Eger - hetilap, 1888
1888-09-18 / 38. szám
299 kevés jóakarat, egy kis nyelvérzék, sőt a napi lapoknál csak egy helyesírást tudó korrektor kellene hozzá, hogy ezen a hajon segítve legyen. Bizonyos szabályokat azonban a magyaros Írásmódnál is szükséges szem előtt tartanunk; azokon túlmenni, például élő nyelvek tulajdonneveit a mi kiejtésünk szerint Írni nem szabad. E szabályok kevés szóba foglalhatók s röviden a következők : Tulajdonneveket csak kétféléket Írhatunk magyarosan: 1) a holt nyelvekből átvetteket; 2) az oly nyelvekből idézetteket, melyeknek betűi nem a latin betűk. E szerint Írhatom Tiszaferne s z, Kszantippa, Kvinti 1 ián, Szolimán, Tutgenyev; de helytelenül írnám : Sekszpir, M ü s s z é, D s u s z t i. A latin betűktől különböző Írásjegyekkel biró nyelvekből átvett tulajdonneveket épenséggel nem is Írhatjuk másképen, mint a hogy kiejtjük. A német azt Írja Turgenjew, mert az ny-re nincs betűje, de magyarul époly rosszul (a német Írásmódot utánozva) írják igy a nagy orosz költő nevét, mintha Puskin-t a franczia írásmód után Pouchkin-nak írnák. Latin betűkkel biró élő nyelvekből idézett tulajdonneveket a maguk eredeti Írásmódjában kell használni, különben könnyen oly ferdítések állnak elő, mint a franczia nyelvben, mely Tasso-t Tassénak, Boccacció-t Boc- cace-nak Írja. Magyaros kiejtés szerint írandó le minden oly nem tulajdonnév, mely nyelvünkben közhasználatú, akár van rá magyar kifejezés is, akár nincs. Azt irom tehát: r e a k c z i ó, e g z e k ú c z i ó, szalon, szezon, filozófia, s z o mn am bu 1 i z m u s, velo- czipéd. Kitételt képeznek azok a szavak, melyek az illető nyelveknek egészen sajátos kifejezései úgy, hogy nyelvünk amint hallja, idézi, például: gamin, yankee, lord mayor, gr isette st. Természetesen épily kivételt képeznek a több mint egy nálunk álló rövid szólásmódok : en vogue, con am ore, haute volée, téte-á-téte, s minden, nyelvünkbe át nem vett s nem általánosan használt egyes szó is. Például nem mondhatom: Tai- ne biénfe zánsza, Zola asszomoárja, mert a bieufaisance, assomoir szavak nem mentek át nyelvünkben a közhasználatba. Talán fölösleges is megemlítenem, hogy az idegen közmondásokat, í'öpke idézeteket szintén az eredeti ortográfiával kell Írni, teszem : Lasciate ogni speranza, Aprés moi le deluge, My house is my castle. Megjegyzendő még a következő: Nyelvünkben nem létező betűt csak tulajdonnevekben tartunk meg. írom például: Quinet, Ximenes, de nem Írhatom: inquiziczió, mert a q betilt a magyar nyelv nem ismeri. Azért helytelen a pszichológia, melancholia Írásmód is, mert ch-ja sincs nyelvünknek, mely ez idegen kettős mássalhangzót egy esetben, ha vele kezdődött a szó, már régebben kh-ra változtatta, azt írván: kháosz, K ni na, k harak tér, k bóléra. Nézetem szerint a h betű is szorgalommal párosult tanulmányt fejtett ki azóta, annak legek- latánsabb bizonyítéka „Gauthier Margit“-ja, melyet a sok közül e helyen vázlatosan méltatni akarok. A néző vagy olvasó többnyire sajnálattal viseltetik inkább, mint tisztelettel Gauthier Margit iránt. Még tekintélyesebb bírálók sem látnak benne egyebet, mint egy bukott nőt. Emberi természetünknek egyik vonása, hogy inkább a jellemek nyilvánulási módját, mint a különböző elvont tulajdonságok combinátióját vizsgáljuk s az eredményt okkal helyettesítve, az eredetileg jónak, szépnek és nemesnek bukását szánalommal nézzük és sajnálkozunk fölötte. így történt ez Gauthier Margittal is, kiben közönség és színésznők rendesen tiszteletet nem érdemlő bukott nőt keresnek. Follinuszné azonban szakított e felfogással s a drámairó in- tentióit megvalósítva, valódi alakjában vezette elénk Gauthier Margitét, mintegy tiszteletet parancsolva, annyi igaz bensőség, és költészettel, ami egészen eltakarta az erkölcsi fertőt, melyben az alak vergődik. Jellemének alapszínét a női méltóság megőrzése képezi, s e tulajdonság egyenlő mérvben foglalkoztatja megvetésünket és rokonszenvünket, az emberi természetnek oly tulajdona lévén az, melyet senki le nem vetkőzhet. Nem az e jellem főhibája, hogy bűnbe merülten a jót és nemeset adja; nem lehet ugyan jónak és nemesnek mondani azt, ami nem öntudatosan az, hanem csak ösztön; de a szép és rút ilyetén találkozása nem tartozik a lehetetlenségek közé és méltó tért nyit a költészetnek az igazán szép diadalra juttatására, és szerző is megindult e csapáson, a sülyedt nő szivébe a szerelem vetődik fel, a tisztitó, égbe ragadó, igaz szerelem, és fölemeli őt az erény magasságába. fölösleges, mert a szó kimondásában nem érezhető; elegendő tehát, ha azt Írjuk: anarkista, kolera, káosz, melankólia sat. — Ily egyszerű módon lehet a nyelvünkben közhasználatú idegen szók Írásmódját megtanulni, de az emberi szellemnek ép- ugy megvan a maga tehetetlensége, mint a fizikának, s azért legtekintélyesebb napi lapjainkban is még folyvást a re actio, sop h is ma, gymnasium Írásmódok kisértenek, sőt minap még a kaszt szót is cast-nak Írva olvastam egy vezérczikkben. Minden nyelv fejlődése, csaknem kivétel nélkül abban is nyilatkozott, hogy idegen nyelvek szavaival gazdagította szótárát. E szókat természetesen asszimilálnia, a saját kiejtése, ortográfiája szerint kellett írnia. A magyar nyelvbe idegen nyelvekből átvett tömérdek szó (teszem: ármány, alamizsna, föld, muszáj sat. sat.) mind úgy vált lassankint, meghonosodott magyar szóvá, hogy a magyar kiejtés szerint lett leírva. Purizmusnak a nyelvben egyátalán nincs értelme. Idegen szók áthasonitása által a nyelv árnyalatokban, kifejezésekben gazdagszik. Ha például a terem mellett elfogadom a szalon szót is, nemcsak egy szóval, hanem a kifejezés egy árnyalatával is gazdagítottam a nyelvet, értvén terem alatt minden nagyobb zárt helyiséget, (hangverseny-terem, bálterem, vívóterem), szalon alatt pedig csak magán-termet. Különfélék. — Magas vendége volt a múlt héten a nt. irgalmas rend egri társházának. Cassianus Maria Gasser ő mlga, a föld kerekségén levő irgalmas rend összeségének főkórmányzója (to- tius S. ordinis miser. de Deo prior generalis) ekkor látogatta meg hivatalosan az egri irgalmasok konventjét és kórházát. A magas vendég, titkára, s ft. Fiizy Szán is z ló, a magyarországi irgalmas rend ez időszerinti tartományfőnöke kíséretében, a múlt kedden, f. hó 11-én az esti vonattal érkezett városunkba, s a pályaháznál a rend küldöttjei által fogadva, harangok zúgása közt tartá bevonulását a rend kolostorába, holott az ünnepi díszbe öltözött irgalmas rendi tagok által a konvent templomában magas személyét megillető ünnepegyházi diszszel fogadtatott, s „As- perges", a rendtagok megáldása, és imák után lakosztályába vonult. A főkormányzó négy napig volt vendége a társháznak, mely idő alatt mindent apróra megszemlélt, legtüzetesebben a kórházat, hol a betegekkel sokszorosan érintkezett, csaknem mindegyikével váltott néhány leereszkedő, nyájas szót, többektől részletesen kér- dező-ködött állapotuk, kórházbeli ápoltatásuk, ellátásuk stb. felől, s a társházban, valamint a kórházban személyesen tapasztalt rend, humánus bánásmód, lelkiismeretes ápolás stb. fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. A főkormányzó a múlt csütörtökön, f. hó 13-án tette tisztelgő látogatását dr. S am ass a József egri érsek ő exjánál, ki szokott udvariassággal fogadta, s És Follinuszné ritka tapintattal tudta kiemelni e vonásokat, mindig enyhítve a jellem sötétebb oldalát, melyekre hatalmas eszközök kezében női természetének finom vonásai. Alakításának fénypontja azonban az utolsó jelenet marad. Emésztő, kínzó fájdalmaktól gyötörve, sorvad, kerüli az álom, s tudja, hogy bűnös szerelmének előbb-utóbb áldozatúl kell esnie. Follinuszné e jelenet nagyszerűségét, teljes erejében éreztette. Midőn pongyolájában, karszékében hátradőlve, az asztalon mellette heverő kaméliákra tekintve, összefüggés nélküli mondatokban adott kifejezést emésztő kínjainak, megdöbbenve éreztük megsemmisülését, s midőn imádottja visszatér, velőt rázó fölkiáltásából, a legmegrázóbb, a legmeghatóbb fájdalom és öröm hangja hangzott felénk. Aki hallotta, az nem egyhamar feledi azt el. X. Desperat úr. #) Jules de Marthold után Irta: Gabányi. • Ez igazán furcsa és bosszantó! Hogy mi furcsa és bosszantó ? Az, a mi velem történt és történik folytonosan : hogy vagyok; hogy születtem. Kérem, nekem sohasem volt kedvem születni. Egy szép napon csak a világra jövünk anélkül, hogy tud- nók minek. Egészen aprók vagyunk, és ennek sem tudjuk tulajdonképen az okát. *) *) Az egri színkörben előadta Z i 1 a h y Gyula, az Aradi-féle szegedi szintársulat tagja. *
