Eger - hetilap, 1888

1888-04-24 / 17. szám

133 jogi oldalának kifejtését tekintve, bővebb tanulmányozás és vé­leményezés végett a megyei ügyésznek adassék ki. — A megyei tisztviselők nyugdíjalapjára vonatkozó azon indítvány, hogy ez alap megteremtése czéljából a megye közönsége a közadók ará­nyában 1%-kal megadóztassák, mindaddig, mig az alapra szük­ségelt 60,000 frtnyi összeg egybegyül, — egyhangúlag elfogadtatott. — Primiczia. Deméndről Írják lapunknak: Deméud köz­ség és a szomszédos falvak lakói f. hó 15-én ritka szép ünne­pélynek voltak szemtanúi. Pogonyi Bernát újmisés lelkész úr, a helybeli kántor tanító úr fia, mondotta itt akkor primitiáját. Az egyházi szentbeszédet nt. Melicher László kerecsendi káplán úr mondotta. Gyönyörű beszéd volt az, melyet a jelenlevők szivig- ható áhítattal hallgattak, s minden mondatán a széptehetség és kiváló készültség bélyegét viselte. A manuductori tisztséget főtisz­telendő Maizinger Károly kerecsend-deméndi esperes-plebános úr teljesítette, kinek vezetése mellett az újmisés pap igazi áhitat- és emelkedett lélekkel végezte a perczek és századok urához be­mutatott első szentmiséjét. Mise után az újmisés pap előbb a manu- ductor urra, s a predikátiót tartó fiatal paptársára, azután szü­lei, rokonai, és az idegenekre adta áldását. A mise után barát­ságos ebéd várta az ünnepelt édesatyja vendégszerető házánál az összejött rokonok és jóbarátokat s ebéd alatt az újmisés meg­hatott, meleghangú szavakban mondott ékes dictiót a kathojikus egyház fejére XIII-ik Leó pápa 0 szentségére, — az egri Érsek ur ő excellentiájára s végűi a főtisztelendő manuductor urra, — mire a manuductor ur válaszolván rövid, de tartalomdús beszé­dében kitartás és buzgalomra intette az ünnepeltet. Ezután Cse- hacsek Oskár adta át rövid bevezetés mellett a község nevében készült csinos emléklapot s ugyancsak ő mondott felköszöntőt a főtisztelendő manuductor úrra. A koszorúleányi tisztséget Kováéit Aranka Gyöngyösről, — Szanthoffer Lénike, Szuromi Mariska és az újmisés pap két nővére: Mariska és Rózsa Deméndről végez­ték. — Az ünnepélyen az összes vendégek örömére jelenvolt még főtisztelendö Ludeser Sándor heves-bátori plébános úr is, ki hi­vatalos teendői miatt csak közvetlen az ebéd előtt jöhetett meg. — Légszesz-világitás. A múlt héten járt városunkban egy nagy légszesztársulat igazgatója, a ki a városi mérnökkel köru­tat tett városunk azon részében, a mely légszeszszel szándékol- tatik kivilágittatni. Annyira megtetszett és alkalmasnak találta­tott városunk az igazgató által, légszesz-világitás alkalmazására, hogy Hickmann vár. mérnökünket megkérte az utasítása szerinti csőhálózat kijelölésére, a gazometer és azt környezendő, a hiva­talnokok számára készülendő emeletes lakházak tervrajzainak elkészítésére. Megbízta továbbá, hogy a magánfelek, középületek-, az utczákban és nyilvános helyeken alkalmazandó láng számáról tájékozást szerezzen, és az egész ügyet városunk érdeke szem­pontjából tanulmánya tárgyává tegye, hogy aztán az egész erre vonatkozó rajzokat, iratokat és költség-előirányzatot a városi ta­nács elé terjeszsze. — Hogyha — a mint értesülünk — 180 vár. utczai lámpa és 1220 láng magánlakásokban, boltokban és nyil­vános helyiségekben alkalmaztatnék, tehát összesen 1400 láng, a légszesz-világitás városunkban — annyi vajúdás után — végre megvalósítható volna. Hogyha azonban annyi láng nem biztosít­ható, egyszer mindenkorra le kell mondanunk a légszesz-világitás- ról! Egy gázláng tizennégy darab milly-gyertya világításával egyenlő; egy órai gázvilágitás 1 és 8/io kínál többe nem kerül. Reméljük^ hogy ennek keresztülvitele vár. mérnökünknek sükerűl- ni fog. És ha ezen föltevésünk nem csal, másfél év lefolyása múlva (tehát 1889. november hóban) városunkat már gáz fogja világítani! — A pétervásárai tüzkárosúltak. — Múlt évi szeptemb. hó 24-ik napja gyász-betűkkel van és lesz megörökítve Pétervására hivatalos irataiban. — Említett nap ugyanis, déli félegy órakor, 44 család összes vagyona — hvtlos becslés szerint több mint 40 ezer frt értékben — a dühöngő tűzvész áldozatáúl esett. — A jó Isten, ki e súlyos csapást küldve, próbára tette szegény, de val­lásos népünket, meg is vigasztalta; amennyiben bőkezű, nemes szivü adakozókat támasztott, akiknek irgalmas adományaik foly­tán, sikerűit is a legszükségesebbeket, — a vetőmagot és a liosz- szú télre legalább szükecskén a mindennapi kenyeret is — meg­szerezni. — Már a szerencsétlenség utáni nap reggelén Gróf Kegle- vich Gyula 0 mltsga 11 zsák lisztet; Ivády Béla orsz. képv. úr ő nga pedig 10 zsák lisztet és 50 frtot o. é. méltóztattak a se­gélyt gyűjtő, bizottság rendelkezésére — kiosztás végett — kül­deni ; majd u. az nap délutánján T. Yurumpek K. 3 zsák rozst; T. Práff N. 3 zsák lisztet; T. Pauncz B. 2 zsák és T. Ulmer S. 1 zsák rozsot küldöttek: Lelesz községe pedig, (hálásan sietett u. ez nap vissza fizetni a pár évvel előbb nyújtott segélyt) derék bírája, Kovács Károly által 42 V8 véka gabonát, 5 véka árpát, 7VB véka zabot, l'/2 véka babot és 5 frtot o. é. küldött; alig pár nap múlva, a félmezetlen maradt gyermekek és szerencsét­lenek némi-nemü felruházására özv. Gróf Keglevich Gyuláné ő mltsga: 2 vég parchetet, 6 drb férfi inget; 4 drb fej-selyem ken­dőt, 6 sipkát, 11 fejkötőt, több darab gyermek inget, szoknyát, kötött rekliket stb. kegyeskedett küldeni; majd azután, amint naponként ijesztőbben és kérlelhetlenebbűl közeledett a téli idő, úgy naponként vigasztalóbban érkeztek a nemesen érző szivek bőkezű adományai! u. m: Király Ő Felsége 400 frt, egri Érsek ő Excellentiája 100 frt, egri mltgos Főkáptalan 100 frt, Tek. He­ves megye 100 frt, Gróf Károlyi Viktorné 40 frt, Budapest fővá­ros Tanácsa 50 frt, Miskolcz város Tanácsa 20 frt, Rimaszom­bat városa 22 frt 30 kr; Verpeléth városa 4 frt 5 kr, Gyöngyös városa 10 frt 20 kr, Schmidt I. 1 frt, Szekendy I. 1 frt Meny­hárt M. 5 frt, Pauncz M. 5 frt, Sírok község 4 frt 5 kr és 5 köböl gabona nemű; Makiár 5 frt, Aldebrő 1 frt 72 kr, Csány 2 frt, Feldebrő 3 frt, Szóláth 1 frt 50 kr, Erdő Kövesd 11 v. rozs, s mikor egyik-másik felebarátunk vagy felebarátnőnk nem akarta megérteni a mi édes magyar nyelvünkön mondott szépen kérő szavainkat, néma volapükök módjára ököllel fenyegettük meg. Ha még ez sem használt, úgy oda nyomtuk mind a négyen a szikla keménységű zsúfolt tömeghez, hogy nem volt kedve többé tola­kodni. Beati longi! Boldogok a hosszúak, másként horihorgasok! hangzott a hátam mellett, s igazat adtam a felsóhajtónak, mert azok csakugyan keresztülláthatnak kényelmesen a tömegen. Közben-kőzben a mintegy 60.000-re menő emberáradaton elevenebb mozgalom, kíváncsiság vett erőt, valahányszor egy-egy bibornokot vezetett be két alabárdos, avagy egy-egy püspök vo- núlt be kisérő papjával. Mindannyiszor suttogni kezdték az emberek, hogy ő Szentsége közeledik. Ezek, valamint a diplomá- cziai kar meghívott tagjai mindannyian a templom közepén el­korlátolt úton haladtak fölfelé, s a diplomacziai kar számára a szentélyben volt két szép rögtönzött emelvény; a bibornokok és püspökök pedig a főoltár körűi félkörben foglaltak helyet, hogy közvetlen közelből szemlélhessék, mint mutatandja be az aggkor- tól és örömtől reszkető kézzel arany áldozatát a Maggasságbe- linek a szentséges Atya. Végre 9 óra után pár perczczel, midőn a templom főhajója már egészen meg volt telve a hívők ezreivel, az egész tömegen lázas türelmetleuség vett erőt, mindenkinek tekintete ama bejá­ratra volt irányozva, melyen ő Szentsége volt bevonúlandó. Ismét suttogás, hogy ő Szentsége közeledik. Mély csend lesz az ezrekre menő lázas tömegben, tekintete most már igazán mindenkinek ő Szentsége bejáratára van irányozva. Mindenki csak őt akarta látni, a nap hősét, a világra szóló esemény eszközlőjét. Megakadt lélekzettel várta mindenki a pillanatot, melyben szentséges alakja láthatóvá lesz. Csakugyan közeledett ő Szentsége, mert a svájczi testőrök fényes sisakjai, csillogó alabárdjai már a templom ivei alatt tün­dököltek, utánok jött a papság nagy száma, kezdve a kis papok­tól mindenféle rangból és rendből. Végül római nemes gárda sor­fala között hordszéken maga XIII. Leo! Amint kedves alakja megpillanthatóvá lett, a 60,000 ember­ből kitört a lelkesedés. A világ mindenféle nyelvén az „Éjen“ „Vivat“ „Eviva,“ közben taps-vihar, kendő-, kalaplobogtatás. Soha életemben ily jubilust még nem láttam és nem hallottam. Az egész kath. világ jubilált itt Krisztus földi helytartójának, sz. Péter utódjának a sz. Péter templomában, hol 1870 óta nyil­vánosan meg nem jelent; legföllebb magánajtatosságát végzendő a sz. Péter sírjánál estónkint zárt ajtók mögött, mit ő Szentsége XIII. Leo egy nap sem szokott elmulasztani. — Sem a hely szentsége, sem Krisztus földi helytartójának jelenléte nem aka­dályozza a lelkesedés, az öröm kitöréseit, ellenkezőleg az öröm, a lelkesedés ott a legnagyobb, ahol az ő fenséges alakja legkö­zelebb van. A katholicismus erkölcsi fölényének imposans nyilvá- núlása volt ez a senki által nem rendezett jubilus. Jól eshetett e tüntetés az agg fogoly Pápának. Látszott is az öröm meghatott arczán. Szívből adta atyai áldását a világ minden részéből hozzá sietett gyermekeim. A főoltárhoz érve, lelépett a hordozható székről ő Szent­sége és a sz. Péter sírja fölött egy csöndes kis misében mutatta be aranyáldozatát a Magasságbelinek. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents