Eger - hetilap, 1888

1888-07-24 / 30. szám

236 nonczát folytonosan a munkánál tartja és nem engedi meg neki még azt sem, hogy a könyvet kezébe vegye. Csak az iskolaláto­gatási kötelezettség rendszeres és szigorú keresztülvitele szün­tethetné meg az előkészítő osztályokat, melyek úgy sem tartoz­nak az ipariskola keretébe.“ A lefolyt iskolai évben az intézet részére megrendeltetett a magyar lexikon 17 kötetben és 80 db. rajz-eszköz; a tanulók közt kiosztatott, 246 db. iskolai könyv, 3000 db. irka, 360 rajz­füzet, 600 db. iron és 600 db. gummi; a vizsgálatok alkalmával pedig Luga László és Glósz Károly elnökök pénzbeli jutalmak­kal tüntették ki a szegényebb sorsú s kiváló szorgalmú ifjakat. A jövő isk. évre a beiratások f. év szept. 2. 8. 9. és 16-án fog­nak megejtetni. — A „JÓ szív“ igazgató választmánya Budapesten, legutóbbi ülésén a hevesmegyei árvízkárosultak javára 8000 frtot szavazott meg, s Hevesmegyébe bizalmi férfiakul Ke gl évi eh Béla gr. főispánt, Kaszap Bertalan alispánt, Zalár József megyei főjegyzőt, Almássy Géza orsz. képvi­selőt, s Babies János kanonokot kérte föl. — Mészáros Nándor, kir. tanácsos, pécskerületi kir. főigaz­gató pár napig városunkban tartózkodott s a ft. cist, rendház kedves vendége volt. 0 nsga tegnap távozott körünkből. — Áthelyezés. Erdély Endre nagykikindai kir. ügyész, saját kérelmére törvényszéki bírói minőségben az egri kir. tör­vényszékhez. helyeztetett át,. — Köszönet-nyilvánítás. Özv. dr. Frantz Alajosné úrnő őnagysága a minorita-templom főoltárára gyönyörű kézimunka függönyt ajándékozott. Fogadja a nemesszivű úrnő őnagysága ez utón is köszönetemet. — Éger, julius 20-án 1888. Supka Béla, minorita házfónök. — Nyári mulatság. A múlt hétfőn, jul. hó 16-áu, igen kedé­lyes kis nyári mulatságot rendezett néhány család a közeli kies fekvésű „Disznófő“-helyiségébeu. Kölcsönös megbeszélés folytán — (denique sokszor még is van haszna, ha a mamák összesúg­nak), oly kedves mulatságban részelteténk, melyben minden jelen­levő egészen otthon, mintegy nagy családhoz tartozónak érezte magát — s mint magam is — soha se kívánkozott volna ki be­lőle, hacsak az éj előrehaladottsága, hazatérésre nem inti a mu- latozókat. Annyi szép mamát, s szép mamának szép leányát ritkán láttunk együtt, mint e mulatságon ! . . Az egyik barna, niok, ha a szegények testvérkéjét utói akarták volna érni; nem azéi't, mintha nem értesültek volna, merre vette útját, mert nyo­mában, mint az országlátogató királyok után, egész embertábor járt, hanem azért, mert a kis lány oly serényen haladt, hogy ő maga más körülmények közt hat hosszú hét alatt sem lett volna képes annyi földet bejárni. Követői pedig faluról falura folyton szaporodtak. Mindazok, kiknek segítséget nyújtott, követték őt még pedig oly buzgóság- gal, hogy est,vére a tömeg, mely nyomában haladt, többszáz mé­ter hosszúra nyúlt el az országúton. Egyetlen egy szent se járult még ily fejedelmi kísérettel az Ur elé. E közben az éj leszállt. De a szegények nővérkéje azéi't tovább haladt, a zacskó pedig folyvást működött. Végre a lányka egy domb magaslatán megállapodott, tekintetét a vidékre vetve, mely fölé bőségszaruját kiönté. A koldusok kört formáltak körűié. Ekkor néma csend állott be. A szegények nővérkéje a magas­latról mosolyogva nézett alá a lábainál hullámzó tömegre, s föl- magasztosultan szóla követőihez: — Adjatok hálát az Üdvözítőnek! Adjatok hálát a boldog- ságos Szűznek! És a nép még legtávulabb állók is meghallák gyöngéd szózatát. V. Nagyon késő vala, midőn a szegények nővérkéje haza tért. Guillaume, és Guillaumette, harag és bosszúságtól fáradtan, álomba valának merülve. A kis lány az istálló-ajtón lépett a házba, amely csak egy tolózárral volt elzárva. Gyorsan fölsietett a pallásra, hol jó barátját,a holdat ott találta nyájas arczával, derült sugaraival, mintha csak tudomása volna a szép nap le­folyásáról. mélabús, mélyreható, inkább ábrándra és szenvedélyre képes emésztő, alattomos tüzű fekete szemekkel, melyek, mint a a mágnes magukhoz vonzzák, az embert; a másik szőke, arczán azzal a pajzán gyermekies bájjal, tekintete nem éles, nem szúró, lángja nem szikrázó — szemeinek kifejezése inkább tétlen, s oly ha­tást tesznek az emberre, mintha lángjok inkább befelé volna irányulva, mintegy útmutatójáúl ama vágynak mely tulajdonosának keblét fe­szíti, s egész organismusán uralkodik, és ki tudná mind elszámlálni, s leírni e kedves arezokat ... de igen is azoknak bájos tulaj­donosait, kik épen 18 párból álló colonneokban lejtették a né­gyeseket, ezek : Erdélyi Gizella és és Marianna, Frantz Etelka és Piroska, Fiilöp Berta és Piroska, Gáspárdy Anna és Celeszta, Gröber Anna és Irén, Hunyor Anna és Margit, Imre Leona, Matéko- vits Irén, Mészáros Kornélia, Pátz Szidike, Scheidl Lully, Szabó Ella, a gardedámok közt: Arnschildné, özv. Erdélyi Józsefné, özv. Frantz Alajosné, özv. Fülöp Józsefné, Gáspárdy Gézáné, Gröber Ferenczué, Hunyor Sándorné, Imre Miklósné, Matékovits Mórné, özv. Mészáros Istvánná úrnők. — Versenypróba. Az egri székesfőegyházi karnagyi állomás­ra pályázók közöl a meghívott három jelölt, névszerint Chladek V. rózsahegyi, s Hausmann V. németbródi egyházi karigazga­tók, s Pokorni J. egri főegyházi zenekari tag, az egri koszorús dalkör karnagya, a múlt szombaton és vasárnap, f. hó 21. és 22-én tartották ve rsenypr óbáj okát. A gyakorlati téren mindhárom jelölt kiváló szakférfiúnak bizonyult. A választás — mint halljuk, — a mélt. fókáptalan részéről közelebbről meg fog ejtetni. — Egri főgymnasiumunknál a lefolyt isk. év végével meg­ürült a tornamesteri állomás. A tanítás heti óra-száma 14, melynek fejében 500 frt. — a próbaév után esetleg, — 600 fit. az évi dij. A folyamodónak képesítő oklevéllel kell bírnia. — Városi ügyek. 1888. juliushó 22-én tartott képv. testületi ülésben következő ügyek nyertek elintézést. Az 1888-ik év Il-ik negyedéről beterjesztett polgármesteri jelentés a közig, ügyek menetéről és a pénztárak vizsgálatáról, miután a jelentés szerint a pénztárak teljesen rendben találtattak, — tudomásul vétetett. Toronyi L. rendőralkapitány felfüggesztése folytán szükségessé vált helyettesítés határidejéül f. év aug. hó 5-ik napja tűzetett ki, s közhírré tételével a polgármester megbizatott. Hevesmegye alispán­jának azon határozata, mely szerint Imre Miklós, az egri érsek, mint a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvett tag, meghatal- mazottjáúl elfogadtatik, — felebbezés végett az ügyésznek kiada­tott. Szász Géza, helyben nem lakó, legtöbb adót fizetők névjegy­zékébe felvett tag meghatalmazottjáúl Fenyvesy Sándor elfogad­tatott. Az árvaszék jelentése, mely szerint a kiskorúak és gond­A kis lány erősen érezte a nyugalom szükségét. De mielőtt feküdni tért volna, látni akarta még bűvös krajezárját zacskója fenekén. Ez a pénz oly szorgalmasan, s oly pompásan működött, hogy megérdemelte, hogy megcsókolja. A kis lány leült a ládára azon szándékkal, hogy a zacskót kiüríti, s marokkal kezdte a pénzdarabokat lábai elé szórni. Egy negyedórája már, hogy a zacskó fenekére akart jutni; a pénzhalmaz egyre nőtt előtte, már egész térdéig ért, — ekkor kétségbe kezdett esni. Belátta, hogy a kamrácskát egész a padlásig megtöltheti pénzzel anélkül, hogy czélját elérné. Zavarában nem talált alkalmasabb módot, mint hogy a zacskót megforditotta. Csudás özöne hullott ki belőle az apró pénznek. A kamra egyszerre csaknem kétharmadáig meg­tölt már. A zacskó kiürült. A pénzcsörgés zajára Guillaume fölébredt. A derék ember, akit a padlás recsegése ki nem zavart volna álmából, egy leej­tett kis pénz csörgésére azonnal fölrezzent. Fölrázta Gaillau- mette anyót is. — Anyjok! — kiáltá, — hallod-e ? S midőn hallotta, hogy anyó, félálmosan, kedvetlenül morog valamit, igy folytatta. — A kicsike visszatért. Azt hiszem, útközben valami ván­dorlót megrabolt, mert ott főn erszénycsörgést hallok. Guillaumette föltápászkodott, s nem is morgott többé. Egé­szen magához tért, s gyorsan meggyujtá mécsesét. — Tudtam — úgymond, — hogy a kicsike gonosz csont. A lopott pénzből — folytatá, — majd én is veszek magamnak egy szép fejkötőszalagot, meg uj czipőket. Vasárnap úri dáma aka­rok lenni. S csak alig öltözködve, mindketten a padlásra siettek, Guil­laume elül, Guillaumette utána. Hosszú árnyaik kísértetiesen lebegtek a falon.

Next

/
Thumbnails
Contents