Eger - hetilap, 1888
1888-09-25 / 39. szám
309 noha élete javát a közös hadsereg körében, legnagyobb részt idegen ajka népek közt töltötte, — anyanyelvét, a magyart soha sem feledte el, s azt teljesen korrektül beszélte. Szép bizonyítékát nyújtotta e nemes törekvésének az által, hogy a müveit katonai s polgári elemeknek gyakrabban való társas érintkezése czéljából, az ezred zenekarával, a szokásos térzenéken kívül, az uj kaszinó helyiségeiben gyakran rendeztetett, tánczmulatsággal egybekötött társas zeneestélyeket; azonkívül pedig a zenekart a közönségnek minden humánus és jótékony czél előmozdítására szives készséggel engedte át. Az elhalálozás alkalmából a következő napiparancsot adta ki a helyettes ezredparancsnok, bribiri Suvich Jenő őrnagy: „Tisztek és katonák! Ezredparancsnokunk, lovag bubnai Warlich Annin ezredes nincs többé az élők között. A halál kegyes keze megmenté őt ma reggel *■/*6 órakor kinteljes, nehéz sinlést magával vonó betegségétől. Lovag bubnai Warlich ezredes, ki ily módon egy kizárólag becsületes és tiszteletteljes katonai munkának szánt életet fejezett be, — joggal sorozható az osztrák-magyar hadsereg legjobb tisztjei közé. O nemcsak tökéletes katona volt, hanem egyúttal mintaképe a kötelességhü férfiúnak. Már a halállal végső tusát küzdve, utolsó ereinek végmegfeszitésével ki- vánszorgott az utczára, hogy kedvelt ezredét még utoljára láthassa. — Az elhunyt eszménye volt a kötelesség iránti önzetlen odaadásnak, mintaképe a becsületességnek és a katonai illem szigorú szemmeltartásának; ő egy felette nemes tiszt volt! Páradhatlan és felemésztő tevékenységének lett áldozata. — Mindazok szivében, kik őt ismerni és tisztelni tanulták, elévül- hetlenül fog megmaradni lovag bubnai Warlich ezredes tisztelet- teljes emléke !“ . * A boldogult temetése, tegnap, hétfőn, f. hó 24-én a délesti órákban, az elhunyt magas rangját megillető egyházi fénynyel s katonai pompával ment végbe. Ä temetési szertartást, fényes papi segédlet mellett, Szele Gábor, kisprépost, püspök, érseki helyettes ő mlga végezte. A temetésen, az összes tisztikar vezénylete mellett teljes díszben kivonult csász. és kir. helyőrségen kiviil részt vettek: a helybeli papság, élén főpásztora, dr. S a m a s s a József érsek ő exjával, a megyei s városi hatóságok, a kir. törvényszék, az egri m. kir. honvéd zászlóalj tisztjei, a hivatalok, egyletek, s a tanári karok által vezetett tanuló ifjúság, csaknem mindegyik testületileg; a város értelmisége, polgársága s földműves osztálya beláthatlan tömegben, hogy részt vegyen a boldogult végtisztességtételén, impozáns diszmenetet képezve, mely a katonai zenekar megható gyászindulói mellett kisérte az elhunyt hideg hamvait az örök nyugalom helyére. — Köszönet. Mélyen sújtott családom mindazon tisztelt barátai s jó ismerősei, kik boldogult férjem, néh. bubnai Warlich Ármin cs. és kir. ezredes parancsnok f. hó 24-én végbement temetésén megjelenni, s részvétök által mély fájdalmunkat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják e helyütt, családom nevében is, hálás kö- szönetemet. Eger, szept. 24. 1888. Ozv. bubnai Warlich Árminná, szül. Pflummern Mária bárónő. — Az aradi vértanuk kivégeztetése évfordulati napját, f. é. okt. hó 6-án, szokott hazafias kegyelettel fogja az egri 1848/9-iki honvédek egylete, s városunk hazafias közönsége megünnepelni. Az ez alkalommal a minorita szerzet templomában reggeli 10 órakor tartandó ünnepélyes gyászistentisztelet alatt, mint az előző években, úgy ezúttal is az egri koszorús dalkör fogja a gyász- mise-énekeket előadni. — Egri fögymnásiumunknál a beállott 1888—89. iskolai évre bejegyeztetett 401 tanulói kik közöl, vallására nézve: róm. kath. 344; gör. kath. 1; ágost. vall. 1; helv. vall. 6; móz. vall. 49.— Anyanyelvére nézve: magyar 385; német 12; tót 3; holland 1. — Honossága szerint : helybeli (egri) 135; hevesmegyei 61; más megyebeli 201 ; külállambeli 4. Tanítók közgyűlése. Az Eger-főegyházmegyei rk. tanítóegyesület 1888. szept, 25. és 26-án képviseleti gyűlést tart, a következő tárgysorozattal: szept. 25-én d. e. 10. órakor a fitanitó- képezde 1-ső osztályú termében központi bizottsági ülés; tárgyai: a) A jövő egyesületi évre ajánlandó tételek megállapítása; b) a közgyűlés tárgysorozatának teljes meghatározása; c) a közgyűlés elé terjesztendő indítványok tárgyalása és a pályadijak miként leendő felosztása; délut. 3 órakor a lyceumban elhelyezett r. k. elemi népiskola I-ső oszt. tantermében gyakorlati tanítás az igekötőről. Ennek végeztével a városi szőlő-telepen (vásártér) szőlő- szeti előadás; tárgya: „A filoxera pusztítása ellen való védekezés.“ — Szept. 26-án. 7 órakor gyülekezés a képezde zene-termében, 7l/2 órakor sz. mise a lyceumi kápolnában; ezt követi: Elnöki megnyitó; A múlt évi közgyűlés jkönyvének bemutatása; Jegyzői jelentés az egyesület működéséről; Műveltség-történeti értekezés az iskoláról, fó-tekintettel a népiskolára hazánkban; A bírálóbizottságok jelentése; A pályanyertes dolgozatok felolvasása és a jutalmak kiosztása; A jövő egyesületi évre kitűzött tételek megbirálása és elfogadása; A pénztáros jelentése az egyesület vagyoni állapotáról; indítványok stb. — Át. ez. szülök figyelmébe! V. Fintha Dénes, pécsi rajztanár, a' nagyin, m. k. kultusminister úr által ki van küldve, hogy egy, a női kézi-munka előmozdítását ezélzó felette hasznos találmányát, t. i. a tűvarrás és hímzéshez való házilag kezelhető, olcsó és gyors nyomjelzési (előnyomási) módozatát a leányiskolákban tandíj mellett betanítsa. Ezen stygmographiai nyomjelzés előnyei a következők: 1-ször. Hogy e módszerrel egy 9—10 éves leányka is képes bármely kigondolható legdíszesebb rajzot, díszítményt, avagy monogrammot alig néhány perez alatt mintává alakítani és vászonra, selyemre, sőt bársonyra is, azt akárhány példányban többszörösiteni. 2-szor. Felette olcsóba kerül. Például egy Q láb Hajh ott a tündér a gonosz leselgve, Hogyan teremtsen poklot meny helyett! „Hess, csalfa tündér“ — két hű szív szerelme, Cseled daczára hymenhez vezet. Testvérek osztályt terveznek vagyonban, A nyílt örökség egyaránt közös; De bujtat a rósz tündér alattomban, Hogy szebb a testvér-osztály ha pörös; S már barezban a kik egy édes szülőnek Emlőin nőttek egyetértve fel, „Hess hess gonosz te!“ s im a cselszövőnek Átkából áldott béke magva kel. Nagy vihadarról kell most emlékeznem, Tudjátok, óh mit értek ez alatt? Midőn az átélt gyászüdőkkel szemben Egy jobb jövőhöz szép remény fakadt. Gazdag gyümölcscsel biztatának a fák Az ápoló kéz méltán büszke rá Minek kötelmét századok mulaszták, Munkás veríték helyrepótolá. Boldog virágzás képe áll előttünk A szellem órjás léptekkel halad; Miért előbb csak kétkedőn epedtünk, Ipar, művészet gyors sikerét arat Egy-egy Athén kel városink sorából, S miben nem fürdőit még a délibáb, A dús talajnak feltörött porából Arany-kalászban reng a rónaság. De jő az átkos tündér, és szavára Remegve omlanak le éreztetők; Hol eddig bizton a szűz múzsa jára, Most a rom-isten készít temetőt; Hol mérhetetlen bőség özönében A föld jutalmúl gazdag dijt Ígért, Vadúl dúló ár nyargal a vetésen S elrabolja a munkástól a kényért. Óh szenvedők ti, Ínség martaléki Hová hajtjátok le bús fejetek? Ti siró árvák, özvegyek, mely égi Kegy miivel tán csodát majd veletek! „Hess hess el innen!“ nincs még veszve ottan Az ügy, hol a rósz tündér sebet üt, Most jön a Jószív, e hű tündér nyomban, S hoz írt a vérző sebre mindenütt.
