Eger - hetilap, 1888
1888-08-07 / 32. szám
251 fejedelem fölött szánakoztak, ki bajosan fog nőt kapni, mert Klementina herczegnő igazi kabinet-anyós lenne. A holt idényben a hírlapoknak a közönséges halandók kevés anyagot szolgáltatnak, a végzet azonban kisegítette őket, a koro- násfők házi ügyei bőségesen kárpótolják. A véges ember már nem is elégszik meg embertársai regényeivel, ha nem fedezi bíbor és hermelin a regény alakjait, úgy érdektelen. . . Be kell vallani: bőséges regények játszódnak le a trónok körül. A jövő század Mülbach Lujzája nagyszerű tárgyakat talál. A nők iránt túlságosan udvarias szerb király, a hatalmak által udvariatlanul elhagyott szerb királyné, a szivében megsértett anya, hőskölteményre hangoltatja a lantot. A középkorban sok ifjú királyi levente mérte volna össze kardját Milánnal Natáliáért. Ma a politika mást követel. Nem szabad szánnunk a megbántott nőt, a megszégyenített királynét. A királynék haragja miatt nem lesz többé trójai háború. A lovagiasságnak vége, a piros rózsa, fehér rózsa harczot nem viv, de igen is a Bismarckok, Giersek, Kálnokyak zöld, piros és sárga könyve. Ezek a világbontó könyvek. A trónokat hajdan a franczia munkások rombolták össze, ma egy kis diplomácziai jegyzék. Még a királyok, császárok naplója miatt sem lesz háború. Szegény sokat szenvedett Frigyes császár harmincz naplókönyve, melyekbe nemcsak családi dolgokat, de politikai eseményeket és politikai nézeteket jegyzett, majdnem arra a sorsra került, mint egy elintézett akta, melyre azt Írják : levéltárba tétetik. Igen, de a nők mintaképe, az anyák és nagyanyák példányképe él még, ki egy különös, hatalmas nemzet királynője, birodalmában sohasem megy le a nap, és soha nem szűnik meg ő nő, anya és nagyanya lenni. Mikor unokáját nem akarták nőül adni a daliás és lovagias Battenberg Sándorhoz, ki, ha az államok külügyminiszterei nők lennének, könnyen útját vághatná minden diplomácziai cselszövény- nek, — a nagyanyával csak nehezen lehetett megértetni, hogy a szerelmesek terveznek s az orosz czár végez. Ez a királynő nem feledi el, hogy az özvegy német császárné angol leány s Angliában a családi dolgokat nem állami levéltárak őrzik, hanem ha naplók, azokat ki is adják. A fejedelmi naplók a koronásfők jellemeinek örökösei s Frigyes császár életében az ő személyét illetőleg nincsen semmi eltitkolni való. Most már az a kérdés, vájjon az özvegy császárné anyja tanácsát, saját szivét követi-e, vagy az állam fensőbb érdekei előtt hajol meg. Mig az angol királynő fiatal volt, vele nem lehetett tréfálni, mindjárt ott termett az angol flotta. Türr István tábornok, vagy a mint a nóta mondja : Tiirr Pista, mikor az emigráczióban volt. angol őrnagyi rangot viselt, s a magyar emigráczió missziója folytán megjelent Bukarestben. Itt őt, mint az ezredét elhagyott osztrák őrmestert letartóztatták s megfosztották angol tiszti jelvényeitől, egyenruhájától, és el is csukták. Az angol konzul távirt Angliába. A királynő rendeletére, ki a magyarok iránt mindig rokonszenvet érzett, egy angyali arczot! Kezecskéje, melylyel a függönyt félrehúzta, oly finom, oly gyöngéd, oly fehér volt, mintha márványból volt volna faragva. Lehetett 20—22 éves, ruhája világoskék selyemből volt. Hallani véltem ruhája suhogását. Ah! barátom, esküszöm, hogy rögtön elfeledtem esőt. esernyőt, unokanővéremet s a duót. E perczben szívesen adtam volna a világ minden duóját s összes cousinejaimat ez elbűvölő szépségnek egy mosolyáért, egy tekintetéért ! — Fájdalom! Boldogságom csak pár pillanatig tartott. A függöny ismét bezárult s a gyönyörű jelenség eltűnt. Én ott maradtam, mintegy oda szögezve a kapu alá; szemeimet el nem bírtam fordítani a boldog ablakról! Atéreztem egy azon pillanatban a paradicsom minden gyönyöreit s a pokol összes kínjait; most a remény csillaga ragyogott, majd a legmélyebb kétségbeesés sötétlett előttem ! — Vissza fog térni! — mondám félőrülten. Ali! nem! nem fog visszatérni! Sohasem fogom többé látni! Visszajött! A függöny másodszor is szétnyílt, s én — ó gyönyörűség! — ismét láttam a kis márványkezecskét, a szőke aranyfürtöket, a ragyogó nagy szemeket, a kis piros szájacskát, s a világoskék ruhát! Szivem áradozott a boldogságban s valóban azt hittem, hogy kiugrik keblemből, midőn észrevettem, sőt kétséget kizárólag meggyőződtem, hogy e bűvös szépség figyelmének tárgya én vagyok. De fájdalom, a földön nincs tartós boldogság; az én boldogságom is alighogy megjelent volt, már ismét eltűnt. Átkozott függöny. Ismét bezárult.. megjelent az angol flotta s a diplomácziai jegyzék. Tűnnek visz- szaadták ruháját s a román és osztrák zászlót meghajtották előtte. . . Ez a királynő bizonyosan nem fogja engedni leánya jogait, ha vér nem is fog folyni, erélyesen lép fel. . . A háborút ma is egy nő gátolja meg a politikai legendák szerint, t. i. Dágmár, a czár neje, ki a vérontástól irtózik. A ki még a nihilistákért is kegyelmet kér. Ez a nő megbüvölte férjét. Sohasem megy a minden oroszok czárja, az életéért remegő fehér czár sehová, mig meg nem kérdi nejét: Imádkoztál ma éltem, Dagmár? .... Az európai udvarok közt alig van boldogabb, mint a Román udvar. A költő királyné, Carmen Sylva, iró-asztalánál dolgozik s nem sokára néhány franczia halhatatlan látogatását fogadja s mindennap megtekinti az udvari konyhát, hol romániai előkelő családok gyermekei tanulnak főzni. A királyné mindent elkövet, hogy országában mindenki jó nő és jó gazdasszony legyen. A csecsemőnél alig több spanyol király műkedvelői előadásokat rendez anyjának, s lovagol kintás lován. 0 nem sokat törődik a világ folyásával. Lován kívül alig van több foglalatossága, a diplomácziát még mint mumust sem ismeri. Boldog gyermek, — játszik. A fejedelmek idénye van valójában; utaznak,járnak-kelnek, találkoznak s keverik, vetik a kártyát s hol békére, hol háborúra áll a játszma. Szerencsések azok, kik nem szerepelnek a parthieban. De majd elfeledem, Asszonyom! hogy egy kis pletykát is kell bele kevernem levelembe, mert ezeket ön is jobbadára tudja, íme itt van: A hévmérő magasra szállt, a szivek házasságig emelkednek. Egy az élcz-lapokban is szerepeltetett élczkovács tanár leánya — akinek képe ki volt állítva, válik a férjétől s elveszi egy az úri társaságokban kegyelt bank-igazgató, aki oda való, a hol Kecskeméttel kibékülni nem tudnak. A másik hymen-hir is érdekes, mely még lappang, de biztos. — Férje tavaly önként köszönt le az életről, egy főúri család is porolt, a nagy vagyonért. Most elveszi a gazdag özvegyet, ki bárom nap g volt nő, egy magyar báró, ki magas közigazgatási rangot visel. Feleljenek érte, akik beszélik, ha igaz, kívánják legyenek boldogok; ha nem igaz, a fentartás kényelmes vérté alá rejtőzhetnek. De azért csak adja tovább. Még egy érdekes kis drámát közlök. Postamesterné volt, a földes úr fia szerette, ő is szerette a fiatal embert. A fiú pazarolt, pénzre volt szüksége, az elszéditett postamesterné a hivatalos pénzekből adott. Jött a szemle. A pénztár-hiány konstatáltatott. A. postamesterné, mint anya kezdette meg fogságát s mikor kikerült, a másik félnél megszűnt a szerelem. Egy golyóval akart enyhíteni fájó sebén; — most ott fekszik Az eső még mindig szakadt. — Vissza fog térni — mondám magamban; — még egyszer utoljára vissza fog térni! S valóban ismét megjelent. Harmadszor is föltűnt a függöny redői között. Gyönyörű szemeinek,,tekintete rám volt irányozva... Nem lehetett többé kétkednem. 0 engem észrevett, kitüntetett, sőt határozottan provocált!! . . Ki tudja?! Az érzékeny szívnek elég egy pillanat! 0 szeret engem! Ó hasonlithatatlan boldogság ! A szó valódi értelmében magamon kívül voltam; elragadtatva bámultam a bájos tünemény kék szemeibe, elfeledkezve az egész világról, .... midőn egyszerre egy legkevésbbé sem költői, meglehetősen gyöngédtelen hang rántott le ábrándozásom egéből. Elegáns livrée-be öltözött groom állott előttem. — Úrnőm küldi ez esernyőt uraságodnak. E perczben a függöny ismét összezárúlt. Az ördög vigye ezt a ficzkót! Szerettem volna végigkorbá- csolni! . . 0 a párisi gaminból lett inas, félig komoly, félig hamis tekintetével nézett végig rajtam s ismétlé előbbi szavait: — úrnőm küldi ez esernyőt uraságodnak. így szólva egy gyönyörű, elefántcsont fogójú esernyőt nyújtott felém. — Ki az úrnőd ? — Hol lakik ? — kérdém a szolgától föl- indúltan, mert egy gondolat czikázott át elmémen. — Hátha ő volna?! — Ott lakik szemközt — viszonzá a groom — az első emeleten. — Szemközt! Az első emeleten!? . . Ah barátom! képzelheted fölindulásomat és elragadtatásomat! A hetedik paradicsom*
