Eger - hetilap, 1888
1888-08-07 / 32. szám
32-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Augusztus 7-ón. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt - kr Félévre . . 2 „ 50 Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábozou petit sorhely után 0, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilitérben egy petit- sorhelyért 15 kr. lizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceunii nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal; — A hirdetési dij előre fizetendő. A két B. vagy: ,.inter duos litigantes tertius gaudet.1 (Vége.) És megtette! — Hiába magyarázgatja, igen tisztelt czikkiró ur, hogy mennyi Jaguéz lett volna abból a Jaguézből, ha az egyleti telepre kerül. — Annak az egy milliónak nem lett, volna annyi haszna, mint most, ezen alkalmazásban 3000-nek. Én azt legjobban tudhatom, kinek szerencséje vagy szerencsétlensége e téren tapasztalatokat szerezhetni. Verba movent, exempla trahunt! —• Most könnyen beszélhetünk, mert most nyáron látjuk, érezzük a phylloxera hatalmát, most már újra tapasztaltuk, hogy a tél sem ártott neki, s most már jóformán mindenki szívesen elhiszi, hogy a Jaguézet nem eszi meg a „szilokféreg“, mert már vigasztalásul is kell valamit hinnie — de akkor, mikor az egylet ezen Ön által megtámadott határozatot hozta, még oly intelligens elemek, mint például az Ön által megtérített R. M. úr is, minden rábeszélésnek makacs kételkedésökkel ellenállottak — s újításról hallani sem akartak. Aztán azt állítja a t. czikkiró úr, hogy két esztendeig jobb lett volna várni, és ott a telepen a vesszőt szaporítani! — Istenem, hát mi czélból szaporította volna azt az egylet telepén? hogy telepén a nem létező, hanem a Jaguézzal oda behurczolandó phylloxera ellen védekezzék ? vagy azért, hogy azt a közönség hasznára fordítsa ? Tehát az egyletnek, a telepnek, a Jaguéz szaporításának czélja : a közönség érdeke, Egerváros borászatának megmentése. De hogyan mentsük meg a közönséget, ha az maga nem akar, a kétkedés és bizalmatlanság ördögétől elfoglalva? Uram. két év múlva ép ott lettünk volna, hol akkor. Az egyleti telepet az ezredik sem látogatja meg, és tudomást sem szerez az ott történtekről, — tehát nem is tanul semmit. S az is, ki meglátogatja, azt mondja a Jaguézra, mint a Ripariára, hogy itt e szűz földben könnyen nőhet az buján, és könnyen nem árt neki a phylloxera, mikor nincs is benne, — nálunk a hegyen nem érdemes ilyesmivel vesződni, hát lia azt is megeszi ? stb. Tehát két év múlva, ha csakugyan vevője akadt volna a Jaguéznak, annak ott újból kellett volna tanulni, és mi több, az addig teljesen elpusztult szőlőjét semmiből újra felépíteni. A kik pedig most kaptak Jaguezt — és ilyenek vannak 23-an — az egri hegyek különböző részein és nagyobb részt irányadó földmives szőlőbirtokosok, vagy oly urak, kik ott azon tájban e haladásnak egyedüli képviselői, azok ezen kis mennyiségű Jaguéz- zel bizony sokra mennek; mert először megtörik a közönyt, a Jaguéz nem elrejtve az egylet telepén, hanem útközben, hol ke- resztülbotlanak rajta, diszlik a phylloxera-rontotta terület közepette; — másodszor ezen néhány vesszővel beültetnek ugyanany- nyit. vagy legalább csaknem annyit, a mennyi már veszendőbe indult, tehát szőlőszetük folytonossága csorbát sem szenved; harmadszor ezen kölcsön-ajándék terhe alatt kényszerhelyzetben tanulják meg az ezen veszszőkkel való bánás- és szaporítási módot, és negyedszer, már két év múlva, mikor czikkiró úr az egyleti vesszőket kiadná, azon helyzetben lesznek, hogy ők magok és az egri egyéb bortermelő közönség meggyőződést szerezhet e gyanúsított faj termésének, egri minőségéről, az egri hegyek legkülönbözőbb fekvéseiben. — Es ez utóbbi, gondolom, oly előny, mely legalább valamennyi többi érveket leveri, mert ha jónak találjuk annak termését, üdvözölünk, — mert meggyőződtünk ke]esetünk megmentéséről; ha pedig rossznak, megmentettük a többieket a sok haszontalan kiadástól és várakozástól, hanem tereljük azonnal az egész evőt ezen és más fajok átojtására! Mi pedig azt illeti, hogy ennyi vagy annyi vessző kárba vesz, azt én bátorkodom tagadni, mert ha emberi gondozás képes az eredményt fokozni, akkor már csak igen kézzelfogható dolog, hogy semmi tanárnak a világon felügyelete a tudatlan munkások felett nem ér fel azon gonddal és fáradsággal, melyet „az egri paraszt“ saját, érdekében, oly drága kincsesei szemben, mint most, ez a vessző, mely kereset forrását megmentheti, kifejteni képes. — S tessék körültekinteni s meggyőződni, hogyan haladnak, mily gonddal fordítják a földet, ültetik és ápolják e vesszőket, és hogyan örülnek munkájuk sükerének; — érzik feladatuk komolyságát. S nagyobb része ezen embereknek, daczára az én és különösen Biró Béni hegybíró rábeszélésének, el sem akarta fogadni e vesszőket ültetés végett, a vele járó munka és költség miatt, mig nem látták, hogy a kis Galagonyáson dr. Lipthay Gyula ügyvéd ur, és a Paphegyen Vavrik Béla elnök ur ugyanazon vesz- szőkből ültettek. S különösen ez utóbbi példája, kiről ludták, hogy felesleges dolgokra pénzt ki nem szokott adni, — vonzott. — S mihelyst megtört a közöny jege, — most ha kedvezőbb lett volna a múlt tél. hogy az emberek elkészíthették volna földjüket, bizonyára tízszer annyi vesszőt — még keményebb feltételek mellett is — maguk kértek volna. A feltételek, melyek mellett a vesszők kiadattak, ezek voltak : hogy az illető egyleti tag legyen, és kellő időben ugyanannyi gyökeres vesszőt, szolgáltasson vissza, mint a mennyit kapott. Tehát az egylet nem vészit, semmit; a működése iránti érdeklődés hathatósan fokozódott, és sikerült ezáltal a nép között is a védelem iránti érzéket, felébreszteni — s ami fő : azt a tanulás és haladás hasznáról is meggyőzni. Hogy ez megtörtént, az legkevésbbé sem fogja akadályozni B. H. ur kifejtendő üdvös akczióját, sőt gondolom, még csak elősegítheti; én már eleget beszéltem ez ügy érdekében — és magyaráztam másutt keletkezett, hasonló szövetkezetek sikeres működését ; hangoztattam az áldozatok elkerülhetlenségét, ha valamire akarunk menni, mert semmiből csak az Isten tud teremteni, — de szavaimnak eddig nem volt sikere; reményiem és szívből kívánom, hogy B. H. urnák több szerencséje legyen. Eddig tartoztam válaszolni, mert a B. H. ur által rosszait cselekményben én voltam ugyan a főbiinös, és bűnös magam jól felfogott érdekem ellenében is, azért annál nyugodtabb lelkiismerettel védelmezhettem álláspontomat. Én meg vagyok győződve, hogy B. H. ur és több irányadó személy tetszését, inkább elnyertem volna, ha ezen üdvös tett helyett az egyleti telepen egy kis parádé-táblát beültettem volna az arra menők gyönyörködtetésére, sőt ily mintaszerű telepkezelésért talán magasabb elismerés is kieszközöltetett volna részemre; azt is tudom, hogy sokat ártottam magamnak, de annyira meg vagyok győződve cselekvésem jó és helyes voltáról, hogy daczára a kiállott szenvedéseknek, újra alávetném magamat azoknak, ha ismét ugyanoly jót, tudnék tenni azon ügyben, mely rám vau bízva. — B. H. ur csak elhiszi tán rólam, hogy én^jiéhány ezer vesszőt sík területre be tudnék ültettetni, és hogyGazzal olcsó babért szerezhettem volna; de nem a magam kedveérjf/ vagyok itt. hanem az egri szőlész közönségért, és annak tartozóm szolgálni, még saját akarata ellen is. Programmom: Egerben példát
