Eger - hetilap, 1888
1888-08-07 / 32. szám
252 életveszélyen túl, egy kórházban, a felvidéken. Szeretne becsületes foglalkozást találni, ha tud. Ezt a történetet a magasabb körökben czáfolni szeretnék, bár meg lehetne czáfolni, hogy lova- giatlan színben ne tűnjék föl egy fényes családi név viselője, mert a dologban az a legsötétebb, hogy bevárták, inig a szerencsétlen szerelem gyümölcse meghalt, s akkor 100 frtot adtak a szegény nőnek. Ha igaz a dolog, a nagynevű család női tagjai közt akadhatna valaki, aki „jó sziv‘-et gyakorolna, és necsak rendezne a szegény nő érdekében, ki szorgalmas és becsületes utón akarna élni. Szép, — és kár volna elbukni engedni. Ha nem igaz, regénynek is érdekes tárgy marad. íme Asszonyom, ezek a forró idény frissen sült tényei vagy legendái, mikről beszámolt hive: Erdélyi Gyula. Különfélék. — Hevesmegye közigazgatási közp. bizottsága, gróf K e g 1 evicli Béla főispán ömlga elnöklete alatt, tegnap, f. hó 6-án tartotta aug. havi rendes ülését. — Dr. Vavrik Béla, kir. tanácsos, a marosvásárhelyi kir. tábla tanács-elnöke ő nsga, családjával együtt, itteni rokonaik s barátaik látogatására a múlt héten városunkba érkezett. — A Rapaics-család két kiváló tagja tartózkodik ez idő szerint városunkban az itteni családi körben: nevezetesen Rapa ics Radó, ministeri tanácsos, a közm. és közi. ministerium- ban, ki családjával együtt már pár hét óta nyaral Egerben, és Rapaics Rikárd hajózási főfelügyelő ugyanazon ministerium- ban, ki sógorával dr. Vavrik Béla kir. táblai tanács elnökkel egyidejűleg érkezett, szintén családjával együtt, városunkba. — Braumüller Tivadar, csász. és kir. altábornagy a kassai VI. hadtest parancsnoka, az itteni hadcsapatok hivatalos megszemlélésére a múlt héten pár napot városunkban töltött. Ez idő alatt kétszer tartott, és pedig első napon, a Mező-kövesden és vidékén állomásozó 12. sz. huszárezred bevonásával együtt, Ostoros és Mezőkövesd között nagyobb szabású hadműveleteket. A hadtestparancsnok, az Egerben állomásozó 60 sz. Appel-gvalog- ezrednek ez alkalommal kitüntetett kiképeztetése s vezénylete fölött, a legelismerőbb nyilatkozatok közt teljes megelégedésének adott kifejezést. — Szoldatics Ferencz, Rómában élő előkelő festőművész, hazánkfia, ki pár év előtt Lengyel Miklós püspök nagyprépost ömlga megbízásából az egri föszékesegyház kápolnájában a freskó festést készítette, — jelenleg városunkban tartózkodik, s egy nagyobb szabású oltárképen dolgozik. ban éreztem magamat. . Néhány köszönő szót hebegtem s meg- indúltam a Champs Elysées felé, még egy hosszú búcsúpillantást vetve az áldott ablakra. A függöny nem nyílt szét többé. Fél öt körül járt az idő, midőn unokanővérem G. marquisnö lakására érkeztem. Nem volt otthon ; azt mondták, hogy kikocsi- zott R . . . asszonynyal és versenytársammal P . . . úrral. Eh! — — Bánom is én! Nem törődtem vele. Elfeledtem cousinomat, elfeledtem a duó-t; egyetlen gondolatom a rue de Cirque-beli szőke angyal volt, a szépségnek, kellemnek s szellemnek ezen angyala, ki engem ez imádandó esernyő által oly boldoggá tett. Gyöngéden szorongattam e kedves esernyőt; érzékeny pillantásokkal szemléltem; csókjaimmal halmoztam el; beszéltem hozzá szeretettel, hálával, szenvedélylyel. . . . A járókelők azt hitték, hogy eszemet vesztettem; észrevettem, hogy nevetve tekintgettek felém; de mit törődtem éli e profán népség csodálkozásával ? Úsztam a gyönyörben, boldogságban s elragadtatásban. 0 ezen esernyőt használta fel sziveink egyesítésére; ezen esernyő volt a mi regényünk előszava, idil- litnk hajnala!! Hogyan? Kedves öcsém, hát nem találtad ki azt, a miről én rögtön bizonyos voltam, mihelyt az esernyő küldője tudva volt előttem? Azt gondolod, azért küldte nekem az esernyőt, hogy kiszabadítson a kapu alatti unalmas helyzetemből s hogy védjen az eső ellen? Korántsem! Az esernyőt vissza is kell vinni, s meg kell köszönni; ez jó alkalom, hogy magamat bemutassam... Érted-e már ?! Kedves öcsém, a nők nagyon találékonyak, valóságos diplomaták, fiuom cselek szövésében, ürügyek kieszelé- sében nagy mesterek! — Helyreigazítás. A gyöngyösi katli. főegyházi énekkar által múlt jul. hó 26-án Párádon tartott hangverseny alkalmával Babies János egri apátkanonok őnsga — nem mint a „Gyöngyös“ lap tévesen közölte, 1 — hanem öt forintot adott, föl ül fizetésképen az egylet czéljaira. — Az egri koszorús dalkör — mint hiteles forrásból értesülünk — Szele Gábor püspök ő méltóságának püspökké szentePetése ünnepén, (f. é. szeptember hó 9-éu) az egri székes- fóegyházban tartandó — disz-mise alatt, több lélekemelő alkalmi, szép egyházi-énekkel fogja az ünnepély fényét emelni. — Imre Miklós, érsek uradalmi ügyész, mint az egri koszorús dalkör elnöke, a múlt szombaton, f. hó 4-én baráti estélyre liivta meg almagyari Tuskulumába az egri koszorús dalkör disz- elnökeit s működő tagjait. A kedélyes lakoma, a dalkör válogatott dalainak szabatos előadása, czigánzene és szebbnél-szebb pohárköszöntök változatossága mellett, fokozatosan derült hangulatban késő éjfélkor ért véget. — Horváth Béla városi rendőr-fogalmazót, képviselőtestületünk. a múlt vasárnap, f. hó 5-én tartott ülésében, a felfüggesztés által betöltetlen városi rendőr-alkapitányi hivatal helyettesítésére, több pályázó ellenében, közfelkiáltással választotta meg; mi által városunk képviselőtestülete, tisztválasztásoknál csak nagy ritkán előforduló egyik legszebb s legnemesebb jelét adta elismerése- s méltáuylatának Horváth Béla iránt, ki már hat éve kitartó buzgalommal, ügyszeretettel, odaadással, s több évi gyakorlat által is gyarapult szakismerettel szolgálja nehéz hivatásában városunkat. *** Az erdélyrészi magyar közművelődési-egyesület által, ez évi brassói közgyűlése alkalmából f. é. august, bó 20-án, az E. M. K. E. javára kiadandó 55 kros „Emlék-Album“, mely az egyesület központi tisztikarának arczképeit, az összes erdélyrészi megyék czimereit, valamennyi választmány és kör névsorát, Kossuth Lajos, Jókay Mór, Zalár József s többek kultúr-egyleti remek jelmondatát fogja tartalmazni s melyre Egerből Kapácsy Dezső is 110 példányra gyűjtött előfizetőt, — mint Kolozsvárról Írják — oly kelendőségnek örvend, hogy az első kiadás összes példányaira Van már megrendelő s jelenleg már a második kiadásról gondoskodnak. — Helyreigazítás. Az egri szegény tanulókat, ruházattal segélyező-egyesület f. évi július hó 28-án tartott választmányi üléséről e t. lapokban megjelent közleményemben kellő informatio hiánya miatt tévesen emlitém jelen voltaknak Erdélyi Józsefné és Náuásy-Csernyus Amália ő nagyságaik nevét Goth-Keszlerffy Mária és Imre Miklósné ö nagyságaik neve helyett. A nevezett egyesület választmányának hölgy-tagjai valóban oly egyöntetű és egyenlően nemes buzgalmat fejtenek ki a szegény tanulók érdekében, hogy neveik felcserélésében történt eme — talán cseEgész este csevegtem az isteni esernyővel, kitártam neki szivemet, elhalmozfam csókjaimmal s gyöngéden szivemre szorítva aludtam el. III. Másnap, midón fölébredtem, már világos nappal volt; a madarak vigan énekeltek ablakom alatt, a nap ragyogó sugarai behatoltak szobámba s alig ugrottam ki ágyamból, XV. Lajos korabeli nagy ingaórám, melynek tetején apró aranyozott, amoret- tek játszadoztak, ünnepélyesen üté el a tizenkettőt. Siettem öltözködni, de bármennyire siettem is, majdnem két órát töltöttem el, mig nyakkendőimet sorba próbálgattam. Toilet- temet bevégezve reggeliztem s azután tiszteletteljes gyöngédséggel kezembe véve a faragott elefántcsont fogójú esernyőt, vigan duiolgatva indultam a rue de Cirque felé. Azt hiszem, kilátszott belőlem a boldogság, a diadal, mert Blainville barátom, kivel a Saint-Honoré külvárosban találkoztam, azt kérdezte tőlem, hogy vájjon nem sprengoltam-e a monacói bankot ? Végre itt vagyok a rue de Cirque-ben; belépek imádottam házába; csöngetek az első emeleten; egy inas kinyitja az ajtót s én kérdezem: — Fogad úrnője? — Igen uram. Elveszi felöltőmet s kalapomat; az esernyőt is el akarja venni, de én nem adom oda. Bevezet egy fényes, kék selyemmel bútorozott salonba — eszembe jutott, rögtön a tegnapi kék selyem ruha — s kérdezi tőlem, kit jelentsen be úrnőjének ? Már azt
