Eger - hetilap, 1888
1888-01-03 / 1. szám
1-sö szám. 27-ik év-folyam 1888. Január 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 ,, Negyed évre. 1 . 30 » Egy hónapra — „ 45 >; Egyes szám — . 12 n Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcs kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t, ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a m. decz. hó végével lejárt, megrendeléseik idejekorán való megújítására, nehogy a lyozva legyen. Előfizetési dij: lap elküldése akadáEgész évre ..... 5 frt. F élévre ..... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ..... 1 * 30 „ Egy hóra ..... • 75 45 „ fj!Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Eger jan. 1. 1888. Dr. S am a ss a József, egri érsek ő exja, az 1887-iki év zárta s a beköszöntő uj év alkalmából egyházmegyéje papságához — szokás szerint ez úttal is, klassikus latin- sággal irt — körlevelet intézett. Azt hiszsziik, kedves dolgot cselekszünk, ha ezen, egész tartalmában oly nemes és tanulságos, — s a fiúi hálás és kegyeletes megemlékezésben oly magasztos főpásztori levelet, hű magyar fordításban, t. olvasóinkkal egész terjedelmében megismertetjük. íme a körlevél: „A jóra való s gondos ember okulásul komoly s elfogulatlan elmélkedés tárgyává szokta tenni időnként a múltakat. Helyes életelvek s élettanulságok követése mellett a gyakorlat legjobb ut az okosságra. S az öntapasztalás szintén gyakorlat. Az okosság megszerzése végett tehát mérlegelni kell az eseményeket. Mert nem a madarak éneke- s repüléséből, nem az állati belekből, nem a jóslók jövendőmondásaiból tárul fel a jövő ; hanem csak az, ki az események folyamát s végkimenetelét mindenben szorgosan megfigyeli s megjegyzi, látja előre legjobban s legbiztosabban a várható esélyeket. Mert habár a tények fejlődésének lánczola- tában nincs semmi határozott biztosság, semmi állandóság, sőt a legnagyobb klilönféleség és változékonyság, annyira, hogy sokszor és sokban a valószínűtlennek bekövetkezése valószínű: legtöbbnyire mégis hasonlókból hasonlók származnak, s a végeredmény kiszámításának nincs biztosabb módja, mint annak megfigyelése mi szokott történni átalán. Szerfölött hasznos lévén ekkép a múlt eseményeinek fölidézése, a vége felé hanyatló év határán, rövid visszapillantással legalább, felújítani kívánom egyházmegyénk életének ez évi főbb eseményeit. Nem szokásom ugyan az év zártával szólani hozzátok, szeretett Fiaim; de ez eltérés oka jelen levelem tartalmából nyilván kiviláglik. Ha már, szeretett Fiaim, a vége felé siető év lefolyását áttekintem, látom, hogy mint a földi viszonyok változan- dósága mellett máskép alig is történhetett, volt sok. mi szivemnek kedves; de fájdalom! volt lesújtó, keserű is. Különös örömmel tölté el s emeli szivemet, hogy ti, szeretett Fiaim, hivatástokhoz méltóan viselkedtetek; dicséretes, sőt törhetlen türelemmel viseltétek a nap terhét s fáradalmait; lelkipásztori fontos tisztetek betöltésében ernye- detlenül serénykedtetek, s a gondjaitokra bizott lelkek üd- t'ének munkálásában lankadatlanul fáradoztatok. E kiváló, jámbor buzgólkodástoknak köszönhető kétségkívül, hogy egyházmegyénk hívei O Szentsége áldozárságá- nak ötvenedik évfordulója alkalmából nemcsak nyilvános névaláírásaikkal kívántak ünnepélyesebben, mint valaha, tanúságot tenni egész lélekkel, egész szívvel való ragaszkodásukról Péter székéhez, ahonnét igazság s éltető erő árad az egész egyházra : de hogy a hívek lelki üdvének teljesebb munkálására anyagi eszközökkel is rendelkezhessék az egyház feje, szegénységük alamizsnáit is, az apostoli szentszék iránti hódolatuk bizonyságául, a pápa fönséges szegénységének felajánlva, kész örömmel áldozák. Lelkem mélyéből örvendek e fölött, és szerencsésnek vallom magamat, meggyőződvén hitetekről s buzgalmatokról, melyekben dicsőségét .leli az anyaszentegyház. Az, emberi szándékok és czélzatok különbözők; s az ; eredmények különbözőségét ez fejti meg. Ki helyes gondolkozásuk tetteiben is derék; s ki jót munkál, miben sem vall kuftarczot, miben sem csalatkozik. Méltán élhettek azért a legjobb s legerősebb reményben ti, szeretett Fiaim, mint akiknek egyedüli feladatuk Isten dicsősége s az emberiség üdve. Miből szükségkép foly a kötelesség, hogy az Istenről és szent dolgokról szóló összes tudományokban alapos jártassággal birjatok; a tanulsággal összhangban legyen életmódotok, s tevékeny buzgalommal, tanácsaitokkal, intelmeitekkel rajta legyetek, hogy az üdv biztos utján járjanak mindannyian, s kik arról letévedtek, visszatérittessenek. Semmi folt, semmi selejtes, semmi kétes miatt szó ne érhessen. Tiszteljenek mindnyájan tudománytokért, kövessenek feddhetlen- ségtekért, s főleg szeressenek egyenes, nyílt, becsületes jellemetekért. Örök törekvéstek czélja legyen tehát az erén}'’. Ám az igazi erény tettekben akar nyilvánulni, erejét mesz- szehatóan éreztetni, áldásait szerte osztani; ebben él, ettől gyarapszik. Mig ugyanis minden más dolog avval, mi belőle
