Eger - hetilap, 1888

1888-08-07 / 32. szám

— 25 0 —

mutatni az egész országnak, mire képes egy öntudatos és hazafias közönség, ha ellenségével megismerkedve, közakarattal annak legyőzésére tör — legyen ezen ellenség akár a fillokszera is. — Ezen czélból minden eszközhez kell folyamodni, mely képes a szőlőmivest a tett ösvényére terelni és a nehéz kezdeményezésre bírni.

A többire nézve nincs jogom polémiába elegyedni t. B. H. úrral, azt méltóztassék B. A.-val végezni, — csak egyben találkozik véleményünk — s ez az, hogy én is „többet várok még Ferk Miklóstól,“ — és biztos vagyok benne, hogy nem hiába várom azt, mert meggyőződésem, hogy B. H. ur sem fogja szives támogatását és pártfogását elvonni tőle, hogy minél többet tehessen. Különben nem hallgathatok el egy kis észrevételt, és ez az, hogy „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja“ s azért „B. A. neve alatt iró nrral“ szemben kár volt az egri intelligentia védelmére kelni, mert az bizonyosan rá nem szorult; s ha nem is vonom kétségbe „B. A. neve alatt iró urnák“ állításait a tény- álladékot illetőleg: a tettes helyes jelölésében vagy megnevezésében azért tévedhetett, s igy annál inkább nincs ok az in teliig encziát védelmezni.

B. H. ur sajnálatomra nem tudja, hogy munkaköröm a mindennapi iskolakötelesek, az ismétlő iskolakötelesek, és az önként jelentkező felnőttek oktatására terjed és hogy kívánságának meg- felelőleg november elejétől márczius elejéig a 13 —16 éves legények is hetenkint 2 órán át oktatásban részesülnek ; — ha B. H. ur közreműködik és a terv keresztülvitelét, lehetővé teszi, én szívesen még több órát is ajánlok föl e ezélra.

Végre kérem B. H. urat, szíveskednék megnevezni azon nagyobb szőlősgazdákat, kik példaszerű amerikai telepekkel bírnak itt Égerben ; — az én tudtommal a legelső az egylet ripa- ria-telepe, melyet ön kárhoztatni méltóztatott, és azután következik legelső sorban 1887. tavaszán a ft. cisterci rend, az egedi szőlőjében telepitett amerikai, mondhatni f a j g y ü j t emé n y- nyel, és Petravich Antal ügyvéd ur, kik városunkban saját initiativ áj ukb1 elsők rendeltek meg amerikai vesszőket. Petravich A. és az egri szőlőszeti s borászati egylet révén pedig Steinhäuser B., Simonyi Károly ügyvéd, Kobza Lajos törvényszéki biró, Vavrik Béla tszéki elnök és Lipthay Ferencz ügyvéd urak lettek Egerben az első amerikai telepek alapitói. Ezek és Dombo- róczky Ignácz, Zimán György és Nagy Ferencz már 1887. tavaszán ültettek részint Jaguézet részint Herbemontot; 1887-ben rendelt vesszőt ültettek az idei tavaszkor: Herbemontot Steinhäuser Rafael, I)ely Károly, dr. Pácz Ferencz, Sivampel József, dr. Hubert János, Simonyi Károly, dr. Köszler József, Polereczky József és gondolom Bayer Henrik és Horáuszky János urak. Ezek közöl még Jaguez-teleppel is bírnak: Sivampel József, Hubert János, Bayer Henrik, Rtizsin Manó és Horánszky János urak.

Ezeken kívül kisebb-nagyobb menyiségü Jaquezzel beültették szőlejüket: Kovács János, Szemány András, Biró Márton, Novák Antal, Kelemen Antal, Jobbágyi István, Rakusz Mihály, Bóta Antal, Vas Antal, Vas János, Balázs Ignácz, Bánfi János és Komáromy József, Ruzsin Ignácz, Izsépi Béla, Mocsáry Imre urak.

Én is azt hiszem, hogy ez már elegendő példa a haladásra, és tudom, hogy egész hazánkban a filloxera konstatálása után a

2-ik évben sehol sem volt annyi amerikai szőlő és annyi helyen kiültetve, mint nálunk; és reményiem, hogy mig a fillokszera pusztításának az utolsó szőlőuek kellene áldozatul esnie, már a telelem túlhaladott álláspont lesz, — és azon utolsó szőlő, melyet az akkori filloxerának kellene megtámadnia és tönkre tennie, már uj és támadásai ellen felfegyverkezett szőlő lesz, — talán beültetve valami világhírű, Egerben napvilágot látott ellenálló uj fajjal.

Ez megvalósítható, ha elhagyjuk a meddő vitatkozásokat és személyeskedő szemrehányásokat, hanem egyesült erővel szembe szállunk a veszedelemmel; — mire mindenkor szívesen ajánlja szolgálatait

Ferk Miklós.

Levél Párádra.

Budapest, aug. 4. 1888.

Asszonyom! A hévmérő a nap sugarainak indiscréte árulója olyan meleget mutat, a minővel a füzértáncz felé nemcsak egy, eléggé tágas bálterem fülled. Természeteseu az a virág-illat, az a szédítő, kábító erő s különösen a szép báli hölgyek szemeiből sugárzó láng teljesen hiányzik. Meleg van, minden költészet nélkül, s a világ folyása is olyan lomha, mint a szivtultengésben szenvedő érvelése; — alig történik valami.

Nehéz feladat jutott, nekem, kit Kedvességed azzal bízott meg, hogy Írjak valamit, arról, mi történik. A lapok megírják mind, azokhoz a titkos pletykákhoz jutni, a melyekhez az idény kezdetén hozzájutunk, most nem lehet, a komornáknak, szobaleányoknak könnyű titkot tartani, mert nincsen. Hiába fordulnék a fizetett kémek bármelyik rendjéhez, nem tudnék fölfedezni semmit. A véletlen jött segélyemre, hogy önnek szolgálhassak.

A szerb kirá 1 yné válópere vet itt, a fővárosban visszamaradt férjek asztalánál, nagyobb hullámokat. Két pártra oszoltak, az egyik jelszava: Ítéld meg a nőt, a másik zászlójára ez van Írva: Ítéld meg a férjet. Mindegyik párt saját házi boldogságát vagy boldogtalanságát jelzi. Akinek a felesége ellen nincsen kifogása, az a szép Natáliának ellensége, akinek pokol a házi tűzhelye, az Milán fejére gyűjt eleven szenet. Némelyek csipkedvö- teszik hozzá: Csodáljuk, hogy nem tudtak megférni, nincsen anyósuk. Ebből azután az európai udvarokra került a szó s Koburg

Az „EGER“ tárczája.

Az állatvédő egylet elnöknöje.

(Beszély.)

Irta: Pierre Lórin. Francziából fordította: Szabó Samu.

I.

Azt kérded, voltam-e szerelmes életemben?! . . . Meghiszem azt. Akárhányszor! . Hanem egyszer különösen bolond szerelmes voltam, őrjöngő, mint egy költő, mint egy regéuyhős. Várj csak — kedves öcsém — mindjárt elmesélem ezt a históriát. Tudom, hogy szereted a szerelmes történetkéket.

Körülbelül húsz esztendővel ezelőtt, egy júliusi délután, V . . . asszonynál látogatásomat végezve, cousinemet, G. marqui- set akartam fölkeresni. V . . . asszony, mint tudod, a Beauveau téren lakik; hogy tehát G . . . marquisnőhöz a Champs Elysées- re juthassak, utamat a rue de Cirque-n keresztül vettem, melynek aristocraticus nyugodtsága annyira elüt a Grande-Avenue és a Faubourg Saint-IIonoré örökös zajától.

Az ég borúit volt már dél óta, de azt hittem, nem fog esui csak este felé, s nem vittem magammal esernyőt. Tudod, hogy ilyenkor rendesen megjárja az ember. Félúton sem voltam még s ime megnyíltak az ég csatornái, dörgött, villámlott; s én nem akarva bőrig lucskosan jelenni meg szép unokanővéremnél, a rue

de Cirque legelső kapuja alá menekültem, elhatározva, hogy ott várom be, mig az eső eláll. —

Sokáig várakoztam. A dörgés és villámlás körülbelül egy negyedóra múlva megszűnt; a zivatar elvonúlt; de az eső csak nem akart elállni, sőt, mondhatnám, folyton erősbödött. Türelmem kemény próbára volt téve.

Képzelni sem lehet valami unalmasabbat és nevetségesebbet, mint midőn az ember az eső miatt a kapu alá szorúl. Talán te is próbáltad már? Ah! mennyire megbántam, hogy esernyőmet meggondolatlanúl otthon hagytam. Mit nem fizettem volna, ha véletlenül egy bérkocsi arra vetődött volna ?! Gondold csak, nuokanővérem, G . . . marquisnő, gyönyörű özvegy asszony, előtte való nap igy búcsúzott el tőlem :

— Tehát a viszontlátásra Gaston. Szerdán fél négykor. De pontos legyen ám. Majd énekelni fogjuk kedves duónkat a „Pré aux Clercs“-ből:

„Dans la prairie Fraiche et fleurie. . . .“

II.

Az idő haladt s az eső még folyton szakadt. Őrjöngtem türelmetlenségemben; átkoztam az elemeket s az embereket, majd könyörögve emeltem szemeimet az ég felé

..............S ime szemb

en velem, egy ablak szétnyílt függönyei között a legszebb, legkedvesebb, legimádandóbb szőke fejecskét pillantom meg, melyet a képzelet magának teremteni képes.

Képzelj magadnak egy ideális szépségű ovál arczot, ragyogó nagy szemekkel, microscopicus kis szájjal. Képzelj egy királynői,