Eger - hetilap, 1888
1888-09-25 / 39. szám
308 Különfélék. — Requiem. Érsek ur ő exja tegnap tartotta meg fényes segédlettel s nagy számú hívek jelenléte mellett a székesegyházban azon gyászmisét, melyet XIII. Leo pápa ő Szentsége, jubileumi éve alkalmából, a tisztitóhelyen szenvedő lelkekre alkalmazható bucsu-engedélylyel elrendelt. Ugyané napon az egyházmegye többi templomaiban is e gyászmise végeztetett. *** Szele Gábor püspök ö méltósága, az egri Dalkörnek — f. hó 9-én történt fölszenteltetése alkalmávali közreműködését melegen köszönve, — az egylet czéljaira Kapácsy Dezső aleln ök által, 50 frtot adományozott. A kegyes adományt, — Öméltóságának a Dalkör részéről is hosszú, boldog s megelégedés-teljes életet kívánva, — az egyesület nevében: Imre Miklós elnök és Kapácsy Dezső alelnök köszönték meg. — Az uj kultuszminiszter. Mint a hivatalos lap írja: király ő felsége néh. Trefort Ágoston utódjául, vallás- és közoktatás- ügyi magyar kir. miniszterré Csáky Albin gróf, fóasztalnokot, szépé smegye főispánját, a főrendiház alelnökét nevezte ki. Az uj közoktatásügyi miniszter szepesmegyei születésű, s ez idő szerint 47 éves. Közéletünkben tevékeny részt vett. Fontosabb politikai s társadalmi kérdésekben figyelemreméltó nyilatkozatokat tett a sajtóban, s ankétekben. A köztörvényhatóságokról szóló törvényjavaslat elkészítéséhez jelentékeny munkássággal járult. A Szepességben valamennyi közművelődési s hazafias egyesületnek Csáky Albin gróf az elnöke s lelke, Már két Ízben volt miniszteri tárczával megkínálva, 1880-ban és 81-ben, de akkor megtámadott egészsége akadályozta a kabinetbe lépését. — Gyászhir. Bubnai lovag War lieh Armin, cs. és kir. ezredes, az egri cs. kir. helyőrség parancsnoka, vasárnap, f. hó 24-én elhunyt. A boldogult családja, fejének eihunytáról a következő gyászjelentést adta ki: Bubnai Warlich Árminná szül. bu- benreutlii és lohei Pflummern Mária báróné saját és gyermekei u. m. bubnai Warlich Gabriella és lovag bubnai Warlich Miksa, cs. kir. 12. lxuszár-ezredbeli hadnagy nevében mély fájdalommal jelenti forrón szeretett férjének, illetve atyjoknak, lovag bubnai Warlich Á r m i n úrnak, cs. és kir. ezredes és a báró Appel nevét viselő 60. gyalog-ezred parancsnoka, 3. oszt. vaskoronarend lovagja, a katonai érdemkereszt, hadiérem és tiszti szolgálati jelvény tulajdonosának 1888. szeptember 23-áu reggeli 5 órakor, 56 éves korában, hosszas, nehéz szenvedés és a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után történt megrendítő elhunytét. A drága halott földi maradványa f. hó 24-én délutáni 4 órakor fog a halottas háznál (tiszti-lak) beszenteltetni és a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 25-éu délelőtt 10 órakor fog a főtemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Egerben, 1888. szeptember 23-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! * Lovag bubnai Warlich Ármin ezredes, született 1832-ben Kőszegen Vasmegyében. Atyja tábornok és Magyarország szekerészeiének főparancsnoka volt. 1849. szeptember 22-én lett a 17 éves ifjú Armin a cs. kir. 31. gyalogezredbe, mint hadapród besorozva, és már 18 nap múlva, vagyis 1849. okt. 10-én 2. oszt. 1852. február 23. 1. oszt. hadnagygyá lett. 1855. márcz. 30-án főhadnagy, 1859. jun. 9-én 2. oszt. százados, 1864. máj. 11-én 1. oszt. százados, 1874. nov. 1-én őrnagy, 1879. máj. 1-én alezredes, 1883. máj. 1-én ezredessé neveztetvén ki, mint ilyen 1884. febr. 1-én a cs. és kir. 60. gyalogezred parancsnokává lön. E maga« tisztében f. évi apr. hó 16-án kiváló katonai érdemeinek elismeréséül, a III. oszt. vaskoronarenddel lett kitüntetve, miután már előzőleg az 1879. évben Szegeden és a Tisza vidékén dühöngött árvíz alkalmával önfeláldozó és kitűnő szolgálataiért, többek életének megmentéséért saját életének koczkáztatásával — a katonai érdem-kereszttel lett kitüntetve. — 1866-ban a königgrätzi ütközetben megsebesült, és porosz hadi fogságba került. Nejével, bubenreuthi és lohei Pflummern bárónővel 1857. máj. 14 én kelt egybe. Özvegyén kivül jelenleg két árva gyermeke siratja, u. ni. Gabriella és Miksa; ez utóbbi hadnagy a cs. és kir. 12. huszárezredben. A boldogult 1882. márcz. 10-től 1884. febr. 1-ig, majd 1885. szeptemb. közepétől mostanáig volt mint hadkiegészítő, majd mint ezredparancsnok. — Rákbaja 1886. év folyamában fejlődött ki, melyet 1886. decz. hóban dr. Billroth Becsben operált. — E műtét később ismételve lett; — ámde a baj egyre terjedt, és menthetlenül vetett véget a ritka erőteljes és szívós életnek. Halála előtti napon tölté be katonai szolgálatának 40-ik évét. A súlyos baja által okozott hosszan tartó, s rendkívüli szenvedéseket a boldogult vasjelleméhez méltó, igazi katonai s keresztényi megadással tűrte, s midőn élete végét közeledni érzé, a kér. vallás vigaszaiban s a haldoklók szentségeiben kívánt részesülni, mely kívánságát nt. Bartalos Gyula lelkész teljesítette. Végtelenül jól esett a szenvedő katona lelkének az elhunytét megelőző napon dr. Sam ass a József egri érsek ő exjának haldokló ágyánál tett látogatása, s fópásztori vigasza. Bubnai lovag Warlich Ármin katona volt a szó legvalódibb értelmében. Ez magyarázza meg a katonai szolgálat terén tekinteteket nem ismerő szigorát, melyet elsősorban önnönmaga iránt gyakorolt a legpedánsabb mértékben. Szolgálaton kivül azonban, a társas és polgári életben tanúsított magatartása minden vonásában kitüntette a magas műveltségű, humánus és előzékeny férfiút. Egyáltalán mindenkor, de főleg itt tartózkodása utolsó éveiben folyvást fokozottabb mértékben adta tanujelét ama nemes, törekvésének, hogy a polgárság s katonaság között a jó egyetértés, a szives, barátságos viszony mindinkább előmozdittassék. Igen elősegítette e törekvését ama körülmény, hogy a boldogult, A mi múltam volt: régen elfeledtem, A mi jövőm van : az tulajdonod. Mit megbánhatnék, nincs olyan megettem; S előttem minden csak sivár homok, A melyben tükröződve nem te vagy, Mint hullámokban tükrözik a nap. Völgyek öléből, ormok magasáról Látatlanúl közöttünk működők; A csalfa tündér: vész előfutára, Rombolni vágyik s dúlni untalan; Míg a jó szellem, mint a nap sugára, Üdít, vigasztal gyász óráiban. Ott álltunk hosszan, szem a szembe halva, Keze nyomása szivemig hatott. Örömtől reszket karcsú, szép alakja, Úgy elmélázik úgy elandalog. Leikünknre száll az üdvnek pillanatja, Nyugodt az est, akár csak egy halott . . , A boldogságtól szivünk megremeg — .... „Az este hűvös, haza gyerekek.“ Am nem miként a föld lakói szoktak: Zajos rohammal vívnak ők csatát; A küzdelem, mit a két tündér folytat, Némán újítja egyre önmagát; Csak egyetlen hang zendül át a légen, Midőn az ármány már-már czélhoz ért; „Hess hess gonosz!“ s im a terv bukva lészen; Ággódni nincs ok már a jó ügyért. Werner Gyula. Két tündér. A f. é. szept. hó 16-án Pásztóit tartott „Jó szív“ ünnepélyre Irta: Pajor István.*') Ősmonda él a tündérek honáról; Áldást, vagy átkot osztnak, váltya, ök, *) Jeles veterán-költónk e lendületes költeményét az említett ünnepélyen szavalta Büehler Mariska k. a. Látjátok ott a halvány szép leánykát, A kit csak egy bűn terhel: hogy szeret! De hát bűn az, ha keble tiszta lángját Lobogni készti egy szent érzület? S látjátok ottan ama délczeg ifjat, Ki oly borongva révedez, szegény; Ugyan mi lelheti, vájjon mi adhat Okot, búsúlni e nap ünnepén ? Részvéte nincs tán ilyen áldozathoz, Tán érzéketlen ennyi fény iránt? Vagy e ború csak árny a ragyogáshoz, Mely benn hevítés égő nap gyanánt?
