Eger - hetilap, 1887
1887-01-11 / 2. szám
10 emlegetett gyöngyösi képviselő lemondásának bejelentését várták szombaton a képviselőbázban. Az elnök elhalasztotta a bejelentést. Hogy Batthiány lemondott volna, erről szó sincs ; gróf Batthiány i ott van, a hol az önök Lőrin czfije, egyik sem ad hirt magáról, egyik sem küldött lemondó levelet. Hanem hogy a gyöngyösiek tanulhattak ez esetből, az bizonyos. Bpest, jan. 10. 1887. A háborús hírek, melyek az ágyuk bömbölését közvetlen közeibe helyezik, nem képesek elnyomni a szintén küszöbön álló kormányválság hírét. A Tiszakormány napjai számlálvák, s a budget vita megkezdésének oly messze elodázását annak tulajdonítják, hogy az egész kormány készül beadni lemondását, s az uj budget készítése az uj kormány terűévé lenne. Szlávy fellépését a kormány ellen múltkor a főrendiházban olyannak tartják, hogy az magas inspiratio eredménye. Azt mint bizonyost állítják, hogy Szapáry gróf kijelentette most Becsben az uralkodó előtt lemondási szándékát, s marasztalással nem találkozott. Az uj ministerelnök Kállay Béni lenne, s ebben a kormányban Szilágyi Dezső is helyet foglalna, X. X. Csatornázási rendszer. Az ember életének legnagyobb jótéteményét az egészség képezi, amely eszköze a szegénynek a munkára, s a vagyonosnak nélkülözhetlen feltétel az élvezetre. Egyik jótékony uyilvánulása az orvosi tudománynak a beteg gyógyítása, mely hitelét, a kevésbbé müveit tömegben is már részben meg tudta honosítani, meit a veszélyben forgó s fájdalmak között sinlődő beteget saját nyomorúsága is készti, hogy bizalmát abban helyezze, ki tudományos készültségénél fogva hivatott, hogy rajta segítsen. A másik jótékony hatás, a tudománynak hygienikus rendszabályai által lenne elérendő, mely által káros behatások akadályoztatnának meg. Ez azonban még a műveltebbnek látszó elemeknél is alig talál hitelre, mert az egészséges ember közérzetének jótékony hatása alatt fumigálja a veszélyt, ösztönszeriileg gúnyt űz a komoly intelmekből, s mert magát mindenki orvosnak tartja, nem hiheti el, hogy e téren nálánál bár ki is okosabb legyen. Nyugat művelt népeinél a kiválóbbak fejlettségük s előliala- dot.tságuk egyik főbb jelenségének ösmerhető fel közegészségügyi intézményeik, s ebből kifolyólag azon csekély halálozási százalék, mely őket annyira fölélik helyezi, s melylyel szemben bennünket magas halálozási százalékunk, annyira keletre dob. A tisztátalan anyagok felhalmozódásának undorát és veszélyességét a népek már az ó korban belátták, s azok eltávolítására czélszerü intézkedéseket tettek. A romaiaknál már 2000 év előtt oly csatorna-építkezésekkel találkozunk, melyek a mai épitégunkat; mert hiszen a szegény kedves boldogult semmivel sem tartozott nekünk. — Tehát nem rokonról van szó ? — Leglávulabbról sem. Ah, ez egy hosszú história. Ön tudja, hogy Colimáid műhelye az utczára néz, mert a fűzésnél kellő világosságra van szüksége. Déli t2 órától 2-öig naponkint egy tisztes öreg úr sétált a műhely ablaka előtt a járón, mint ez egy jóravaló polgárhoz illik, aki reggelizés után emésztési sétácskát teszen. Úgy látszik, hogy ennek a jó urnák tetszett a könyvkötő mesterség, meri rendesen megállt az ablak előtt, s mintegy busz perczig bámulta a férjemet, amint ez serényen dolgozott,— Colimard azonban e miatt meglehetősen boszankodott, mert egy kissé elzárta előle a világosságot; s egyszer a többek közt, kis fiunk előtt ily szókra talált fakadni: „Éj, ez a szikár vén kópé, talán ahhoz akar szokni, hogy naponkint ablakunk alatt várja be a „kaszás embert?“ — Ah, uram, nagyon helyesen cselekszik, aki gyermekei nyelvét féken tartja. Alig ejté ki féljem a mondott szavakat, midőn kicsikénk, a Dodor, kiszökik a műhelyből, oda szalad az öreg úrhoz, s azt kérdi tőle : „Mondd csak, öreg, a kaszás embert várod ?“ — Képzelem, milyen arczot vágott hozzá a meglepett öreg űr! — Nem. Épen nem. Sőt elkezdett kaczagni, s miután kicsikénk arczát megczirógatta, kivette bonbonos szelenczéjét, s egy csomó bonbonst adott neki. A következő napon már ott várta Dodor az utczán, s eléje futott, hogy ismét bonbont, csaljon ki tőle, amit meg is kapott egy czuppanó csók kíséretében. De mit fecsegek tovább? A bonbont csók követvén, végre az öreg ur a boltba lépett, s azután, szokás szerint, mindennap bejött . . még most is itt áll a szegény, kedves öreg úr széke . . . egy negyed órácskáig ott ült, elfecsegett, nézte Colimard-f, amint dolgozott, szetnek is becsületére válnának. A csatornázási rendszer jelen alakjában Angolország saját teremtménye, amely czélszerü alkalmazásában a szennyes anyagok eltávolítására legjobb, s a mérges hatású gáznemeket a lakás légkörétől leginkább visszatartja. Kellékei következők: mindenek előtt elegendő mennyiségű vizuek s vizvezetésnek kell lenni, mely által naponkint, de legalább hetenként egyszer a csatornába vezetett ürszékek tartalma kiöblíthessék. Naponként egy egyénre 200 liter viz számittatik. A csatorna alakra nézve hegyével felállított tojás contour- jának alakjával bírjon, hogy alján a csekélyebb menynyiségü salak is könnyen kiöblittethessék. A csatorna falazata vízhatlan anyag és kötő anyagból ahhoz értő munkás által készíttessék, nehogy likacsain vagy hézagain a szenny a talajvíz fertőzésére kiszi ráfoghasson. Nem engedhető meg a csatorna bűzös légének felszállása a lakóházakba, mely czélból water-closetek, és syphonok alkalmazandók és pedig utóbbi a ház csatornájának a közcsatornába vezető nyilasánál is. Ezen rendszert még alkalmas ventilláló csővel kell kiegészíteni, amely a ház csatornájából a fedélen át vezessen ki. Az utczai csatornák egy főcsatornába vezeteiulők. amelynek nagy nyilasa a pataknak csakis a város alatt levő részén helyezhető el, mi által a folyó vize — mely mosás és egyéb tisztogatási czélokra használatik — a fertőzéstől meg legyen óva; bár ezen eljárást közegészségi elvek soha, — de csak is az önzés engedheti meg. A csatorna-rendszernek ezen elengedhetetlen követelményeivel szemben Egerben hiányzik mindenekelőtt a vízvezeték, mely nélkül hónapokon át pang, erjed, felbomlásnak indúl. s büzhödik a csatornák hosszú vonalain keresztül a felhalmozott salak, s az, mit mi csatornának nevezünk, nem egyéb, mint hosszúra kiterjedt, egymással összeköttetésben levő emésztő gödör, a melyben az anyag nyilása felé lombán halad előre, majd stagnál, rothad, s a fejlődő folyó és gáznemü produktumok a talajt, és a levegőt megrontják. Talajunk, s ez által a talajvíznek, illetőleg ivóvizeinknek fertőzését megközelíthetővé teszik : a csatornák fenekének kavics, kő és pataki homokkal eszközölt kirakása, amely készitésmód a csatorna tartalmát a talajba könynyen átszűri a csatorna falaiba ösmert porhanyó tégláinknak nem vízhatlan kőtó anyaggal teljesített beépítése. Hol van gondoskodva arról, bogy a rothadó szenny mérges bűze a lakházak és közintézetek légkörét ne fertőzze meg? E káros hatás állandó, s mennyire elviselhetlenné válik oly légáramlatoknál, melyek a csatornaléget a lakházakba hajtják fel?. Ha a csatorna-összeköttetésekhez tartozó házak egyikében egy hagymázos vágj7 eholerás beteg ürülékét az ürszéken át be- Lzjrxw ____j__^ ..._ _j a ztán enyelgett a kicsikénkkel, akit nagyon megkedvelt. . Bennünket is nagyon szeretett, mert minden alkalommal nagy érdeklődéssel kérdezősködött: „Nos, hogy megy az üzlet? . . Meg vannak-é elégedve?“ S biztatott bennünket, hogy legyen türelmünk, s ne kételkedjünk a jövőben. Hát nem ismerték őt ? Képzelheti ön, hogy nem mulasztottuk el az öreg úr után kérdezősködni, s igy tudtuk meg, hogy a mi mindennapos vendégünk nem más. mint a gazdag Bambriquet, annak a tömérdek háznak az ura, oda át. . Tizenhét háza van, uram, egymagának ! S midőn azt tanácsolta, hogy bizzunk a jövőben, igy szóltunk hozzá: „Ah! a jövő! Könnyű annak beszélni, akinek annyi háza van, mint önnek!“ — „Ej, gyerekek! — mondá, — ki tudja? Egy szép reggel talán nektek is a nyakatokba szakad egy szép ház, ép azon pillanatban, mikor nem is gondoltok reá.“ — A bölcsnek mindenre el kell készülve lennie. — Egy napon nem jött el többé. . Egy hét után Colimard nyugtalan lón, épen megrendelőinél járt. s útközben értesült, hogy ez a derék úr a Yaudevilleben meghűlt, s belehalt. Ezen igen elszomorodtunk, mert reméltük, hogy az érdeklődésnél fogva, melyet kicsikénk iránt tanúsított . . . főleg pedig, miután egyszer azt mondta, hogy egy nagy könyvtára van, melyet be akar köttetni. . . Férjem nem állhatta meg, hogy föl ne kiáltson: „No lám! Mindig azt hajtotta, hogy csak bizzunk a jövőben! E jövőtől mi csak munkát vártunk .. s ime, még a nagy könyvtár bekötése is kisiklott a kezünkből!“ — És mintha csak meghallotta volna a boldogult árnya e szemrehányást, . . mert épen abban a pillanatban egy levél érkezett, mely férjemet Hocquet közjegyző úr irodájába hívta, némely fontos közlendők megtudása végett, melyek néh. Bambriquet úr hagyatékát illetik. — Ali, ah, mondja csak Colimardné asszony . . .
