Eger - hetilap, 1888
1888-09-18 / 38. szám
300 az nap vendégszerető asztalához is meghívta a ritka vendéget. A főkormáuyzó a múlt pénteken, f. hó 14-én távozott városunkból, hogy a magyarországi irgalmas rendházak hivatalos látogatását folytassa, s innét Nagy-Váradra vezette útja. Az irgalmas rendi fókórmányzó Rómában tartja székhelyét, s látogatása városunkban annál nevezetesebb, mert az egri irgalmas rendház prior generálisát a harminczas évek óta nem látta falai között. — Requiem. A ft. cisterci rend vezetése alatt álló egri katli. fógymnasium tanár-kara és ifjúsága, néh. bold. eml. Tre- fort Ágoston, volt magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar tudományosság előhaladásának évtizedeken át egyik lelkes és buzgó vezérférfia iránt való kegyeletes megemlékezését, ma, kedden, f. hó 18-áu, a minorita-rend templomában regg. 8 órakor tartandó ünnepélyes g y á s z-i s t e n t i s z- telettel ünnepli meg. E gyász-istentiszteleten, mint értesülünk, városunk egyéb katb. iskoláinak növendékei is részt fognak venni. — Főúri eljegyzés. Csömöri Zay Miklós gróf, a főrendi ház örökös tagja, gróf Zay Albert orsz. képviselő fia, e napokban jegyezte el Erdő-Kövesden özv. Károlyi Viktorné grófné, szül. Orczy Irma bárónő leányát, Margit gróf kisasszonyt. — Az angol trónörökös a szomszédban. A velszi her ez eg tudvalevőleg egy idő óta királyunk ő felsége vendége, s élénk részt vett a legutóbb lefolyt horvátországi hadgyakorlatokon. Az angol trónörökös Horvátországból királyunk ő felségével Gödöllőre utazott, s hir szerint a mai napon Miskolczra fog menni, hogy megszemlélje az ott állomásozó huszár-ezredet, melynek tudvalevőleg a velszi herczeg a tulajdonosa. — Esküvő. Farkas Gyula, hevesjárási szolgabiró, e hó 15-én szombaton vezette oltárhoz Pétervásárán a község templomában Práff Margit kisasszonyt, Práff Nándor, pétervásári földbirtokos kedves és müveit leányát. — Násznagyok gyanánt Kolossy Gábor homokterennei birtokos és Hellebronth Béla hevesi főszolgabíró urak szerepeltek, mig a nyoszolyó asz- szony tisztjét Ko lossy Gábor né úrnő töltötte be, az ő páratlan szeretetreméltó modorával. Nyoszolyó-leányok Koloss y Margit, (Homok-Terenne), Ivády Margit (Ivád) és Miticz- ky Etelka (Eger) kisasszonyok, vőfélyek: i f j. Simonyi Károly végzett jogász, dr Bazso Tivadar hevesi orvos, és Horkav Zoltán urak voltak. Az esküvő a délelőtti órákban folyt le. utána gazdag ebéd következett a menyasszony szülei házánál, mely délutáni 5 órakor érte végét, amikor is a vendégek nagy részét Ivády Miklós pétervásári főszolgabíró vitte át magával vendégszerető házához Ivádra. Az új pár másnap reggel utazott el Hevesre, a férj állomáshelyére. — Hevesmegye községi és körjegyzők egylete f. hó 16-án tartotta évi rendes közgyűlését, a községi jegyző urak csekély szánni részvétele mellett; távollétével főleg az egri és gyöngyösi járás tündökölt, mig az egri járásból csak 3 tag volt jelen, a gyöngyösiből egy sem; — de ennek vau titkos oka s állítólag nem egy, a kiváncsiak megnyugtatására egyet megsúgok, hogy a meghívók egyes tagoknak későn küldettek szét, igy nagyon sokan nem tudták, vájjon lesz-e gyűlés, vagy nem ? — A tulaj- douképeni gyűlés igen érdekesen f )yt le; a jelenlevő tagok még a legcsekélyebbnek látszó tárgyat is kimeritőleg megvitatták; nem volt tag, ki egyik-másik tárgyhoz hozzá ne szóllott volna, s ki-ki nézetét iparkodott hatalmas érveléssel érvényre juttatni. Mély megbotránkozás hangján többek részéről felszólamlás történt a jegyzői nyugdij-alap válságos helyzete miatt, szégyen, hogy a- lig néhány évi fenállás után nyugdíjazottjait fizetni nem képes, adományok kéregetésére kénytelen szorulni. — De e tárgynál kell egyszerre megállapodnunk s minden esetre figyelemre méltatnunk a nyugdíj-igazgató választmány egy tagjának nagybecsű ajánlatát, hogy t. i. mindaddig, mig az egyensúly helyre nem áll, a sajátjából évenkiut 100—100 frtot adományoz; e lelkes hazafi nem más, mint Imre Miklós ügyvéd úr, kit is a jegyzői egylet egyhangúlag tiszteletbeli tagjáúl választott s egy 3 tagból álló küldöttség választatott, melynek tagjai nevezett ügyvéd urat felkeresvén. nagylelkű adományáért köszönetét mondottak, s tiszteletbeli taggá lett megválasztatását vele közölték. Ezek után pedighatározatba ment, hogy kérelem intéztessék a megye törvényhatóságához, hogy az évenkint kivetni szokott V* * %-li pótadót mindaddig, mig az egyensúly helyre nem áll, ’/2 %-lira emelné fel, — miután a jegyzői tagok saját tagsági dijjai- kat 10 írttól 15 írtra önként már a múlt évben felemelték, s igy csekély fizetésű hivatalnokokat tovább terhelni már nem lehet az adománygyűjtés pedig czélhoz nem vezet. Az egylet nemcsak azokat tisztelte meg, kik pénzbeli adománynyal járóinak az egylet pénztárához, de azokat is, kik szeretetreméltó eljárásukkal az egyletet s annak egyes tagjait szellemi támogatásban részesítik — azok pedig nem mások, mint az egri járás tisztelt fószolgabirája, Macki Emil és Kemény Alajos adófelügyelő úr, mindkettőjük tiszteletbeli tagúi választatott. Az országos jegyzői egylet e hó 19-én tartamija bpesti évi rendes közgyűlését, e megye is képviseltetni óhajtván magát, e czél- ból Ambrus Antal elnök, Borsos Flóris egyleti I. jegyző és Macki Gyula hevesi jegyzői fiókegyleti elnökből álló küldöttséget választotta meg. Végre következett az utolsó tárgy, mely iránt a legnagyobb érdeklődés tanúsíttatott ,daczára, hogy már délután 2 óra felé volt az idő, ez pedig nem volt más mint a Korona kerti helyiségében a bankett, mely kitűnő ételek, jó czigányzene és fenkölt toasztok fűszerezése mellett kedélyesen telt le. — A hires egri servita-bucsú a múlt vasárnap, f. hó 16-án ment végbe. Az egri egyházmegye minden tájáról, sőt messzebb vidékről is ez alkalomra városunkban egybesereglett ajtatoskodók száma, — melyet körülbelül 8 10 ezerre becsültek. — oly nagy volt, minőt régidő óta nem látott Eger városa. Ezt nevezik életnek. Kérem, nekem sohasem volt kedvem élni! De hát mit csináljak? . . . És önök azt hiszik, hogy ez minden ? Üliüm. Majd mondok én még egyebet is. * Dajkát fogadnak nekünk. Egy erőteljes, egészséges csinos fiatal asszonyuak a karjaiba tesznek, kivel szemben nekünk minden meg van engedve. Hát kérem hol van itt a morál ? És ki cselekszi ezt velünk? A saját szüléink! Rettenetes! És éppen akkor, mire már megszerettük azt a nőt, mikor már meg tudnánk ittasodni a kebelén, mikor tetszeni kezd nekünk az a táplálkozási mód, melyre csak nehezen fanyalodtunk, akkor elküldik a dajkát, és mindenfélét a szájunkba tömnek, a mit nem ismerünk, és sohasem kívántunk. Ezt nevezik gyermekkornak! Kérem, nekem sohasem volt kedvem gyereknek lenni ! ' De hát mit csináljak ? És önök azt hiszik, hogy ez minden ? Üliüm. Majd mondok én még egyebet is. * Jön az iskola. Miután éveken át azt prédikálták nekünk, hogy a gyermekeknek sohasem szabad szüleit elhagyni, — túladnak rajtunk. Bezárnak minket egy helyre, a hol egy csomó olyan kamasz van, mint mi vagyunk, és azt mondják nekünk, hogy ott előkészítenek minket az életre, hogy ott megtanítanak ismerni az embereket és dolgokat. Az ám, az embereket és a dolgokat, — meg a latin nyelvet! Ezeket hát jól-rosszul megtanuljuk. Azaz inkább rosszul mint jól. — Teleszivjuk magunkat mindenféle tudománynyal, hogy a fejünk majd szétcsattan, s a vége az, hogy a vizsgán megbukunk, anyánk összeszid, apánk megrak és — — — És ezt nevezik ifjúkornak. Kérem, nekem sohasem volt kedvem ifjúnak lenni! De hát mit csináljak ? És önök azt hiszik, hogy ez minden ? Üliüm! Majd mondok én még egyebet is! * Egy napon félrehiv az atyánk: „Kedves fiam, — mondja - ideje hogy ember legyen belőled. Legtávolabbról sem akarlak pályád választásánál befolyásolni, de forró kívánságom, hogy ügyvéd legyen belőled.“ A mama is félreszólit s azt mondja: „Legtávolabbról sem akarlak pályád választásánál befolyásolni, de ha engem szeretsz, pap leszel.“ Aztán jön a bácsi; összeránczolja homlokát s igy szól: „Kedves öcsém ! Legtávolabbról sem akarlak pályád választásánál befolyásolni, de tekintettel kell lenned családod tradiczióira, nevedre, egész történeti múltúnkra. És mindez azt követeli, hogy katona légy.“
