Eger - hetilap, 1888

1888-04-17 / 16. szám

124

ból állú ünnepséget rendezett. Az ünnepély, az eleve kiadott Programm szerint d. e. 10 órakor, az intézet templomában, az ifjúság énekkarának közreműködése mellett mondott csöndes szentmisével vette kezdetét. Majd az intézetnek, ez alkalomra pápai és nemzeti színekkel, — valamint XIII. Leo Pápa igen sükerűlt arczképével díszített új tornahelyiségébe vonult a közönség és ifjúság, hol az ifjúság énekkara által szépen elzen- gett pápai hymnus után, ft. Szerencse Menyhért fögymn. r. tanár lépett a fülolvasó asztalhoz, hogy az ünnepély fénypontját képezett, XIII. Leo Pápa ő Szentségét ünneplő beszédét felolvassa. Nem puszta felolvasás volt az, hanem valóban mesterre valló szónoki előadás, mely úgy egészében, mint részleteiben lekötött. Bevezetőjében, a pápaság és a magyar nemzet között, a történelemből bizonyított bensőbb viszonyból kifolyó melegebb érzelmekkel, — valamint XIII. Leónak — arany miséje alkalmából — nem csupán a katholikusok, hanem az egész világ által való ünnepeltetésével okadatolván a főgyuinasiumi pápai ünnepélyt, tárgyalta XIII. Lso 10 éves pápaságát. Beszédében igen sükerűl- ten ecsetelte XIII. Leo sok oldalú tevékenységét. Magasztalta tudományát, bemutatta őt, mint éles látású diplomatát, mint korunk szellemének ösmerőjét és annak öntudatos, bölcs orvoslóját, mint a gondjaira bízott népek atyját, mint a fejedelmek mintaképét s mint békefejedelmet. A kellemesen csengő hangú felolvasót lelkes éljeiieivel jutalmazta a hallgatóság. A programúi többi pontjait sükerűlt alkalmi szavalatok és szabatosan előadott énekek töltötték ki. A sükerűlt ünnepélyt, a nem kedvező idő daczára is, szép számú közönség hallgatta városunk értelmiségéből.

Dr. D. Gy.

— Kitüntetett tanár. A Farkas-Raskó-j utalmat, mely Pécsett, a leghazafiasabban működő tanárnak vagy tanítónak jutalmazására van kitűzve, az idén, az erre hivatott bizottság, titkos szavazás utján, Inczédy Dénes cist.-rendű, pécsi fö- gyran. tanárnak Ítélte oda. A szavazás egyhangúlag történt. A kitüntetett tanár a 100 frtos jutalomösszegből uj alapítványt tett, melynek egy darab arany évi kamatát, a pécsi főgymnásium azon Vili. osztályú tanulója nyeri, ki idegen ajkú létére, a magyar nyelv tanulásában a legnagyobb buzgalmat fejti ki. Ha ilyen tanuló nincs, a pályadij a pécsi fógymnásiumnál, a hazai történelem legszorgalmasabb tanulójának fog kiadatni. — Inczédy Dénes, cist.-r. áldozár, a kitüntetett pécsi fógymn, tanár, Eger város szülötte, s iskolai pályáját is itt végezte. Ismét egyike azon derék földieinknek, kik hazánk távol vidékein is becsületet s tiszteletet szereznek az „egri" névnek.

— A budapesti kir. Ítélőtáblánál f. é. apr. hó 16-ától alkalmazandó kisegítő birák sorába, az igazságügyminiszter, az egri kir. törvényszék kebeléből Szilágyi Gábor kir. tszéki bírót nevezte ki. Habár Szilágyi Gábor távozása nem végleges, a nagy szorgalmú s kiváló képességű szakférfiú hiánya kétség kívül igen érezhető lesz törvényszékünknél.

— Hevesmegye kir. tanfelügyelője. Halász Ferencz, a megyei közigazgatási bizottság f. hó 9-én tartott ülésében mutatta be magát először hivatalosan, s tartotta első előterjesztését megyénk népoktatási viszonyairól. Ez ép oly érdekes, mint fontos előterjesztésnek egész terjedelmében való ismertetését, lapunk mai számában kezdjük meg. Az új megyei tanfelügyelő ez első hivatalos bemutatójával — mint a közigazgatási bizottság több tagjától hallottuk, — teljesen megnyerte a bizottság rokonszenvét, s előterjesztése közhelyesléssel s tetszéssel találkozott. Tanfelügyelőnk a múlt héten, a gyöngyösi népoktatási intézeteket, továbbá a szomszédos községek népiskoláit látogatta meg hivatalosan, hogy megyénk e derék városa s környékének népoktatási viszonyaival közelebbről megismerkedjék.

— Kinevezés. Sco ssa Dezső, egri kir. tanfelügyelőségi tollnokot, szépirodalmunk egyik kiváló, fiatal beszélyiróját, az egri aranyfiatalság egyik derék, s müveit társas köreinkben kedvelt tagját, a vall. és közokt. miniszter közelebbről Toron tál megye ideiglenes segédtanfelügyelőjévé nevezte ki.

— A hevesmegyei jótékony nöegylet ezennel előlegesen értesíti a mélyen tisztelt közönséget, hogy árvaháza javára, a szokásos nyári-mulatságot, az érseki kertben f. é. május 21-ikén, azaz pünkösd-hétfőn, kedvezőtlen idő esetében pedig a pünkösd után következő vasárnapon fogja megtartani. Ozv. Nánásyné, elnöknő.

— Felhívás adakozásra. A Tisza áradása megyénkre is vészt hozott. Poroszló, Lörinczfalva, Sarud, Tisza-Nána, Kisköre, Tarna- Sz.-Miklós, Pély határai s a községek közűi is már kettő: Lörinczfalva és Satud vízben állanak. A sokat Ígérő vetések fejlődő zöldje, a tavaszi munkára váró földek pihent talaja, a rétek, a mezők, az emberek minden reménye, talán egy egész évre, ott már oda van. De egy év ily kára nem évek nyomorát vonja-e maga után? Ki tegnap még jó módú ember volt, ma már szegény. Ki szegény volt. most már koldus. Aggodalommá, kétségbeeséssé vált ott, sokakra nézve az élet, azzá vált különösen ott, hol az árvíz már a községekbe is behatott s a lakosokat házaikból menekülni kényszerűé. Ennyi szeuvedés, ennyi Ínség láttára, megrendül a szív . . .; de e fájó rengés közt felfakad benne — az emberbaráti szeretet, jótét és adakozás szent forrásvize, melylyel midőn a szenvedőnek szomját oltja el, az ivás gyönyörével ő is eltelik. A megye alispánja már elrendelte a községi elöljárók utján való adomány-gyűjtést. De a társadalomnak is megvan, ily csapással szemben, a maga külön hivatása és kötelessége. E kötelességérzet indított bennünket arra, hogy mai értekezletünkből segélyező bizottsággá alakuljunk át. Mi a czélja e bizottságnak? megmondja a neve. Tehát segély-gyűjtés és segélyosztás. De czélunk különösen az, hogy e Felhívásunkkal, a társas körök befolyásosabb tagjait, a kaszinókat, pénzintézeteket, nőegyleteket, dalköröket, műkedvelői társulatokat s egyéb testületeket, sőt a társadalom azon kiválóbb, de helyzeteknél, vagy szokásaiknál fogva elzárkozottabb tényezőit is fölkeressük, melyekhez hivatalos úton kevésbbé férhetni. Azon reményt tápláljuk, hogy e Felhívásunk mindenütt szívesen fogadtatik, s nem jut oiy helyre, honnan üresen érkeznék vissza. Azzal kecsegtetjük magunkat, hogy mindazok, kikhez e kérelmünkkel bekopogtatunk, nem csak maguk jegyzik oda nevüket az adakozási rovatba, hanem jó barátaik s ismerőseik aláírását is biztositandják ; vagy - ha erre alkalmuk nem volna, — legalább a hivatalos gyűjtés sikerének biztosítása körül fognak buzgólkodni, mely buzgalomra különösen a lelkészeknél vagyunk bátrak számítani. Kétségtelennek tar tjuk, hogy a kaszinók, pénzintézetek, nöegyletek s egyébb testületek, nem csak együttesen. hanem tagjaik nagy részének külön adományaival is sietnek a kitűzött czélt előmozdítani. Hizelgünk magunknak, hogy ott, hol dalkörök, vagy műkedvelői társulatok, avagy ehhez alkalmas elemek vannak, hangversenyek és szinmű-elöadások rendezésével válaszolnak felhívásunkra. Midöu az emberiség nevében esdeklő szavunkat fölemeljük, legyen szabad ezt még azon kérelemmel is megtoldanunk, hogy miután a segélyezés ügye sürgős ügy — ez ivet hozzánk, illetőleg alulirt elnökhöz, lehetőleg két hét alatt visszaküldeni, vagy legalább az addigi eredményről öt értesíteni méltóztassanak. Eger, 1888. april hó 8. Samassa János, elnök. Zalán József, jegyző. Beniczky György, Beökönyi Viktor, Graefl Jenő, Hám Gyula, Imre Miklós, Isaák István, Kaszap Bertalan, Gróf Keglevich Gyula, Szerelem Alfréd, Vavrik Endre, a segélyzö bizottság tagjai.

— Nagyérdekü hangversenyre, s műkedvelői szini előadásra

van közelebbről kilátásunk. Megyénk Egerben székelő két jótékony nöegylete, közös erővel buzgólkodik, hogy a hevesmegyei árvízkárosultak javára mielőbb hangversenyt s műkedvelői szinielöadást hozzon létre. A hangverseny létrejötte — a terv szerint igen érdekes műsorral — már csaknem biztosítva van, s minden valószínűség szerint, a megyei évnegyedes közgyűlést megelőző nap előestéjén f. apr. hó 22-én fog megtartatni. De a programmot, s a hangversenyben résztvevő t. zenekedvelőink neveit ezúttal elárulni, még tiltja a discréczió.

— A hevesmegyei takarékpénztár, mely a legjobb példával mindenütt elöljár, hol humánus, hazafias intézmények létesítéséről, és segélyezésről van szó, legközelébb újabb jelet adta nemes áldozatkészségének, midőn az igazgató-tanács legutóbbi ülésében, a hevesmegyei árvízkárosultak fölsegéllésére ezer f o r i n t o t adományozott, s ez összeget Hevesmegye alispánjának további rendelkezés végett azonnal átadta.

— Követésre méltó példa. Az egri Város II. negyed érdemült negyedmesterei, a múlt napokban ülték meg, újabban megválasztott negyedmester-társuk, Szabó Ignácz, egri derék földműves polgártársunk beiktatási ünnepét, a nevezettnek Mária-utczai szives, vendéglátó házánál. De mint minden nemes mulatságnál, úgy itt sem feledkeztek meg a mulatók azokról, kik a még folyvást dúló, pusztító árviz következtében földönfutókká lettek, s most a legnagyobb Ínségnek és nyomornak vannak kitéve. Azért egyhangúlag elhatározták, hogy a város II. negyedbeli negyedmesterek pénztárából, a heves megyei árvízkárosultak javára öt forintot adományoznak, mely összeget egyik érd. kollégájuk, dr. Kösztler József által szerkesztőségünkhöz, azonnal el is juttatták, mi pedig további rendelkezés végett, az összeget Hevesmegye alispánjának szolgáltattuk át.