Eger - hetilap, 1888
1888-08-14 / 33. szám
258 Az ünnepelt tanférfiu a megjelentek általános meglepetésére éppen ételek készítésével volt elfoglalva, midőn az üdvözlők nevében Sz. K. kartárs igaz szivliez szóló beszéddel köszönté fel a jubilaris tanférfhit, visszaemlékezvén 30 éves tanitói pályáján szei'zett és elismert érdemeire, neki hosszas éveken át tartós boldogságot kívánt. — Az ünnepelt férfin megköszönvén a gratula- tiót, örömét fejezé ki a kirándulásban résztvett családtagok- és barátoknak, miszerint őt kedvelt helyén, nem sajnálván a fáradságot, szőlejében keresték fel, hogy 30 éves tanitói jubileumán üdvözölhessék. — Ezt, — mint monda — nem várta; del jól esik szivének, hogy kartársai közül voltak olyanok, kik e napról nem feledkeztek meg s neki ezzel igen nagy örömöt szereztek. — Kívánja, hogy kartársai is jó egészségben és boldogságban éljék meg a jubileumi napot. Ezután letelepedtünk, s keveset pihenve hozzáfogtunk a szives gazdánk által készített ételek elfogyasztásához. Lakoma közben felállt D. A. kartárs, poharát emelé G-yalogay Gyula bokros érdemeket szerzett tanító,- szives gazdánkért, kitérve a tanitói állás fontosságára, a magyar nemzet megerősödésére, kulturális fejlődésére. Kívánja, hogy Gyalogay Gyula megérdemlett nyugalomban még legalább is 30 évet éljen! Folyó évi julius hó 30-áu, reggel 8 órakor a belv. elemi fitanoda 4-ik osztályában sorakoztak a „szünidei tanfolyam“ hall* gatói, kik közül: Danassy Gyula végzett Il-ik elemi osztálybei1 tanuló a jubiláns tanító volt tanítványa, a következő beszéddel iidvözlé Gyalogay Gyula tanítót: Tisztelt Tanító Úr! Az emberi életben hosszas tevékenység által jól betöltött életpályán, teljes elismeréssel szoktunk adózni azoknak, kik a társadalom terén hivatásszerű buzgalmat és tevékenységet fejtenek ki. — Mi is itt valamennyien teljes tisztelettel hódolunk meg tisztelt tanító úr előtt, ki az életpályák legnehezebbikén, a tanitói pályán, Isten szent kegyelme folytán 30 évet töltött be. — 30 esztendő! Mily sok és nehéz küzdelmek valának ezen idő alatt! Mily nehéz próbára volt kitéve azon odaadó türelem, melynek a tanítóban mulhatlanúl meg kell lenni, ha taneredményt akar elérni! — Mily sok és keserű csalódások lehettek ezen idő alatt, midőn fáradozásainak eredményét egyeseknél nem értheté el! És mégis mily büszkén tekinthet tisztelt tanító úr 30 éves pályájára vissza, midőn a sok keserű csalódások között sok örömpohár is kínálkozott, látva és tapasztalva, hogy fáradozásainak eredménye sok százra menő tanítványában fényesen tükröződött vissza. — Mi is töredéke azon számos tanítványnak, büszkék vagyunk arra, hogy tisztelt tanító úr tanítványai lehettünk, s Ígérjük, hogy teljes életünkben oda törekszünk, miként azon elvetett mag, mely zsenge korunkban tisztelt tanító úr által sziveinkbe elhin- tetett, maradandó, termékeny gyümölcsösé váljék. — Egyúttal kiAz „EG-ER“ tárczája. Etikett. A mama szólt: „Édes leányom, Okos légy s győzd le már magad. A szerelem vaksága, hidd el, Tévútra vitt már sokakat. Fontold meg jól minden dolognál, Mit szól a világ rája majd. Azért minden úgy jó csak, ha ennek Nincs semmi kifogása rajt’. Kövesd hűn az ő parancsát: Szeress, midőn megengedi, S bár szived megszakad a bútól, Vidám mosolyt mutass neki.“ Te megfogadtad a tanácsot, Éber vagy, ovatos, hideg. A bókból és nyájas mosolyból Egyformán jut mindenkinek. Hogy törik magukat utánad A férfiak ! ... És ez alatt vánjuk, hogy tisztelt tanító úr még legalább 30 évet megérdemlett nyugalomban a legjobb erő- és egészségben, tartós boldogságban éljen! Ezen szépen lefolyt ünnepélyhez csak azt kívánjuk, hogy Gyalogay Gyula tanító urat a Mindenható még számos éven át a legjobb egészségben és sok öröm közt tartsa és éltesse! ___ Egy jelenvolt. E gri dolgok. Lapunk egyik utóbbi számában, melyben Bóta Antal földműves polgártársunknak az egri szőlészeti s borászati egylet ügyében irt czikkét közötük, kifejezést adtunk abbeli őszinte örömünknek, hogy földműveléssel foglalkozó polgártársaink immár nemcsak szorgalmasan olvassák az újságokat, hanem városi közügyeinkhez józan felfogással, alapos és helyes Ítélettel, még a nyilvánosság, a sajtó terén is hozzászólnak. Részünkről nem lepett meg bennünket az a körülmény, hogy a két vitatkozó fél, Bayer Henrik és Ferk Miklós urak, Bóta Antal földműves polgártársunk közleményét „apokrifének tartotta ; — de annál jobban megütközött rajta czikkiró Bóta Antal polgártársunk, és saját személyes ügyében e napokban, ismét levelet intézett hozzánk, melyet csaknem betűről betűre ide iktatunk. „Engedelmet kérek, Bajer Henrik ur, hogy válaszára szólhassak. Először is csak azt hozom fel, hogy mielőtt valakinek beszélni akarok, tessék meghinni, hogy tanácsé ritkán szoktam másra szorulni. Már pedig hogy valaki „nevem“ koptatná, azt semmi szin alatt nem engedem; hogyha nem hiszi, rendelkezésére állok tetszése szerint személyesen. Amit Írtam, saját gondolkozásom szerint és belátásom után tettem. Már kérem, azt mondom most is, nemhogy rossz gondolat volt volna az amerikai fáj kiosztása, nagyon is jó ; be fogja bizonyítani a jövő év. Megengedem azt, az egyleti kertben a szaporítás sokkal hamarabb, és többet lehet; de azzal nem sokra megy a nép, ha nem bizonyos, vájjon jó-e, vagy nem; kiállja-e a filloxeriát. Ma már nem úgy beszélnek, mint a tavalyi évben a szőlős gazdák, hanem úgy, hogy összecsoportosulva többen is hozatunk, és nem várunk évekig. Tisztelettel Bóta Antal, s. k.“ Közelebbről pedig Jobbágyi István, közügyeink iránt mindenkor élénken érdeklődő polgártársunk küldött be hozzánk egy czikket „Gazdálkodjunk“ czim alatt, melyet midőn ezennel egész terjedelme, és eredeti stílusa szerint közlünk, tartalmát, s a benne foglalt eszmét szives olvasóink, különösen pedig városi képviselőtestületünk figyelmébe ajánljuk. íme a közlemény: „Gazdálkodjunk! Tudomásomra jutott, hogy a képviselőtestülethez általam beadott, a fertálymesteri intézmény ellen Az, kit te is szeretni tudnál: Nem is néz rád s tovább halad. Reviczky Gyula. A nagy torony-órához. Irta: Balázs Sándor. *) Egy művészi hajlamokkal bíró lakatos legény remek kis torony órát készített, kovácsolt vasból. Üveg alá rejtetten ketyeg a kápolnába hivatott szerkezet, az iskola-útczában, s itt mint korcsma-czimer szerepel. A vendégek a kis helyiségre a „Nagy torony-órához“ czim alatt találnak. Hivatalosan nincs bejelentve, de azért igy hívják. Arról hires, hogy ezelőtt csak pohárban adta a bort tulajdonosa, s csak később fogadta el a palaczkot. Sokan járnak ide. Mi is jártunk. Érdekes alakok, de legérdekesebbek azok, kik az esti hét óra kongásra gyűlnek össze. Takarító asszonyok a várból. A „meg ne mondja komám asszony“ nóta hősei, felesen németek. Kis szatyorkájukban száz és száz novella-tárgy van. Nehéz fölfedezni, mert ha tizen vannak, tiz beszél egyszerre tiz mesét. Nagyon pikánsak, Párisban is lenne keletük. A gyorsírói vizsgát bajosan tenné le itt, az e téren legelismertebb Kónyi Manó is. Kiszemeltem azt, aki a bábeli hangversenyben legkitűnőbben vezetett egy Frau Lénit. Az érdemes asszonyság valódi aszalt*) Szerencsétlenül kimúlt beszélyirónk hátrahagyott kézirataiból.
