Eger - hetilap, 1888

1888-11-13 / 46. szám

362 szünidejét a legnagyobb örömmel for Jitotta az említett boltozati olajfestmények kivitelére. Valóban, e mesterek bebizonyították, hogy még halhatatlan­ságot is képesek maguknak pingálni! . . . Az egy évi önkéntesség tervezett reformjához. (Xy). Két. a közélet terén nagy változtatásokat előidézni hivatott törvényjavaslatot nyújtott be legközelebb kormányunk a képviselőházban, melyeknek egyike az italmérési regále megváltásá­nak hangos czime alatt tulajdonképpen az italmérés állami mo- nopolizálását czélozza, másodiké pedig a véderő körül tervez nagyszabású reformokat. S mig az első rendkívül mélyen nyúlik népünk gazdasági életébe, uj meg uj terhekkel sújtván, a már úgy is túlságosan megterhelt s hazánkban úgyszólván egyedüli nemzetgazdasági és jövedelmezni tényezőt: a mezőgazdaságot, — a másik a fegyverfogható egyének életviszonyaiba foly bele, miért is tehát alig van széles e hazában ember, ki a fenti tvjavaslatok egyike, vagy másika által érdekelt ne lenne. Hogy azonban a kormány e javaslataival nem okozott közörömöt és kellemes meg­lepetést, azt igazolja azon számos fájdalom felkiáltás, mely nem­csak egyesektől, hanem községektől és törvényhatóságoktól szár­mazik és az ország minden vidékéről, nagyon is sűrűn hallatszik. Nem szándékunk e tvjavaslatokra részletesen kiterjeszkedni, ezt lapunk tere sem engedné; mi itt ezúttal csak a „védő-erőről“ szóló tvjavaslat egy intézkedésére, az egy-évi önkéntes szolgálat reformjára akarunk reflektálni. Az uj hadügyi tvjavaslat két irányban nehezíti meg az egy évi önkéntességnek eddig fenállott rendjét. Először a tiszti vizs­gálat ki nem állása esetén még egy újabb évi katonai szolgálatra kötelezi az illetőt, s csinál egy anomáliát, -— mert az egy évi önkéntes két évig fog szolgálni, másrészt pedig a katonai szol­gálat kizárólagossága miatt az önkéntes tanulmányait a katonai szolgálatot lerovó évben, nem fogja folytatni. — És e csapás fennálló viszonyaink között, igen súlyosan fog a jövő egy évi önkénteseire nehezedni. Lássuk, mi volt tulajdonképen az egy évi ünkéntesi intéz­mény rendszeresítésének eredeti czélja. Midőn az átalános védkötelezettség kimondatott, s az egyenlőség egyedül helyes el­véből kifolyólag, mindenki köteles lett anyagi erejével a haza védelmében részt venni: igen természetesen egyeseknek a tör­vényben külön kiemelt, s mindenkire vonatkozható méltányossági okokon kivül kiváltságok, és mentesittetések nem adathatnak, s a katonai szolgálatnak kiki személyesen tartozik eleget tenni. Csakhogy tekintettel a népesség alkat-elemeire a szolgálati idő tartamára vonatkozólag mégis különbségeket kellett tenni, Az „EGER“ tárczája. Iíigénia. — Történeti elbeszélés. — Irta: Végh Kálmán. (Folytatás.) II. Claude József óvatossággal vezette katonáit. Ismerte a talajt, tudta mily nép közt, mily földön jár. Óvatosságát megkétszerezte az, mert tudta, hogy a bretonok alig 25 éves bőse, La-Rochejaque- lin e vidéken portyázik. Minden bokor, minden fatörzs, minden szikla egy-egy ellenséget rejthet, minden falomb közöl egy-egy lövés dördülhetett, s ki tudja, vájjon a vállára hullott sárgult levelet egy breton-e vagy pedig az őszi csipős szél szakította galyjáról. A sziklás hegyi út egy magaslat oldalán kígyózott s egy emelkedettebb helyről a falu csonka tornya, fedetlen házak feketédé falai tűntek fel a holdvilág fényénél. Rövid negyed óra alatt beért a század a községbe, hol hasonló eljárást követett el a tiszt, mint az előbbiben. Vagy bárom foglyot sorozott a már meglévők mellé — s a nélkül, hogy kérdezné, honnan, hogyan, ráparancsolt a falu túrájára, hogy eleséget teremtsen a katonák számára. — Jó uram! honnan, mikor egy jó hete sincs, hogy min­denünket felperzselték ügytársaid. — Ejh, nekem ehhez semmi közöm! Katonáim éhesek, ele­séget nekik, vagy magam küldöm el őket keresni. az alsóbb és a műveltebb néposztály között. — Részint mivel a műveltebb, (bizonyos tanintézeteket végzett) ifjaknál meg van a garantia arra nézve, bogy a katonai szolgálat megkivánta elmé­leti és gyakorlati ismereteket rovidebb idő alatt is lesznek képe­sek elsajátítani, mint a nehezebben mozgó, kevés előismeretekkel biró, alsó néposztály kevésbbé müveit tömege. S igy már az állain- gazdászati szempont is követeli azt, hogy a szellemi intelligen- czia tényleges katonai szolgálatának ideje rövidebbre szabassék. Másrészt pedig ösmeretes dolog, hogy mai tanrendszerünk mel­lett. mily későn szerezhet egy értelmiségi pályára lépett egyén önállóságot; a tanulmányi reudszer oly hosszúra szabja az egyes szakpályákra eiőkészitő tanfolyamokat, hogy mire az ifjú készen van iskoláival és szakvizsgáival, korra nézve nem r egyszer köze­lebb van a ,30-ik, mint a huszadik életévhez. — Es hol van még az utolsó vizsgálattól számítva az idő, melyben csak oly önálló­ságot vívjon ki magának, mely saját anyagi existentiáját bizto­sítsa ! Mily távol esik utolsó szakvizsgájától a/.ou kebelében hor­dott óhajának megvalósítása, hogy családi tűzhelyet alkosson ma­gának, s családját saját munkája után szerzett keresményéből láthassa el! Az uj véderő-javaslat pedig még inkább nehezíti az intelli- gentiának czéljaihoz való jutását, mert az egy évi önkéntes ka- touai szolgálatot kizárólagosnak mondja ki, lelietetlenitvén abban az évben a szakpályára előkészítő tanfolyam hallgatását, egy év­vel megtoldja az önállóság megszerezhetésének idejét. A közönséges emberrel egész máskép áll a dolog. Arra nézve, tartozzék az bármily anyagi keresetet űző pályához, legyen az földművelő, iparos vagy bányász stb. reá nézve, a 3 évre ter­jedő katonai szolgálat, csak előnyösnek mondható. Mert az 3 év alatt oly mivelődésre teszen szert, minőt otthon, egyszerű viszo­nyai között, s szerény falujában soha sem sikerült volna elsajá­títania. — A katonai csapatok, természetes okoknál fogva, inkább városokban lévén elhelyezve, ez a körülmény magában véve is a közönséges emberre nézve, csak képzőleg hathat. A katonaság­nál tanul jellemet, becsületet, rendet és a mi fő: engedelmességet. Hasonlítsuk csak össze a falusi legények közül azokat, kik kato­náskodtak, azokkal, kiket a sors ott hagyott, s mily óriási kü­lönbséget fogunk találni az elsők előnyére, nemcsak átalán a test állását-, a járást s gesztusokat, hanem a szellemi fensőbbséget illetőleg is. Mig tellát ezeknél a három évi tényleges szolgálat úgyszólván szellemi tekintetben képező és fejlesztő körülmény és tényező, az intelligentia katonai szolgálata eddig fönállott rendsze­rének mindennemű megszorítása csak káros visszahatást gyako­rolhatnának tanulmányi és önállóság-megszerezhetési viszonyaira. És éppen a fennebb elmondottakból kitetszik, hogy téved­nek azok, kik az egy évi önkéntesség egyedüli czéljául a tarta­lék-tiszti minősítés megszerezhetését tekintik. Nem akarjuk mi evvel azt mondani, hogy a tartalék-tiszti minőséget kevésbe vesz- --------— -------- _ _________---zr:szr.—-^r:zzrzL:T^s:-:^——---------­— De uram, kegyelmezz nekünk! Nézd falunk szentegyhá­zának tornyát, üszkös födelét, nézd házaink kormos víztől ékte- lenitett falait, eredj be és ha találsz kenyeren és pár ösztövér barmon, itt-ott egy-egy csupor tejen kívül valamit, vígy engem is magaddal Lavalba. — Elő a kenyeret, elő a barmokat, van kardunk, ez megöli őket, ti megnyuzzátok, a tűz megsüti és kész a vacsora. Előre! — De nagyságos uram! — az Isten szerelmére, miből élünk meg a jövő aratásig, pedig az még maid egy álló esztendő, ha telelő barmainkat is elveszed. — Parancsoltam! A haza katonái éhesek, a polgárok adja­nak nekik enni! — A szent Szűz nevére............... — Elég a komédia — fakadt ki a köztársaság katonája kihúzva öve mellől pisztolyát, a biró homlokának szegezte. Lesz-‘ vacsora a század számára ? e A biró térdre ereszkedve dermetten várta a halált, — de a hol legnagyobb a vész, ott legközelebb az Isten. Trombita­szó harsant fel és vad lárma közt tört elő egy bretagni csapat. — Éljen a haza! éljen a király, éljen La-Rochejaquelin! Gaz kutyák le veletek! Claude József megrettent e váratlan támadásra, pisztolyát balkezébe vette, kardját kirántotta s egy vezényszóra a kato­naság harczra készen állott. — A király nevében követelem, adjátok ki a foglyokat, — tört át a levegőn egy mély, hatalmas hang. Gúnykaczaj követte e felhívást.

Next

/
Thumbnails
Contents