Eger - hetilap, 1888
1888-04-24 / 17. szám
132 egy helyettes főparancsnok és szertárnok megválasztása által a választmány kiegészítése. — Eger, 1888. április 21-én. Frenzl János, s. k. e. titkár. — Műkedvelői előadás. A hevesmegyei árvízkárosultak fölse- géllése ügyében városunkban az egervidéki jótékony nőegylet fáradhatlan választmánya által megindított iigybuzgalom folytán, melynek a közelébb rendezett szép hangverseny is egyiK kiváló sikere volt, — legújabban már a jövő szombaton vagy vasárnap f. hó 28 vagy 29-én tartandó, igen érdekes műkedvelői előadásra van kilátásunk. Ez alkalommal a nyári színkörben Szigligeti „A mama“ ez. kitűnő 3 felvonásos vigjátéka kerül színre, melyben a kiválóbb szerepeket a következő műkedvelő hölgyek és urak fogják játszani: Mogoriné: Petravich Bertalanná úrnő; Czili: Kemény Alajosné úrnő ; Eszti: Pátz Szidónia úrhölgy, és szobaleány Imre Leona urhölgy; Berki Ákos: ifj. Simonyi Károly; Szegfű Tivadar: Kelemen Ernő; Ormi Béla: Sándor Szilárd ; Ugri Miska: Szabó Béla. Mint halljuk, a próbák már tegnap óta folyamatban vannak. Magáról az előadásról a falragaszok fognak bővebb felvilágosítást nyújtani. — Nekrolog. Egy éve s egy hónapja mult, mint szives olvasóink emlékeznek, hogy a bold, emlékű Kiss Ernő cist.-r. áld. s nagytudományú tanár ur jobblétre szenderülésével e lapban a ft. cist.-rend nagy veszteségét közöltük; s most egy újabb halotti jelentés van előttünk, melyben: A magyarországi cisterci- rend tagjai fájdalmas szívvel jelentik szeretett társuknak, Károly Irén István kiérdemült tanár és lelkésznek, a budapesti tört. társulat tagjának, f. 1888. évi apr. 18. estve 9 órakor, életének 49-ik, ünnepélyes fogadalma és áldozársága 25-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után tüdővizenyőben történt gyászos elhunytál. A boldogultnak hült tetemei f. hó 20-án d. u. 4 órakor fognak az irgalmas-rend budapesti gyógy-intézetébő^ az I. kér. Németvölgyi sirkertbeu örök nyugalomra helyeztetni. Áldás- és béke hamvaira! — Bold. eml. Károly Irén István, Eger szülötte, s a városunkban előnyösen ismert, kiterjedt Károly — (elébb: Carolus-) családnak volt tagja. Iskoláit szintén Egerben végezte. Mintegy pár évtizedig tartó tanári pályáját csaknem kizárólag a székesfehérvári fógymnásiumban töltötte. Azután egykét évig Előszálláson lelkészkedett, mig súlyos baja kórágyhoz kötötte. A ft. rend tagjai a boldogultban szeretett és szerető pap-, tanár- és rendtársukat gyászolják. Midőn a cist.-rend halottai felett nyilvánuló részvétben mi is mindannyiszor őszintén osztozunk, azon buzgó óhajunknak adunk e pillanatban kifejezést — vajha az utolsó őszhajszálunk megjelenéséig ne nyílnék hasonló kötelesség! eljesitésre alkalmunk! — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik boldogult férjem, Sá- rosy Antal temetésén megjelenni s részvétökkel az elhűnyt fölött érzett szívfájdalmamon enyhíteni kegyesek voltak, -— fogadják őszinte köszönetemet. Eger, 1888. april 21. Özv. Sárosy Antalné. Délután este felé a Dell’Anima templomban gyülekeztünk, hogy a leáldozó 1887. évben vett jótéteményeiért Istennek hálát adjunk. Dr. Firczák Gyula munkácsi nagyprépost, orsz. képviselő tartott ez alkalommal hatásos magyar szeDt beszédet. Sz. beszéd után volt a hálaadó ajtatosság, mely alatt orgona-kisérettel alkalmi magyar énekeket zengedeztünk. Végül az „Oh szép Jézus ez új esztendőben“ gyönyörű akkordjai között hagytuk el a templomot. Ki ki tapasztalhatta már, hogy az ó év estéjén tartatni Szokott hálaadás mennyire megható. Mennyivel meghatóbb lehetett a mi ajtatosságunk messze távolban a kedves hazától, idegen földön, idegen ajkú népek között, az örök városban édes anyanyelvűnkön mondottunk hálát Istennek! Az olaszok szép számmal vettek részt ajtatosságunkon. * * * Felvirradt végre a várva várt nap 1888. január hó 1-jén, mely napon XIII. Leo Pápa bemutatandó volt^aranymiséjét. Nem csak a föld örült e napnak, hanem az ég is. Ég és föld vetélkedni látszottak az öröm kifejezésében Krisztus földi helytartójának öröm-ünnepén. Tiszta, felhőtlen ég jelezte az Egek teljes örömét e nagy napon; ragyogó napsugár a nagy és dicső Pápa glóriáját, melylyel az Egyház hajóját 10 évi pápasága alatt népek és nemzetek csodálatára annyi diadallal kormányozza. A föld örömét királyok, népek és nemzetek küldöttei, a kerek föld minden részéből egybesereglett katli. zarándokok, — kik nem mint királyok, — nem mint államok és nemzetek küldöttei, hanem csak mint a katli. egyház gyermekei szivük sugallatát követve, ezen egyház fejéhez való törhetlen ragaszkodásuk kifejezésére siettek e nagy napra az örök városba — mondom az ezer és ezrekre — Gyászhir. Özv. Toronyi Sándor né, szül. Köllner Amália, hosszas szenvedés után, élete 57-ik évében, f. hó 16 án elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. A boldogult hült tetemeit f. hó 18-án közrészvét kisérte a „Fájdalmas Szüz-“ről nevezett sirkertben az örök nyugalom helyére. — Szép példáját adta a ft. cist, rend vezetése alatt álló egri főgymásium III. osztálybeli ifjúsága annak, hogy nemcsak elméjét gyakorolja az ismeretek megszerzésében, hanem zsenge szivét is a nemes érzelmek fejlesztésében, midőn a hevesmegyei árvízkárosultak fölsegéllésére, saját kebelében gyűjtést rendezett, s annak eredményét. 3 frt. 61 krt, czéljához való juttatás végett szerkesztőségünkhöz beküldte. Ez összeghez járultak : Göndör Gábor, 20 kr. Türk Szilárd, 10 kr. Kőrösy Pál, 21 kr. Bónay Zoltán, 1 frt. Frank Jenő, 10 kr. Dely József, 20 kr. Epstein Mór, 10 kr. Fenyvessy Endre, 60 kr. Rótli Nándor, 10 kr. Weber Jenő, 20 kr. Gyürky Ferencz, 30 kr. Hajnal László, 20 kr. Patak Béla, 20 kr. Protyevin Béla, 10 krt. Összesen 3 frt 61 kr. — Hevesmegye óvnegyedes közgyűlése, gr. Keglevich Béla főispán őmlga elnöklete alatt, szép számú megyebizottsági tagok részvéte mellett, tegnap, f. hó 23-án nyílt meg. Igen élénk és heves vitára adott alkalmat a Károlyi-féle mátrai vasút javára a megye által már korábban megszavazott 50 ezer forint kérdése. A megye állandó választmánya tudniillik, utóbbi ülésében azon javaslatot hozta, hogy, tekintve megyénknek a legközelebbi árvíz által okozott súlyos anyagi helyzetét, mely a megye rendelkezésére álló segély-alapokat rendkívüli mértékben fogja igénybe venni ; de tekintve azon körülményt is, hogy egy budapesti pénzintézet csak gr. Károlyi jótállása mellett hajlandó a megye által az útalap terhére fölveendő 50,000 frtnyi kölcsönt megadni, — eme, megyénkre nézve lealázó föltétel mellett Hevesmegye a kölcsön fölvételét, s annak a mátrai vasút részére való kiadását tagadja meg. Ennek ellenében a belügyminiszter határozati- lag utasította a megyét a már egyszer megajánlott 50,000 frt haladéktalan kifizetésére. A heves, és helyenkint élessé vált vitában sokan vettek részt pro et contra. Némelyek Almássy Géza orsz. képviselő indítványa mellett szólaltak föl, mely a miniszteri határozat végrehajtását szorgalmazta. Mások az állandó választmány javaslatának elfogadása mellett kardoskodtak, azon indokból is, mert a megye a mátrai vasút javára fölajánlott 50.000 frtnyi segélyt a debreczen-fiizes-abonyi s az eger-nádasdi tervezett vasutak javára hasonló összegekben collective megajánlott 150.000 frtnyi segélylyel egyetemben szavazta meg,tehát a megyei útalap terhére az egész megajánlott 150,000 frtnyi kölcsönösz- szeg lesz annak idején, kedvezőbb viszonyok közt fölveendő. Végre, hosszas vita után, névszerinti szavazásra került a dolog, melyben az Almásy indítványának 22 szavazata ellen, az állandó választmány javaslata 42 szóval, tehát 20 szótöbbséggel elfogadtatott. A megye közönsége azonban belenyugodott, hogy ez ügy, menő zarándokok öröm- riadalma fejezte ki a jubiláló Pápa előtt. Nem akarván elmaradni e nagy eseményről, nevemre szóló belépti jegyemmel már kora reggel 6 órakor útban voltam a Sz. Péter felé, melynek világkupolája alatt volt lefolyandó a kath. világ jubileum-ünnepe. Kirendelt katonaság kordont vont a Sz. Péter téren át, melyen csak is az előmutatott jegygyei juthattam keresztül. A templom kapui zárva voltak, csak is egy — a templom baloldalán — volt nyitva, melyen 60000 embernek egyen- kint kellett volna bejutnia. Képzelhető az a tolongás, ami itt kifejlődött. Ötven lépésnyi utat épen egy óra alatt tettem meg meg- számlálhatlan oldalba-bökések mellett. Hol előre löktek, hol hátra szorítottak, hol meg oldalt nyomtak. Az volt a legkellemesebb érzés, mikor egy-egy lépésnyit előbbre vitt a folyamszerü- leg hullámzó tömeg. No de szívesen tűrtem ennyi megpróbáltatást a reám várakozó nagyszerű látványosságért. Fél nyolez óra lehetett, mikor a nyitott ajtó többed magammal elnyelt, mint a kis patakot elnyeli a nagyobb folyó; mert hogy mikéut jutottam be a templomba? Azt nem tudom megmondani. A templom belsejében már lehetett néhány ezer ember, mindazonáltal elég közel jutottam a főoltárhoz. Kilencz órakor volt jövendő a pápa. Lett volna tehát elég időnk, még másfél óra a templom egyes részeinek megtekintésére; hja, de elfoglalt álláspontunkat egy pillanatra sem lehetett elhagyni, mert a hívők ezreinek tömege észrevétlenül és gyorsan nőtt elannyira, hogy nem sokára mi négyen magyarok kezeinket összekapcsolva tudtuk magunkat össze, — és a tolakodókat visszatartani. Micsoda bábeli zűrzavara volt itt a nyelveknek! Persze a tolongás, mely a külsőnél sokkal hatalmasabb volt, mindenkit szólásra és protestánsra kény szeri tett,
