerből történt eltávozás folytán szenvedett néhány fogyatkozást, mely fogyatkozás azonban újabb tagok belépésével az év folyamán pótolva lett. Közgyűlés az egyleti évfolyamán 3 tartatott, egy rendes és 2 rendkívüli. Választmányi ülés volt 10, — melyen a dalkör összes folyó ügyei elintézést nyertek. Katalin-bál. Eger, 1888. november 25. Az idei kilencz hetes farsang előhírnöke is megérkezett, az egervidéki jótékony nőegylet hagyományos Katalin-estélye a régitől nagy mérvben elütő szokatlan új mosolygó arczczal repült be az ó kaszinóba, Terpsichore e nálunk örökös templomába, s tárta föl annak ajtajait az áldozni hőn óhajtók kiváncsi szemei előtt. Egészen megváltozott arczczal, mert mig egy részt szokatlan volt hölgyeink ama kevés száma, minek pedig épen az ellenkezője volt eddig fő jellemző tulajdonsága a Katalin-estélynek, másrészt szokatlan volt a fény és elegantia, szóval az a luxus, melyet a hölgyek toilette dolgában kifejtettek s ami egészen halszerűvé tette ez estélyt, ami pedig különösen új szint adott neki, az a nálunk nagyon is, ritka — de annál forróbban óhajtott — eset, hogy a főhelyet a vidék bájos alakjainak oly szép száma dominálta, annyi kedvesnél kedvesebb új arcz mosolya s ragyogó szem tüze fogadott, amint először beléptem a terembe, hogy egészen idegennek találtam magam. S mindannak daczára, hogy ennyi idegenszerűség uralgott e bálon, egyike volt az a legkedélyesebb, s a legfesztelenebb báloknak, mit légióként, jellemez azon körülmény, hogy már másnap azzal járta be városunkat a gyorsan szárnyaló Fáma, az én, Az „EGER“ tárczája. Ajánlás. #) Egri Gyulától. Befogva immár a legtöbb elem, Csodát szú! minden perez alatt a század. Miként virág közt játszó gyermeken, Mosolygnak a költőn: „Keresd hazádat A csillagokban, napban, feliegei), A földre nem kell földöntúli lázad. A szent hevűlésnél a munka szebb; Gép kell nekünk, nem bájos énekek.“ Mi mégis Írunk. Csendes éjszakákon Élőnkbe lebben múlt, jelen, jövő. Ha senki nem kap a múló danákon, Amely valót álommal összesző, Ha nem léphet be úri palotákon; Nem rejti vánkosába ifjú nő; Ha — hang a szélben — nyom nélkül vesz el: Ki tud s ki érez, mégis énekel. S mint viz — természet ellen megrekedve — Alámos, áttör minden gátakat, Felgyűl a láng, akármilv légi, lenge, Ráhalmozott nehéz sok kő alatt. Ha nem hódítva, úgy mint koldusok: Bejárják a világot a dalok. Ha jólét eltaszítja, lesz talán Nyomor, mit enyhitgetni fog keze; Ha nem vig társak gazdag asztalán: A könnyezőknél még marad helye. Ha nem segíthet a küzdő hazán: Majd balsorsában osztozik vele ; S ha harczi-dalnak nem kell: mint fohász Kiséri sirba a holt katonát. . . . Én is daloltam. Édes volt, bevallom, Az enyliet benne mindig föllelém. Közöttük élek, sorsuk hogyha dallom. Sebemre balzsam, búmra szűzi fény; Házam, családom, kinzó hőre alkony, Erőm, érzésem, drágám, jóm, enyém! A nagy város zajában menedékem, Élet-zaj, a magánynak rejtekében! Gúny, ráfogás, közöny... mind óh! mi gyenge, Mert jó nekünk, mig halkan, lopva rejtve, Szemközt a dallal, mely szívből fakad. Selyembogárként függünk a mesén. ____ ' Amíg az eszmény, mint token gerezdje, * ) Egy verses vígjáték előszava. Szerző. Nemesre élik lelkünk melegén, n
