Eger - hetilap, 1888

1888-04-24 / 17. szám

132 egy helyettes főparancsnok és szertárnok megválasztása által a választmány kiegészítése. — Eger, 1888. április 21-én. Frenzl János, s. k. e. titkár. — Műkedvelői előadás. A hevesmegyei árvízkárosultak fölse- géllése ügyében városunkban az egervidéki jótékony nőegylet fáradhatlan választmánya által megindított iigybuzgalom folytán, melynek a közelébb rendezett szép hangverseny is egyiK kiváló sikere volt, — legújabban már a jövő szombaton vagy vasárnap f. hó 28 vagy 29-én tartandó, igen érdekes műkedvelői elő­adásra van kilátásunk. Ez alkalommal a nyári színkörben Szigligeti „A mama“ ez. kitűnő 3 felvonásos vigjátéka kerül színre, melyben a kiválóbb szerepeket a következő műkedvelő hölgyek és urak fogják játszani: Mogoriné: Petravich Bertalanná úrnő; Czili: Kemény Alajosné úrnő ; Eszti: Pátz Szidónia úrhölgy, és szobaleány Imre Leona urhölgy; Berki Ákos: ifj. Simonyi Károly; Szegfű Tivadar: Kelemen Ernő; Ormi Béla: Sándor Szi­lárd ; Ugri Miska: Szabó Béla. Mint halljuk, a próbák már teg­nap óta folyamatban vannak. Magáról az előadásról a falraga­szok fognak bővebb felvilágosítást nyújtani. — Nekrolog. Egy éve s egy hónapja mult, mint szives ol­vasóink emlékeznek, hogy a bold, emlékű Kiss Ernő cist.-r. áld. s nagytudományú tanár ur jobblétre szenderülésével e lapban a ft. cist.-rend nagy veszteségét közöltük; s most egy újabb ha­lotti jelentés van előttünk, melyben: A magyarországi cisterci- rend tagjai fájdalmas szívvel jelentik szeretett társuknak, Károly Irén István kiérdemült tanár és lelkésznek, a budapesti tört. társulat tagjának, f. 1888. évi apr. 18. estve 9 órakor, életének 49-ik, ünnepélyes fogadalma és áldozársága 25-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után tüdővizenyőben történt gyá­szos elhunytál. A boldogultnak hült tetemei f. hó 20-án d. u. 4 órakor fognak az irgalmas-rend budapesti gyógy-intézetébő^ az I. kér. Németvölgyi sirkertbeu örök nyugalomra helyeztetni. Áldás- és béke hamvaira! — Bold. eml. Károly Irén István, Eger szülötte, s a városunkban előnyösen ismert, kiterjedt Károly — (elébb: Carolus-) családnak volt tagja. Iskoláit szintén Egerben végezte. Mintegy pár évtizedig tartó tanári pályáját csaknem ki­zárólag a székesfehérvári fógymnásiumban töltötte. Azután egy­két évig Előszálláson lelkészkedett, mig súlyos baja kórágyhoz kötötte. A ft. rend tagjai a boldogultban szeretett és szerető pap-, tanár- és rendtársukat gyászolják. Midőn a cist.-rend halottai fe­lett nyilvánuló részvétben mi is mindannyiszor őszintén osz­tozunk, azon buzgó óhajunknak adunk e pillanatban kifejezést — vajha az utolsó őszhajszálunk megjelenéséig ne nyílnék hasonló kö­telesség! eljesitésre alkalmunk! — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik boldogult férjem, Sá- rosy Antal temetésén megjelenni s részvétökkel az elhűnyt fölött érzett szívfájdalmamon enyhíteni kegyesek voltak, -— fogadják őszinte köszönetemet. Eger, 1888. april 21. Özv. Sárosy Antalné. Délután este felé a Dell’Anima templomban gyülekeztünk, hogy a leáldozó 1887. évben vett jótéteményeiért Istennek hálát adjunk. Dr. Firczák Gyula munkácsi nagyprépost, orsz. képvise­lő tartott ez alkalommal hatásos magyar szeDt beszédet. Sz. be­széd után volt a hálaadó ajtatosság, mely alatt orgona-kisérettel alkalmi magyar énekeket zengedeztünk. Végül az „Oh szép Jé­zus ez új esztendőben“ gyönyörű akkordjai között hagytuk el a templomot. Ki ki tapasztalhatta már, hogy az ó év estéjén tartat­ni Szokott hálaadás mennyire megható. Mennyivel meghatóbb lehetett a mi ajtatosságunk messze távolban a kedves hazától, idegen földön, idegen ajkú népek között, az örök városban édes anyanyelvűnkön mondottunk hálát Istennek! Az olaszok szép számmal vettek részt ajtatosságunkon. * * * Felvirradt végre a várva várt nap 1888. január hó 1-jén, mely napon XIII. Leo Pápa bemutatandó volt^aranymiséjét. Nem csak a föld örült e napnak, hanem az ég is. Ég és föld vetélked­ni látszottak az öröm kifejezésében Krisztus földi helytartójának öröm-ünnepén. Tiszta, felhőtlen ég jelezte az Egek teljes örömét e nagy napon; ragyogó napsugár a nagy és dicső Pápa glóriá­ját, melylyel az Egyház hajóját 10 évi pápasága alatt népek és nemzetek csodálatára annyi diadallal kormányozza. A föld örö­mét királyok, népek és nemzetek küldöttei, a kerek föld minden részéből egybesereglett katli. zarándokok, — kik nem mint kirá­lyok, — nem mint államok és nemzetek küldöttei, hanem csak mint a katli. egyház gyermekei szivük sugallatát követve, ezen egyház fejéhez való törhetlen ragaszkodásuk kifejezésére siettek e nagy napra az örök városba — mondom az ezer és ezrekre — Gyászhir. Özv. Toronyi Sándor né, szül. Köllner Amália, hosszas szenvedés után, élete 57-ik évében, f. hó 16 án elhunyt. Halálát kiterjedt rokonság gyászolja. A boldogult hült tetemeit f. hó 18-án közrészvét kisérte a „Fájdalmas Szüz-“ről nevezett sirkertben az örök nyugalom helyére. — Szép példáját adta a ft. cist, rend vezetése alatt álló egri főgymásium III. osztálybeli ifjúsága annak, hogy nemcsak elméjét gyakorolja az ismeretek megszerzésében, hanem zsenge szivét is a nemes érzelmek fejlesztésében, midőn a hevesmegyei árvízkárosultak fölsegéllésére, saját kebelében gyűjtést rendezett, s annak eredményét. 3 frt. 61 krt, czéljához való juttatás végett szerkesztőségünkhöz beküldte. Ez összeghez járultak : Göndör Gábor, 20 kr. Türk Szilárd, 10 kr. Kőrösy Pál, 21 kr. Bónay Zoltán, 1 frt. Frank Jenő, 10 kr. Dely József, 20 kr. Epstein Mór, 10 kr. Fenyvessy Endre, 60 kr. Rótli Nándor, 10 kr. Weber Jenő, 20 kr. Gyürky Ferencz, 30 kr. Hajnal László, 20 kr. Patak Béla, 20 kr. Protyevin Béla, 10 krt. Összesen 3 frt 61 kr. — Hevesmegye óvnegyedes közgyűlése, gr. Keglevich Béla főispán őmlga elnöklete alatt, szép számú megyebizottsági tagok részvéte mellett, tegnap, f. hó 23-án nyílt meg. Igen élénk és he­ves vitára adott alkalmat a Károlyi-féle mátrai vasút javára a megye által már korábban megszavazott 50 ezer forint kérdése. A megye állandó választmánya tudniillik, utóbbi ülésében azon javaslatot hozta, hogy, tekintve megyénknek a legközelebbi árvíz által okozott súlyos anyagi helyzetét, mely a megye rendelkezé­sére álló segély-alapokat rendkívüli mértékben fogja igénybe ven­ni ; de tekintve azon körülményt is, hogy egy budapesti pénzin­tézet csak gr. Károlyi jótállása mellett hajlandó a megye által az útalap terhére fölveendő 50,000 frtnyi kölcsönt megadni, — eme, megyénkre nézve lealázó föltétel mellett Hevesmegye a kölcsön fölvételét, s annak a mátrai vasút részére való kiadá­sát tagadja meg. Ennek ellenében a belügyminiszter határozati- lag utasította a megyét a már egyszer megajánlott 50,000 frt ha­ladéktalan kifizetésére. A heves, és helyenkint élessé vált vitá­ban sokan vettek részt pro et contra. Némelyek Almássy Géza orsz. képviselő indítványa mellett szólaltak föl, mely a minisz­teri határozat végrehajtását szorgalmazta. Mások az állandó vá­lasztmány javaslatának elfogadása mellett kardoskodtak, azon indokból is, mert a megye a mátrai vasút javára fölajánlott 50.000 frtnyi segélyt a debreczen-fiizes-abonyi s az eger-nádasdi tervezett vasutak javára hasonló összegekben collective megajánlott 150.000 frtnyi segélylyel egyetemben szavazta meg,tehát a megyei útalap terhére az egész megajánlott 150,000 frtnyi kölcsönösz- szeg lesz annak idején, kedvezőbb viszonyok közt fölveendő. Végre, hosszas vita után, névszerinti szavazásra került a dolog, melyben az Almásy indítványának 22 szavazata ellen, az állandó választmány javaslata 42 szóval, tehát 20 szótöbbséggel elfogad­tatott. A megye közönsége azonban belenyugodott, hogy ez ügy, menő zarándokok öröm- riadalma fejezte ki a jubiláló Pá­pa előtt. Nem akarván elmaradni e nagy eseményről, nevemre szóló belépti jegyemmel már kora reggel 6 órakor útban voltam a Sz. Péter felé, melynek világkupolája alatt volt lefolyandó a kath. világ jubileum-ünnepe. Kirendelt katonaság kordont vont a Sz. Péter téren át, melyen csak is az előmutatott jegygyei juthattam keresztül. A templom kapui zárva voltak, csak is egy — a tem­plom baloldalán — volt nyitva, melyen 60000 embernek egyen- kint kellett volna bejutnia. Képzelhető az a tolongás, ami itt ki­fejlődött. Ötven lépésnyi utat épen egy óra alatt tettem meg meg- számlálhatlan oldalba-bökések mellett. Hol előre löktek, hol hát­ra szorítottak, hol meg oldalt nyomtak. Az volt a legkelleme­sebb érzés, mikor egy-egy lépésnyit előbbre vitt a folyamszerü- leg hullámzó tömeg. No de szívesen tűrtem ennyi megpróbálta­tást a reám várakozó nagyszerű látványosságért. Fél nyolez óra lehetett, mikor a nyitott ajtó többed magammal elnyelt, mint a kis patakot elnyeli a nagyobb folyó; mert hogy mikéut jutottam be a templomba? Azt nem tudom megmondani. A templom bel­sejében már lehetett néhány ezer ember, mindazonáltal elég kö­zel jutottam a főoltárhoz. Kilencz órakor volt jövendő a pápa. Lett volna tehát elég időnk, még másfél óra a templom egyes részeinek megtekintésére; hja, de elfoglalt álláspontunkat egy pil­lanatra sem lehetett elhagyni, mert a hívők ezreinek tömege ész­revétlenül és gyorsan nőtt elannyira, hogy nem sokára mi négyen magyarok kezeinket összekapcsolva tudtuk magunkat össze, — és a tolakodókat visszatartani. Micsoda bábeli zűrzavara volt itt a nyelveknek! Persze a tolongás, mely a külsőnél sokkal hatal­masabb volt, mindenkit szólásra és protestánsra kény szeri tett,

Next

/
Thumbnails
Contents