Eger - hetilap, 1888
1888-07-24 / 30. szám
235 nyait tulajdonképen oktatni. A czim ugyanis azt mondja: „a meleg-, kő- és jégképződésről“; s miután az előző fogalmakhoz kötőjelek vannak csatolva, eleve azt kell föltennünk, hogy a) a meleg- képződésről, b) a hőképződésről, c) a jégképződésről. Mellőzve, hogy szerző a meleg- és hőképződésről (? talán helyesebben: a meleg vagy a hő forrásairól ?) egy árva szóval sem emlékszik meg: nagy baj, hogy a fogalmakkal nem igen van tisztában. Szerény véleményünk szerint „meleg“ és „hő“ sinonym-fogalmak, s ha szerző e két szóban mégis két külön fogalmat vél fölismerni, arra kérjük, intézze magához a következő kérdést: „hol végződik a „meleg“, és hol kezdődik a „hő“? Vájjon meg tudna-é rá felelni? Hiszen maga a két ellentétes fogalom: a „hideg“ és „meleg“, oly relativ fogalmak, hogy nemcsak a physika, de a phisiologia is bajosan tudja a kettő közt a határvonalat megszabni. S szerző mégis folyvást hidegről és melegről beszél. Elmondja, hogy a meleg kiterjeszti, a hideg pedig összehúzza á testeket, a helyett, hogy — helyesen — azt mondaná, hogy a hőmérsék növekedi ével a testek kitágulnak, (térfogatukban növekednek, egyre nagyobb tért foglalnak el), a hőmérsék csökkenésével, vagy al ászállásával pedig összehuzódnak (térfogatuk kisebbedik, szükebb térre szorulnak.) Szerző az 5 1. 14 sorában azt mondja: „Csak a víznek van az a tulajdonsága, hogy ha bizonyos fok alá lehűl is, ki terjeszkedik, meg ha fölmelegszik is. És már öt sorral alább igy szól: „Ha a hideg tartós, sőt növekszik, a viz veszti melegségét, elkezd ö s s z eh uz ó dni.“ — A legegyszerűbb laikusnak, ki a fizikát nem ex professo, hanem csak kedvtelésből olvasgatja, is tudnia kell már, hogy a viz általán -}- 4°C.-nál leg tömött eb b, legsűrűbb, vagyis ekkor szorul legkisebb térfogatára össze. Ezért vették a már nálunk is törvényileg meghonosított franczia mértékrendszerben egy köb- centiméter 4° C. fokú vegytiszta viz súlyát, a grammot a sulymérték alapegységéül. Ezért szokta a fizika a 4° C. fokú vegytiszta viz súlyát mértékegységül használni, mikor egyenlő térfogatú, különféle testek súlyát egybehasonlitja. 4° C. fokon túl a viz, akár növekszik, akár csökken a hőmérséke, mindig csak terjeszkedik. Innét van, hogy a jég ritkább tömegű s igy könnyebb lévén, mint a csepfolyó viz, a jég a vízben fölemelkedik. (A tengereken úszó jéghegyek) stb. Mindezt igen könnyű a tanítványokkal megértetnie, ha elébb a hőmérővel, e ma már minden valamirevaló házban feltalálható eszközzel, alkalmas módon megismerteti őket. A 6 lap 10 sorban a következőket olvassuk: „A jég faj- sulya a fagyponton lévő viz fajsulyához úgy viszonylik, mint 0.91 az 1-hez, miből következik, hogy a viz megfagyás alkalEgyszer, amint egy réten haladt keresztül, egy verébcsapat telepedett lábai elé. A fagyos hóban meggémberedett apró állatkák keservesen csiripeltek felé, mintha eleségért könyörögnének, mi után hasztalan röpködnek. A szegények nővére hirtelen meg- állott, megdöbbenve azon, hogy nyomorultakkal találkozik, kiknek éhségén erszénykéjével nem segíthet. Bánatosan nézett zacskójára, s a pénzdarabokra, melyekkel könyörületes szive most mi jót sem tehet. E közben a verebek körülfogták őt, s újból elkezdték segítséget kérő csiripelésöket. A kis lány csaknem közel volt ahhoz, hogy zokogásban törjön ki, s nem tudva, mit cselekedjék, önkéntelen markolt zacskójába, hogy egy rakás pénzt szórjon a szegény madárkák közé, mert nem tudta elszivelni, hogy alamizsna nélkül röpüljenek el tőle. A szegény gyermek bizonyára elvesztette a fejét, mikor azt képzelte, hogy krajczár- jaival a verebek éhségén is segít, hogy e kis madárkák közt molnárok is vannak, kik búzát őrölnek, meg pékek is, akik kenyeret sütnek. De mily nagy volt bámulata, midőn észrevette, hogy a verebek közé szórt telemararok pénz egyszerre rozsszemekké változott. Azonban csodálkozása csakhamar eloszlott, midőn látta, mily fölséges lakomát csapott a szegény kis madárseregnek azáltal, hogy ismételten szórta közéjük a különféle magvak ezreit, és pedig oly bőven, hogy midőn később a tavasz elközelgett, a visz- szamaradt magvakból a réten oly buja fii fejlett ki, mint egy erdő. Ez időtől fogva ez a rétség az égi madarak eleségtára, hol minden időben bőséges eledelre találnak, habár ezrenkint seregeinek is ide messze tájakról. A szegények testvérkéje, ismét folytatta útját, újabb hatalma tudatában tulboldogan. Többé nem elégedett meg azzal, hogy pénzt szórjon szét, hanem amint a szükség hozta magával, elkezdett meleg öltönyöket, erős lábbeliket osztogatni. Mindeme mával nagy erővel terjeszti ki térfogatát (1/9-el.).“ (No lám! fönebb meg azt tanította, hogy ha a hideg növekszik, a viz elkezd összehúz ódni!) — No már szeretném én azt az inas-gyereket — pardon! iparos-tanonczot — látni, aki a 6-ik lapról idézett eme sorokra azt. fogná mondani: „No ez már csakugyan érdekes! ebből aztán már tanultam valamit!“ Pedig higyje el t. szerző, hogy fölvett tárgya nemcsak rendkívül érdekes, hanem a gyakorlati életre nézve fölöttébb fontos és tanulságos is. De ha jól emlékszünk, már egy ízben el volt mondva e lapok hasábjain, hogy ha valahol, épen a fejletlenebb növendékeknek szánt olvasmányoknál szükség legszigorúbban alkalmazkodni a hírneves romai: „nonum prematur“ szabályához. Az Értesítő további lapjairól megtudjuk, hogy az ipariskolai tan hatóság a hevesmegyei kir. tanfelügyelőből s 19 egri polgárból alakult ipariskolai bizottságból, — a tanitótes- t ü 1 e t. pedig — a különböző vallásfelekezetek 4 hitoktatójával együtt — 12 tanítóból áll. — Az ipariskola egy előkészítő s 3 rendes osztályból áll, melyek közül az I. és II. osztályokhoz a lefolyt évben, a tanulók nagy száma miatt parallel-osztályok fölállítása vált szükségessé. — A lefolyt isk. évben fölvett tanulók összes száma volt. 403; és pedig az előkészítő osztályban 61; az I. A. osztban 78; I. B. o. 73; II. A. o. 61; II. B. o. 68; III. o. 62. — Vallásra nézve rom. kath. 332, helv. v. 16, izraelita 55. Nemzetiségre nézve mind magyar. Születésre nézve egri 247; hevesmegyei 74; egyéb megyebeli 82. — Foglalkozásra nézve legtöbb volt köztük aczipész 73; azután szabó 50; csizmadia 46; asztalos 40; kovács 20; lakatos 18; a többi iparágak 1—10 tanuló által voltak képviselve. — Tanulmányi állapotaikra nézve jeles 28 ; jó 196; elégséges 164; elégtelen 15. — A tanulók közül az isk. év folyamán felszabadult 55; kimaradt 6 ; meghalt 4. Az iparos tanulók vallás-erkölcsi állapotaira nézve az Értesítő pár sorban csupán annyit mond, hogy a tanulók magaviseleté nem felelt meg egészen az isk. törvényeknek; nagyobb kihágások ugyan nem fordultak elő; de az előadás után — különösen az alsóbb osztályokba járó tanulók áltál elkövetett utczai rendetlenségek napirenden voltak. „Nehéz feladattal áll szemben az ipariskola, — mondja az Értesítő — az úgynevezett előkészítő osztályban, hol heti 4 órában mindazt pótolni, mit a tanulók az elemi iskolában éveken keresztül mulasztottak, a tanító legjobb akarata mellett sem képes. Vannak az előkészítő osztálynak olyan tanulói, kik már több éven át járnak oda, de sem olvasni sem Írni nem tudnak. Nem is csoda; hiszen a mester tadolgok valamely ismeretlen gyárból kerültek elő; a szövetek magok csudás szilárdsággal s hajlékonysággal bírtak, s oly finoman voltak varrva, hogy három öltésük is belefért volna egy-egy olyan lyukba, aminőt a mi közönséges tűinkkel szúrnak; s a mi nem csekélyebb bámulatra adott okot, minden egyes öltönydarab any- nyira testhez állott, mintha csak valami hires szabó szabta volna a szegény emberekre. Bizonyára valamely jótékony tündérek műhelye vala a zacskó fenekén elrejtve, kik arany ollókkal, tiz kerubim-öltönyt szabnak egyetlen rózsalevélből. A kis zacskó azért semmivel sem vala jobb állapotban. Szélei egy kissé megkoptak, s nyílása a kis lány kezeinek gyakori belemarkolása következtében kissé megtágult. Hogy füllentésen ne kapj, elmondom neked, hogyan férhettek ki rajta a 4—5 méter átmérőjű ruhanemüek. Az igazsághoz híven meg kell mondanom, hogy ezek az öltönyök oly ügyesen valának összecsomagolva, mint a rózsa levelei a bimbóban. A szegények nővérkéjének csak két ujjacskájával kellett kiemelni az egyes öltönydarabokat, egyszer-kétszer megrázni, s azonnal kibontakoztak az öltönyök. Ami azonban a czipőket, meg csizmákat illeti, hát biz én mai napig se tudom, minő alakban kerültek azok elé a zacskóból ; de annyit mégis hallottam, bár nem állok érte jót, hogy mindegyik darab egy babszembe volt elrejtve, melyet ha a földre ejtettek, azonnal fölpattant, s a kész lábbeli kiugrott belőle. A szegények nővérkéje egyre tovább vándorolt. Fáradságot nem érzett, habár reggel óta több mint tiz órai utat hagyott hátra anélkül, hogy evett, ivott volna. Aki látta, mint lebben tova az országúton, anélkül, hogy lábacskái legkisebb nyomot is hagynának magok után, azt hitte, hogy láthatatlan szárnyak repítik tova. Azon a napon az országnak mind a négy tájékán látták őt. * Guillaume és Güillaumeltéliek egy egész éjjel kell vala fut*
