Eger - hetilap, 1888

1888-04-17 / 16. szám

123 Egy harmadik pedig, — és ez talán koronája mindannyinak — abban a szerencsés helyzetben van, hogy elnöke, — ki egy­szersmind igazgatója, — széna és zabkereskedő. Hogy tehát ennek az urnák jól keljen a szénája és zabja, a szövetkezet számára omnibuszokat vásárol és közlekedtet a fővárosban. — Az omni­busz-lovak természetesen az ő szénáját és az ő zabját fogyaszt­ják a szövetkezet pénzéért. Még egész légiót tudnánk felsorolni oly példákból, melyek bebizonyítják azt, hogy miként terelik el a szövetkezeteket nemes hivatásuktól és használják fel egyesek saját czéljaikra. Azok a szegény szövetkezeti tagok, kik teljes bizalommal helyezik el megtakarított filléreiket a szövetkezetek alaptőkéibe, abban a reményben, hogy ez által jogot szereznek maguknak arra, hogy szükség esetén némi hitelt élvezzenek, rendesen keserűen csalódnak. A szövetkezetek közgyűlésein csak ritkán vannak emiatt zajos jelenetek, mert az érdemes igazgatóságok gondoskodnak arról, hogy csak jó emberek legyenek jelen, kik mindent helyben­hagynak. A közgyűlési meghívók csak a hivatalos lapban tétet­nek közzé, melyet pedig kevés ember néz meg, és ha véletlenül egy szövetkezeti tag megtudja a közgyűlés napját, más egyéb mó­don akadályozzák meg a megjelenését, de ha még is megjelenik, a „jó emberek“ leszavazzák. Pedig e visszaéléseket már csakugyan kellene orvosolni. — Sok szegény ember károsodott már és ha az orvoslás sokáig ké­sik, még több fog károsodni. Nehány elriasztó példa talán jó útra terelné azokat a szövetkezet-alapítókat, kik ha nem is min­dig a tilosban, de legalább annak a mesgyéjén járnak. Különfélék. — Dr. Berzeviczy Albert magy. kir. vall. és közoktatásügyi miniszteri államtitkár ő mlga, rokona, Szmrecsányi Pál egri ka­nonok ő nsga látogatására, a többi rokonok- s testvérekkel együtt, f. hó 12-én városunkba érkezett, s a fentisztelt kanonok úr ven­dége volt. Államtitkár ő mlga, itteni rövid tartózkodása alatt, vett annyi időt magának, hogy városunk közoktatási intézeteit, min­den hivatalos jelleg mellőzésével, röviden szemügyre vegye. Szmre- csányi Pál kanonok ő nsga kalauzolása mellett ez alkalommal megtekintette az érs. lyceumban elhelyezett theologiai fakultást, a jogakademiát, a tanítóképző intézetet, s a kath. felsőbb elemi iskolákat; továbbá az angol kisasszonyok leánynövelő intézetét, s a múlt vasárnap a papnövelő intézetet s a cist. rend vezetése alatt álló kath. főgymnásiumot, hol úgy a tanszertárakat, rajzis- kolát, tornahelyiséget, templomot, mint az intézeti tantermeket is apróra megszemlélte. Ezenkívül vasárnap reggel kihallgatáson nézett is három kilométernyire volt a központtól. Trappista atyák gondozása alatt van, kiknek szives vezetése és magyarázatai mel­lett, ismét egy egész délutánt töltöttünk el ama szent helyen, hol minden porszem a hitünkért vérüket ontott martyrokra em- lékeztetett. Harmadik nap mentünk a Vatikánba, a pápa-királynak, egy kis város területével dicsekedhető palotájába, melyben a Pápa 1870. óta, midőn világi fejedelemségétől meg lett fosztva, fogoly- kint tartózkodik. Hogy milyen nagy, nem tudom megmondani, mert bár öt órán keresztül barangoltam benne, külsejéről nincs kellő ismeretem. Egyrészt a Szt. Péter temploma, másrészt a gyönyörű Angyalvár, elveszik a kilátást reája. Mondják, hogy 11000 szoba van benne. Megnéztem benne a Raphaél-stanzákat, azaz szobákat, melyeknek gyönyörű freskói nagy részben a festő- királytól vannak; majd a loggiákat, melyek alatt a Vatikánnak szabadba néző, s attól üveg-ablakok által elzárt széles folyosóit kell értenünk. Itt is minden ragyogó márvány és csillogó ara­nyozás. A plafond apró, négy ivü bolthajtásokra osztva, gyönyörű freskókban, az ó- és új-szövetség történetét szemlélteti. A loggiá­kon végig haladva, a képtárba jutottunk, hol nem csak a sok kép­ben, hanem ritka műremekekben is sokáig gyönyörködtem. Hogy meg ne fázzunk a sok álldogálásban, még fütve is voltak a ter­mek római módon. Apró rézkatlanokban igyekezett a beléjük szórt parázs kialudni. Innen a Sixt.ina kápolnába mentünk. Miként a Szt. Péter a világ legnagyobb és legszebb temploma, úgy ez a világ legna­gyobb és legszebb kápolnája. Gyönyörű freskóiról nevezetes, me­lyekért nagy kár, hogy a tömjén- és gyertyafüsttől már oly sokat szenvedtek. Az oltárkép helyét Michael Angelo freskója foglalja fogadta Halász Ferencz, Hevesmegye imént kinevezett kir. tan­felügyelőjét, kitől a hevesmegyei, s különösen az egri közokta­tási viszonyok felől behatón s élénken kérdezősködött. A kir. tanfelügyelő ez alkalommal szóba hozta az állami segély utján Egerben létesítendő polgári iskola ügyét is, melyre nézve a kir. tanfelügyelő előterjesztett tervezetét jóakarókig hallgatta meg. Államtitkár ő mlga, amennyire ideje engedte, még megte­kintette városunk egyéb figyelemre méltó épületeit, ezek közt a min áré tét. is, — s vasárnap, f. hó 15-én, a délutáni vonattal utazott vissza a fővárosba. — Előkelő vendégei voltak a lefolyt hét utolsó napjaiban városunknak, — illetve Szmrecsányi Pál egri kanonok őnsgá- nak. Köztudomású, hogy a magyar felvidék egyik jeles családja, a nemes Szmrecsányi-család mennyi derék férfiút adott ha­zánknak. E család tagjai jöttek itt egybe találkozóra, a fentisz­telt kanonok úr testvérei s közelrokonai, számszerűit ti zen, hogy saját, csak imént nemes egyszerűséggel, de annál finomabb ele- gancziával s Ízléssel berendezett vendégszerető úri-lakában üdvö­zöljék a közkedveltségű testvér- s rokonházigazdát. Itt. voltak ez alkalommal, a rokonok közöl: Máriássy János nyug. altábor­nagy, a történelmileg is hírneves honvédtábornok; dr. Berze­viczy Albert, m. kir. kultusz- és közoktatásügyi minist, állam­titkár; Keltz Jenő, abaujm. szikszójárási főszolgabíró; Keltz Gyula, a berlini jogegyetem hallgatója, a fenntisztelt kanonok úr gyámfia; Rakovszky Endre, abaujmegyei aljegyző; a testvé­rek közöl: Szmrecsányi László kassai kir. közjegyző; Szmrecsányi János zemplénmegyei vékái birtokos; Szmre­csányi Jen ő kir. táblai bíró; Szmrecsányi Károly m. kir. honvédszázados, ludov. akad. tanár; Szmrecsányi M ik- 1 ó s, az orsz. képzőművészeti társulat titkára. — A fentisztelt urak valamennyien vasárnap, f. hó 15-én délben érsek ő exja kedves vendégei voltak, mely alkalommal érsek ö nmlga fenkölt szavakban köszöntötte fel dr. Berzeviczy Albert államtit­kárt, mint a magyar közoktatásügy hatalmas elémozditóját, — mire államtitkár ő mlga meleg szavakban mondott köszönetét ő exjának, mint a magyar kath. klérus és Eger nagynevű fő­papjának. Pápai ünnepély. Lélekemelő ünnepélynek voltunk tanúi f. hó 11-én, a jubiláló XIII. Leo Pápa névünnepén, mely a dél­előtti órákban a helybeli főgymnasium templomában, majd annak tornatermében folyt le szép eredménynyel. Az egri katholikus fő­gymnasium jeles tanárkara ugyanis, hogy az arany-miséje alkal­mából az egész világ által ünnepelt XIII. Leo Pápa-király irá­nyában a szeretet, ragaszkodás és hódolat érzelmeit egyrészt ki­mutassa, másrészt a nevelésére bízott ifjúságnak minden szép- és jóra fogékony szivében ápolja, fejleszsze : a Sz. Leo Pápa és hit­valló ünnepén, mint szeretve tisztelt Pápánk névnapján, XIII. Leo Pápa tiszteletére tapintatos figyelemmel ének és szavalatok­éi, elédbe állitván a rettenetes utolsó ítéletet. Plafondja az em­beri nem történetét ábrázolja, a bűnbeeséstől a megváltásig, kü­lönböző mesterektől. 0 Szentségének nagyobb ünnepélyességekre szánt házi kápolnája ez. Itt koronáztatott meg XIII. Leo 1878. márcziushó 3-án. Majd a könyvtárba mentünk át, hol az a különös eset tör­tént meg velem, hogy könyvet nem láttam, mert azok zárt szek­rényekben tartatnak, hanem láttam nevezetes kéziratokat, neve­zetesen a Ciceróét, láttam ismét szép freskókat és egész múzeumát a drágábbnál-drágább ajándék-tárgyaknak, melyekkel a pápákat idők folytán, egyes fejedelmek, császárok, királyok, kath. népek és nemzetek megtisztelték. Itt láttam azon díszes albumot is, me­lyet fél millió magyar katholikus irt alá és küldött IX. Pius Pá­pának, Sz. Péter és Pál vértanúságának 18. százados évfordúlója alkalmából 1867-ben. A könyvtárból a kertek megtekintésére indúltunk. Utunk a vatikáni kiállítás rögtönzött termei mellett vezetett el. Kíváncsi­ságunk nem engedett úgy elmenni mellettük, hogy be ne tekint­sünk legalább egy pillanatra, annál is inkább, mert tudtuk előre, hogy e nagyszerű, igazán világkiállítást, úgy sem fogjuk láthatni. Szabad vagy nem szabad? Nem kérdeztük. Betolakodtunk. Epen a mise ruhákat és egyházi edényeket rendezte néhány kapuczinus atya. Nem sokáig gyönyörködhettünk, értésünkre adták, hogy nem szabad idegeneknek belépni. Mentünk tehát a kertekbe, gyönyörködni a szabadban a délszaki növények lombos koronáiban, a narancsfák dús termései­ben, élvezni a szabadban nyíló rózsabimbók kellemes illatát, ibo- lyázni a verőfényes napoldalban. S mindez deczember 28-án volt. (Folyt, köv.) *

Next

/
Thumbnails
Contents