Eger - hetilap, 1888
1888-07-03 / 27. szám - 1888-07-10 / 28. szám
220 jövő vasárnap f. hó 15-én fog reudeztetni az érseki kertben, mely alkalommal a helyben állomásozó katonai és más népzenekarok fogják a közönséget mulattatni. Czukrászatról és hűsítő italokról gondoskodva leend. Belépti dij személyenkint 30 kr. — Egy kedélyes nyári mulatság. Denique nem hiába mondják és tartják hogy az „egri gyerek jó tánczos“. . . de igaz is. Vagy nem ? . . . Önök legjobban fogják tudni hölgyeim, mert hát én csak nem tudhatom, lévén magam is egrifi, ha nem is olyan jó káposzta taposó mint talán a többi. De ha a fentebbiekre azt mondják is hogy: „nem úgy van“ abban az egyben még is csak igazat adnak nekem, hogy szeret tánczolni az egri gyerek mert ezt magamról tudom, hisz’ még alig fújtam ki magamat a tegnapi mulatság után, ma már azon töröm a fejemet hogy hol lehetne legközelebb olyan jól mulatni; nem tudom ugyan, hogy más úgy van-e vele, de nekem még a nóták között is az a legkedvesebb dalom hogy: Bár csak ez az éjszaka Tizenhárom éjjel tartana. De meg hát, ne menjünk tovább a múlt szombati mulatságnál, melyet Bayer H. kezdeményezése folytán nehány fiatal ember rendezett a lövelde helyiségeiben, s melyről elég csak annyit Írnom hogy szombat esti 7 órától vasárnap reggeli 4 óráig tartott, megjegyzendő hogy alig volt ott öt család, melyek mindegyikére két tánczos hölgyet számítva, volt 10 hölgy és ezenkívül úgy 25 fiatalember, no meg Palócz Kálmán 12-ed magával, végül minden jó-félével rogyásig tömött asztal — s tisztábau lehet vele mindenki, hogy milyen non plus ultrája fejlődött itt ki a jó kedvnek meg az animónak. Elannyira kérem, hogy még Zsolit is tűzbe hozták a ragyogó szemek, s rakta ugy a csárdást, hogy hetedhét országra szólt. Tánczolt ott még az árva gyerek is, de hát azért húzta Kálmán hogy: „ha árva árva“. A négyeseket 10 pár járta, (több nem is kellett, bár még eltért volna). A tánczolóhölgyek szép koszorújában ott voltak: Brösztl Józsefné, Frantz Sárika, Gyalogay Jolán. Halassy Gabriella és Róza, (Budapestről) Kelemen Emma, Lestál Ágostonná, Nahóczky Róza és Vilma (Maklárról); úrhölgyek; gardedámok: Frantz Lajosné, Gyalogayné, Halassyné, Kelemenné, Nahóczkyné úrnők. — Színészet. A szegedi színtársulat, Aradi Gerő igazgatása alatt, mely 62 tagból áll, jövő pénteken, f. hó 13-áu érkezik Egerbe, és már szombaton f. hó 14-én megkezdi előadásai sorozatát. — Közönségünk körében már kiosztatott a színházi jelentés, mely a bérlet-hirdetést is tartalmazza, a mi buzditólag hathat a közönség pártfogására, miután jóval előnyösebb árak lesznek a bérletre, mint voltak eddig. A színtársulat névsorát és szerep-osztályait itt közöljük: Örley Flóra, Operette-, subrette- énekesnő; Follinusné, drámai hősnő; Angyal Ilus, szendeszereplő és operette-énekesnö ; Kükemezey Vilma, naiv- és társalgási vígjátékra ; Kövesi Rózsa, operette-koloratnr és népszínmű-énekesnő; Siposné D. Lina, drámai és vígjátéki anyaszerepekre; Mátrai Margit, operette-sopránénekesnő; Kissné Á. Katicza, operetteS mikor haza jött, söpörnie, mosnia kellett, s mindent rendbe hoznia a viskóban. De a szegéuy kicsike nem panaszkodott. A boldogság napjai annyira távul estek tőle, hogy nem is tudta elképzelni, miként lehetne sirás nélkül élni. Soha se gondolt arra, hogy vidám, elkényeztetett lánykák is vannak; nem ismerve játékot, és csókokat, az estveli kenyeret, meg az estveli verést ugy vette, mint az életnek nélkülözhetlen szükségleteit. S valóban méltán meglepte az okos embereket, mikor tapasztalták, hogy ez a kis árva mily élénk részt vészén más idegenek szenvedésein, anélkül, hogy a magáét figyelembe venni látszanék. Történt egy estve, hogy Guillaume és Guillaumette valamely — nem tudom én miféle — névnapot ünnepeltek, s ez alkalomból a szegények testvérkéjének egy fényes krajczárt adtak azon engedelemrael, hogy a nap többi részét a játszásnak szentelheti. A szegények testvérkéje lassú léptekkel bement a városba, a krajczár birtoka nagy zavarba hozta őt, mert nem tudta, mit csináljon vele, s hogyan kezdjen játszani. E töprengés közt ért a főutczára. Ott, balról a templom mellett vala egy bolt, mely tele volt bábukkal, bonbonokkal, s estve oly fényesen ki volt világítva lámpákkal, gyertyákkal, hogy a környék gyerekei ilyennek képzelték álmaikban a paradicsomot. Ez estve egy egész sereg utczagyermek ácsorgóit ott tátott szájjal, némán a csodálkozástól, bámészan támaszkodva a kirakat korlátjához, hogy annál közelebbről gyönyörködhessenek annak pompás tarkabarka tárgyaiban. A szegények testvérkéje valóban irigyelte vakmerőségüket. 0 csupán az utcza közepén mert megállani, lecsüggeszkomika-énekesnő; Somogyi Nelli, szende és társalgási szerepekre; Gondáué, vígjátéki és népszinmü-koinika; Gonda László titkár, színigazgatói megbízott; Csiky László, hős szerelmes szerepekre; Hunfi Imre, operette tenor soló énekes; Csiszér Kálmán, bonvi- vant és társalgási szerelmes szerepekre; Mikey Lajos, operette- buffó-énekes és burleszk-komikus; Kiss Ferkó, operette és népszínmű-baritonén ekes ; Vendrey Ferencz, kedélyes apa és komikus szerepekre; Sz. Németh József, szalonkomikus, operette-buffó; Lovászi Dezső, Szarvasi Soma, fiatal szerelmes naturburs; Znojemszki Ferdinand karmester. Ezekhez járúl 8 segédszinésznő, s karda- losnő, és nyolcz segédszinész és kardalos; azonkívül nyolcz tagból álló társulati zenekar, és a megfelelő segédszemélyzet. Ebből látható, hogy ily tekintélyes nagy számú első rendű erőkből álló társulat rég nem működött Egerben. — Az előadandó újdonságok ezek : „A suhancz“ „Uf f ki r ály“ „Nebán t s-vir ág“ és „Peking rózsája“ új operettek. — Uj vígjátékok és színmüvek: „Vi r ág-f a k a dás“ „Klephta“ „Kolostorból.“ „A. Kókaiház“ „A vas-ember“ „Az Egér“ „Faust“ „A bolondok grófja“ „Franci 11 on“ „Constantin abbé,“ — melyek részben ha talán előadattak is a télen itt működött Miklósi-féle társulat által, nem vesztettek érdekükből — ha most értékesebb jó előadásban és hivatott erők által adatnak elő. — A régiebbek közül föl van véve a műsorba: „Lilli“ „A tücsök“ színmüvek; „A királyfogás“ „Mikádó“ „Czigánybáró“ „Szép Galathea“ „Orpheus“ operettek. — Az igazgatói megbízott, Gonda László titkár, kedden vagy szerdán már megkezdi működését a bérlet-gyűjtésre, melyben több oldalról hathatós támogatásban fog részesülni; különösen a szinügyi bizottság elnöksége Ígérte meg közreműködését az igazgató fölkérése folytán. — Az első beköszöntő előadás, mely bérleten kívül adatik, egyik legnevezetesebb és legnépszerűbb operette-újdonság lesz: „A suhancz“, mely a budapesti népszínháznak a múlt téli évad alatt legvonzóbb darabját képezte. Ennek teljes énekszöveg-könyvét már mától fogva meg lehet kapni a színházi pénztárnál 20 krért. — Ezek után, meg vagyunk győződve, hogy nem szükség az Aradiféle színtársulatot tüzetesebben ajánlanunk müveit közönségünk pártoló figyelmébe, miután oly rég volt alkalmunk jóravaló szinielőadásokban gyönyörködhetni. — Bródy Sándor : „Emberek“ czimű kötete megjelent a Singer és Wolfner-féle Egyetemes Regény tárban. E kötet elbeszéléseket tartalmaz. De nem ama bizonyos rövidre fogott szerelmi történetek e novellák, hanem egy-egy kicsiny regény mindegyik. Bródy Sándor regényíró, s e dolgozatok az ő ki nem dolgozott regényei. Az jellemzi ezeket is, ami az iró nagyobb munkáját: élethüség, eredetiség, merészség. Az uj Magyarország alakjait leljük fel e kis könyvben, mely igazi, eleven „Emberek“-kel ismertet meg bennünket. Hiszszük, hogy az olvasó érdeklődni fog ez emberek iránt, a kik közül az olvasó nem egyben ismerősre talál. Bródy talán egyetlen képviselője most nálunk amaz uj elbeszélő iskolának, mely nem rémül meg az élet ama jelenségeitől, ametette sovány karjait s összébb húzta rongyocskáit, miket a szél szétkuszált. Kissé büszke vagyonára, erősen szorongatta a krajczárt markában, s tekintete válogatni látszék a kirakat játéktárgyai közt, melyiket vegye meg. Végre kiszemelt egy bábut, amelynek olyan nagy haja volt, mint egy eleven gyereknek; ennek a bábunak, amelyik csaknem olyan nagy volt, mint ő maga, drága fehérselyem ruhája volt, épen olyan, mint a szent Szűznek a templomban. A kis lányka pár lépést tőn előre. De mielőtt belépett volna, szemérmesen körültekintve, a szép bolttal szemben, egy kőpadon, egy rongyokba öltözött asszonyt pillantott meg, aki síró gyermeket ringatott karjain. A leányka hátat fordított a bábunak, s újból megállapodott. A gyermek sírását hallva, összekulcsolta kezeit; ekkor minden félelem s tartózkodás nélkül, gyorsan a szegény asszonyhoz lépett, s ennek markába nyomta szép uj fényes k raj ez árját. A szegény asszony pár perez óta vala már a kis leányka szemléletébe merülve. Látta, amint megállapodott a kis szegények testvérkéje, majd a kirakat felé lépett, azután a szegény asszonyt megpillantva, nyomban hozzá járult. Ebben ismerte fel a leányka jó szivét. Könnyes szemekkel fogadta el tőle a krajczárt, aztán a leányka kezét, melylyel az adományt nyújtotta, melegen szorította meg. — Gyermekem, — úgymond, — elfogadom alamizsnádat, mert jól tudom, hogy vonakodásom rosszul esnék ártatlan szivednek. Hanem hát te, te nem kívánsz valamit? Bármily szegényül
