Eger - hetilap, 1888

1888-08-14 / 33. szám

259 szóló indítványom nagyon szivén találta némelyrésze fertálymes­tereket. No, ezt úgy is tudtam; de azt is tudtam, hogy nem azért találta szivén, mert a város közigazgatásán, illetve mindennemű bajain nem segitnetnek többet, hanem igenis azért, hogy az a 24 dinomdánom, reggelig tartó trakta, az a 24 éjjeli pinczemu- latság, hol aztán a Siller Boriska mellett nagyobbnál-nagyobb tusakodásoktól el lennének maradva. No, ezen pedig nem kellene megihedni, mert mi nem irigyeljük tőlük azon fényes állást, sőt azon vagyunk, hogy maradjanak főn továbbra is, csakhogy a hoz­zájáruló kötelességeknek is tegyenek eleget, mint tettek elődeik a múltban. De már azt magok sem tagadják meg a fertálymes­terek, hogy egy kicsit szégyenletes dolog, hogy 12 fertálymester létezik Eger városában évenkint, mégis annyi az adóvégrehaj­tó a város különböző utczáin, hogy még szunnyókálni is ráér­nek a drága napidij mellett a sok dologkerülők. Utálják azt a fertálymesterek is, de még se veszik észre, hogy kinek a mulasz­tása folytán kell azokat vámsunknak föntartani. Igenis, legyenek fertálymesterek, de nem 90 frt fizetés mellett, hanem adjunk ne­kik mégegyszer annyit, s akkor jelentsék ki maguk a képvielő- testület előtt, hogy a végrehajtókat nem tűrik, hogy annyi nap­lopó hordozgasson harmadmagával egy kis intő czédulát a város munkás népe között; hanem igenis, minden negyedmester a maga negyedében az évnegyed utolsó heteiben sokkal szolidabb és gyakorlatibb módon rendesen be fogja hajtani az adók minden nemeit, meri az utolsó hó közepén felszólítja a hátralékosokat, hogy a hó végéig fizessék be tartozásaikat, különbeni megzálo- golás terhe mellett; s szükség esetén a zálogolást is magok vé­gezzék a fertálymesterek, mert ez eljárásukban nekik is csakúgy rendelkezésükre bocsáthatók a hajdúk, mint a mostani gyűlölt végrehajtóknak. Ily módon aztán lesz értelme a fertálymesteri intézménynek. Ez esetben azonban a képviselőtestület maga válassza meg a negyedmestereket, s ne engedje meg a helyettesítést, hanem a megválasztott maga viselje a hivatala terheit és személyesen tel­jesítse kötelességeit. Nem is való az ilyen alárendelt hivatal se nagyságos urnák, se tekintetesnek; földmives és polgár embernek való az, ki nem szégyenli a közjóért a szolgálatot, mert ma már ott állunk, hogy a pusztító filloxera végveszélylyel fenyegeti né­pünk legfőbb jövedelmi s keresetforrását, a szőllőbirtokokat, me­lyek, ha elpusztulnak, jóformán semmink se marad, s mig Mezö- Kövesd lehet rendezett tanácsú város, Eger városa lesz egy nagy üres falu. Tehát kikerülhetetlen a minden irányban való gazdál­kodás. Vegyen a mi hatóságunk is példát Zenta városáról. Ott már föl van mentve a lakosság a községi pótadótól, fel van mentve az iskola-fentartás és Tanitófizetés terhei alul, mert más forrást találtak, miből e terheket fedezik. De nézzünk meg a közelebbi Poroszlót. Ott a város bírája és jegyzője kimondották, hogy tiltakoznak az adóvégrehajtók ellen, ők felelősek azért, hogy szilva-szobor, — s egy napon, mikor az öreg kormányos, ki az első magyar gőzhajó kormányosa volt, de még nem jubilálták meg — távozott — hallásom összes képességét Leni asszony craukálkodására közpóntositottam. Rendesen az első pohár bor az orgazda, a többi tolvaj, egy ilyen tolvajt rendeltem naponkint Frau Leninek. A nők, különö­sen a régibb szabásúak, nem idegenkednek a bortól. Fel van jegyezve különben, hogy III. Frigyes császár, mikor meg akart házasodni, olyan nőt keresett, ki bornemissza, s ilyen az összes uralkodó családokban csak egy volt, Portugalli Leonora. Nem tudom, Leni asszony fiatalabb éveiben ivott-e vagy sem ? De az bizonyos, hogy most nyakait, sokkal jobban, mint egy börtönőr­mester s különösen meg lehetett vesztegetni a harminczassal. A harminczas bor egy érdekes történetet termelt, a minek a hőse egy harmincz éves nő. Rendes, tisztességes nő, már t. i. a takarítónők szempontjá­ból. Tíz forintot fizet havonkint és kevés igénye van. Valódi tündér. Soha nem porol. Ritkán van otthon, igy havonkint csak kétszer kell felsurolni a szobát. Nem szivaroznak nála, a függö­nyök ritkán kerülnek tisztítás alá. Nem olyan mint én, vagy ez, meg ez, ki rongyos öt forintért komornát is akar a takarítónőben s nem pontosan fizet. Van-e férje? Volt-e férje? Arról Leni asszony keveset aggó­dik. Udvarlói lehettek, hiszen Istenem, azt rósz néven venni nem lehet. Ember nélkül asszony nem élhet, hiszen neki is, Léni asz- szonynak, volt néha-napján s ma is szívesen laknék együtt vala­kivel. ha rendes, becsületes, fertályos ágybérlőt kapna. Rósz egyedül lenni. őb magok rendesen be fognak hajtani mindennemű adókat, és be is hajtják. Hát ez nálunk nem lenne keresztülvihető, hol városi hatóságunk e czélra tizenkét negyedmesterrel ren­delkezik? — midőn ez eljárással évenkint ezreket gazdálkod­hatnánk meg a szegény nép javára? Nagyon sajnos, hogy ez itt elmondottakra csak az a válasz, hogy ezen most már segíteni nem lehet, mert ezt a rendszert a képviselők igy szervezték, s a megye is jóváhagyta. — Hiszem magam is hogy jóváhagyta; de az idők viszonyai határoznak. Pillantsunk csak vissza egy kissé az 1848—49-iki időkre. Az or­szággyűlés is mindennap másként határozott, ahogy a körülmé­nyek parancsolták; amit ma végzett, holnap már elvetette. Erre ugyan azt feleli némely t. olvasó, hogy akkor egészen mások vol­tak a viszonyok, mert veszélyben fogott a haza. Erre csak az a rövid válaszom, hogy most nagyobb veszély fenyegeti Eger váro­sát, mert életfentartásunk van megtámadva., mert ha az isteni gondviselés gátat nem vet az óriási pnsztitó ellenségnek, amely szőlőbirtokainkat végpusztulással fenyegeti, akkor Eger, s vele együtt vidékének egy nagy része is véginség küszöbére jut, mely még a török-uralomnál is ezerszerte gyászosabb leend ránk néz­ve. Azért jelszavunk legyen a gazdálkodás. Ideje korán minden lehetőt el kell követnünk a takarékoskodásra; ne csak azt han­goztassuk folytonosan, hogy haladjunk, mert utoljára is annyira haladunk, hogy elébb utóbb felbukunk s kitörik a lábunk. Minek aztán a juhász, ha elpusztul a nyáj? Jobbágyi István s. k. Különfélék. Az „Eger“ szerkesztősége a Szé c he nyi-utczai 80. sz. — volt Bozik-féle, — jelenleg Szabó-féle házba té­tetett át. — Az egri érs. joglyceum köréből. Az érs. joglyceumon a beiratások az 1888/9. tanévre szeptember hó 1—8. közt fognak eszközöltetni. Később jelentkezők csak külön kari határozat alap­ján, illetőleg szeptember 30-án túl csak vall. és közokt. minísteri engedély alapján vétethetnek fel. — Szegénysorsú szorgalmas ta­nulók tandij-mentességre birnak igénynyel, melynek kieszközlés- módja iránt a beírásnál adatik utasítás. — A tanévet megnyitó istentisztelet és az előadások megkezdésének napját külön hirde­tés fogja a fekete táblán tudatni. — Szept. 1-től 15-ikéig tart a vizsgálati záros határidő azok részére, kik a múlt tanév végén alapvizsgájokkal elmaradtak, vagy akkor pótvizsgára utasittattak. E záros határidő elmulasztása jelentékeny hátrányos közvetkez- ményeket van maga után. — Az egri cist. r. kath. fögymnásium tanári karában, a jövő 1888/g-iki isk. évre a következő személyváltozások fognak Elég az hozzá, hogy az ő nagysága, már mint a tiz forin­tos, csókolni való teremtés. Soha roszat nem mondana róla, mert akkor megverné az Isten. Gott bewahr! szólt s mohón itta ki a harmadik félmeszelyt s vallomást tett, hogy én anständig vagyok, nem beszélem ki azt, amit ő nekem elmond. Hát tetszik tudni, nem tudom, hogy tiszteljem uraságát, nagyságos urnak-e vagy csak t.éns urnák, az én nagyságámra nem igen lehet roszat mondani. Sohasem is lehetett volna, de... tetszik tudni, az ő életében is elérkezett egyszer, — a de egyszer. Fájtak lelkem neki a tyúkszemei. Szép czipőket viselt 7 frt. 50 krért, egy kicsit szorította. Hanem nem beszélek többet máma. — Tessék még egy félmesszely, a 35-ösből. — Köszönöm, nekem soha nincsen tyúkszemem, ilyen nagy csiluaklikat viselek, egy szoba, uram anyjától kaptam. Ugyan hol vehette ezeket a lábakat ? Bizony ebben bajosan kapott volna tyúkszemeket az én másik asszonyom, a tiz forintos. — El lehet, azt könnyen veszteni. Sokféle tinktura van; azután gyapot-gyűrű. — Nix nutz, megpróbáltunk mindent, nem sikerült mind­addig, mig. . . — Az újságban nem olvastak valami hirdetést. — Dehogy, hanem egy csinos fiatal emberrel ismerkedett meg a nagysága. — Talán tyukszemvágö volt, vagy borbély. — Fiatal orvos. Igen éles kései lehettek, mert már itt a várban nagy hire volt. Egy idősebb báróné tyúkszemeit is kivágta s kapott tőle egy olyan nagy aranv-lánczot, hogy no, órával, még pedig az óra nem zvifli, hanem valóságos kronoweter óra. A bá­*

Next

/
Thumbnails
Contents