Eger - hetilap, 1888
1888-07-03 / 27. szám - 1888-07-10 / 28. szám
219 Hogy a kormány, mint az állam összeségének végrehajtó közege, mást nem téliét, mint hogy a szabad ipart, előmozdítsa, az bizonyos dolog. Kellene ezt tennie akkor is, ha komolyabb op- poziciót látna maga előtt, mint a minő a mi kéziműiparosaink mozgalma. De másrészről ép oly kötelessége a hatalom közegeinek, gondoskodni a kézműipar érdekeinek megvédéséről is, a mennyiben a kézműipar nem csupán az egyesek, hanem a közügy érdekének előmozdítására szolgál. Feladatát legjobban fogja megoldani az által, ha helyes átmeneti intézkedések behozataláról fog gondoskodni. További lépéseihez pedig a gyakorlati élet adja meg a megoldási kulcsot, melyet minden gyakorlati államférfiú, a ki a gyakorlat embereivel érintkezni fog, s ezek helyzetét megítélni képes, könnyen feltalálhat. A kézmüiparosok pedig más oldalról legyenek meggyőződve, hogy a szabad ipart Magyarországon nem fogják megakadályozni, akármit is tesznek. Nem sükerűlt ez sehol senkinek, és nem fog sükerűlni a magyar kézmüiparosoknak sem. Fel kell hagyni a kisszerű, czélnélküli opponálással; hanem e helyett a magyar iparosságnak igyekezni kell, hatalmába keríteni minden áron a szabad ipart, mert ha a magyar iparosság késik e feladat megoldásával, akkor az idegenek foglalják el helyeiket s őket csak napszámosoknak fogadják szolgálatukba, minek jeleit már itt-ott észlelhetjük. Ily állapotok a kézmüiparosok érdekei szempontjából sem állhatnak fönn, — de a nemzet érdekében sem, mert nem akarhatjuk, hogy honfiaink koldusbotra jussanak és idegenek gazdagodjanak, a kiket még csak nevelni kellene hazafiakká. A kormányközegek ez állapotokat nem változtathatják meg, ha nekik az érdekelt kézmüiparosok segédkezet nem nyújtanak. Ez utóbbiak mindaddig képtelenek erre, mig a kor szellemével ki nem békülnek. Csak mind a két tényező, t. i. a kormányközegek és kézmű- iparosaink együttes és összhangzó közreműködése képes a javulást előidézni, mely minél tovább halasztatik, annál inkább nehezedik nyomasztólag a kézműiparosokra, és annál nagyobb kárára válik az államnak. Különfélék. UPJgF* Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésök a múlt jun. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésök idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. távozott el hazulról — örökre. A kis lányka tehát azt hitte, hogy elvégre is a papa hitta el a kedves mamát az égbe magához, s minthogy most már megint együtt vannak, s az ő kis lánykájok nélkül nem élhetnek, majd ő érte is nem sokára fognak angyalkát küldeni. Nem emlékezett rá, hogy kedves játékeszközeit s bölcsőjét hogyan vesztette el. Gazdag kisasszonyból egyszerre szegény leánynyá lett, anélkül, hogy ezen a változáson valaki csudálko- zott volna; bizonyára rósz emberek jöttek, akik őt, mint becsületes emberek, javaitól megfosztották. Csak arra emlékezett, hogy egy reggel ágyacskája mellett ott látta Guillaume nagybátyját, s nagynéniét Guilleaumette asszonyt. Ekkor nagyon félt, mert a nagybácsi, meg a nagynéni nem csókolták meg őt. Guilleaumette néni nagy durván bujtatta be egy pokróczöltözetbe; Guilleaume bátya pedig kézen fogta, s elvezette abba a nyomorult viskóba, amelyben most lakik. Azontúl nem történt semmi. Csakhogy minden estve fáradtnak érezte magát. Guillaume és Guillaumette azelőtt szintén gazdagok voltak. De Guillaume szerette a vig czimborákat, a tivornyás éjjeleket, anélkül, hogy meggondolta volna, hogy utoljára minden hordó kiürül; Guillaumette pedig mód nélkül kedvelte a csipkéket, a szalagokat, a selyem ruhákat, órákat töltött a tükör előtt, hasztalan erőlködéseket téve, hogy magát fiatalítsa és szépítse. S ez igy ment mindaddig, mig egy szép napon a bor kifogyott a pin- czéből, s a tükröt eladták, hogy az árán kenyeret vegyenek. Addig csak megtartották azt a jószívűséget, mi egynémely jóEgész évre Előfizetési ciij: * 5 frt. Félévre . 2 „ 50 kr. Évnegyedre 1 „ 30 „ Egy hóra . • )) 4í> „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bé- lyegdijjal s lappéldány nyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger“ kiadóhivatala. — Sterneck Mór, lovag altábornagy hadosztályparancsnok ő exja, az egri helyőrség hivatalos megszemlélésére e hó 3-án városunkba érkezett és Zsendovics József kanonok őnagysága vendége volt, segédtisztjével, Haas Ottokár táborkari századossal együtt. — Kinevezés. Dr. Ludányi Béla egri kir. törvényszéki aljegyzőt a m. kir. igazságügyminister ugyanoda jegyzővé nevezte ki. — Az egri kir. törvényszék elnöke Szabó Béla végzett jogászt ugyanazon törvényszékhez joggyakornokká nevezte ki. — A „regens chori“ állás, az egri székesfőegyházban, az egri mélt. főkáptalan utóbbi conferentiájának határozata folytán, legközelebb be fog töltetni. A pályázók közül, mint legtöbb kva- lifikáczióval bírók, s igy ez állásra legkompetensebbek, hál man lettek kiszemelve, névszerint: C h 1 adek, Hausman n, és P okorni, kik mindhárman a f. hó 20—22-én, egy a mélt. főkáptalan által e czélra fölkért jury előtt tartandó karmesteri verseny próbái’a fognak meghivatni. E jury — mint halljuk — Stepha- novszky Sándor ez. kanonok, Zsasskovszky József papnöveldéi lelki-igazgató, Waranitsch kát. karmester, Katinszky Gyula és Szabó Ignácz tanárokból van megalakítva, s az lesz a feladata, hogy a versenypróba elméleti s gyakorlati feladatait megállapítsa, s a próba után véleményes jelentést adjon a mélt. főkáptalannak, mely e jelentés figyelembe vétele mellett fog a karmesteri állás betöltése iránt végleges határozatot hozni. Addig, mig a regens chori megválasztva nincs, Rácz Gyula tenoristának az egri dalkör küldöttsége által érsek ő exjához, s az egri mélt. főkáptalanhoz beterjesztett kérvénye függőben hagyatott. — Az egervidéki jótékony nőegylet nyári mulatsága, mely a f. hó 9-én közbejött záporeső miatt nem volt megtartható, a módú embereknél tapasztalható, ami tulajdonkép nem egyéb, mint a jólétnek s önmagával való megelégedésnek hatása; ők magok is annál mélyebben érezték a boldogságot, mert azt másokkal is megoszthatták, s igy önzésöknek a könyörület színezetét, adhatták. Ezért nem voltak képesek a szenvedéseket elviselni, s jóknak maradni; jajveszékelve az elvesztett vagyon fölött, nyomorúságuk számára csak keserű könnyeik maradtak, s a szegények iránt könyörtelen szivüekké lőnek. Elfeledték, hogy nyomorúságukat önmaguk idézték elé; romlásuk miatt kölcsönösen egymást okozták, s midőn fekete kenyéren kelle rágódniok, önkéntelenül is belopózott kérges szivükbe a boszú érzete, s vigaszt találtak abban, ha látták, hogy Hálóknál még nyomorultabbak is vannak. Nem csuda hát, ha gyönyörűségüket találták kis unoka- hugok, a szegények testvérkéjének hitvány rongyaiban, sovány arczocskáiban, melyek a sok sírástól egészen elhalványodtak. Nem vallották be maguknak azt a kárörömöt, melyet e kis árva gyengesége fölött éreztek, midőn az a kútról megtérve, a két nehéz korsó súlya alatt roskadozott. Sőt, ha a szegény leányka, csak egy pár csöpp vizet is elöntözött, azonnal megverték, azt mondván, hogy a rósz szokásokat ki kell verni a gyermekből, megverték oly kegyetlenül és irgalmatlanul, amint az csak a leggonoszabb lélektől telhetett. A szegények testvérkéje mind e szenvedéseit békével tűrte. A legnehezebb munkákkal terhelték meg; elküldték kalászt gyűjteni égető délben; s száraz gályát szedni csikorgó téli napokon. *
