Eger - hetilap, 1888
1888-10-09 / 41. szám
41-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Október 9-én. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — ki Félévre . . 2 „ .10 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorheiy után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Egri dolgok. Úgy látszik, nem egyhamar fogyunk ki a füntebbi czimből, mert mindig akad elég ügyes-bajos dolgunk, miket a nyilvánosság terén szellőztetni polgári kötelességünknek ismerjük. Ez úttal két dolog hivja föl figyelmünket., mikről kissé beszélgetni óhajtunk. Nem rég ideje, föl volt már emlitve e lapokban, s tüzetesen ismertetve ama tervezet, melynek az a czélja, hogy városunk ósdi közháza, mely ma már sem külsejére nézve a jobb Ízlésnek s városunk tekintélyének, — sem belső berendezésére nézve a czél- szerüségnek, s az egyre fokozottabb igényeknek meg nem felel, — tehetségeink s erőinkhez képest, némi csínnal s Ízléssel átala- kittassék, illetve a kivánalmaknak megfelelöleg kiépíttessék. A tervrajzok elkészültek, a város közházán közszemlére kitétettek, a terveket a városi tanács, a liozzájok csatolt költségvetési, s mérlegszámitásokkal együtt a városi képviselőtestületnek tárgyalás és elfogadás végett beterjesztette. Történt pedig mindez annak alapján, hogy Egerváros képviselőtestülete egy korábbi közgyűlésében, a város közházánál levő helyiségek elégtelenségét, s az örökös toldozások és foldozások üdvtelenségét belátván, a városház ezélszerü kiépítésének szükségességét elvben kimondotta. Az említett s Koczka Nándor vállalkozó épitész által az egri kir. államépitészeti hivatal felügyelete alatt készített kiépítési tervezet, s a mellékelt költségvetés, melyek annak idején e lapok hasábjain tüzetesen, s okadat. oltan voltak ismertetve, — a f. é. szept. bő 8-án tartott képviseleti ülésben került tárgyalás alá, s hosszasabb, élénk vitára adott alkalmat. Megvall- juk, nem titkolhattuk el méltó csodálkozásunkat, sőt megütközésünket. a fölött, hogy városunk képviselői között a kiépítési tervnek s költségvetésnek édeskevés barátja s szószólója akadt. Némelyek a tervet nem helyeselték, s főleg az ellen volt kifogásuk, hogy a Piacz-utcza felé néző bolthelyiségek sziikek, s k i- rakati ablakok nélkül vannak tervezve, ami nagy hiba. S ez utóbbi pontban igazuk is van. De hát a terv maga még nem szentirás, s e bajon igen könnyen lehet segíteni. Mások az épitési költségvetést sokallották, s tamáskodtak benne, hogy az átalakítandó s újonnan építendő lakások és boltkelyiségek után a költségvetésben előirányzott évi bérösszeg bevehető lenne. Ha pedig ez igy áll, akkor nem lehet, újabb, jelentékeny terhet róni a városra, melyet a „pb ill oxer a“ végpusztulással fenyeget, azért, hogy a mostaninál valamivel díszesebb városháza legyen. Hasztalan volt a felszólalás, ho<ry a praeliminált évi bérösszeg helyes kalkuluson alapszik, s bevétele biztosra vehető; az ellenzék „garantiákat“ követelt, vagyis azon absurd inditványnyal állott elő. hogy az előirányzott évi bevételt a tervezet pártolói biztosítsák ! Úgy látszik, az épitési javaslatot ellenző t. képviselő urak minden kombináczión és számításon túl teszik magukat, s nem akarják fontolóra venni, hogy ha a beterjesztett épitési javaslat az ő ellenkezésük folytán elesik, — s ez esetben, minden valószínűség szerint, belátbatlanul hosszú időre esik el! — akkor ismét csak a toldozás-f old ozás mellett fogunk maradni, s újból minden rendszer, minden jobb Ízlés és czélszerüség ellenére, egy újabb darab szárnyépületfélét kell, drága pénzen, a városház mai ósdi — mondhatjuk: éktelen — épületéhez ragasztanunk, — mint ezt már egy ízben meg is kellett cselekednünk, — miután a városház meglévő helyiségei, a czélba vett, s küszöbön álló újabb hivatali szervezkedés esetére, a hivatalok ezélszerü elhelyezésére ismét elégtelenek lesznek. Ezt nevezik aztán „garasos gazdálkodásnak,“ mely, hogy finan- cziális tekintetben is mennyire hasznos és üdvösséges: mindenki tudja, aki valaha gazdálkodással s építkezéssel foglalkozott. Említettük már, mikor e tárgyról e lapok hasábjain tüzetesebben szólott unk, mikép minden valamire való, tisztességes város a kontinensen mintegy büszkeségét leli abban, hogy díszes városházzal bírjon. De menjünk csak akármelyik községen, falun végig, mindenütt kiemelkedő s egyik legcsinosabb épület benne a községháza. Hiszen a község-, vagy városháza homlokán viseli az illető község vagy város általános, gazdasági s műveltségi állapotának jellemét annyira, hogy az idegen a község vagy város közházának minőségéről von következtetést arra nézve, hogy minő helyet, foglal el az illető község vagy város, társainak sorában. Es méltán! De ha a mi tisztelt városi képviselőtestületünk ósdi, maradi tagjai a mi városházunk dísztelen külsejével és belsejével egyaránt meg vannak elégedve, s egy csinosabb városi tanács-épületet Egerre nézve luxusnak tartanak, amelyre a mai philloxe- rás világban nincs pénz, — ám hagyján! De azt még sem odázhatják el, hogy az ottani helyiségek elégtelensége miatt időről- időre, s igy legközelébb is sürgetőleg újabb építkezéseket kell tennünk, s igy most mi kérdhetjük jogosan: vájjon ki fog bennünket biztosítani arról, hogy ez az örökös toldozás-foldozás nem fog-e többe kerülni, mintha a városházát egyszer, a czélnak s egyszersmind a jó Ízlésnek megfelelöleg kiépitenők ? A városház kiépítésének ellenségei nagyon sokszor hivatkoznak ama bizonyára komoly aggodalmakat keltő veszélyre, s csapásra, mely városunk anyagi viszonyait a philloxera ijesztő, megdöbbentő mérvben való terjedése folytán rövid időn érendi, s azt hiszik, hogy e ' csapás iparunkra s kereskedelmünkre is nagy mértékben lesujtólag fog hatni. Mi részünkről nem vagyunk egészen e nézetben. Azt a kérdést vetjük föl, hogy: hát Magyarország, s a külföld számos jelentékeny, nagy népességű s virágzó városai, hol sem szőlők nincsenek, sem a földmivelés más egyéb ágaival nem foglalkoznak a lakosok: miben bírják világzásuk s jólétük alapját? A felelet rá kétségkívül az, hogy egyrészt a tudományok művelésében, más és legjelentékenyebb részt pedig virágzó iparuk- és kereskedelmükben. S vájjon mi áll Egernek útjában, hogy ha szőlőmü- velő s bortermelő város lenni megszűnik, ne lehessen, más egyéb társvárosok példájára, ipara és kereskedelme által virágzó város, miután a tudományok ápolása által már is szép nevet vívott ki magának? Hiszen, ha megszűnünk bortermelő város lenni, egyenesen arra leszünk utalva, hogy iparunkat és kereskedelmünket fejleszsziik. Csakhogy ehhez akarat és mindenekfólött igyekezet kell, s azt liiszsziik, a beállandó kényszerűség bizonyára ezt is mihamarább elé fogja idézni. Ekkor aztán természetesen, szakítani fogunk, mert szakítanunk kell ama furcsa patriarchális szokással, mely nálunk régóta dívik, s városunk polgári osztályának „u r- hatnámságát“ oly sajátságosait jellemzi. Nálunk ugyanis (de másutt is) meg van az a furcsa szokás, hogy egy iparos, ha mestersége után annyit bírt összekuporgatni, hogy egy darab szőlőcskét vehet, azonnal sutba dobja szerszámát, az ollót, kalapácsot, meg a dikicset, s beáll „t.é’s ur“-nak, lesz szőlős gazda.
