Eger - hetilap, 1888

1888-11-13 / 46. szám

363 szűk, sőt ellenkezőleg óhajtjuk, hogy önkénteseink minél nagyobb számmal igyekezzenek a tiszti vizsgát letéve, tiszti bojttal a tényleges szolgálatból kikerülni. Mivel az nemcsak tekintettel a rangra, nagyobb tekintélyt kölcsönöz személyüknek úgy a kato­nai szolgálat, mint társadalmi viszonyaink körében is, hanem mi­vel ez számtalan előnyt és kedvezményt biztosit a hosszú időre szabott katonai kötelezettségük teljesítése közben, főleg pedig háború esetén, és mivel végül meg kell mutatniok, hogy a ma­gyar fiúban is meg van az akarat és képesség a tiszti minőséget magának megszerezni, és ez utolsó körülményre fektetjük a fősulyt. Mindamellett nem tartjuk méltányosnak a törvényjavaslat szigorú intézkedésének merev fentartását azokra nézve, kik a tiszti vizsgát le nem teszik, nemcsak a már elmondottak folytán, hanem azért is, mivel a tiszti bojt megszerezhetése nemcsak a vizsgát tenni köteles egyéni akaratától, hanem számtalan apró- cseprő körülményektől is függ, milyeneket csak az ismerhet és tudhat, ki már eleget tett katona-kötelezettségének. Mint tudva van, a tartalék-tiszti viszga letehetésének első feltétele, a tart. tiszti vizsgálathoz való bocsáttatás. Ez pedig sok körülménytől vagyon feltételezve. — E körülményeket nem lehet egyenkint elősorolni, ezek legtöbbnyire a katona életviszo­nyaiból adódnak. De leginkább függ a tisztikar véleményétől, mely ha ked­vező, úgy még az esetben is, ha a vizsgálati feleletek nem is ütnék meg mindenben a mértéket, megszerzi az illető részére a tiszti minőséget. A tisztikar véleménye pedig azon informácziók alapján képződik, melyet az illető önkéntes közvetlen tiszti elöl­járói a században, felőle adnak. •— Csakhogy ez informáczió igen sokszor az egyéni rokon- vagy ellenszenv szüleménye lehet, s kivált a kedvezőtlen oly ténykörülményeken alapulhat, melyek a katonaságnál a túlságos szigor szemüvegén keresztül Ítéltet­nek meg. annál fogva méltánytalanul sújthatják az illetőt. Az első alapot az informáczióhoz a büntetési jegyzőkönyv (Strafprotokoll) adja. Már pedig a katonaságnál a mily könnyű, oly aránytalan a büntetés-kiosztás. Egy mozdulat a sorban, egy nem előírás szerinti ruhadarab viselése, egy 5 percznyi elkésés, stb. már büntetést von maga után, mely a magaviselet osztályo­zásánál, ez utóbbi pedig a tiszti minősítésnél kiindulási alapul szolgál. — Mi nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a büntetés alkalmazása helytelen, nagyon elismerjük, hogy kivált a katona­ságnál kell a fegyelmet minden irányban vasmarokkal fenntar­tani, hanem csak arra akarunk utalni, hogy gyakran mily sub- jectiv okok hatnak közre a tisztikar véleményének alakulására. Már pedig az ilyentől függővé tenni egy fiatal intelligens ember sorsát, nem óhajtjuk és nem akarjuk. — A haza nevében, a köztársaság nevében adjátok meg magatokat — felelt Claude József. — Soha nektek mészáros szelindekek, — mely szavakra eldör­dült az első puskalövés és a csapatja oldalán vezénylő Claude József melléhez kapva a földre rogyott. E pillauat a legrettentőbb a hadseregre, mikor lelkét, vezé­rét, kormányzóját a testnek elveszni látja. Érezte mind azt a lö­vést, mely a tiszt szivébe fúródott s pár perez a rettegés fa­gyasztó percze volt. Ez alatt megdördült egy ágyú is, kisérte számtalan puskatűz, és a kokárdások százada bomladozott. Azonban a gyakorlat megtanítja az embert s a meglepetés első pillanata után védekezik. Egy közlegény kivált a csapatból, felkötötte az elesett tiszt övét, kezébe vette kardját és a század élére állva, azt a puskatűz közzé vezette. A század követte őt mint a meg­lepett tömeg bár kit, ki a veszély pillanatában, ad első irányeszmét. — Bajtársak! törjünk át, ig'y is halál, úgy is halál! A köztársaságiak szuronyt szegezve rohantak a bretonokra; de ha a kokárdásokat a szenvedély és a biztos haláltól való menekvés tette elszántakká, a bretonokat a sérelmek és dúlások bosszúja tette oroszlánokká. A köztársasági csapat áttörte magát s a bretonok, bár üldözték őket, de azok szerteszéledtek az erdők között, annyira, hogy kénytelenek voltak csak a század teljes szétszóratásával megelégedni. Mig a csapat zöme neki rohant a puskatűznek, és bár felé­ben leölve, szerteszéledve, de mégis megmenekült a biztos halál­ból eddig vagy tiz katona a háttérben a foglyokat vette körül és azokat, a kik könnyebbeknek, előbbkelőknek látszottak, ölbe­kapva elmenekültek a község túlsó oldalán. A foglyok között ott volt Ifigénia is. Claude József látta e menekvést, mert sebe bár súlyos, de nem halálos volt. Es éppen ezen körülmények okozzák azt, ha az önkéntes altiszti minősitvény megszerzése nélkül fejezi be katonai tényle­ges szolgálatának évét. Mert hiszen, senki sem fogja akarni komolyan hinni azt, hogy egy magasabb műveltséggel biró ön­kéntes, ne egyesítse magában azon feltételeket, melyek alapján altisztté kineveztessék, jobban, mint bármely más altiszt, kinek összes ösmeretei az irás-olvasáson túl nem terjednek. Midőn tehát mi óhajtjuk, hogy ifjaink még a könnyen le­küzdhető nyelvi nehézségek mellett is minél nagyobb számban és saját érdekükben igyekezzenek a tiszti vizsgát letenni, mely nekik a hadseregben csak előnyöket biztosit : nem tekinthetjük méltányosnak az egy évi önkéntességnek bármi irányú megszo­rítását. Biztosítson a törvény a tartalékos tiszteknek oly előnyö­ket, melyek az ambitiót a tiszti vizsgálat letevése tekintetében önkénteseink körében emelhetik, de ne sújtson méltánytalanul egy, a népesség nagy osztályát magába ölelő intézményt csak azért, mert annak tagjai testalkatra épebbek és erőteljeseb­bek lévén, mint katonáknak be nem vált pálya­társaik, a haza védelme körül is teljesíthétik polgári kötelességüket. E törvényjavaslat, ha netalán tör­vényerőre emelkednék, rendkívül aránytalanul, egyenlőtlenül, tehát méltánytalanul fogja sújtani az erőteljesebb korosztályt, a gyen­gébbekkel szemben. Mert mig az utóbbiak nyugodtan, háboritlanul és otthoni kényelemben élhetnek ta­nulmányaiknak. ésmegakasztások nélkül folytat­hatják tanfolyamaikat, a katonai kötelékbe fel­vett pályatársaik, már magában a tényleges szol­gálat által, sokféleképen nemcsak elvonatnak tanulmányaiktól bizonyos időre, hanem azért, mert hazájukat nemcsak eszükkel szolgálják, ha­nem anyagi erejükkel is, és esetleg ha kell, künn a csaták zajában vér őket és életöket áldozzák a haza oltárára, azon hátrányt szenvedni kényte­lenek, hogy tanpályájukat egy, esetleg két évvel később ben végezhetik, s igy egy, esetleg két év­vel későbben érhetik el önállóságukat. Es miféle recompensatiót nyújt ezért, a törvényjavaslat, a polgári életben? Semmit. Mi azt óhajtjuk, maradjon meg az egy-évi önkéntesség mai formájában, mely beigazolta, hogy ha van valakiben akarat, igy is leteszi a tartaléktiszti vizsgálatot. A tvjavaslatnak lenne to­vábbi hivatása előnyök biztosítása által a tiszti vizsgálat tételét illető ambitiót nevelni, s azon nehézségeket, melyek e tekintetben fennállottak, s nagyrészben fenállanak ma is, megszüntetni. — Gazemberek! hová mentek ? kiáltott a foglyokat fel- nyaláboló katonákra. Azok rá se hederitvé szavára, menekültek martalékaikkal. — Yeszszetek el rablók, vezéreitekkel együtt! — volt az elgyengült tiszt utolsó szava. A katonák jól hallották e szavakat, de sietniük kellett, máskülönben torkára fojtják tisztjüknek szavait, vagy őt is, vagy csak épen őt felnyalábolják s oda állítják a lavali vérbirák elé. A falubeliek hallottak pár női sikoltást és férfi-segélykiál- tást a falu túlsó oldalán, de ki tudná azt olyankor számbavenni, megfontolni, mikor az ellenkező oldalon harczi zaj, puskatűz, ágyúdörgés, halálhörgés, vészkiáltás, szitok vegyül össze egy iszonyú lármává. A bretonok győztek és a faluba visszatérve La-Roehejaque- lin a fiatal vezér, a kit 22 év daczára vezérül választott a bre- tagni felkelő sereg, összeszedette a hullákat, elesetteket, sebe­sülteket és ezek között ráakadt Claude József eszméletlen testére is. A tiszt ziháló melle mutatta, hogy súlyos sebet kapott, de az élet még nem szállt el belőle. A bretonok közt nem volt rendes orvos a seregnél, de többé-kevésbbé mind értett a gyógykezelés­hez. La-Rochejaquelin egy csinos külsejű paraszt házba, mely a falu piaczán volt, s köz cetlen szomszédságában az öldöklő tusá­nak, vitette a sebesült tisztet, itt hirtelen levelekből, gályákból, ruhákból annyira-mennyire kényelmes fekhelyet készíttetett neki, mert ágyat a világért sem lehetett kapni, — azt összeperzselte, bemocskolta, felégette a dúló tűzvész, melyet a köztársaságiak okoztak a falunak azért, mert a bretonseregnek szállást, élelmet és búvóhelyet adott. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents