Eger - hetilap, 1888
1888-07-03 / 27. szám
27-ik szám. 1888. Julius 3-án. Előfizetési dij: Kgész évre . 5 frt - l;r Félévre . 2 „ -SO ,, Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám EGER. 27-ik év-folyam. Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó lejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése. s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri érseki egyházmegyét, s az egri mélt. főkáptalant súlyos veszteség érte. Kovácsóczy István, egri főegyházi őrkanonok, sz. Lászlóról nevezett sümeglii prépost, gyóntató kanonok, az egyházmegyei ajtatos alapítványok pénztárának gondnoka, az egri főkáptalan egyik dísze, a valódi benső buzgóság- tól áthatott pap, a nagy alkotásokat létesített férfiú, ritka emberbarát, vendégszerető házi gazda, egyenes és következetes jellem, minden szép, nemes és jóért lelkesülő és szívesen áldozó, érdemekben gazdag tagja az egri egyházmegyének, hosszas és kinos szenvedés után, f. é. jun. hó 26-án este 7 óra tájban, mintegy 40 pereznyi fájdalmas agonizálás után, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. A boldogult súlyos betegsége még a múlt télen vette kezdetét, egy éjjelen beállott erős szívroham által, mely, hogy akkor mindjárt végzetessé nem vált, csak a gyorsan érkezett és tapintatosan alkalmazott orvosi segélynek volt köszönhető. Ez időtől fogva erőit nem bírta többé visszaszerezni. Házi orvosának lelkiismeretes és szakértő gyógykezelése, több jeles egri orvos és a budapesti hírneves belgyógyász, Dr. Két-li beható consultatiója, az ajánlott és mintegy két hónapra igénybe vett abbaziai enyhe lég csak meghosszabbíthatták, de meg nem menthették a közügynek s annyiaknak drága életet. A boldogult holttestének koporsóba tétele 27-én délután 4 órakor történt, a rokonok, a főkáptalan Egerben levő tagjainak, az alsópapság, a káptalani és ajtatos alapítványok tisztikara busongó részvéte mellett. Az impositiót Szele Gábor püspök, kisprépost ő mlga teljesítette. A temetés 28-án délelőtt 9V.> órakor vette kezdetét. A temetési szertartást, nagyszámú segédlettel, Érsek úr ő exja végezte, evvel is tanúsítani akarván kegyeletét emléke iránt azon férfiúnak, kit életében is a főpásztori magas elismerés és nagyrabecsülés számos jeleivel nem egyszer s nem egy módon, különösen pedig aggasztó betegsége idején, kitüntetni kegyeskedett. A temetésen resztvettek: a fo- káptalan. a központi alsó papság, a káptalani és alapítványi hivatal tisztikara, a cs. és kir. közös és m kir. honvéd tisztikar, a főgymn. ifjúság — melynek a boldogult mindenkor pártoló barátja volt — a tanári karral élükön testületileg; a szerzetes házak képviselői, igen számosán a külső papság kebeléből, többen a megyei, törvényszéki és városi tisztikarból és nagyszámú közönség. A koporsóra, a főkáptalani s ajt. alapítványi tisztikar kegyelete igen díszes két koszorút helyezett. Miután elhangzottak a háznál a gyászdalok utolsó hangjai, a főszékesegyház sírboltja felé indult a gyászmenet, mely — a m. t. parancsnokság önként jövő szives figyelme folytán — a helybeli katonai zenekar gyász-dallamai mellett ért a sírbolt elé. Elénekeltetvén itt a Libera s elvégeztetvén a többi temetési könyörgések, a boldogult hamvai azon sírboltba tétettek nyugalomra, hol már két elhunyt testvére várja a boldog feltámadást. Temetés után a boldogult lelkiiidve- ért a székesegyházban ünnepélyes gyász-istentisztelet tartatott, melyen, teljes segédlettel, Porubszky József kanonok ő nga pontifikáit. Az egyházi zene Egerben. A néhai Zsasskovszky Ferencz, egri székesfóegyliázi regens chori elhalálozása által, az egri nagytemplomnál üresedésbe jött karmesteri állomás betöltésére, az egri egyházmegyei hatóság, annak rendje szerint, pályázatot hirdetett. A pályázati határidő a múlt apr. hó 30-ával járt le, és pedig, mint halljuk, szép eredménynyel, amennyiben mintegy 19— 20 pályázó jelentkezett. Szállongó hírekből értesülünk, hogy a pályázók közt van egy-kettő, kik kiváló elméleti s gyakorlati képességéket nemcsak okmányokkal, de saját egyházi zeneszerzeményeikkel is igazolják, s kik e fontos állás betöltésére teljesen hivatottaknak látszanak. Nem lehet csodálni, hogy e pályázók legnagyobb része idegen nemzetiségit, s idegen ajkú. A budapesti zeneintézetek még eddig nem képeznek egyházi karmestereket, sőt az osztrák birodalomban is csak egy zeneintézet van, melyből qualiftkált, diplomatikus „regens chori“-k kerülnek ki: a prágai. De azért e körülmény egyáltalán nem feszélyezheti az ez ügyben dönteni hivatott egyházmegyei fónhatóságot. A zeneművészetnek, s különösen az egyházi zenének nincs nemzetisége. Pala e s z t r i n a, Bach Sebestyén, Hä n dl, a két Haydn, Mihály és József, sem olasz sem német, stylusban nem Írták örök becsű egyházi zenemüveiket. Liszt Ferencz, halhatatlan zeneköltő hazánkfia nagyszabású „Erzsébet“ oratóriumának motívuma magyar népdal (az ismeretes: „Nem ettem én ma egyebet, Fekete retket, kenyeret.“) ugyan, de azért egy zeneértőnek se juthat, eszébe a remek egyházi zeneműre fogni, hogy az „magyar stil-“ben van írva. Sokkal fontosabb a regens dióidra nézve, hogy diákul tudjon, semmint magyarul, mert a katli. egyház nyelve nálunk is latin, s az egyházi karmester, a latin nyelv alapos tudása, vagy legalább is értése nélkül, különösen az egyház-ünnepi szertartások chorális teendői körül alig képes magát kellőképen tájékozni. Igaz, hogy nálunk, Egerben, a főszékes-egyházi karnagynak egyszersmind tanitóképző-intézeti zene- és énektanárnak is kell lennie, mert javadalmazásának egy jelentékeny részét ép e czi- men élvezi. A tanítóképző intézeti tanárnak pedig korrekte kell tudni magyarul, mert másként nem tarthat előadásokat. — De ezen a bajon nem lesz nehéz segiteni. A tanitóképző-intézeti zene- s énektanári állást ideiglenesen betöltheti a mostani helyettes tanár, ki e feladatnak egészen szabályszerűen képes megfelelni, mindaddig, mig az újonnan választandó karmester alaposan megtanul magyarul, s helyét, mint tanítóképző intézeti tanár, a praeparandián is elfoglalhatja. E részben az intézkedésre hivatott egyházi főn hatóságnak úgy sincs miben válogatnia, mert, tudomásunkkal, a karmesteri pályázók között egyetlen egy sincs, aki a magyar nyelvet annyira bírná, hogy a mi jó- nevű tani tó-képző intézetünknél a zenetanári széket azonnal elfoglalhatná. De ha a mi derék főegyházi zenészeink s énekeseink közöl, kik csaknem kivétel nélkül idegen ajkúak, többen hosszabb, vagy rövidebb idő alatt, a magyar nyelvet annyira elsajátították, hogy azt ma már egészen folyékonyan, s oly jól beszélik, hogy magyar beszedőkben az idegen kiejtés alig ismerhető fel: azt hisszük, némi buzgalom- s jóakarattal az újonnan megválasztandó regens
