Eger - hetilap, 1888
1888-04-24 / 17. szám
133 jogi oldalának kifejtését tekintve, bővebb tanulmányozás és véleményezés végett a megyei ügyésznek adassék ki. — A megyei tisztviselők nyugdíjalapjára vonatkozó azon indítvány, hogy ez alap megteremtése czéljából a megye közönsége a közadók arányában 1%-kal megadóztassák, mindaddig, mig az alapra szükségelt 60,000 frtnyi összeg egybegyül, — egyhangúlag elfogadtatott. — Primiczia. Deméndről Írják lapunknak: Deméud község és a szomszédos falvak lakói f. hó 15-én ritka szép ünnepélynek voltak szemtanúi. Pogonyi Bernát újmisés lelkész úr, a helybeli kántor tanító úr fia, mondotta itt akkor primitiáját. Az egyházi szentbeszédet nt. Melicher László kerecsendi káplán úr mondotta. Gyönyörű beszéd volt az, melyet a jelenlevők szivig- ható áhítattal hallgattak, s minden mondatán a széptehetség és kiváló készültség bélyegét viselte. A manuductori tisztséget főtisztelendő Maizinger Károly kerecsend-deméndi esperes-plebános úr teljesítette, kinek vezetése mellett az újmisés pap igazi áhitat- és emelkedett lélekkel végezte a perczek és századok urához bemutatott első szentmiséjét. Mise után az újmisés pap előbb a manu- ductor urra, s a predikátiót tartó fiatal paptársára, azután szülei, rokonai, és az idegenekre adta áldását. A mise után barátságos ebéd várta az ünnepelt édesatyja vendégszerető házánál az összejött rokonok és jóbarátokat s ebéd alatt az újmisés meghatott, meleghangú szavakban mondott ékes dictiót a kathojikus egyház fejére XIII-ik Leó pápa 0 szentségére, — az egri Érsek ur ő excellentiájára s végűi a főtisztelendő manuductor urra, — mire a manuductor ur válaszolván rövid, de tartalomdús beszédében kitartás és buzgalomra intette az ünnepeltet. Ezután Cse- hacsek Oskár adta át rövid bevezetés mellett a község nevében készült csinos emléklapot s ugyancsak ő mondott felköszöntőt a főtisztelendő manuductor úrra. A koszorúleányi tisztséget Kováéit Aranka Gyöngyösről, — Szanthoffer Lénike, Szuromi Mariska és az újmisés pap két nővére: Mariska és Rózsa Deméndről végezték. — Az ünnepélyen az összes vendégek örömére jelenvolt még főtisztelendö Ludeser Sándor heves-bátori plébános úr is, ki hivatalos teendői miatt csak közvetlen az ebéd előtt jöhetett meg. — Légszesz-világitás. A múlt héten járt városunkban egy nagy légszesztársulat igazgatója, a ki a városi mérnökkel körutat tett városunk azon részében, a mely légszeszszel szándékol- tatik kivilágittatni. Annyira megtetszett és alkalmasnak találtatott városunk az igazgató által, légszesz-világitás alkalmazására, hogy Hickmann vár. mérnökünket megkérte az utasítása szerinti csőhálózat kijelölésére, a gazometer és azt környezendő, a hivatalnokok számára készülendő emeletes lakházak tervrajzainak elkészítésére. Megbízta továbbá, hogy a magánfelek, középületek-, az utczákban és nyilvános helyeken alkalmazandó láng számáról tájékozást szerezzen, és az egész ügyet városunk érdeke szempontjából tanulmánya tárgyává tegye, hogy aztán az egész erre vonatkozó rajzokat, iratokat és költség-előirányzatot a városi tanács elé terjeszsze. — Hogyha — a mint értesülünk — 180 vár. utczai lámpa és 1220 láng magánlakásokban, boltokban és nyilvános helyiségekben alkalmaztatnék, tehát összesen 1400 láng, a légszesz-világitás városunkban — annyi vajúdás után — végre megvalósítható volna. Hogyha azonban annyi láng nem biztosítható, egyszer mindenkorra le kell mondanunk a légszesz-világitás- ról! Egy gázláng tizennégy darab milly-gyertya világításával egyenlő; egy órai gázvilágitás 1 és 8/io kínál többe nem kerül. Reméljük^ hogy ennek keresztülvitele vár. mérnökünknek sükerűl- ni fog. És ha ezen föltevésünk nem csal, másfél év lefolyása múlva (tehát 1889. november hóban) városunkat már gáz fogja világítani! — A pétervásárai tüzkárosúltak. — Múlt évi szeptemb. hó 24-ik napja gyász-betűkkel van és lesz megörökítve Pétervására hivatalos irataiban. — Említett nap ugyanis, déli félegy órakor, 44 család összes vagyona — hvtlos becslés szerint több mint 40 ezer frt értékben — a dühöngő tűzvész áldozatáúl esett. — A jó Isten, ki e súlyos csapást küldve, próbára tette szegény, de vallásos népünket, meg is vigasztalta; amennyiben bőkezű, nemes szivü adakozókat támasztott, akiknek irgalmas adományaik folytán, sikerűit is a legszükségesebbeket, — a vetőmagot és a liosz- szú télre legalább szükecskén a mindennapi kenyeret is — megszerezni. — Már a szerencsétlenség utáni nap reggelén Gróf Kegle- vich Gyula 0 mltsga 11 zsák lisztet; Ivády Béla orsz. képv. úr ő nga pedig 10 zsák lisztet és 50 frtot o. é. méltóztattak a segélyt gyűjtő, bizottság rendelkezésére — kiosztás végett — küldeni ; majd u. az nap délutánján T. Yurumpek K. 3 zsák rozst; T. Práff N. 3 zsák lisztet; T. Pauncz B. 2 zsák és T. Ulmer S. 1 zsák rozsot küldöttek: Lelesz községe pedig, (hálásan sietett u. ez nap vissza fizetni a pár évvel előbb nyújtott segélyt) derék bírája, Kovács Károly által 42 V8 véka gabonát, 5 véka árpát, 7VB véka zabot, l'/2 véka babot és 5 frtot o. é. küldött; alig pár nap múlva, a félmezetlen maradt gyermekek és szerencsétlenek némi-nemü felruházására özv. Gróf Keglevich Gyuláné ő mltsga: 2 vég parchetet, 6 drb férfi inget; 4 drb fej-selyem kendőt, 6 sipkát, 11 fejkötőt, több darab gyermek inget, szoknyát, kötött rekliket stb. kegyeskedett küldeni; majd azután, amint naponként ijesztőbben és kérlelhetlenebbűl közeledett a téli idő, úgy naponként vigasztalóbban érkeztek a nemesen érző szivek bőkezű adományai! u. m: Király Ő Felsége 400 frt, egri Érsek ő Excellentiája 100 frt, egri mltgos Főkáptalan 100 frt, Tek. Heves megye 100 frt, Gróf Károlyi Viktorné 40 frt, Budapest főváros Tanácsa 50 frt, Miskolcz város Tanácsa 20 frt, Rimaszombat városa 22 frt 30 kr; Verpeléth városa 4 frt 5 kr, Gyöngyös városa 10 frt 20 kr, Schmidt I. 1 frt, Szekendy I. 1 frt Menyhárt M. 5 frt, Pauncz M. 5 frt, Sírok község 4 frt 5 kr és 5 köböl gabona nemű; Makiár 5 frt, Aldebrő 1 frt 72 kr, Csány 2 frt, Feldebrő 3 frt, Szóláth 1 frt 50 kr, Erdő Kövesd 11 v. rozs, s mikor egyik-másik felebarátunk vagy felebarátnőnk nem akarta megérteni a mi édes magyar nyelvünkön mondott szépen kérő szavainkat, néma volapükök módjára ököllel fenyegettük meg. Ha még ez sem használt, úgy oda nyomtuk mind a négyen a szikla keménységű zsúfolt tömeghez, hogy nem volt kedve többé tolakodni. Beati longi! Boldogok a hosszúak, másként horihorgasok! hangzott a hátam mellett, s igazat adtam a felsóhajtónak, mert azok csakugyan keresztülláthatnak kényelmesen a tömegen. Közben-kőzben a mintegy 60.000-re menő emberáradaton elevenebb mozgalom, kíváncsiság vett erőt, valahányszor egy-egy bibornokot vezetett be két alabárdos, avagy egy-egy püspök vo- núlt be kisérő papjával. Mindannyiszor suttogni kezdték az emberek, hogy ő Szentsége közeledik. Ezek, valamint a diplomá- cziai kar meghívott tagjai mindannyian a templom közepén elkorlátolt úton haladtak fölfelé, s a diplomacziai kar számára a szentélyben volt két szép rögtönzött emelvény; a bibornokok és püspökök pedig a főoltár körűi félkörben foglaltak helyet, hogy közvetlen közelből szemlélhessék, mint mutatandja be az aggkor- tól és örömtől reszkető kézzel arany áldozatát a Maggasságbe- linek a szentséges Atya. Végre 9 óra után pár perczczel, midőn a templom főhajója már egészen meg volt telve a hívők ezreivel, az egész tömegen lázas türelmetleuség vett erőt, mindenkinek tekintete ama bejáratra volt irányozva, melyen ő Szentsége volt bevonúlandó. Ismét suttogás, hogy ő Szentsége közeledik. Mély csend lesz az ezrekre menő lázas tömegben, tekintete most már igazán mindenkinek ő Szentsége bejáratára van irányozva. Mindenki csak őt akarta látni, a nap hősét, a világra szóló esemény eszközlőjét. Megakadt lélekzettel várta mindenki a pillanatot, melyben szentséges alakja láthatóvá lesz. Csakugyan közeledett ő Szentsége, mert a svájczi testőrök fényes sisakjai, csillogó alabárdjai már a templom ivei alatt tündököltek, utánok jött a papság nagy száma, kezdve a kis papoktól mindenféle rangból és rendből. Végül római nemes gárda sorfala között hordszéken maga XIII. Leo! Amint kedves alakja megpillanthatóvá lett, a 60,000 emberből kitört a lelkesedés. A világ mindenféle nyelvén az „Éjen“ „Vivat“ „Eviva,“ közben taps-vihar, kendő-, kalaplobogtatás. Soha életemben ily jubilust még nem láttam és nem hallottam. Az egész kath. világ jubilált itt Krisztus földi helytartójának, sz. Péter utódjának a sz. Péter templomában, hol 1870 óta nyilvánosan meg nem jelent; legföllebb magánajtatosságát végzendő a sz. Péter sírjánál estónkint zárt ajtók mögött, mit ő Szentsége XIII. Leo egy nap sem szokott elmulasztani. — Sem a hely szentsége, sem Krisztus földi helytartójának jelenléte nem akadályozza a lelkesedés, az öröm kitöréseit, ellenkezőleg az öröm, a lelkesedés ott a legnagyobb, ahol az ő fenséges alakja legközelebb van. A katholicismus erkölcsi fölényének imposans nyilvá- núlása volt ez a senki által nem rendezett jubilus. Jól eshetett e tüntetés az agg fogoly Pápának. Látszott is az öröm meghatott arczán. Szívből adta atyai áldását a világ minden részéből hozzá sietett gyermekeim. A főoltárhoz érve, lelépett a hordozható székről ő Szentsége és a sz. Péter sírja fölött egy csöndes kis misében mutatta be aranyáldozatát a Magasságbelinek. (Folyt, köv.)
